Szupernóvaként robbant fel egy csillag, miután halott társa belecsapódott
2021. szeptember 3. – 19:20
Felrobbant egy csillag, majd egy több évszázados halálkeringő után fekete lyukként vagy neutroncsillagként belecsapódott a társcsillagába, ami így szupernóvaként robbant fel –írja a NRAO közleménye alapján az MTI.
A kutatók a rádiósugárzást mérő nagy rádióteleszkóp-rendszer (Very Large Array) több éven át tartó égboltvizsgáló kutatásának (VLASS) adatait használták fel.
„Az elméleti szakértők megjövendölték ezt az eseményt, de ez az első alkalom, hogy valóban látunk egy ilyet”
– mondta Dillon Dong, a Kaliforniai Műszaki Egyetem (Caltech) kutatója, a Science című tudományos folyóiratban a felfedezésről megjelent tanulmány vezető szerzője.
A VLASS 2017-ben kezdte megfigyeléseit, és egy olyan, rádióhullámokat kibocsátó objektumot talált, amely a korábbi vizsgálatok során nem jelent meg. Megállapították, hogy ezek a hullámok egy, a Földtől 480 millió fényévnyire lévő, csillagformáló törpegalaxis külső részéből származnak. Később kiderült, hogy a Nemzetközi Űrállomás (ISS) fedélzetén lévő egyik műszer 2014-ben észlelt is egy röntgensugárlökést, ami az objektumtól indult.
Az adatokból a csillagászok arra jutottak, hogy a robbanás két csillag haláltáncából következett be. Mint a legtöbb csillag, amely a Napnál nagyobb tömegű, ezek is bináris párokként születtek és egymás körül keringtek. Egyikük jóval nagyobb tömegű volt, mint a másik, ezért gyorsabban fejlődött és szupernóvaként felrobbant.
Ezek után vagy egy fekete lyukat vagy egy szupernagy sűrűségű neutroncsillagot hagyott hátra.
Ez a fekete lyuk vagy neutroncsillag fokozatosan egyre közelebb került társcsillagához, mintegy 300 évvel ezelőtt belépett annak légkörébe és felborította a csillagban fennálló egyensúlyt. A társcsillag gázt kezdett kibocsátani az űrbe, amely kiterjedt gyűrűvé, tórusszá formálódott a két objektum körül.
Végül a fekete lyuk vagy neutroncsillag bejutott a társcsillag magjához, megzavarta az energiatermelő magfúziót, ami például azért felel, hogy a csillag magja ne omoljon össze a saját gravitációja miatt. Amikor a mag összeomlott, a fénysebességhez majdnem azonos sebeséggel lőtt ki egy anyagsugarat.
„Ezt észlelte az ISS fedélzetén lévő MAXI műszer, és ez erősíti meg, hogy 2014-ben történt az eset”
– mondta Dong.
A társcsillag is felrobbant volna előbb-utóbb, összeolvadásuk miatt azonban a szakértő szerint felgyorsult a folyamat.
A szupernóva-robbanás során kilőtt anyag gyorsabb volt, mint a mag összeomlásakor útnak indult anyagok, és mire a VLASS érzékelte azt, a robbanásból maradt anyag összeütközött a korábbival, ennek a fényes sugárzását észlelte a VLA.
„Sok mindenről gondoltuk, hogy a VLASS-szal észlelhetjük majd, de erre nem számítottunk”
– mondta Gregg Hallinan, a Caltech kutatója és a tanulmány egyik szerzője.