Még nem dőlt el a globális vita, hogy hogyan is nyúljunk a mesterséges intelligenciához
Bár bizonyos területeken már régóta használják, két-három éve a mesterséges intelligencia (MI) a legtöbbeknek még újdonság volt, és sokan vitatkoztak az előnyeiről és a lehetséges hátrányairól. Ma viszont már rengeteg ember mindennapi életének a része, és egyre kevesebben elmélkednek azon, hogy vajon végtelen gazdagságot hoz-e, elveszi-e a munkánkat, vagy elpazarolja-e az összes nyersanyagunkat – kérdések, amikre egyelőre nem született egyértelmű válasz, de a jelek nem feltétlenül biztatóak.
Az MI-vel kapcsolatos aggályok ettől persze még megmaradtak, és egyre több országban jut kormányzati szintig a téma. A magyar kormány például már 2020-ban előállt a saját MI-stratégiával, igaz, ez öt év alatt nem sok eredményt hozott, és inkább a technológia kihasználásáról, mint szabályozásáról szólt.
Nézzük, hogy áll ez a törekvés máshol a világban!
Európa: úttörő szigor
Az Egyesült Királyság akkor még konzervatív kormánya 2023-ban kiadott egy keretrendszer-tervezetet arról, hogy is akarják kezelni az MI-t. Nem átfogó szabályozásról volt szó, hanem inkább arról, hogy mely létező hatóságok lesznek felelősek a technológia felügyeletéért. 2024-ben meghirdettek egy 100 millió fontos keretet, amit az MI szabályozására és innovációra terveztek fordítani, és felszólították a korábban megjelölt hatóságokat, hogy álljanak elő a saját terveikkel.
A 2024-es választás győztese, az új munkáspárti kormány azonban már egy kicsit máshogy állt az MI-hez: a kampány során megígérték, hogy létrehoznak egy új hatóságot, ami segíti a már létező szervek munkáját, valamint szigorú szabályokat vezetnek be, amivel a legerősebb MI-modelleket fejlesztő cégeket céloznák meg. 2026 elején újra beadtak egy átfogó törvénycsomag-tervezetet, amit jelenleg a Lordok Házában, azaz az országgyűlés felsőházában tárgyalnak. A Munkáspárt egyszer már megpróbálkozott ugyanezzel, de akkor nem sikerült átvinni a törvényhozáson.
Bár az Európai Unió egyes tagállamai bizonyos területeken már elkezdték szabályozni az MI használatát – például Dánia hozta az első törvényt, ami a deepfake-ek ellen próbál védeni –, a legnagyobb szabású kezdeményezés az EU AI Act nevű 2023-as rendelete volt, ami 2024 augusztusában lépett hatályba. Ez a világ első átfogó MI-szabályozása, ami a mesterséges intelligencia, azaz a „változó szintű autonómiával működő gépi rendszerek” számos felhasználási módját tiltja; egyes fejlesztési irányokat korlátok közé szorít; előírja, hogy világosan jelölni kell a gépi rendszerek által előállított tartalmakat és azt, ha a felhasználó MI-vel lép interakcióba; továbbá nagyobb átláthatóságot követel a fejlesztőktől, és komolyabb felügyeletet ígér a fejlesztett algoritmusok felett.
A folyamat még 2020-ban indult, amikor az Európai Bizottság kiadott egy fehér könyvet az MI-ről. Ebben bemutatták, hogy a technológia stratégiai fontosságú, és rendkívül hasznos lehet az európai embereknek, de csak akkor, ha emberközpontú, etikus, fenntartható és tiszteletben tartja az alapvető jogokat és értékeket. Épp ezért azt javasolták, hogy alakítsanak ki egy keretrendszert, amiben az MI az emberekért dolgozik. Ennek hatására az Európai Parlament felkérte a Bizottságot, hogy álljanak elő egy ilyen keretrendszer-tervezettel.
Ez 2021-ben meg is történt, az EB bemutatta az AI Act-javaslatát. Ez a szokásos munkamenetnek megfelelően bizottságról bizottságra pattogott, majd 2023-ban az EP-ben is megvitatták. Brando Benifei és Dragoş Tudorache mutatták be a jelentésüket arról, hogy miért tartják szükségesnek a technológia szabályozását. A vita során a legtöbben egyetértettek abban, hogy erre szükség van, a kérdés inkább az volt, hogy milyen mértékben. Egy pont azonban szinte mindenkinél felmerült: fontos, hogy a polgárok alapvető jogai ne sérüljenek. Tóth Edina, a Fidesz akkori képviselője a ChatGPT-vel íratta meg a beszédét a vitára, és még az MI is egyetértett abban, hogy szükség van a szabályozásra.
A legtöbbet vitatott pont az volt, hogy vajon engedni kell-e a rendőrségeknek, hogy arcfelismerő MI-t használjanak. Sokan úgy voltak vele, hogy ezzel csak közelebb kerülnénk egy orosz jellegű rendszerhez, amiben kirángatják az autójukból egy pár nappal korábbi tüntetés résztvevőit; míg a támogatói azzal érveltek, hogy az MI segíthet terrorcselekmények megelőzésében. Végül 2023-ban megszavazták, majd 2024-ben is.
A jogalkotók különböző kockázati osztályokba csoportosították az egyes felhasználási területeket, és minél veszélyesebbnek ítéltek meg valamit, azt annál szigorúbban szabályozzák. A legveszélyesebbnek ítélteket kapásból be is tiltották: a rendelet egy évvel ezelőtti hatálybalépése óta például már tilos egyebek közt társadalmi kreditrendszerek kialakításához, valós idejű biometrikus adatgyűjtéshez, prediktív profilozáshoz és érzelemfelismerő rendszerekhez használni a mesterséges intelligenciát. A szabályokat megsértő cégeket bírsággal büntethetik, ami attól függően, hova van a cég bejegyezve, akár 35 millió euró (14,3 milliárd forint) vagy az éves bevétel 7 százaléka is lehet.
Emellett az AI Act az emberek viselkedésének manipulálását célzó rendszerek fejlesztését is korlátozza; kötelezővé teszi az MI által generált vagy azzal manipulált tartalmak megjelölését (bár ez még nem teljesen működik); és szorosabb felügyelet alá kerültek a magas kockázatú felhasználási területeken, például a kritikus infrastruktúra működtetésében, az oktatásban, az egészségügyben, a pénzügyi szektorban, a bűnüldözésben, az igazságszolgáltatásban, a demokratikus folyamatokban használt modellek és rendszerek.
Bár az AI Act legveszélyesebbnek ítélt felhasználási módokra vonatkozó része elvileg már hatályban van, az Európai Bizottság még mindig nem adta ki az iránymutatását arról, hogy pontosan mit is vár a cégektől. Először 2025 novemberében merült fel, hogy kitolnák a határidőt, ami meg is történt, de most úgy néz ki, a tervezet még mindig nincs kész. Pedig ebben szerepelne az, hogy konkrétan mely rendszerek kerülnek a magas kockázatú, teljesen tiltott kategóriába.
Ez két okból sem olyan nagy probléma: egyrészt sok tagország még mindig nem jelölte ki a hatóságát, ami betartatná az országban az AI Act rendelkezéseit, tehát nem igazán lenne elegáns csúszás miatt kritizálni a Bizottságot; másrészt az EU egyik új, digitalizációt érintő csomagjának egy fontos része szintén kitolná a magas kockázatú MI-k tiltásának határidejét. Az eredeti határidő idén augusztus lett volna, de az Euractive szerint a Tanács és az Európai Parlament is támogatja a határidők revideálását.
A következő egy-két évben az AI Act egyre több része és szabályozása lép majd életbe, és ha minden a terv szerint halad, minden szükséges új hatóság is feláll, hogy valóban felügyeljék a szabályok betartását. A rendelet azonban nem aratott osztatlan sikert: sok cég, mint például a francia Mistral vagy a német Aleph Alpha, attól tart, hogy a szabályozás meggátolja, hogy az európai MI-cégek lépést tartsanak a globális versenyben.
Kína: húzd meg, ereszd meg
Bár gyakran olvasni arról például közösségi oldalakon, hogy az Európai Unió mindig túlszabályoz mindent, és mivel globális szinten az EU súlytalan, ez csak versenyhátrányhoz vezet, valójában létezik egy Brüsszel-hatás, azaz az uniós szabályozás gyakran globális következményekkel jár. Ennek egy közismert példája talán az, hogy már az Apple eszközeit is USB-C-vel kell tölteni, ami az uniós szabályozás eredménye.
Persze sokan tartanak a kínai előnytől, ami mögött részben az áll, hogy az ázsiai ország elsőként állt elő saját MI-stratégiával, még 2017-ben. Az elmúlt években már elkezdték szabályozni az ágazatot, igaz, nem feltétlenül azért, amiért az EU, tehát az állampolgárok védelme érdekében, hanem a pártállam biztonsági érdekeinek védelme miatt. A kínai állam az elmúlt években közvetlen tulajdonosként is megjelent a nagyobb kínai techcégekben a szorosabb felügyelet érdekében.
Viszont mivel az állam nemcsak szabályozó, hanem a csipgyártás és az MI-fejlesztés miatt befektető, beszállító és megrendelő is, néhány területen inkább úgy tűnik, hogy a lovak közé dobták a gyeplőt, a lényeg az innováció. Persze csak azokban a szektorokban, amik nem érintik a pártállam biztonságát vagy a rendvédelmet, az állampolgárok megfigyelését. Ezzel együtt 2023-ban Kína is elkezdte szabályozni az MI-generált tartalmakat, 2024-ben pedig előtérbe került az ilyen tartalmak megjelölése. Tehát leegyszerűsítve azt lehet mondani a kínai szabályozásról, hogy részben még szigorúbb is, mint a bárhol máshol hozott lépések, részben viszont sokkal kevésbé korlátozó.
Ennek talán a leglátványosabb eredménye a DeepSeek volt, ami a tavaly év eleji megjelenésekor jól megszorongatta a ChatGPT-t és a Geminit, ami miatt 589 milliárd dollár tűnt el egy nap alatt, még az MI-csipeket gyártó Nvidia is bezuhant a tőzsdén. Ne aggódjon, azóta rendbe jött.
Persze a kínai MI-alkalmazás nem aratott osztatlan sikert, eleinte Dél-Korea, Olaszország és több másik ország korlátozta, felfüggesztette a működését a határain belül, leginkább adatvédelmi hiányosságok miatt. Hasonlóan járt el több amerikai állami szerv és a haditengerészet is.
Egyesült Államok: innováció mindenekfelett
Az USA-ban is máshogy kezelik az új technológiát, mint az EU-ban. Donald Trump kormánya decemberben rendeletben próbálta meg korlátozni, hogy az államok bármiféle szabályozást vezessenek be az MI-re, például úgy, hogy az igazságügyi minisztériumnak meg kell támadnia az erre vonatkozó állami törvényeket, szabályozásokat. Ez nem volt meglepő: már Joe Biden kormánya is inkább az innovációra fókuszált, mint a biztonságra, bár nem ekkora mértékben. Biden rendeletben kötelezte az MI-cégeket, hogy tartsák magukat bizonyos biztonsági és átláthatósági normákhoz, de az utódja ezt a beiktatása utáni napokban visszavonta.
Trumpnak már több kiemelt MI-rendelete is van, amik olyan címeket kaptak, mint például „A teljes körű amerikai MI-technológia exportjának elősegítése” és „A woke MI megakadályozása a szövetségi kormányzatban”. 2025 novemberében egy új MI-szuperplatformot is létrehozott, aminek célja a tudományos fejlesztések és munka elősegítése, ami kiterjed a nukleáris fegyverek fejlesztésére is. Trump 14179-es rendelete feloldotta az előző adminisztráció által lefektetett korlátozásokat és felügyeleti rendszereket, hogy szabadabb utat adjon az MI-s fejlesztőknek. Bár a kormány kiadott egy iránymutatást, hogy a fontosabb ágazatokat érintő MI-fejlesztéseknek hogy kéne kinézniük, ezek teljesen önkéntesek, senkit nem köteleznek semmire.
Donald Trump szabályozás helyett egyértelműen támogatni akarja a technológia fejlesztését, de nemcsak a biztonság vagy az átláthatóság árán: nem sokkal beiktatása után bejelentette a Csillagkapu-projektet, amivel négy év alatt 500 milliárd dollárral támogatná az MI-fejlesztést.
Ez a szövetségi szint, de állami szinten kicsit más a helyzet. Trump korlátozási törekvései ellenére mind az 50 államban nyújtottak már be olyan javaslatokat, amik valamilyen formában szabályoznák a mesterséges intelligenciát, és több mint 30-ban el is fogadtak valamilyen intézkedést. Persze változó, hogy milyen szigorú szabályozásról van szó, ahogy az is, hogy a technológia melyik szintjét érinti – van, ahol csak a deepfake-ekre koncentrálnak, máshol biztonsági és átláthatósági elvárásokat is támasztottak a fejlesztők felé.
Latin-Amerika, Közel-Kelet: egyensúlyozás
A Latin-Amerikában benyújtott vagy elfogadott javaslatok abból a szempontból egységesek, hogy legtöbbjük a felelősségteljes innovációt támogatja, emberi jogi oldalról közelítik meg a technológiát, széles körű hatályuk és alkalmazási területeik vannak, és vagy új felügyeleti szerveket hoznának létre, vagy a már meglévők kapnák meg ezt a felelősséget. Több is nyíltan hivatkozik az OECD MI-alapelveire, amiknek a lényege a technológiai előny maximalizálása és a kockázatainak minimalizálása.
Ahogy minden régióban, a Közel-Keleten is a biztonság (főleg az adatbiztonság) és az innováció között próbálnak lavírozni. Ebben Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek a régió éllovasai – utóbbi volt az első ország, ahol kineveztek egy MI-ért felelős minisztert. A stratégiáik alapköve az etikus fejlesztés és felhasználás, de az Emírségek nem szigorú szabályozást vezetett be, hanem inkább lazább keretrendszereket állított fel, és létrehozott egy digitális homokozót (sandbox), amiben a fejlesztőcégek olyan tesztkörnyezetben próbálhatják ki a termékeiket, amire a hatóságok is rálátnak.
A mesterséges intelligenciának, mint minden relatíve új technológiának, nemcsak sok haszna van, hanem egyértelmű kockázatot is rejt. Érdekes figyelni, hogy a világ különböző részein hogy próbálnak lépést tartani a fejlődéssel, és nem kizárt, hogy idővel a szabályozások – ha másért nem, piaci okokból – talán egységesebbé válnak majd. Bár ki tudja: az is lehet, hogy a lufi kipukkan, és kiderül, hogy át kell gondolni, hogy nyúlunk az MI-hez, mennyire is kell egyáltalán támogatni.
