Természetfilm-premier a Telexen: néhány óráig gyönyörködünk bennük, de ennél sokkal többet is adnak nekünk
A látványos kérészrajzások, a dunavirágzás vagy a tiszavirágzás sokakat lenyűgöz, de azt kevesen tudják, hogy milyen fontos szerepük van ezeknek a rövid életű élőlényeknek az ökoszisztémában. Kriska György biológus, az ELTE Természettudományi Karának Biológia Intézetének docense és a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont tudományos tanácsadója az Ezerarcú víz – Kérészek nyomában című filmjében a kérészekre leselkedő veszélyeket, ökoszisztéma szolgáltatásukat mutatja be, miközben kitekint a kutatói létre és más környezeti kérdésekre is. Filmjének premierjével a május 22-ei biológiai sokféleség napjára is felhívjuk a figyelmet.
Kérészek minden víztípusban élnek, de az áramló víz az igazi hazájuk. A klímaváltozással is összefüggő megváltozott vízjárás az ő életükre is hatással van. A patakokon levonuló villámárvizek által hordott agyagásványok például lecsiszolják a meder algabevonatát, ami a kérészek egyik fő tápláléka. Keresztgátakkal ugyan próbálják elősegíteni a vízmegtartást és lassítani a levonuló vizet, de a gátak mögött gyakran olyan mérvű a hordalékfelhalmozódás, ami megint sok alacsonyabb rendű élőlény életfeltételeit teszi tönkre. A gátak előtt pedig nyáron gyakran teljesen kiszáradt mederszakaszok képződnek.
A kérészek eltűnése az emberekre is hatással bír. Fontos szerepük van a felszíni vizek tisztításában, az ivóvíz szűrésében, ők a medrek karbantartói. A folyók aljzatában található az úgynevezett kolmatált réteg, amelyekbe U alakú járatokat fúrnak a dunavirág lárvák. Miközben a folyó vize ezen a rétegen keresztül átszivarog a talajba – ezt a vizet használják aztán a parti szűrésű kutak, és kerül a hálózatba- , a lárvák biológiai ventilátorokként működnek, táplálékszemcséket fogyasztanak, míg az ürülékük oxidáló szerként működik. A kérészek mellett más rovarok is hasonló feladatokat látnak el, például az árvaszúnyogok lárvái is tonnaszámra kötnek meg szerves szennyezőket. Ha a szennyezések miatt feliszapolódnak a medrek, a kérészek sem tudják elvégezni szűrő tevékenységüket, és akkor lőttek az ivóvízbázisoknak is.
A kérészekre számtalan emberek által létrehozott veszély leselkedik. A dunavirágok rajzásakor a fényforrások ejtik csapdába a nőstényeket, és járnak haláltáncot, ahelyett, hogy a folyók felett maradnának és párosodás után leraknák a petéiket. De nagyon sokszor az aszfaltutak és a nagy üvegfelületek is megtévesztik ezeket a rovarokat, és eltereli őket a folyóvizektől (Erről bővebben Kriska Poláros világ című filmjében is megemlékezett). Kutatók már kitaláltak néhány eszközt, amivel mérsékelni tudják az értelmetlen pusztulásukat, úgynevezett fénysorompókkal, rövid hullámhosszú fényekkel el tudják érni, hogy rovarok tömegei maradjanak a Duna felett. Ilyen sorompó már van az Árpád hídon vagy a Tildy Zoltán hídon Tahitótfalunál.
Az Ezerarcú víz filmtrilógiának ez a második része, az elsőt, a Hegyvidéki vízgyűjtők című részt is elérhetik a Telexen.
