Jack Dorsey végre megcsinálta azt a Twittert, amiről mindig is álmodott

„Nem hiszem, hogy bárkinek birtokolnia vagy működtetnie kellene a Twittert, alapvetően közjó akar lenni, nem pedig egy cég. Ettől még viszont cég, erre a problémára pedig Elon az egyetlen megoldás”

– írta Jack Dorsey április 26-i tweetfolyamában, miután hosszas huzavona után végre hivatalossá vált, hogy Elon Musk megveszi a Twittert. A cég egykori alapítójának túlcsorduló optimizmusát már akkor sem sokan osztották, egy évvel később pedig ő is beismerte, hogy nem jött be a jóslata. Ez fontos mérföldkő volt, de hozzá kell tenni, hogy ha Dorsey nem írja le konkrétan a véleményét, akkor is egyértelmű lenne, hogy mit gondol a Twitter jelenlegi állapotáról.

Ennek fő oka az, hogy Dorsey a témát nem a Twitteren, hanem az arra kísértetiesen hasonlító, Bluesky nevű, decentralizált platformon vesézte ki, amelynek nemcsak az igazgatótanácsában ül ott, hanem a megalkotásában is kulcsszerepe volt. Ez egyrészt jelzésértékű, másrészt pedig komoly hátszél is a Blueskynak, de más okai is vannak annak, hogy a nagyon limitált hozzáférhetősége ellenére egyre többen kiáltják ki a Twitter utódjának. Megnéztük, honnan jött és mit tud az egyre népszerűbb trónbitorló, és van-e esélye arra, hogy lehagyja a lezüllesztett elődjét.

Az idő kerekének visszaforgatása

A Bluesky története számos ponton összefonódik a Twitterével, és a jelenlegi pozíciójának eléréséhez is a Twitter adja a kontextust, így nem meglepő módon Jack Dorsey korábbi cége lesz a kiindulópont.

Az egész 2019 decemberében kezdődött, amikor Dorsey még a Twitter vezérigazgatójaként bejelentette, hogy Bluesky néven új csapatot indít, amely egy nyílt, decentralizált közösségimédia-szabvány megalkotásán dolgozik majd. Mint írta, hosszú távon maga a Twitter is betagozódhat majd ebbe, és beteljesítheti azt a korai víziót, amikor még reálisnak tűnt, hogy hasonló szabvány lehet belőle az emailezésben általánosan használt SMTP-protokollhoz.

Ahogy azt maga Dorsey is kiemelte, ezt részben egy pár hónappal korábban megjelent cikk inspirálta, melyben Mike Masnick, a Techdirt nevű technológiai szakoldal szerkesztője hosszan értekezett arról, hogy az internet hajnalán a szolgáltatások alapjául szolgáló protokollok kiutat jelenthetnének a moderációval egyre inkább küszködő, központosított platformoknak. Masnick szerint ha az internet megint protokollokon alapulna, ahelyett, hogy a felfoghatatlan mennyiségű tartalommal a legnagyobb szereplők folytatnának szélmalomharcot, bárki csinálhatna tartalomszűrőket, kezelőfelületeket és kiegészítő szolgáltatásokat.

Ez a kialakuló verseny révén nemcsak garantálná a legjobb megoldások sikerességét, hanem lehetőséget biztosítana arra is, hogy a felhasználók maguk döntsenek arról, hogy milyen tartalmakat hajlandóak tolerálni, kivéve ezzel annak felelősségét a nagy techcégek kezéből, hogy meghatározzák, mi fér bele. Azt persze Dorsey is elismerte, hogy rengeteg kihívást kell ehhez leküzdeni, és nem fogják egyik napról a másikra megalkotni a megfelelő szabványt, de hangsúlyozta, hogy elkötelezettek a projekt mellett, és minden támogatást meg fognak adni a Blueskynak, hogy sikerrel járjon.

A Bluesky tehát a Twitternél indult, és onnan is kapta a pénzt, ettől eltekintve viszont független volt tőle, 2021-ben pedig hivatalosan is különvált, amikor közhasznú társaság lett belőle Jay Graber vezetésével. Elon Musk tavalyi hatalomátvételekor az is kiderült, hogy a Twitter addig 13 millió dollárt költött a projektre, Graber pedig a függetlenség tudatában elég optimistán nyilatkozott a tulajdonosváltásról. A Bluesky küldetése papíron illeszkedett is Elon Musk víziójába, elvégre a milliárdos egyik nagy ötlete az volt, hogy nyílt forráskódúvá teszi a Twitter-posztokat ajánló algoritmusát (ami idén márciusban meg is történt), 2022 végén azonban ennek ellenére a Twitter javaslatára közös megegyezéssel megszüntették az együttműködést.

A madártól független kék ég

A Bluesky eközben tavaly októberben bemutatta a tavasszal megalkotott protokoll jelentősen feljavított változatát AT Protocol néven, amely elméletileg lehetővé teszi a felhasználói fiókok különböző szolgáltatások közötti költöztetését, össze is köti ezeket a szolgáltatásokat, a felhasználókra bízza az algoritmusok megválogatását, és szem előtt tartja a gyors töltési időket is. Pár hónapnyi előregisztráció után pedig februárban megjelent a Bluesky saját alkalmazása, amely ezen a protokollon alapul, és ahol két hónappal később Dorsey már arról diskurált, hogy mit rontottak el a Twitter-saga főszereplői, de kiváltképp Elon Musk.

Ebből tényleg nehéz nem azt leszűrni, hogy Dorsey ismét versenybe szállt, és éppen most csinálja meg azt a platform helyett szabványként működő Twittert, amelyet valójában mindig is szeretett volna. Az viszont több okból sem magától értetődő, hogy ez sikerülni is fog neki, hiába tépázta meg alaposan a bő egyéves ámokfutása után leköszönő Musk a Twitter renoméját a kirúgásokkal teli hatalomátvételtől kezdve a volt alkalmazottakkal szembeni bizarr vádaskodásokon át a hitelesítés körüli mizériákig. Ennek fő oka, hogy a Twitter a zuhanórepülése ellenére a mérete miatt még mindig megkerülhetetlen platform az angolszász világban,

és azt sem szabad elfelejteni, hogy a Bluesky messze nem az egyetlen alternatíva, amelyet kikiáltottak a Twitter utódjának.

A legismertebb ilyen kétségtelenül az ugyancsak decentralizált Mastodon, de egyebek mellett a Post, a T2, sőt, bizonyos szempontból az egyre több közösségi funkcióval bővülő Artifact is ide tartozik. És akkor a Meta egyelőre a fejlesztés korai fázisában lévő ellen-Twitteréről még nem is beszéltünk. Rögtön hozzá kell tenni viszont azt is, hogy ezek közül az átlagember csak a Mastodonról hallott, vagy még arról sem, és minden probléma ellenére maradt a Twitternél, ha korábban azt használta. Igen, a Mastodon felhasználóinak száma hirtelen nyolcszorosára nőtt, miután Musk hivatalosan is megvette a Twittert, de ezeknek az embereknek több mint hatvan százaléka le is morzsolódott azóta.

A kisebb felhasználóbázis persze azt is jelenti, hogy a Mastodonon könnyebb értelmes diskurzust folytatni, mert érdeklődőbbek és lelkesebbek az emberek, és a legtöbben ezzel meg is vannak elégedve. Ennek hátterében részben a fejlesztők tudatos döntése is áll – a bonyolultabb struktúrától a nagybefektetők elutasításáig –, és nyilvánvaló, hogy nem kell minden közösségi oldalnak gigantikusra nőnie, de az biztos, hogy a Mastodon ezzel elszalasztotta azt a lehetőséget, amelyre most a Bluesky próbálhat meg lecsapni.

De milyen a Bluesky?

Ugyan február óta egy rakás cikk jelent már meg az angol nyelvű médiában arról, hogy hogyan működik a Bluesky saját appja (konkrétan pont úgy, mint a Twitter), és mennyiben tudott felnőni a Twitterhez (egyelőre mindenki nagyon optimista). Ez viszont nyilván nem olyan, mint első kézből tesztelni valamit, ezért az elmúlt napokban mi is nyomkodtuk kicsit a Blueskyt, hogy megtudjuk, milyen is az iOS-en február, Androidon április vége óta elérhető alkalmazás, amelynek már most több mint 50 ezer felhasználója van, és amelyre több száz dollárokért árulják a meghívókat az eBayen.

Bevallom, én sosem voltam nagy rajongója vagy akár aktív felhasználója a Twitternek – ami mondjuk a magyar emberek nagy részéről elmondható –, de annyi fogalmam azért volt a platformról és az elmúlt időszak eseményeiről, hogy magabiztosan vágjak bele az egészbe. Aztán gyorsan kiderült, hogy igazából az is elég, ha nagyjából öt percig használta már valaki korábban a Twittert, mert ugyan a decentralizált rendszer miatt az elején ki kell választani, hogy milyen kiszolgálóról akarja használni az ember a Blueskyt – én az alapot választottam –, egy rakás, a korai változatnak betudható okból hiányzó kényelmi funkción túl

annyira hasonlít a Twitterre, hogy az emberben már-már felmerül, hogy Jack Dorsey igazából a világ legnagyobb játszmáját indította el azzal, hogy lelépett az általa alapított cégtől, aztán hagyta, hogy Musk földbe állítsa azt, hogy megcsinálhassa az egészet jobban.

A regisztrációs folyamat után a felhős eget ábrázoló ikon mögött egy meglehetősen puritán, de mégis egyből a Twittert idéző kezelőfelület fogadja az embert, rajta két füllel – az egyiken csak azoknak a posztjait látjuk, akiket követünk, a másikon pedig egy algoritmus pakolássza be a platform legforróbb posztjait. Utóbbi nem igazán hasonlít a legnépszerűbb közösségi oldalak végletekig optimalizált hírfolyamára, főként mert kronológiai sorrendben jelennek meg a népszerű bejegyzések, amitől az egész olyan, mintha egy eldugott fórumra mentem volna fel.

Ezt az érzést tovább fokozza az is, hogy a több mint 50 ezres felhasználóbázis – amelynek aligha lehet százszázalékos aktivitása – egy közösségi platformnál hihetetlenül kevés, így doomscrollozás közben nem azt érzi az ember, hogy felrobban az agya a rengeteg értelmetlen információtól, hanem azt, hogy jé, ilyen barátságos is tud lenni egy közösség. A Bluesky jelenlegi formájában a 2010-es évek elejének Weird Twitterjére és Weird Facebookjára emlékeztet, mert egyelőre ugyanúgy tele van a 4chanről eredeztetett shitpostokkal, bizarr helyzetekkel – mint a hellthreadek – és azzal a furcsa kezdeti optimizmussal, amikor az emberek elhiszik, hogy minden így is fog maradni.

Az utóbbi hetekben azok a prominens szereplők is megérkeztek, akik általában az éllovasai az ilyen közösségeknek, például a Twitter egyik leghíresebb shitpostere, dril vagy az amerikai demokraták krónikus internetfüggő képviselője, Alexandra Ocasio-Cortez. És hát persze rajtuk kívül is hemzsegnek az olyan arcok a platformon, akik csak macskákat, japán kajákat vagy idióta vicceket akarnak posztolni. Szóval igen, a Bluesky tele van fura tartalommal, a felhasználók a sky és a tweet összevonásából skeet-nek hívják a posztokat – ami érthető okból nem annyira jön be Grabernek, hiszen az angol szlengben ez a szó az ejakulációt jelenti –, de igazából pont erre van szükség akkor, amikor a legnagyobb közösségi platformok hemzsegnek az álhírektől, a radikális gondolatoktól és a negativitástól.

Nem lesz egyszerű menet

Mindez persze a Twitteren is létező jelenség, de ahogy arra a Blueskyon lelkendező felhasználók napi szinten rámutatnak, itt nem ötvenhét parttalan politikai vita, patikamérlegen kimért interakciómágnes és idióta vélemény közül kell kisilabizálni a jó részeket, hanem ezek vannak többségben. Ez nagyon üdítő érzés, és ha később is így marad, az óriási fegyvertény lehet, mert a twitteres kontent is főként a vicces posztokról készült képernyőfotókkal terjed az interneten. Azt viszont tényleg fontos kiemelni, hogy igazából minden facebookos memeoldal, twitteres shitposter, bizarr csoport és új közösségi platform így indul, ezért a fontosabb kérdés az, hogy akkor is fenn tudja-e tartani a Bluesky ezt a közeget, amikor (vagy ha) nagyságrendekkel több felhasználója lesz majd.

Ahogy az a Mastodon példájából is látszik, a decentralizáltság korántsem garancia arra, hogy egy alkalmazás befusson, hiába lenne papíron emiatt előnyösebb a használata a Twitternél. A Blueskynak ugyanakkor megvan az az előnye, hogy a decentralizáltságot nem tolja a felhasználó arcába, a kezdeti döntéstől eltekintve egyszer sem jutott eszembe, hogy ez nem ugyanolyan, mint a Twitter, míg a Mastodont a szerverei miatt eleve nehezebben fogja megszokni az átlagfelhasználó. Eközben viszont valahogy ki is kell használni majd az ebből fakadó előnyöket, valahogy úgy, ahogy arról Masnick is írt annak idején – minél több külső fejlesztő bevonásával.

Ezt az ökoszisztémát szeretnék is kialakítani, legalábbis Graber pontosan erről írt áprilisban a moderáció és az algoritmusok kapcsán, és ebben a blogposztban is írtak a decentralizált protokoll technikai hátteréről.

Az biztos, hogy miután Jack Dorsey nemcsak az ötletgazda, hanem aktívan részt is vesz a Bluesky alakításában, egyáltalán nem elképzelhetetlen az, hogy a Twitterrel egyszer már nagyot szakító üzletember a Twitter második, az eredeti koncepciónak megfelelő eljövetelét is fel tudja futtatni. Persze az is lehet, hogy kiderül, nem létezik az a Twitter-méretű rés, amit a Bluesky be tudna tölteni, ha pedig váltanának az emberek, akkor a régi internetet idéző konstrukciók helyett a TikTok és az annál is újabb platformok lesznek a befutók. Azután pedig, hogy az Instagram-alapítók által létrehozott Artifactot az egyre látványosabb twitteresítése után is csak pár százezren töltötték le, ez nem is tűnik annyira valószínűtlennek.