Hídmaradványon és bombákon kívül termálforrásokat is rejteget a Duna

A Duna medrének budapesti szakaszán a múlt század húszas éveiben három helyszínt jegyeztek fel a tudósok, ahonnan termálvíz tör fel. A folyó normál vízállás mellett mindezt elrejti, azonban az extrém alacsony vízállás miatt ezek a helyek most ismét kutathatóvá váltak.

Dr. Erőss Anita hidrogeológus, az ELTE Földrajz- és Földtudományi Intézetének tudományos munkatársa kollégáival a már szárazra került vagy épp csak sekély vízzel borított mederben nem három, hanem jóval több ilyen forrást talált. A felbukkanó termálvizek felszín alatti vizek, melyek hasznosításáról és védelméről szerinte is beszélni kell, de merőben mást gondol a módjáról, mint ahogy néhány napja arról a termálfürdők üzemeltetésével foglalkozó szakember nyilatkozott.

Dr. Erőss Anita a Telexnek elmondta, hogy a hétfői kutatómunka során a Szabadság híd és az Erzsébet híd közötti szakaszon több ponton találtak olyan helyet, ahonnan termálvíz bugyogott fel. A 42–43 Celsius-fokos források is azért váltak megfigyelhetővé, mert a folyó szintje annyira lesüllyedt, hogy a víz már nem tudta elnyomni a feltörő forrásokat.

Habár a laikusok számára meghökkentő lehet, hogy „termálvíz van a folyóban”, ez a jelenség egy jóval összetettebb és fontosabb összefüggésre irányítja a figyelmet: a felszíni vizek és a felszín alatti vizek nem különálló rendszerek, hanem folyamatos kapcsolatban állnak egymással.

„Az emberek általában csak azt látják, ami a felszínen van: a Duna vízállását vagy a Velencei-tó szintjét. Az azonban láthatatlan marad számukra, hogy a Dunát is táplálják felszín alatti vizek, és a tavak sem kibetonozott medencék, hanem kapcsolatban vannak a környezetük felszín alatti vízkészletével” – magyarázta a hidrogeológus.

A Velencei-tó példája jól mutatja, hogy mi történik akkor, amikor aszályos időszakban a felszín alatti vízszint is jelentősen lecsökken. A tó akkor kerül igazán nehéz helyzetbe, amikor a környező felszín alatti vízkészlet szintje már nem éri el a mederszintjét. Most ez történik. Erőss Anita szerint ezért is nagyon fontos az, hogy a felszín alatti vízkészletekkel hogyan gazdálkodunk.

A felszín alatti vízkészletek felhasználása Magyarországon és a világban is igen sokrétű. A hazai ivóvíz jelentős része felszín alatti vízből származik. Ezt a vízkészletet használja az ipar és a mezőgazdaság is – e két terület nagyobb mennyiségben –, de számít a lakossági fogyasztás is. A túlzott locsolás vagy a medencék feltöltése a háztartási kutakból kisebb arányt képvisel, de egy vízhiányos időszakban minden vízhasználat összeadódik.

Abban nincs vita, hogy kincsen ülünk, ami azonban nem kifogyhatatlan, figyelmeztet a hidrogeológus, aki a szakmája oldaláról vázolja a helyzetet. Magyarország kedvező helyzetben van, mert az üledékes medencék jól tárolják a vizet, és a felszín alatti víz könnyebben tud mozogni ezekben a rétegekben. Ez azonban nem jelenti azt, hogy korlátlan készleteink lennének.

A döntő kérdés mindig a vízmérleg, pótlódik-e a készlet annyival a csapadékból, mint amennyit kiveszünk belőle?

„Azt nem lehet általánosságban kijelenteni, hogy még több vizet lehetne kivenni a felszín alól.

Ez mindig helyfüggő: attól függ, milyen víztartó rétegről beszélünk, milyen mélységben van, és mekkora utánpótlással rendelkezik az adott térség” – mondta Erőss Anita.

Az éghajlatváltozás következményeként egyre gyakoribb, hogy a rövid idő alatt lezúduló, nagy mennyiségű esőt a talaj nem képes befogadni. Az esővíz ilyenkor lefolyik a csatornarendszerbe, onnan a folyókba kerül és végül elhagyja a területet. Erőss Anita szerint sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a megfelelő csapadékgazdálkodásra: a lehulló esővizet nem gyorsan elvezetni, hanem helyben megtartani, és megfelelő módon visszajuttatni a felszín alatti vízrendszerekbe.

Ez történhet például célzott beszivárogtatással, amely segítheti a sekélyebb és a mélyebb víztartók utánpótlását is. Európában és világszerte is egyre több helyen alkalmaznak ilyen megoldásokat. „Nem feltétlenül kell mindig kutakat fúrni. Ha a vizet megfelelően irányított módon szivárogtatjuk be és eljut a felszín alatti víz áramlása által oda, ahol például egy tavat, egy ökoszisztémát táplálni tud, így máris sokat tettünk a vízkörforgás fenntartásáért.”

Érzékeny kérdés a termálvizek használata is. A mezőgazdaságban több helyen fóliasátrak fűtésére használják a termálvizet, ám ahol a kitermelt vizet nem pótolják vissza a felszín alá, ott kimutatható a vízszint csökkenése.

A termálvíz jövőbeni hasznosításának elsődleges módját – a balneológiai felhasználásokon túl – a hidrogeológus a benne lévő hőenergiában látja, melynek során a termálvíz zárt rendszerben történő hasznosítása és visszajuttatása a felszín alá nem veszélyeztetné a felszín alatti vízkészletek mennyiségi állapotát. Azaz a felszín alatti vizet szerinte semmiképp sem csak kitermelni kellene, hanem vissza is juttatni – ez a legfontosabb különbség a fürdőszakember elképzelésével szemben. Az ELTE tudományos munkatársa szerint nem elfogadható megoldás, ha a használt termálvizet édesvízi folyókba vagy patakokba vezetik, mert a jóval sósabb víz tájidegen, és ez káros az ökoszisztémára.

A cél tehát nem a kitermelés maximalizálása kell legyen, hanem hogy a felszín alatti vizek hosszú távon is megőrizzék mennyiségi és minőségi állapotukat, ami lehetővé teszi a sokrétű hasznosításukat és a felszíni vizek természetes táplálását, amire kiemelt szükség van az ilyen aszályos időszakokban.

A hidrogeológia – vagyis a felszín alatti vizek tudománya – kevésbé ismert terület a laikusok számára, pedig a felszín alatti vizek változatos módon részét képezik mindennapi életünknek. Az alacsony dunai vízállás most látványosan megmutatta, hogy a felszín alatt milyen összetett vízrendszerek működnek. „Ha jobban megértjük, hogyan kapcsolódik össze a felszíni és a felszín alatti víz, akkor azt is könnyebb belátni, hogy minden tevékenységünk hatással van erre a rendszerre. Ez nemcsak nagy léptékű kérdés: egyéni szinten is érint minket” – tette végül hozzá Erőss Anita.

Soha nem volt ennyire alacsony a Duna vízszintje Budapesten. A mostani hőség miatt a várost átszelő folyóból egyre-másra bukkannak elő mindenféle érdekességek, amiket eddig a Duna elnyelt: látni lehet a Szabadság híd alatt az egykori Ferenc József híd maradványait, a Batthyány térnél második világháborús robbanótestek, a Margitszigetnél pedig fegyverek kerültek elő az iszapból