Először sikerült lefilmezni a világ legmélyebben fekvő hajóroncsát

2021. április 2. – 21:59

frissítve

Másolás

Vágólapra másolva

A mélytengeri küldetésekre szakosodott Victor Vescovo és csapata volt az első, amelyik sikeresen elérte a világ legmélyebben fekvő hajóroncsát – írja a BBC.

A USS Johnston 1944-ben süllyedt el a Samar-szigeti heves tengeri ütközetben, ahol az amerikai és a japán flotta csapott össze egymással. A japánok hatalmas fölényben voltak az amerikai hajókkal szemben, az amerikaiak viszont mégis komoly csapásokat tudtak mérni a japán flottára. Ez volt egyébként az első ütközet, ahol a japán hadsereg bevetette a kamikaze pilótákat, az amerikaiak legnagyobb döbbenetére. A megtépázott flotta megmaradt legénysége már azt hitte, hogy a japánok visszavonulót fújtak, amikor szinte a semmiből feltűntek az öngyilkos pilóták, és befejezték a megkezdett pusztítást.

A USS Johnston a csata elején megrohamozta a japán hajókat, egy váratlan ágyútűzzel sikerült is megzavarnia a japán támadást, amire az lett a reakció, hogy öt japán hajó vette tűz alá az amerikai hadihajót, ami rövidesen elsüllyedt 186 fő legénységgel együtt, 141 ember megmenekült.

A hajó egészen 6,5 kilométer mélyre süllyedt, és mostanáig senki sem látta egészében. A roncsot 2019-ben fedezték fel, de akkor még nem állt rendelkezésre olyan eszköz, amivel ebben a mélységben alaposan szemügyre tudták volna venni.

„Annyira mélyen van a roncs, hogy alig van ott oxigén, és ugyan valamennyi nyomot hagyott a hajón a tengeri élővilág, igazából nagyon jó állapotban van a roncs, eltekintve a heves csatában szerzett sérülésektől” – mondta a merülést vezető Vescovo.

Azzal a speciális minitengeralattjáróval tudtak lemerülni a roncshoz, amivel korábban a 11 km mély Mariana-árkot is sikerült megvizsgálni. A 9 centiméter vastag titánfalú szerkezetbe két ember fér be, így Vescovo kétszer is lemerült a roncshoz. Első alkalommal Shane Eigler mérnök tartott vele, a második merülésen pedig Parks Stephenson haditengerészeti történész volt az utas, mindkét alkalommal bőven volt idejük megfigyelésre és filmezésre.

„Az ágyúcsövek úgy álltak, ahogy állniuk kellett véleményünk szerint, mintha a süllyedés előtti utolsó pillanatig tüzeltek volna. Azt is láttuk, hogy a torpedóraktár teljesen üres volt, mert minden torpedót kilőtt a japánokra” – mondta Vescovo.

A küldetés következő fejezete az lesz, hogy történészek a szerzett új információknak köszönhetően igyekeznek majd még pontosabban megismerni a csata körülményeit.

A 115 méteres USS Johnston nem számított különösebben nagy hajónak, a japán ellenségek között ott volt a legnagyobb japán hadihajó is, mégis komoly csapásokat mért a kis hajó a japán flottára. A kutatók a merülés előtt és után is koszorúk leengedésével fejezték ki tiszteletüket a csatában életüket vesztett katonák előtt.

Kedvenceink
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!