„Indulatkeltési következménye minden ilyennek van. Mindegy, hogy kin van a céltábla, ez egy indulatlevezetési csatorna, és most éppen a drogbetegekre irányul. De ha fennmarad, és eszkalálódik, akkor olyan következménye is lesz, hogy még tovább csökken a kezelésbe fordulás” – mondta Kapitány-Fövény Máté klinikai szakpszichológus a Liget Műhely előadásán a magyar kormány kábítószer-kereskedők és kábítószer-használók ellen indított hajtóvadászatáról.
Horváth László kábítószer-kereskedelem felszámolásáért felelős kormánybiztos korábban azt mondta: az Alaptörvényben rögzíteni fogják, hogy Magyarországon tilos a kábítószer előállítása, terjesztése, használata és népszerűsítése, emellett olyan jogszabályi környezetet kívánnak teremteni, ami a rendőrségi fellépést gyorsabbá, hatékonyabbá és eredményesebbé teszi, és elrettenti a drogkereskedőket.
„Magyarország drogtörvénykezése eddig is a legszigorúbb volt Európában” – tette ehhez hozzá a szakpszichológus. A kormány 2012-ben Európa egyik legszigorúbb drogtörvényét fogadta el, de az ország kábítószerhelyzete azóta sem javult. Sőt, öt évvel azután, hogy akkori ígéretük szerint a drogoknak el kellett volna tűnniük az országból, a drogprobléma akkora lett, hogy a miniszterelnök se tudta szó nélkül hagyni az évértékelő beszédében.
„Az gyanítható, hogy a kezelésbe fordulásnak nem tesz jót ez a kriminalisztikai megközelítés. Amint ez a törvényjavaslat kikerült a médiába, megfogalmaztunk egy levelet, bár én mondtam a többieknek, hogy szerintem semmi hatása nem lesz. De legalább elmondtuk a véleményünket. Ebben szkeptikus vagyok egy kicsit. Szerintem a történelmi tapasztalatok is mutatják, hogy a tiltáson alapuló megelőzést már sokszor megpróbálták, és sosem működött igazán.”
A kormány a budapesti tűcsereprogramot is kritizálta, mondván, az nem gátolja, hanem elősegíti a drogozást. „Értem én, hogy laikusként ez tényleg egy kicsit olyan, mintha bátorítaná az ember a drogozást, és mindig ez a kritika éri a tűcsereközpontokat, meg általában az ártalomcsökkentés szemléletét. De vannak bizonyítékokon alapuló kutatások, hogy nem növeli, hanem tényleg visszaszorítja a fertőző betegségek kockázatát. Hogy valaki emiatt többet drogozzon, az nem hiszem, hogy igaz. Egyszerűen csökken a halálesetek száma” – mondta a szakértő.
„Magyarországon a szerhasználat az előző 10-20 évben stagnált, viszont a viselkedési addikciók folyamatosan törnek előre” – mondta Kapitány-Fövény Máté. Mindezek mellett itthon még mindig alapvetően az alkohol az elsődleges kábítószer, annak ellenére, hogy a drog és a gyógyszertúlhasználat is jelentős.
Alapvetően kétfajta függőséget különböztetünk meg: az egyik a kémiai, vagyis a szerfüggőség, a másik pedig a viselkedési addikció. Előbbi esetében a legális szerektől való függőség az elterjedtebb, ilyen például az alkohol vagy a gyógyszer. Az Egyesült Államokban és Kanadában az elmúlt húsz évben az opiáttartalmú gyógyszerek jelentenek súlyos problémát, annyira, hogy már jó ideje opiátjárványról beszélnek. A viselkedési függőségek a kémiai addikcióval szemben gyakorlatilag bármilyen emberi viselkedési forma túlműködését jelzik: munkafüggőség, szexfüggőség, kapcsolatfüggőség, evészavar, vagy ami mostanában egyre gyakoribb, és egyre növekvő probléma: a digitális függőségek, például a játék-, online-pornó- vagy közösségimédia-függőség. „Bármi, ami az emberi viselkedésben akár evolúciósan is kódolva van, de valamiért túlszalad, és egyfajta kontrollvesztett állapotot idéz elő” – jellemezte ezeket a szakpszichológus.
„Magyarul az addikciókat gyakran szenvedélybetegségnek nevezzük, és azt, hogy egy szenvedélyből hogyan lesz betegség, nagyon szépen leírja a függőség neurobiológiai modellje” – mondta Kapitány-Föveny Máté. A leghíresebb ilyen modell három szakaszban határozza meg a függőség kialakulását.
Az első szakaszt csalinak szokták nevezni; önjutalmazó, eufóriakereső stáció ez, amikor a pozitív érzések dominálnak. A második szakasz a hozzászokás vagy tolerancia, ilyenkor már folyamatosan növelni kell a bevitt dózist, vagy gyakrabban kell hozzányúlni, hogy ugyanazt az euforikus hatást elérje az ember. Itt már megjelennek a függőségi tünetek, például a megvonási tünetek vagy a sóvárgás, amik beszűkítik az érdeklődést. Ezek az embert bezárják egy burokba, ahol az emberi kapcsolatai is egyre inkább a függősége köré szerveződnek. Ebben a szakaszban már nem az ember irányít, kontrollvesztetté válik a viselkedése. Nem azért használ az ember drogokat, nem azért pörgeti órákig a közösségi médiát, hogy jó legyen neki, hanem azért, hogy ne legyen rossz. Az önjutalmazó szakasz így menekülő szakasszá alakul át. A harmadik szakaszban aztán minderre ráépül egy úgynevezett kognitív működési mód: torzítások alakulnak ki, például valaki megmagyarázza magának, hogy ő csak akkor tud jól funkcionálni, ha alkoholt fogyaszt. Ezeket az érveket nevezzük a visszaesést hitelesítő hiedelmeknek.
Kapitány-Fövény Máté azt mondta, az addikció esetében nagyjából 50 százalékos a genetikai háttér, a másik 50 százalék a környezeti hatásokon múlik. „A genetikai tényezők az agy struktúráját alakítják, az idegkapcsolatokat befolyásolják. A függő ember agyában a jutalmazórendszer gyerekkorától alulteljesít. A dopaminszint alacsonyabb, a kiválasztása alulszabályozott. Ennek az a következménye, hogy állandó ürességérzéssel küzd, aminek az lesz a következménye, hogy az ürességet bármivel, akár fájdalommal is, de pótolni kell.”
Az addikció nemcsak pozitív élmény, de negatív is lehet: egy borderline személyiségzavarral küzdő függő, aki vagdossa magát, ugyanúgy addikciót él át. A függőségeknél nemcsak az örömszerzés, hanem a fájdalomkeresés is ott van. Példaként a szakértő felhozta a szerencsejáték-függőséget: ha a szerencsejátékba nem lenne belekódolva a veszteség kockázata, akkor nem lenne addiktív. „Egyes analitikusok azt mondják, hogy a szerencsejáték-függőknél egy tudattalan vesztési vágy kapcsol be. Amikor veszítenek, erős a megkönnyebbülési érzés, hogy elengedik a pénzt” – mondta.
A félmillió alkoholbeteg országa
Nem véletlen, hogy Magyarországgal kapcsolatban az alkoholfüggőségről beszélünk a legtöbbet. Rengeteg adat van arra nézve, hogy mennyi alkoholista él itthon, Kapitány-Fövény Máté szerint ezek jellemzően felfelé csalnak, a KSH és a kezelési adatok alapján ő 500 ezerre tenné ezt a számot, nem milliósra. Ezt persze torzítja, hogy itthon a stigmatizálás, az alkoholizmus kultúrába ivódása és a rossz ellátórendszer miatt sokan nem keresnek segítséget a függőségük miatt. „Itt talán nem is az a lényeg, hogy mekkora számokkal dobálózunk, hanem hogy jelezzük a probléma súlyát. Félmillió alkoholbeteg az azt jelenti, hogy félmillió alkoholista család van Magyarországon, ez pedig azzal jár, hogy több millió ember érintett a problémában” – mondta, hozzátéve, hogy szinte senkinek nincs olyan rokona vagy ismerőse, aki ne tudna említeni egy közeli hozzátartozót vagy barátot, akinek alkoholproblémája van.
A statisztikák azt mutatják, hogy a magyar alkoholisták nagyjából 10 százalékát kezelik, ami azt jelenti, hogy 90 százalékuk nem kér segítséget, leginkább azért, mert az alkoholfüggőség a leginkább stigmatizált addikciók közé tartozik. „Kritikus kérdés az a társadalmi attitűd, amivel az iváshoz viszonyulunk” – mondta a szakértő.
A szociológiai megközelítés szerint egy ország háromfajta csoportba sorolható az alapján, hogy hogyan fordul az alkoholfogyasztáshoz:
- vannak megengedő;
- túlzottan megengedő; illetve
- absztinens társadalmak.
Utóbbiak közé tartoznak például az iszlám kultúra országai, ahol vallásilag tiltott vagy erősen szabályozott az italfogyasztás. „Ez nem azt jelenti, hogy ők nem isznak, valójában a zugivók száma elég magas, és még alacsonyabb a kezelésbe fordulók száma. Tehát ez nem egy egészséges attitűd” – mondta Kapitány-Fövény Máté.
A megengedő kultúrákban a kontrollált italfogyasztás a kultúra része, de amikor túlzott mértékig jut, egy erős társadalmi fékrendszer kapcsol be. Ilyenek jellemzően az olyan dél-európai országok, mint Görögország, Spanyolország vagy Olaszország.
A túlzottan megengedő társadalmak közé tartozunk mi, és általában a posztszovjet országok is: nem elég, hogy elnézők vagyunk a mértéktelen alkoholfogyasztást illetően, még valamilyen formában propagáljuk is. Vizsgálatok kimutatták, hogy azokban az országokban, amelyek lakói sok történelmi traumát cipelnek magukkal, könnyebben alakul ki ez az attitűd, nemcsak az alkoholfogyasztásra, hanem más önpusztító viselkedésekre is. „Mintha a társadalom elengedné a tagjainak a kezét, relativizálva az önpusztítást.”
Ez egészen addig tart, amíg valakiről ki nem derül, hogy függő – amikor ugyanis valaki segítséget kér, a túlzottan megengedő társadalom hátat fordít neki, és tabusítani kezd. Kapitány-Fövény Máté azt mondta, neki az a tapasztalata, hogy ilyen esetben a hozzátartozók gyakran visszahúzó erők, mert szégyellik, hogy ki lett mondva a probléma, közös felelősségnek érzik, és félnek, hogy így őket is stigmatizálni kezdik. „Sokszor látom azt, hogy a család legalább annyira dugdossa az alkoholistát, mint amennyire ő a család előtt dugdossa az italt.”
Történelmi trauma, elhibázott férfikép
Annak, hogy Kelet-Európában, vagy a volt Szovjetunió tagállamaiban miért ennyire elterjedt az alkoholizmus, Kapitány-Fövény Máté szerint több oka lehet, de eddig egyiket sem sikerült kétséget kizáróan bizonyítani. „Lehet ebben genetika is, tehát hogy ezeknek a nemzeteknek valamiféle genetikai hajlamuk van a függőségre. Én azt gondolom, hogy benne van a társadalmi traumatizáltság, és a rosszul értelmezett férfiminta. Legtöbben egyébként a tanulmányokban a társadalom-gén interakciót szokták hangsúlyozni.”
A szakpszichológus szerint fontos lenne, hogy az alkoholistákat ne bűnösnek, de ne is pusztán áldozatnak tekintsük. Jellemző dinamika, hogy egy alkoholista párja társfüggő – a társfüggőséget mint betegséget is először ilyen környezetben írták le. A tabusítás is gyakori, a szakértő gyakran találkozik olyan családokkal, ahol kiderülnek olyan tabutémák, érzések, amiket a családon belül nem szabad kifejezni, ez is lehet forrása az alkoholizmus kialakulásának, ahogy a ki nem mondott, meg nem oldott konfliktusok is.
A szakértő megjegyezte azt is, hogy kifejezetten hasznos módszernek tartja az anonim alkoholisták 12 lépéses metódusát, az önsegítő csoportoknak viszont azzal elemével nem ért egyet, hogy a gyűléseken a függőknek rendszeresen ki kell mondaniuk, hogy alkoholisták, mert ez szerinte a függőség túlhangsúlyozása, ő pedig azt szereti hangsúlyozni: olyan emberekről van szó, akik alkoholfüggőséggel élnek, és nem alkoholisták. Ez fontos különbség, mert nem határozza meg az alkoholfüggőség az illető egész életét. „Jár hozzám olyan, aki arról számolt be: amikor járt ezekre a gyűlésekre, sóvárogni kezdett, mert annyit beszélnek a piálásról” – tette hozzá.
Kapitány-Fövény Máté azt mondta, a pszichoterápiának tulajdonképpen nem az alkoholizmus kezelése a célja, hanem azoknak a problémáknak a kezelése, amikre az alkoholizmus ráépül. „Ez lehet gyerekkori trauma, szorongás, depresszió, nagyon sokszor van társuló személyiségzavar, borderline, ADHD. Nagyon hasonló a genetikai háttere a függőségnek és ezeknek a felsorolt zavaroknak. Ha ezeket kezeljük, akkor az az igény, hogy valaki öngyógyítson alkohollal, automatikusan elkezd csökkenni.”
Bizonyos szempontból a különböző függőségek teljesen megegyeznek egymással. „Ez abból is kiderül, hogy van egy olyan jelenség, amit függőségváltásnak nevezünk. A Drogambulancián, ahol dolgozom, az egyik fő tevékenység a heroinfüggők kezelése. Ők helyettesítő gyógyszert kapnak, mert ha valaki magas dózisban használja a heroint, és hirtelen elhagyja, epilepszia, rohamok vagy pszichózis is kialakulhat. Náluk ilyenkor könnyen kialakul a metadonfüggőség, ami nem is annyira meglepő, mert ugyanazon a receptoron, ugyanúgy hat. Amikor elhagyják a metadont, nem ritka, hogy pár hónappal később visszajönnek alkoholproblémával.” A függőségek háttere viszont nem teljesen azonos. „Egy heroinfüggő családi háttere, az egész miliő, ahonnan származik, teljesen más, mint egy kannabiszfüggő srácnak, akit elkap a rendőrség, és azért kezd terápiára járni” – mondta a szakértő.
A függők egyfajta idegrendszeri éretlenségtől szenvednek, mondta Kapitány-Fövény Máté, hiszen amikor a függőségnél kialakul a sóvárgás, nem tudják késleltetni a kielégülést. Ennek társadalmi gyökerei is lehetnek, ezek az emberek nem tanulták meg, hogyan lehet kevésbé impulzívnak lenni. „Ami szintén benne van a jelenségben társadalmilag, az az, hogy milyen lehetőségek vannak az örömszerzésre, aminek elsődleges terepe lehet a kultúra. De azokon a területeken, ahol nincs kultúra, vagy nincs rá pénz, és most nem csak a szegregátumokra gondolok, ott nehéz elvárni, hogy valaki menjen el színházba, egy jó filmet nézzen meg, mert nincs rá se neveltetése, se pénze. Itt teljesen más megközelítésre van szükség.”
Sokáig kimutatható volt az eltolódás a férfiak irányába az alkoholizmusban, és egyébként is a függőségekben, de a friss kutatások szerint a fiataloknál a lányok már behozták a fiúkat. „A magyarországi kamasz fiúk sokszor akár világelsők a részegséget tekintve. Amit egyébként, amikor beszélgetek tizenévesekkel, büszke mosollyal szoktak nyugtázni. Nyilván ez jelzi a problémának az értéktársítását. A lányok egyre többet isznak, a fiúk stagnálnak. A drogfogyasztás egy kicsit növekszik, de nem drasztikusan, viszont ott a fiúk szintje nagyon magasan van továbbra is.”
Ami a női alkoholistákat illeti, a felnőttek között több az alkoholfüggő férfi, legalábbis ez derül ki a statisztikákból, és ez nem jelenti azt, hogy a valós arány is ugyanez. Társadalmi szempontból ugyanis a női alkoholfüggőséget teljesen máshogy fogadják. A férfiak esetében az alkoholfogyasztással összekötik a férfiasságot, a nőknél viszont sokkal nagyobb arányban jelentkezik a traumára épülő függőség. „A másik, ami viszont jellemző a férfiakra és nőkre is egyaránt, az érzelemszabályozás és az érzelemkifejezés nehézsége, főként az intimitásé” – mondta a szakpszichológus.
Az iskolázottság, az intellektus nem feltétlenül okoz különbséget a függőségekben. „Abban van különbség, hogy jobban maszkolja valaki, aki intellektuálisan máshogy működik, jobban el tudja fedni a zavar szétfeszítő hatásait. Az alacsonyabb társadalmi rétegekből kikerülő, kevésbé iskolázott embereknél sokkal inkább érzelmes alkoholfüggőség jelenik meg. Kicsit leegyszerűsítő ez, de azokkal a kliensekkel, akik magasan iskolázottak, bizonyos értelemben nehezebb dolgozni, mert sokkal több a ráépült réteg a függőségre, ami saját maguk számára is eltávolítja a probléma gyökerét. Aki nem ennyire racionális, annál könnyebben hozzáférünk a valódi sérüléshez.”
Komoly probléma, hogy nagyon nehéz mérni, ki számít alkoholistának valójában. „Nehéz meghatározni a valódi számokat, hogy egy kutatásnál éppen milyen szűrőrendszert használnak, milyen diagnosztikai kritériumokat alkalmaznak.” Az az 500 ezer ember, aki a hazai statisztikák szerint alkoholista, szinte biztosan a függőség súlyos szakaszában van, hiszen segítséget kért, és ezért került bele a rendszerbe. Ha ennél enyhébb alkoholproblémákra is ki szeretnénk tágítani a szűrőt, akkor Magyarországon ennél lényegesen több alkoholfüggő él.
Itthon az idősek alkoholfüggőségét alig kutatják, mondta a szakértő, mert nem okoz akkora gazdasági kiesést, és emiatt nem fontos tényező. „Ez főleg akkor igaz, ha idősödő társadalmakról beszélünk. Ahol nagyobb arányban vannak a fiatalok, ott sokkal jelentősebb kérdés az italfogyasztás fiatalokra gyakorolt hatása, mert tudjuk, hogy a depresszió mellett az alkoholizmus az egyik elsődleges, kiesést okozó tényező a tartós munkaképtelenségben” – mondta Kapitány-Fövény Máté.
Megjegyzés: cikkünk megjelenése után pontosítottuk Kapitány-Fövény Máté az anonim alkoholisták a 12 lépéses módszeréről tett megjegyzéseit.
