Extrém nyomasztó volt belülről végignézni Elon Musk hatalomátvételét a Twitternél

Elon Musk hatalomátvétele a Twitternél nem volt éppen zökkenőmentes. Értelmetlenül sok pénzt ajánlott fel a közösségi oldalért, majd megpróbált kihátrálni az üzletből, de végül kénytelen volt aláírni a szerződést. Az események novemberi állását ebben a cikkben foglaltuk össze, és azóta elég sok minden történt. Musk elbukta a saját bizalmi szavazását, a Tesla részvényeinek értéke továbbra is zuhan, és pár napra ugyan Greta Thunberg átvette a twitteres rivaldafényt, amikor egy román börtönig kergette Andrew Tate-et, de január elején ismét a céges bakik/változások hírei kerültek a középpontba. Az is kiderült, hogy soha senki nem vesztett még el annyi pénzt, mint Musk az elmúlt egy évben.

Mindeddig leginkább nyilvános információkból és Musk sűrű és változatos tweetjeiből lehetett összerakni, hogy vajon mi történik a cégnél. Ez éppen most változik: a Verge és a New York Magazine közös tényfeltáró cikkében volt és jelenlegi dolgozók mesélték el, mi történt a cégnél az elmúlt bő egy évben. A cikk nagyon hosszú, láthatóan rengeteg munka lehetett vele, tele van ábrákkal és belsős megszólalókkal. Most röviden összefoglaljuk, miről szól, aki több infóra és részletre kíváncsi, megtalálja az eredeti szövegben – amire már csak azért is érdemes ránézni, mert egy nagyon látványos grafikai megoldásnak köszönhetően, ahogy a történet halad az időben, az oldal bal szélén végig láthatjuk, hogy ezalatt hogy csökkent Musk vagyona.

Miért vette meg Musk a Twittert?

Erre a kérdésre talán sosem kapunk biztos választ. A Twitter soha nem volt tökéletes, de a 2010-es évek elején úgy tűnt, hogy olyan platformot ad az embereknek, amit használva pozitív változásokat érhetnek el a társadalomban. Kulcsfontosságú volt az Occupy Wall Street mozgalom fejlődésében és az arab tavasz idején, lassan az egyik legbefolyásosabb közösségi oldallá vált.

Aztán jött Donald Trump, aki féligazságokkal, hazugságokkal és gyűlöletkeltéssel egészen a Fehér Házig tweetelte magát. Amikor a rajongói megrohamozták a Capitoliumot, és úgy tűnt, hogy Trump egyre csak hergeli őket, a Twitter felfüggesztette a fiókját. Ez nem tetszett Musknak, aki ekkor már úgy gondolta, hogy a Twitter egy merő balliberális fertő, a szólásszabadság porba tiprója, a politikai korrektség bűnös melegágya. Úgyhogy addig-addig gondolkodott, mit is tehetne ez ellen, hogy végül megvette.

Az első napok

Az újságíróknak egy egykori Twitter-alkalmazott azt mondta, az ő feladata volt az első napokban elmagyarázni Musknak, hogy hogyan is működik a Twitter. Beszámolója szerint az új főnököt a technikai részletek nem igazán érdekelték, és mindig arra kanyarodott vissza, hogy melyik megoldásnak mi a költsége, és miért olyan drága. Azt mondta, Musk a meetingeken unottnak, érdektelennek tűnt, bár volt, amikor közbeszólt, hogy tisztázza, hogy amúgy a 90-es évek óta programozik, tudja, hogy működnek a számítógépek. Bár ez az alkalmazott eleinte nem volt Musk-ellenes, hamar csalódott benne: Muskot nem érdekelte a technikai-mérnöki háttér, csak az, hogy milyen hamar tudják megoldani, hogy hosszabb videók is felkerülhessenek az oldalra. Versenyre akart kelni a YouTube-bal, és előnyösebb alkut ajánlani a tartalomgyártóknak, hogy átköltözzenek a Twitterre.

A nagy leépítés

A céges halloweeni bulit többen idegeskedve, vagy sírva töltötték, mindenki azt várta, hogy mikor derül ki, hány embert rúgnak ki. Először a korábbi vezetőség került ki a cégből – ami persze nem túl meglepő –, aztán napokig semmi hír nem jött. Gyakorlatilag senki nem tudta, mi történik, így szóban, vagy üzenetekben próbáltak puhatolózni a feletteseiknél. Musk kétéves fia, X Æ A-Xii eközben a Twitter főhadiszállásán lófrált. Aztán egyszer csak minden programozó kapott egy emailt, hogy nyomtassanak ki 50 oldalnyi kódot, amit az előző 30 napban írtak. Mindenki megrohamozta a Covid miatt két éve használaton kívül álló nyomtatókat, amelyek persze nem bírták a terhelést. Aztán Musk meggondolta magát, és jött az új utasítás: mindenki álljon készen, hogy a monitorján mutassa be a kódot, aki pedig már nyomtatott, az azonnal darálja le a papírokat.

A menedzserek aznap este 10-kor kaptak egy emailt, hogy rangsorolják az alájuk tartozó dolgozókat. Mivel arról nem kaptak infót, hogy pontosan mi alapján, mindenki küldött valamilyen listát, de az eredmény összességében szinte teljesen értelmezhetetlen volt. Közben Musk közvetlen beosztottjai (a legtöbben „goons” néven, azaz csatlósokként hivatkoztak rájuk a hátuk mögött) több menedzsert is felhívtak, hogy ők kit tartanának meg az embereik közül. Musk elképzelése az volt, hogy a Twittert hatékonyan tudná működtetni egy kis létszámú, de annál profibb technikai csapat is.

November 3-án aztán mindenki kapott egy aláírás nélküli emailt hogy másnap reggel megtudja, kirúgják-e. Az állomány fele (több mint háromezren) járt így. Ez sem ment zökkenőmentesen: volt, aki azonnal elveszítette a céges rendszerekhez való hozzáférését, mások még hónapokig be tudtak lépni. Amikor hamarosan kiderült, hogy ez a kirúgási hullám túlzás volt, és a Twitter alapvető működtetése került veszélybe, felmerült, hogy vissza lehetne venni néhány kirúgott embert. Musk – követve az elmúlt hónapok kiszámíthatóságát – először ellenezte ezt, majd nem sokkal később mégis engedélyezte.

Twitter 2.0

Mindig van, aki a káoszban lehetőséget lát. Ilyen volt Esther Crawford, aki a Twitternél korábban többek között az NFT-k integrálásáért volt felelős – ő hamar ráébredt, hogy vérzivataros idők jönnek, érdemes jóban lenni az új főnökkel. Az első napon bemutatkozott Musknak, és egyből elkezdte sorolni az ötleteit. Rögtön új feladatot kapott: össze kellett raknia az új előfizetős modellt. Musknak nem tetszett, hogy korábban azok kapták meg a kis kék pipát, az ellenőrzött személyazonosság jelét, akiket ő a liberális elitnek tagjainak tart (politikusok, újságírók, színészek, művészek, influenszerek), ezért több sikertelen próbálkozás és a közbizalmat erősítő hitelesítési rendszer kibelezésével decemberben elindította a havi 8 dolláros Twitter Blue-t.

Közben a cég értéke folyamatosan zuhant, és vitte magával a Tesláét is, utóbbinál a befektetőknek egyre kevésbé tetszett, hogy Musk az autógyár ügyei helyett a Twitterre figyel. Az elektromos autós cég részvényárfolyama 2022 januárjában 400 dollár körül volt, ez év végére 125-re zuhant. A Twitteren elburjánzó gyűlöletbeszéd és kamuprofilok miatt a hatalomátvétel utáni hetekben-hónapokban sok hirdető kihátrált a közösségi oldal mögül. Ez a bevétel jelentős zuhanását okozta, bár Musk szerint az egész baloldali-liberális aktivisták hibája volt, akik valahogyan rákényszerítették a hirdetőket (a világ legnagyobb multicégeit), hogy hagyják ott a Twittert.

November 10-én Musk kihirdette, hogy 10 perc múlva általános céges meetinget tart, ahova minden megmaradt alkalmazottat vár. Itt bejelentette, hogy vége a home office-nak, mostantól mindenkinek kötelező bejárnia az irodába. Azt is hozzátette, hogy érdemes további elbocsátásokra számítani.

Bár a Twitterről – és amúgy minden nagy amerikai techcégről – az az általános elképzelés, hogy a dolgozók többsége baloldali, liberális gondolkodású, létezett a cégben egy Slack-csatorna, amelyen azok gyűltek össze, akik nem értették, miért ne lehetne egy transznemű kollégát a régi nevén hívni (ez a deadnaming, megalázó és tiszteletlen a transznemű közösségben), és úgy általában nem érezték magukénak a cég progresszív hozzáállását. Ők nagyon örültek, hogy Musk lesz az új főnök. Jelentős részük ennek ellenére az első két kirúgási hullámban kikerült a cégből, végül a csatornát is archiválták.

November 16-án Musk bejelentette, hogy indul a Twitter 2.0, ami „extrém hardcore lesz”, és rengeteg munkával jár majd. Azt senki nem tudta, hogy pontosan mi is lesz ez, azt viszont annál inkább, hogy mi nem lesz: alapos és logikus moderáció, általános szólásszabadság, távmunka, céges bölcsőde. Mindenkinek egy Google-űrlapon kellett bejelölnie, hogy elfogadja-e ezt. A maradék 2900 alkalmazottból több százan nem írták ezt alá, ez gyakorlatilag a felmondással volt egyenértékű.

Szomorú karácsony

A régi Twitternél viszonylag közvetlen volt a kapcsolat a vezetőség és a dolgozók között. A nagyobb gyűléseken fel lehetett tenni nyilvánosan a fontos kérdéseket, és ezekre gyakran válasz is érkezett. Musk november 20-án tartott egy ilyen meetinget, ezen azt mondta, hogy ez az egész nem egy jobboldali hatalomátvétel, hanem egy centrista, mérsékelt hatalomátvétel. Kérdésekre viszont nem akart érdemben válaszolni. Vagy egyszerűen félresöpörte őket, vagy megfoghatatlan ígéretekkel válaszolt.

Az ünnepekre az állomány több mint felét kirúgták, és akik maradtak (néha nem éppen lelkesen, hanem kényszerből, például mert szükségük volt az egészségbiztosításra vagy a munkavállalói vízumra), azok egyre kevesebb juttatásban részesültek. A londoni iroda recepciósait néhány nappal karácsony előtt rúgták ki, a San Franciscó-i központ takarítóit is elküldték, végkielégítés nélkül. Olyan embereknek is ajtót mutattak, akik végig támogatták Muskot, akár konkrétan a rajongói voltak.

A Twitter-akták

Decemberben egy finoman szólva vegyes megítélésű újságíró, Matt Taibbi Twitter-csatornáján Twitter-akták 1. rész címen megjelent egy tweetek formájába öntött cikk, ami a Twitter Musk előtti idejéből származó belső céges levelezést dolgozta fel. Hogy ehhez Taibbi maga nézhette át a levelezést Musk engedélyével, vagy egy előre megszűrt válogatást kapott tőle, nem tiszta.

Mindenesetre a cikk egy grandiózus leleplezésként volt felvezetve, ami bemutatja, hogy a demokrata párti elit milyen összeesküvésekkel befolyásolja a közösségi médiát és a világot. Ennyire azért nem bizonyult durranásnak, lényegében annyi derült ki belőle, hogy a Twitternél alapos tárgyalás és sok belső vita előzte meg a nagyobb moderálási döntéseket, és az, hogy a cég sok kormányzati kérést kapott, amelyeknek esetenként igyekezett erősen ellenállni.

A cikkben Taibbi kiadta több korábbi alkalmazott nevét és sok esetben a privát emailcímüket és egyéb személyes adataikat is. Amikor a korábbi vezérigazgató, Jack Dorsey címét adta ki, azt hamar törölték, de az alacsonyabb beosztásban dolgozók személyes adatai azóta is kint maradtak.

Musk később bevont még két újságírót a Twitter-akták projektbe, de ők sem álltak elő olyan leleplezéssel, amely bizonyította volna, hogy a régi Twitter, ahogy Musk fogalmazott „egy bűnügyi tetthely”. Musk ekkor bevetette a pedofília-kártyát is a Twitter korábbi biztonsági vezetője, Yoel Roth ellen, aki emiatt kénytelen volt elmenekülni a lakóhelyéről. (Amúgy Musk hasonló pedofilos vádat bedobott már korábban is, erről ebben a portrécikkben írtunk.)

Mindeközben egyre inkább kiderült, hogy Musk csak addig szereti a szólásszabadságot, amíg az őt nem érinti kényelmetlenül. Miután állítása szerint az egyik gyerekét követte valaki (ezt a rendőrség nem erősítette meg), letiltatta a magánrepülőjét követő automatizált fiókot, annak készítőjét, és a végén több újságírót is, akik írtak erről.

Halmozódó problémák

Mivel a Twitter bevétele visszaesett, Musk nem csak a béreken próbál spórolni. Nem hajlandó befizetni számlákat és bérleti díjakat, így az egyik Twitter-iroda főbérlői beperelték a céget és ki akarják lakoltatni. Karácsonyeste lekapcsolta a cég sacramentói adatközpontját, és bejelentette egy másik részleges leépítését. Azóta több kisebb Twitter-leállás is volt, a legsúlyosabb egy 12 órás kiesés, ami Új-Zélandot és Ausztráliát érintette. Mindezek ellenére azt ki kell emelni, hogy a közösségi oldal továbbra is működik, nem omlott össze, és elmaradt mindenféle technikai katasztrófa, amire sokan számítottak.

Jelenleg több mint 500 volt alkalmazott perli a céget, mert a kirúgásukkor nem fizette ki a nekik járó végkielégítést. A kirúgott alkalmazottaknak most alá kell írniuk egy papírt, ami szerint csak akkor kapnak egyhavi végkielégítést, ha megígérik, hogy soha nem mondanak nyilvánosan semmi rosszat Elon Muskról vagy a Twitterről.

A Twitter elmúlt hónapjairól ennél még sokkal többet a Verge és a New York Magazine cikkében olvashat. Muskot amúgy a lapok többször keresték kommentárért, de egyiknek a kérdéseire sem reagált.