A magány rontja a memóriát, de nem gyorsítja fel a leépülést egy friss kutatás szerint

Bár a magány negatívan befolyásolja az idős emberek memóriáját, nem gyorsítja fel a szellemi leépülést – írja az EurekAlert egy nemrég megjelent tanulmány alapján. A kutatásban több mint 10 ezer, 65–94 éves embert vizsgáltak hét éven keresztül több európai országban.

A projekt elején rosszabbul teljesítettek a memóriateszteken azok, akik azt állították magukról, hogy nagyon magányosak. Azonban ahogy teltek az évek, a magányos emberek memóriája hasonló ütemben romlott, mint azoké, akik nem érezték egyedül magukat.

Kutatók már vizsgálják egy ideje a magányosság hatását, mert nemcsak lelki terhet jelent, hanem az egészségünkre is káros. Nagyobb eséllyel halnak bele az emberek a daganatos betegségekbe, ha magányosak, úgy néz ki, hogy jobban öregít, mint a dohányzás, és növeli a korai halál esélyét is. Azonban nem csak az idősebb felnőtteknél van jelen, rengeteg fiatal is magányos – leginkább a tinilányok –, ami hozzájárulhat, hogy könnyen rácsúsznak a káros szenvedélyekre.

A friss tanulmány megerősíti az uralkodó elméletet, hogy a magánynak hatása van az idősek szellemi képességeire, de látszik belőle, hogy nem feltétlenül a demencia rizikófaktora. A szerzők szerint az időseknél a szellemi képességek tesztelésekor magányosságszűrést is be kéne vetni.

A vizsgálatban nem vehetett részt senki, akinél már diagnosztizáltak demenciát vagy Alzheimer-kórt, valamint olyanok sem, akik számára gondot okoztak a sétáláshoz, evéshez, zuhanyzáshoz hasonló mindennapi tevékenységek. A memóriát rövid és hosszú távon is tesztelték, például úgy, hogy a résztvevőknek egy felolvasott, tízszavas listából olyan sok szót kellett megjegyezniük, amennyit csak tudtak.

A magányosságot három kérdéssel mérték fel, és ez alapján sorolták be a résztvevőket alacsony, átlagos és magas magányossági kategóriákba. Emellett a résztvevők fizikai aktivitását is felmérték, és azt, hogy milyen gyakran vesznek részt társas eseményeken, mennyire depressziósak vagy cukorbetegek-e. A dél-európai országokból származó résztvevők voltak a legmagányosabbak (12 százalék), amit a keletiek és az északiak követtek 9-9 százalékkal, míg a közép-európaiak 6 százalékon álltak.

Összességében a résztvevők 92 százaléka alacsony vagy átlagos magányérzetről számolt be a kutatás elején. A kifejezetten magányos 8 százalék jórészt idősebb nőkből állt, akik elmondásuk szerint rossz egészségi állapottal éltek. Ennél a csoportnál gyakoribb volt a depresszió, a cukorbetegség és a magas vérnyomás.

A nagyon magányos csoportba tartozók a vizsgálat elején rosszabbul teljesítettek a teszteken, de ahogy teltek az évek, az állapotuk nem romlott gyorsabban, mint a maradék 92 százaléknyi résztvevőé.

A szerzők megjegyezték, hogy a kutatásuk során a magányossági szintet konstansként kezelték, pedig a valós életben ez változhat, ahogy az emberek új kapcsolatokat építenek, vagy elveszítenek néhányat.