Lenézett egy űrhajós az ISS-ről, és a Szaharából visszanézett rá egy kísérteties koponya

Hátborzongató látvány, egy óriási koponyára emlékeztető földrajzi alakzat fogadta a Nemzetközi Űrállomás egyik asztronautáját, amikor a Földről, pontosabban a Szaharáról készített felvételeket – írja a Fox News. És valóban, a fotó, ami a NASA Earth Observatory oldalát is megjárta, pont úgy néz ki, mintha egy kísértet nézett volna vissza az űrhajósra:

A kísérteties látványt adó képződmény a sivatag kellős közepén, Csád területén található, a Tibesti-hegységben, ez a Föld egyik legelhagyatottabb szárazföldi része. A „koponya” valójában egy ezer méter mély vulkáni kráter, amiben a vulkanikus aktivitáskor létrejövő salakkúpok, illetve ezek árnyéka rajzolja ki a szemüregeket és az orrot.

Ez a jelenség, hogy arcokat látunk bele olyan helyzetekbe is, ahol valójában nincsenek (például felhőkbe), a pszichológia számára régóta ismert, pareidolia a neve. Ezt a jelenséget használja ki például a Rorschach-teszt is. Valószínűleg evolúciós okai vannak: az ember agya arra van huzalozva, hogy mindenhol mintázatokat keressen, és ez néha fals pozitív eredményeket hoz. Összességében azonban jobban járunk, ha inkább néha ott is ismerős mintát fedezünk fel, ahol nincs, mint fordítva, ha elmulasztanánk a felismerést, amikor kéne. Egy evolúciós példa: az az ősember, aki nem vette észre az oroszlánt a szavannán, vacsoraként végezte, de az, amelyik néha oroszlánnak nézett egy-egy fura formájú bokrot is, legfeljebb feleslegesen mászott fára párszor.

Az űrkutatás sok muníciót szolgáltatott a pareidoliának, hiszen csillagködökbe, kráterekkel szabdalt bolygófelszínekbe némi fantáziával sokféle alakzat beleképzelhető. A leghíresebb ilyen az arc a Marson, amit a Viking űrszonda fotózott, és a fény-árnyék hatások miatt egy egyszerű domb tényleg pont úgy fest rajta, mint egy férfi arc.