Országszerte azzal kísérleteznek, hogyan lehetne kicselezni a klímaváltozást

Egyre népszerűbbé válik, hogy a budapesti kerületek és a vidéki városok főkertészeket alkalmazzanak. Ők azok, akik a tájépítészek elméleteit a gyakorlatba átültetik, tanulmányutakra és képzésekre járnak, hogy válaszokat találjanak a klímaváltozással járó nehézségekre, és nekik kell ezekre az adaptációs megoldásokra forrást szerezniük a döntéshozóktól, ráadásképpen pedig elmagyarázni az újításokat a lakosságnak is – ami néha a legnehezebb feladat az egész képletből.

Az, hogy a klímaváltozás kapcsán a főkertészeknek mennyire komplex feladataik vannak, kiderült azon a kerekasztal-beszélgetésen is, amit a Magyar Kertépítők Országos Szövetségének egri konferenciáján tartottak, és ahol számtalan olyan tipp hangzott el tőlük, amit a hétköznapi emberek is kipróbálhatnak a teraszukon vagy a kiskertjükben.

Robotok és okos-öntözőrendszerek segítenek a parkokban

Zakar András, a Főkert volt vezetője, jelenleg a Budavári Önkormányzat főkertésze elmondta, hogy miközben egyre kevesebb a kertészeti szakember, szerencsére egyre több okoseszköz van, amit be lehet vetni a zöldfelületek fenntartásába. Sok önkormányzat szerzett már be robotfűnyírókat, okos-öntözőrendszereket, ezek rengeteg munkát levesznek a kertészek válláról – miközben azért a robotok még jó ideig nem tudják majd elvenni minden munkájukat, ugyanis ebben a szakmában a kétkezi munkát nem lehet megspórolni.

A Főkert Gellért-hegyi üzemegységének például két robotfűnyírója is van, büszkélkedett el Cserna Hajnalka. A Főkert civil kapcsolatokért felelős munkatársa és a Gellért-hegyi üzemegység vezetője szerint erre részben azért is szükség volt, mert kevés alkalmazott szeretett füvet nyírni a meredek hegyen, hosszú távon ugyanis nagyon ízületpusztító volt, egy robotfűnyíró viszont egy nap alatt öt-hat ember fizikai munkáját tudja elvégezni.

Czifrusz Natália, Miskolc főkertésze, Az év főkertésze díj tavalyi győztese elmondta, hogy Miskolcon nincs arra anyagi lehetőség, hogy okos-eszközöket vásároljanak, de olyan apró sikerekről be tud számolni, ami egyszerű technológiaváltással is elérhető volt. Bár kezdetben ódzkodott tőle, de mostanra nagyon öntözőzsákpárti lett, mert

„a korábbi fatelepítésekkor a 30 százalékos megeredést mostanra az öntözőzsákokkal sikerült feltornázni 95 százalékra.

Előrelépés ez abból a szempontból is, hogy nem lajtoskocsival négy ember öntöz két műszakban az egész városban, hanem a zsákokba kéthetente beletöltött 75 liter víz folyamatosan ott van a fáknak.”

Ezt az újítást a főváros 2021-ben vezette be, és ezt a mintát vették át más városok is, de mostanra úgy tűnik, hogy még ezt a viszonylag új fejlesztést is módosítani kell. Külföldön ugyanis egyre több helyen a zsákot már nem a fa törzséhez teszik, hanem a fiatal fát övező karókhoz, és úgy vezetik be a földbe a vizet, elkerülendő azt, hogy télen a zsákba belefagyjon a víz a fa törzsével együtt.

A klímaváltozáshoz való alkalmazkodás új technológiákat követel meg, de ezeket még csak most tanuljuk és folyamatában, a tapasztalatok alapján kell újra meg újra módosítani rajtuk, ahányszor csak szükséges,

– vonták le a következtetést a főkertészek.

Zakar András az egyik ilyen folyamatosan és élőben zajló tanulási folyamatnak azt tartja, hogy a megváltozó klíma miatt kipusztuló fákat milyen klímareziliens fajtákkal lehet felváltani a városban. Mint a Telexnek a kerekasztal-beszélgetés után elmondta, pár fafajtával kísérletezésbe kezdenek az I. kerületben, például az új magyar fajta smaragd platánnal, amiről úgy hírlik, hogy más platánokkal ellentétben ezt a fajtát nem támadja meg a csipkéspoloska, mert sokkal vastagabb a levelének a bőrszövete, ránézésre majdnem olyan, mint egy örökzöld levél.

De kipróbálnak két új magyar szilfajtát, ami ellenáll a szilfavésznek és jól átvészeli az aszályos időszakot, egy új, szintén magyar fajta berkenyét, illetve még ginkgót is vizsgálnak a közterületi ültetéseknél, ami a szárazságot és hőséget szintén jól tűrő új magyar fajta lesz. A fatányérokat mulcsozni fogják és a fák törzsét törzsvédő fehér festékkel védik majd a környezeti behatások ellen – ahogy az a főváros új faültetési protokolljában is szerepel.

Felejtsük el a költséges egynyári virágágyásokat!

Azt szinte minden főkertész az általa bevezetett újítások közé sorolta, hogy elkezdték elengedni a városokban évtizedek óta megszokott, tavasztól őszig tartó látványos egynyári ágyásokat, egyre kevesebb helyen és egyre kevésbé csak ebben a formában használják. Czifrusz Natália elmondta, hogy Miskolcon is javában zajlik az egynyári helyett a biodiverz évelő ágyásokra való átállás, annak ellenére, hogy ez helyben nagy ellenállásba ütközik.

„Rendszeresen megkérdezik tőlem, hogy mikor lesz itt virág. Pedig gyönyörű, virágzik és burjánzik, de nehéz megszokniuk az embereknek, hogy nincs benne büdöske.”

Zakar András később részletesen elmagyarázta, hogy ökológiai szempontból mi a baj az egynyári ágyásokkal. Az egynyári virágokat hagyományosan májusban ültetik el és a fagyok előtt, október közepén szedik ki az ágyásokból. De a kettő között a fenntartásuk rendkívül munkaigényes, mert folyamatosan locsolni kell az ágyásokat, nagy melegekben akár naponta is. „Ráadásul az egynyáriaknak az a lényegük, hogy folyamatosan virágozzanak, ezt pedig műtrágyás öntözővízzel lehet elérni, meg úgy, hogy a kertészek mindig kézzel leszedik az elvirágzott virágot, mert azzal lehet indukálni a növényt, hogy hozzon új virágokat. Összességében a fenntartási költségük a biodiverz évelőkkel szembeállítva nagyságrendileg annak a többszöröse, akár ötszöröse is lehet.

De ennél is nagyobb baj, hogy októberben, amikor kiszedjük a növényeket az ágyásokból, akkor megszüntetjük azoknak az élőlényeknek az élőhelyét is, akik addig ott laktak. Hol telelnek át a bogarak, a gyíkok, a katica, ha felszedjük az ágyást?! Az egynyáriaknak ezért nagy az ökológiai lábnyomuk. Nem beszélve az állandó talajbolygatásról és annak káros hatásairól.”

A budavári főkertész szerint ezzel szemben az évelő ágyásokban ez a probléma nem áll elő, és amikor idővel beáll a biológiai egyensúly, már nem kell napi szinten folyamatosan fenntartani ezeket, így sokkal kevesebb anyagi és erőforrásbeli ráfordítást igényelnek. „Érdemes megtanítani az embereket arra, hogy nemcsak a pistike, a büdöske meg a petúnia lehet szép, hanem a kasvirág, a verbéna, a kúpvirág, a gyertyavirág, az őszi szellőrózsa, és a cickafark számtalan színárnyalata is lehet az.”

Zakar azt is elmondta, hogy náluk például az I. kerületben azokon a területeken, amiket nemrég visszakaptak a Fővárosi Önkormányzat fenntartásából (például a Tóth Árpád sétányon, a Horváth-kertben vagy a Dísz téren), 90 százalékban csak évelőket fognak ültetni. „Természetesen nagy számban cserjéket is fogunk ültetni, hiszen a többszintű növényállomány kialakításának egyik kulcsszereplője, és nem csak tűztövisben és fagyalban gondolkodunk.”

Amit csak lehet, helyben kell hasznosítani

Tatabánya főkertésze, Mármarosi Sándor szerint feltétlenül fontos lenne ezekben az aszályos időkben minden városnak a leburkolt felületekre eső csapadékvizet felfogni, megtartani, és amikor arra szükség van, akkor automata öntözőrendszereken keresztül kijuttatni a zöld területekre, hogy helyben hasznosuljon a csapadék ahelyett, hogy most engedjük ezt az ingyen vizet, hogy lefolyjon a csatornákba.

Tatabányán az elmúlt időkben a helyben hasznosítás egyik újítása volt, hogy a gallyazásból, cserjeirtásból, tavaszi metszésből származó zöldhulladékot helyben ledarálják, és visszajuttatják közvetlenül a növényzet alá. „Nálunk már nem végezhet úgy munkát egy vállalkozó, hogy levágja a nyesedéket, felpakolja egy teherautóra, elviszi a zöld lerakóba, ahol aztán vagy hasznosul, vagy nem.”

Lombot már nem takarítanak kis látogatottságú parkos részeken, amikor a fűnyírók kétszer-háromszor végigmennek a területen, a leveleket is összedarabolják, és az szintén helyben hasznosul.

„Azt szoktam mondani, ha valaki ezt kritizálja, hogy az erdőben sem gyűjti össze senki a faleveleket, még sincs ott már húsvét környékén, mert lebomlik és helyben táplálja a talajt.”

Tatabánya főkertésze azért hozzátette, hogy nincs náluk a világ minden problémáját megoldó kulcs, de nem félnek tanácsot és segítséget kérni más szakemberektől.

A helyben hasznosulásra van még jó pár kevéssé költséges megoldás, ilyen például a helyi komposztálás, a holtfák parkokban hagyása, a metszés után levágott ágakból épített rovarhotel, ami kevésbé dizájnos, cserébe jóval természetesebb otthont nyújt a beporzóknak.

A Főkert Gellért-hegyi üzemegységében ezeket az új technológiákat már évek óta használják, azonban arról kevesen tudnak, hogy házi méheket is tartanak 2024 óta. Cserna Hajnalka elmondta, „a projekt a mi kezdeményezésünkre, a XI. kerülettel közösen, méhész szakember segítségével valósult meg. Öt-hat kaptárral kezdtük, de annyira eredményesen működnek, olyan sok és jó tápanyaghoz jutnak a hegyen a méhek, hogy most már annyian lettek, hogy egy felhőkarcolóban élnek. Érdekes megfigyelés az is, hogy nem vesznek el területeket a Gellért-hegyi honos méhektől sem.” A náluk termelt méznek szerinte enyhén rozmaringos vadvirágíze van.

Vadvirágokat mindenhova

A kerekasztal-beszélgetésen természetesen nem maradhatott ki a 2025-ös év egyik zöld slágertémája, a magkeverék. A Főkert tavaly nyár végén jelentette be, hogy elkészült a Budapest magkeverék, egész pontosan annak kerti és réti változata. Arról azonban jóval kevesebb szó esik, hogy ezen kívül még két kerületnek, az I. és a II. kerületnek is van saját magkeveréke.

Mint Zakar András a kerekasztal-beszélgetés után a Telex kérdésére elmondta, Őrsi Gergely megbízásából ő is részt vett a négyféle magkeverék kidolgozásában, külön magkeverék készült Hidegkútra (Beporzóbarát Hidegkút), Pasarétre (Madárcsalogató Pasa-Rét), Rózsadombra (Lepkecsalogató Rózsadomb) és Vízivárosra (Vadvirágos Víziváros). A kerületben meghirdetett Vadvirágos Buda programnak pedig hasonló célja van, mint a fővárosinak, a mára részben kiszorult őshonos vadvirágokat újra elterjeszteni a kerületben, ami rendkívül fontos a beporzók számára és a biodiverzitás szempontjából.

Az I. kerületnek is van saját magkeveréke, ami közel 50 őshonos vadvirágfajt tartalmaz és kifejezetten a kerület igényeire lett szabva. A kerület főkertésze szerint ebből szintén minden kerületi lakos kaphat egy csomagot ingyen a lakcímkártyája felmutatásával. A kerület pedig annak megmutatására, hogy milyen gazdag virágkínálatot hoztak létre, tavasszal próbavetéseket fog végezni a Bécsi kapunál lévő Európa Ligetben, amit körbekerítenek és ki is tábláznak majd.

Czifrusz Natália elmondta, hogy Miskolcon még szitokszónak számít a méhlegelő, nem lehetne ilyen táblákat kirakni, egyelőre azt is eredménynek tartja, hogy belefognak az ökológiai gyepgazdálkodásba. Ezért a következő lépcsőfok, a tájspecifikus magkeverék létrehozása, náluk még csak szándék, keresik a megfelelő technológiát és folyamatosan figyelik más városok és kerületek tapasztalatait. Mármarosi Sándor szerint Tatabányán az idén szeretnék elindítani a magkeverék alkalmazását, a lakossági előkertekben, valamint a parkosított környezetben a vadvirágok elterjesztését.