Nehéz ezt most látni, de ez itt egy természetvédelmi terület

Az óbudai Mocsáros az egyik kiemelt területe annak a projektnek, amire a Fővárosi Önkormányzat 2024-ben 1,4 milliárd forintot nyert el az Európai Unió LIFE-pályázatán természet és biológiai sokféleség kategóriában. A XI. kerületi Kőérberki szikes-rét és az Őrmezei rétek, valamint a budatétényi Tétényi-fennsík mellett itt is a főbb célkitűzések közé tartozik, hogy a klímaváltozás negatív hatásainak mérséklése érdekében helyreállítsák a gyepterületeket, elősegítsék a hagyományos földhasználati módszereket, új területeken biztosítsák a vízvisszatartást, és növeljék a városi biodiverzitást.

Bár a Mocsárosban az elmúlt két évben már elkezdődött ez a munka, a nagyobb feladatok végrehajtását akadályozta az a gazdálkodó, aki arról vált híressé, hogy a főváros tulajdonában álló természetvédelmi területből évről évre egyre nagyobb részt, tavalyra már 15,9 hektárnyit kerített körbe és bitorolt el jogosulatlanul, majd tavaly nyáron négy hektáron lekaszálta a természetvédelmi szenzációnak számító, fokozottan védett magyar tarszák élőhelyének egy részét. A gazda tavalyi kilakoltatása még sikertelen volt, azonban idén júniusban a jogerős bírósági ítélet végrehajtásaként 20 év után kilakoltatták.

A főváros szakemberei, köztük Bardóczi Sándor főtájépítész, Takács Noémi, a Fővárosi Önkormányzat Tájépítészeti Osztálya Természetvédelmi Csoportjának vezetője, Barabás Sándor botanikus, Bata Kinga biológus és Bajor Zoltán, a BKM Főkert Természetvédelmi és Erdőkezelési Osztályának vezetője most megmutatták a Telexnek, milyen állapotban kapta vissza a Fővárosi Önkormányzat a jogos tulajdonát, és azt is, hogyan kívánják azt átalakítani annak érdekében, hogy a helyén mihamarabb biodiverz paradicsom alakuljon ki.

Lépésről lépésre haladva kitermelik a szemetet

A főváros szakembereivel ismét a Gladiátor utcai játszótéren találkoztunk, onnan indultunk el befelé a Mocsárosba, ahol a réten nem is olyan régen még a gazda által kihúzott villanypásztor jelezte a jogosulatlanul elbitorolt terület határát. A villanypásztor és a tehenek mostanra eltűntek, a hely azonban még nem heverte ki őket, a talaj kitaposva és tövig lelegelve várja jobb sorsát. „Itt csak némi tehéntrágya maradhat, az jót tesz majd a talaj regenerációjának, de minden másnak el kell tűnnie ahhoz, hogy újra természetközeli gyep alakulhasson ki” – mondta Barabás Sándor. A botanikus azt reméli, hogy a szeptember 20-ra meghirdetett közösségi élőhely-takarításra sok önkéntes érkezik, és a legelőkről össze tudják majd szedni a felhalmozott kerékabroncsokat, törött téglákat, betondarabokat, rozsdás kádakat és a többi felhalmozott szemetet.

Bardóczi Sándor az út túloldalán, egy vadvirágos, bokros, fás terület előtt megkérdezte, emlékszem-e rá, mi volt ott korábban. Arra tippeltem elsőre, hogy idén nem kaszálták le a rétet és vele együtt a tarszákat, de kiderült, hogy a LIFE-projektet bemutató cikkemben említett életveszélyes ház elbontott helyén jártunk. Mint mondták, a házban élő idős nőt szerencsére végül magához vette a vidéken élő családja. Az elköltözése után bedöntötték a házat annak érdekében, hogy újabb illegális házfoglalók ne vegyék birtokba.

A romokat és a kertben álló megdöbbentő mennyiségű szemetet egy csapatépítésre érkező nemzetközi könyvvizsgáló cég munkatársai takarították össze, majd az FKF elszállította. A Főkert az inváziós fajokat kiszedte innen, de máshoz nem nyúltak. „Nehezen szokták elhinni nekünk, hogy egy terület ilyen gyorsan képes a regenerálódásra, de itt egyértelműen látszik, hogy a természet visszahódította mindössze két év alatt” – mondta a főtájépítész, aki abban bízik, hogy a korábban villanypásztorral elkerített terület is ilyen gyorsan fog regenerálódni.

A főváros egyetlen juhásza, Huszka Imre birkái ebben sokat fognak segíteni, egyfelől az ürülékükkel elpotyogtatják majd azoknak a kívánatos növényfajoknak a magjait, amikre ezeken a degradálódott területeken szükség van, másfelől lelegelik majd azokat a gyomokat, amikre viszont egyáltalán nem lesz szükség itt sem – magyarázta a botanikus, aki szerint „már csak egy esőtáncot kellene meghirdetnünk, hogy beindulhasson ez a folyamat”.

Elérkeztünk az állattartó által használt épületek bedöntött romjaihoz, ahol Takács Noémi csoportvezető elmondta, hogy amíg a gazda el nem szállította innen a többtucatnyi, állatvédelmi és állategészségügyi szempontból kritikus körülmények között tartott állatát – köztük teheneket, lovakat, juhokat, szamarakat és rengeteg baromfit –, a főváros jogászai és a természetvédelmi csoport tagjai hetekig itt dolgoztak annak érdekében, hogy minden mozzanat jogszerűen és dokumentáltan történjen meg.

Az augusztusi hőhullám kellős közepén reggeltől estig váltásban felügyelték az állatok ellátását, orvosi kezeléseit, majd az elszállításuk körülményeit éppúgy, mint a gazda ingóságainak kiadását. Ez a folyamat elmondásuk szerint néhány nappal tovább tartott a jogszabály szerint mindenképpen biztosítandó 60 napnál, de a főváros erre engedélyt adott a gazdának annak érdekében, hogy mindent el tudjon szállítani, amire az új lakóhelyén szüksége lehet.

Néhány szárnyasra azonban úgy tűnik, nem volt szüksége, vagy nem tudta befogni őket, ugyanis ottjártunkkor is ott szaladgáltak a romok között. Az egyik kakas egy szinte felismerhetetlenségig lepusztult Opel Astra tetejére szállt, és onnan kukorékolta szét a szabadságukat. A főváros szakemberei reménykednek benne, hogy a gazda eljön értük is.

Az épületek romjait és az ott hagyott szeméthegyeket a Főkert munkatársai már elkezdték eltakarítani. „Nehéz ezt most látni, de ez itt egy természetvédelmi terület, tehát a főváros természetvédelmi kezelésért felelős cégének kell ezt a munkát elvégeznie” – mondta Bajor Zoltán, a BKM Főkert Természetvédelmi és Erdőkezelési Osztályának vezetője. Amikor elcsodálkoztam azon, hogy nem az FKF, hanem a Főkert takarítja a szemetet, azt mondta, nem esik le a karikagyűrű az ujjukról, és azért az FKF szemétszállítói is szoktak segíteni, amikor a kukásautókba kell lapátolni a szemetet. A kiválogatott fa- és fémhulladékot újrahasznosításra viszik, a maradék kommunális szemét reményeik szerint már nem lesz olyan sok.

Ha jövő tavaszig sikerül talajszintig eljutniuk, akkor a gyep Bajor Zoltán szerint is könnyen vissza fogja hódítani a területet. Az itt lévő ligetes faállományt megőrzik majd, még akkor is, ha például az itt álló birskörtefa nem való a természetközeli területre. „Ugyanakkor hozzátartozik a Mocsáros történetéhez, hiszen itt korábban gyümölcsös kiskertek voltak. Annyi lesz a különbség, hogy szépen lassan el fognak vadulni, hiszen senki nem fogja már megmetszeni őket.”

Kiértünk egy újabb rétre, ahol Bajor Zoltán körbemutatott: ott, ahol a leghamarabb visszavették a szarvasmarháktól a területet, már megmutatkozik az élet nyoma, a szárazság ellenére kezdi benőni a növényzet. Annak ellenére jobban néz ki, hogy a Főkert munkatársainak géppel is be kellett menniük a területre, hogy a régi kútkávákat kimarkolják onnan, és betemessék a helyüket, részben azért, mert életveszélyesek, részben azért, mert természetvédelmi területen nincs helye a betonnak.

„Itt lépésről lépésre haladva kitermeltük már a szemetet, és az állattartásból itt maradt trágyás szalmát összekupacoltuk, hogy elszállítsák a Főkert komposzttelepére, mert a rengeteg többlettápanyag problémát okozhatna a gyepnek. A komposztot majd kiviszik a budapesti parkokba, ott pont jól fog jönni a plusz tápanyag” – magyarázta Bajor Zoltán. A Főkert természetkezeléssel foglalkozó csoportjának Budapest 1072 hektárnyi természetvédelmi területét és 300 hektárnyi erdejét kellene rendben tartania mindössze tíz munkatárssal, ami eleve hatalmas feladat, de most különösen megerőltető, amikor annak érdekében, hogy menetrendszerűen tudjanak haladni a LIFE-pályázatban vállalt feladatokkal, ide koncentrálódik a brigád fele. „Szerencsére azért néha kapunk ehhez segítséget is. Nemrég voltak itt a MATE terepgyakorlaton lévő tájépítész-hallgatói, őket is bevontuk a takarításba. Nem baj, ha megtanulják, hogy a természetkezelés néha ennyire az alapoknál kezdődik” – mondta.

A rét szélén egy kettétört fűzfa szomorkodik, nem sok élet van már benne, „ott hagyjuk majd holtfaként, van benne egy madárodú és hozzá helyben eleség a madaraknak, hiszen a törzse tele van rovarral” – mondta Bajor Zoltán, aki a főkertes munkája mellett a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Budapesti Helyi Csoportjának is az elnöke.

Sétánk során eljutottunk ahhoz a területhez is, ahol két évvel ezelőtt annyi víz volt, hogy szinte vizionálni lehetett, ahogy hajnalban vízi tündérek táncolnak a partján. Takács Noémi szerint idén tavasszal sajnos vízállásos terület nem alakult ki, de nagyon reménykedik benne, hogy jövőre újra víz borítja majd a Mocsáros legmélyebb pontjait. Ugyanakkor „meglepő módon itt legalább kétszer volt eső olyankor, amikor sehol máshol nem esett Budapesten. Na nem nagy mennyiségre kell gondolni, de valamennyi azért esett.”

Annak a kis esőnek köszönhető, hogy a degradált legelőn előbújt a földből a réti imola, sőt virágzik is – mégis látszik, hogy valami nem stimmel: a lila fejek nem lábszármagasságban, hanem alig a pár centis szár fölött nyílnak. A madarak kedvenc búvóhelyei, a galagonyák is elég csoffadtak, a marhák rágásától olyanok, mintha bonszaiok lennének.

A távhő csővezetéke sem állt a pufók kis szöcskék útjában

Vigyázva, nehogy rálépjünk akárcsak egy mini réti imolára, áttipegtünk a Mocsáros egyetlen olyan épített eleméhez, ami ugyan egyáltalán nem illik a tájba, de mindenképp itt marad: ez a békásmegyeri lakótelepet távhővel ellátó csőkígyó, amire inkább illene az anakonda kifejezés, olyan tömzsi és magas. Azt gondolnánk, hogy útját állja minden természeti értéknek, de nem így van. „Duchaj Benjamin felméréséből derült ki, hogy itt is elszaporodott a magyar tarsza” – osztotta meg Takács Noémi a hírt, hogy „emiatt várhatóan azok a csövön túli területek is védettek lesznek, ahová korábban a főváros lakóövezetet képzelt el”.

A Mocsáros területéből 1994-től 24 hektárnyi volt védett, aztán 2024-ben a védett terület 75 hektárra növekedett. Ugyanebben az évben a fokozottan védett magyar tarszák felfedezésének köszönhetően a korábban közparknak kijelölt 12 hektáros területről, majd az újabb felfedezésnek hála, a csövön túli területekről is úgy döntöttek, hogy védettségre méltóak. A védettséget így több mint 100 hektárra tervezik növelni – vagyis szinte a teljes Mocsáros területe fővárosi védettség alá fog kerülni.

A Fővárosi Közgyűlés várhatóan jövőre szavazhat majd erről egy nagyobb védettségi csomag részeként, amiben a Mogyoródi- és a Csömöri-patak környéki területeken túl a szintén LIFE-ban szereplő őrmezei rétek is szerepelnek, ahol nemrégiben egy befektetési alap rendezvényközpontot és fizetős fürdőtavat akart létrehozni, de a XI. kerületi önkormányzat keresztülhúzta a számításaikat.

A tarszák miatt meghiúsult közparkban lett volna az a kutyás agility pálya, ahová a póráz nélküli kutyasétáltatókat szerették volna átterelni, de a tarszák miatt ez is átkerül a Keled út és Kaszásdűlő között lévő Aquincumi rétre. „A Mocsárosból azonban feltehetően nem fognak eltűnni a kutyások, ezért meg kell őket tanítani arra, hogy bár az országos szintű jogszabály ellenére évtizedekig szabadon engedték itt a kutyákat, ez a természetvédelmi szempontból káros gyakorlat mostantól határozottan tilos lesz, és szigorúan ellenőrizni is fogják. Ha valaki nem pórázon sétáltatja a kutyáját természetvédelmi területen, az akár 65 ezer forintos helyszíni bírságot is kaphat” – mondta Bata Kinga, aki a kutyatartók edukálását koordinálja a LIFE-programban.

Ősszel szerveznek a civileknek olyan alkalmakat, amelyeken bemutatják, hogyan lehet kutyával közlekedni természetvédelmi területeken úgy, hogy a természeti értékek ne sérüljenek. „Egyrészt ne tapossák le és ne kaparják ki a védett növényeket, másrészt ne zavarják meg az itt élő állatokat. De azt is meg kell tanítani nekik, hogy itt feltétlenül fontos, hogy összeszedjék maguk után a kutyaürüléket, mert az abban lévő nagy mennyiségű nitrogén és foszfor teljesen más irányba viheti el a helyi vegetációt, és megváltozhat a gyep szerkezete.”

„Ezt az utat itt hamarosan le fogjuk zárni a gépjárművek elől vasúti betontalpfákkal – lépett közénk Barabás Sándor, rámutatva egy földútra. – A cső mellett lehet biciklizni a szervizúton és a kijelölt ösvényeken, de a védett gyepre járművel tilos behajtani” – jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon. Mint mondta, „most végre el tudjuk kezdeni lezárni a bevezetőutakat is annak érdekében, hogy megakadályozzuk az illegális szemétlerakást a természetvédelmi területen. Abban bízunk, hogy amíg egy utánfutóval könnyű volt ide beállni és leborítani az építkezésről származó sittet, azt ezután senki nem fogja kézi erővel megpróbálni. Ahol Huszka Imrének és Tóth Lászlónak szüksége lehet teherszállítás miatt az utakra, oda sorompókat szerelnek majd fel.”

A juhász Huszka Imre mellett ugyanis van egy másik legendás állattartó is a Mocsárosban, Tóth László díjugrató, lovas kaszkadőr és fiákeres, akit eddig még soha nem sikerült elcsípnünk, amikor a Mocsárosban jártunk, ezúttal viszont a réten legelő lovai alapján úgy tűnt, hogy otthon van. Bár Takács Noémi szerint volt rá némi esély, hogy pont meglátjuk, ahogy a lovait tréningezi, és átugratja a bálákat, ennél sokkal kevésbé volt filmszerű a bemutatkozása, egyszerűen kisétált a kertkapun egy kockás flanelingben. De az, hogy karizmatikus figura, abból is látszott, hogy a bajsza hamarabb érkezett meg a képbe, mint ő maga.

Tóth László sokaknak ismerős lehet, mert régebben rendszeresen fiákerezett a Margitszigeten, és rengeteg történelmi filmben szerepelt már a lovaival és a gyönyörű hintóival. Legutóbb a Most vagy soha! című Petőfi-filmben és a Semmelweisben volt látható, de most is épp forgat. „Tegnap a fóti homokbányában voltam. Olyan nagy a szárazság, hogy mondtam, nekem aztán jól locsolják fel, mert addig nem megyek sehova, elsüllyednék benne a kocsival” – kezdett bele a sztorizgatásba, hogy szinte bemutatkozni sem volt időnk.

Azt, hogy milyen filmben fog most szerepelni, nem árulta el, „mert titok”. Kértük, hogy legalább a jelenetet mesélje már el, mire azt mondta, „hát, azzal a homokfutóval megyek, ami a híres fogathajtó, a Pettkó-Szandtner Tibor lovaskocsija volt a világkiállításon. Két embert kell befuvaroznom a homokbányába, ahol a sivatagi jelenetet játsszák. Behajtunk, és akkor az egyik felkiált, »Ez pont olyan, mint nálunk a Kiskunság!«.”

„Vagy mint most a Mocsáros” – vágta rá Bardóczi Sándor, mire Tóth László erősen bólogatott. „Hát hogy mi lesz a Mocsárosból, azt én már nem tudom. Régen leütöttek itt egy vascsövet, kihúzták, és máris pumpás kutat csináltak belőle, most sok sikert, ha valaki kutat akarna fúratni itt. Lesz-e itt valaha még mocsár?!” – mondta sóhajtozva. Azt mesélte, hogy idén a réten a szénának a töredéke termett meg, „szokott rajta 40 bála lenni, most 14 volt csak. Szerencse, hogy máshol is kaszáltam, valahogy csak megleszünk télire.”

Kint legelt a réten Bogi, aki arról híres, hogy ő volt Marics Peti lova a Megcsalok veled akárkit című klipben, meg a nagy sárga, Szergej, akit már ezzel a névvel vett, és már nem akart „megmásítani”. Miközben lefotóztuk a lovakat, el is mesélt egy történetet Szergejről. „Dolgoztunk egy filmben, mikor odajött egy nő, és kérdezte, hogy hát, hogy hívják a lovat. Mondom neki, hogy Szergej, mire aztán fogja, átöleli, összevissza csókolgatja, és úgy becézgeti, »Szerjózsa, Szerjózsa«, mi meg nézünk nagyokat. Aztán csak kiderült, hogy orosz származású volt a statiszta.”

A nagymama még itt lakik a Mocsáros közelében, nyáron kijár az unokákkal locsolni

Elbúcsúztunk a díjugratótól, majd kifelé még útba ejtettük az erdőt. Mint a főváros természetvédelmi szakemberei elmondták, a Mocsáros 11 hektárján monokultúrás nemesnyár-telepítés van, ezért annak érdekében, hogy itt a klímaváltozásnak ellenállóbb, biodiverz élőhelyet létesítsenek, azt mozaikosan átalakítják majd: félhektáros területenként letermelik, és a helyébe a tájra jellemző, őshonos erdészeti csemetéket ültetnek el, például égert, vadkörtét, kőrist, kocsányos tölgyet, mezei, korai és hegyi juhart. Az új erdőtelepítés így összesen 8 hektáron fog megvalósulni a LIFE-programra rendelkezésre álló hét év alatt.

„Most sokan, ha ezt elolvassák, azt fogják majd mondani, hogy a főváros miatt vágják ki a fákat a Mocsárosban” – mondta Bardóczi, aki megnyugtatásul azt üzente az aggódóknak, hogy „ennek az állami erdőnek eleve gazdasági erdő funkciója volt, és hogyha nem jött volna az uniós projekt, akkor tíz éven belül az erdőt üzemeltető Pilisi Parkerdő munkatársai kivágták volna az egészet. Most viszont, hogy természetvédelmi terület lett, megmenekült, csak az állami erdészettel partnerségben egy kicsit átváltoztatjuk természetközelibbre.”

Mostanra 25 ezer erdészeti csemetét már elültettek, de ez sajnos csak félsiker lett, ugyanis az idei aszály miatt úgy tűnik, hogy nagyjából 40 százalékuk nem marad meg, ezeket később pótolják majd. Bezzeg a kivágott nemesnyár a tönkökről újra kisarjadt, ahogy a letermelt erdő alól kikelő inváziós gyomok is jól érzik magukat. „Ez most csúnyán néz ki, de tulajdonképpen örülünk nekik, mert ebben a hatalmas szárazságban legalább árnyékolnak, és bent tartják a hajnali párát” – értékelte a helyzetet Barabás Sándor botanikus, aki azért hozzátette, hogy jövő tavaszra vissza fogják vágni ezeket. De van más is, ami a körülmények ellenére nagyon otthon érzi magát, pedig egyáltalán nem hívták meg a biodiverz buliba: buzgón nő az akác és a zöld juhar. Őket is kipenderítik majd.

„Volt egy közösségi faültetésünk, amire rengetegen jöttek, köztük egy család, amely régen itt lakott. Hoztak magukkal egy kertjükből kiásott csertölgyet, ami makkról nőtt ki. Jó embermagasságú csemete volt már, mondtuk nekik, hogy hű, hát az nem biztos, hogy meg fog maradni. Mire azt mondták, hogy a nagymama még itt lakik a Mocsáros közelében, majd kijár nyáron az unokákkal meglocsolni. Így is történt, és nagyon jól van, látszik, hogy gondozzák” – mutatott az újulat közepére a botanikus.

Kifelé elsétáltunk még egy hatalmas és gyönyörű platán mellett, „ha nagyon finnyásak lennénk, ennek sem lenne semmi keresnivalója egy természetvédelmi területen. De nem vagyunk ennyire finnyásak” – nyugtatott meg Barabás Sándor.