Ha csak egy Surface Prót vesz ma, ez legyen az

Ha visszaolvasom az utóbbi pár évből a telefon-, laptop- vagy tablettesztjeimet, vagy akár másokét, azt látom, hogy elég nagy részüket össze lehetne foglalni annyival, hogy aha, tök jó, működik, kicsit drága, de ha valaki megveszi, nem fog csalódni benne. A techvilágban most olyan időszakot élünk, hogy elég ritka az, hogy valami nagyon extra dolog magával ragadjon (például az LG Gram súlya vagy a 2021-es MacBook Pro üzemideje), a kütyük évek óta mindig éppen csak egy kicsit jobbak, mint az egy évvel korábbi verzió. Már a hajtogatós telefonok is mainstreamnek számítanak.

A Microsoft Surface Pro 9 szintén nem jelent óriási ugrást az emberiség történelmében, cserébe viszont – hibrid mivoltából fakadóan – izgalmasabb, mint egy laptop vagy egy erős tablet.

Bár a Microsoft laptopnak hívja (létezik hagyományos Surface típusú laptop is), a Surface Pro 9 valahol félúton van a tablet és a számítógép között (tablettop? lablet?), a kategóriák közöti szakadékot pedig egy mágnessel felcsatolható billentyűzettel hidalja át.

Ez a billentyűzet sajnos borzalmas, pedig nagyon szeretném szeretni. Mondjuk nem ez a Surface legnagyobb hátránya, de bőven dobogós a kategóriában.

Több hasonló gépet is használtam már az elmúlt tíz évben, volt, amelyiket életvitelszerűen, és olyan is, amit csak tesztek miatt. Eddig az iPad Pro volt számomra a legjobb laptoppótlék, de most a Surface átvette a vezetést. Ugyanis amíg az iPad egy tablet, ami egy szuperkényelmes és remekül összerakott billentyűzet segítségével szinte úgy működik, mint egy laptop, a Surface egy laptop, amiről ha lecsatolom a billentyűzetet, kapok egy kényelmes tabletet.

Ennek egyik oka, hogy ugyanaz a Windows 11 fut rajta, mint a gépen, amin általában dolgozom. Lehet utálni a Windowst, egy csomó dolog van benne, ami finoman szólva megosztja a felhasználókat, de szerintem az átlagember számára teljesen jól működik.

A modellt, amit kipróbáltam, egy 12. generációs, i7-es Intel processzor hajtja, és van benne 16GB RAM és 256GB memória. Egy 13 hüvelykes képernyőjű, 209 mm*9,3 mm*287 mm-es eszközről van szó, nincs benne külön videokártya, csak az Intel Iris grafikus lapkája. Az ember nem feltétlenül ezen a gépen fog max grafikán cyberpunkozni, de ez nem azt jelenti, hogy a Surface ne lenne jó játékra.

Irodába tökéletes

A célközöség persze nem is feltétlenül erre a célra venne Surface-t, én is inkább nyugisabb, kevésbé hardverintenzív játékokat próbáltam ki rajta. Aztán rájöttem, hogy windowsos → van rajta Xbox alkalmazás → a Game Pass Ultimate-tel lehet a felhőben játszani → Flight Simulator-oztam és játszottam néhány menetet a Rainbow Six Siege-ben. Tehát ha megbízható a wifi, nem kell lemondani a pörgősebb, látványosabb játékokról – kivéve, ha az ember utál egy 13 hüvelykes képernyőtől 5 centire hunyorogni, hogy lásson is valamit, és hát biztos, hogy nem sok ilyen ember van.

Na de a Microsoft nem is ultramegagiga Gamer™ gépként reklámozza a Surface-t, hanem mint ideális munkatárs. Nem azért erős vagy gyors, hogy az ember kipróbálja, miért lett az év játéka az Elden Ring, hanem azért, hogy az 28 ezredik Chrome-tab és Excel-táblázat megnyitása miatt ne kapjon lángra az egész szerkezet. Ez egyébként nagyon jól működik, több napon át nyolc-nyolc órákat dolgoztam rajta, és egy percig sem éreztem, hogy izzadni kezdene. Olyannyira, hogy, bár elvileg van benne, egyszer sem kellett beindítania a ventilátort, a Surface végig csendes és hűvös maradt.

Viszont a nyolc-tíz óra aktív írás, olvasás, összevissza netezés, videónézés és kézírásos jegyzetelés annyira megdolgoztatta a Surface-t, hogy ennyi idő után általában le is merült. Cserébe a saját töltőjével egy óra alatt nagyjából 60 százalékra feltöltött, és ha az embernek nincs kedve egy újabb töltőnek lyukat találni az elosztóban, akkor töltheti USB-C-n is.

Az újságírói, így az átlag irodai munkára tökéletes. A 2880*1920-as, 120Hz-es kijelző elég nagy, ha kell, szuper fényes, és nagyon szépek a színei, így játszani, filmezni vagy képregényt olvasni is kifejezetten jó rajta. Utóbbi egy idő után kicsit fárasztó, mert billentyűzettel majdnem egykilós a cucc. A webkamerára sem lehet panasz, teszi a dolgát. Bejelentkezéskor nagyon gyorsan felismeri az arcot, amiért jár a piros pont, viszont ujjlenyomattal nem lehet belépni, amiről mindenki eldönti, hogy mekkora veszteség. Mivel félig tablet, hátul is van rajta egy 10MP-s kamera, amivel akár 4K-ban is lehet videózni. Csatlakozóból három darab van rajta: a töltőjéhez a bemenet, és két USB-C port.

Én szeretek kézzel jegyzetelni, általában van a táskámban egy kis jegyzetfüzet, ezért mindig izgatottan próbálom ki a tollas tableteket. Nem sokkal azután, hogy kidobozoltam a Surface-t, úgy alakult, hogy nagyon sok embert kellett végigtelefonálnom egy cikkhez. Tök jó volt, hogy csak fogtam a tollat, elgáncsoltam a tabletté váló Surface-t, hátracsaptam a billentyűzetet, és egy tollgombnyomás után (a toll végén lévő gombra be lehet állítani, hogy egy nyomásra mit nyisson meg, és az alap a Whiteboard) azonnal el tudtam kezdeni jegyzetelni. Maga az írásélmény kellemes volt, a toll pontos, normális kézírós sebesség mellett nem éreztem azt, hogy a vonal túlságosan le lenne maradva a hegytől. A szöveg persze alig volt olvasható, de ez nem a toll hibája, sok-sok éve több magyartanárom is jelezte már ugyanezt.

A magyarokra senki nem gondol

Hát, eddig tudtam kerülni a témát, de most eljött az idő: térjünk rá a billentyűzetre. A teszthez kaptunk egy Surface Pro Signature billentyűzetet, ami két állásba tud lenyílni: vagy lejt egy kicsit, vagy teljesen ráfekszik az asztalra.

Alapvetően nem lenne vele baj: szép színe van (Ice Blue = szürkés kék), a plüss jellegű borítás (Alcantara) kényelmes (bár hosszú távon valószínűleg könnyen koszolódik), a gombok megfelelő méretűek. A touchpad nekem kicsit kicsi volt, de meg lehet szokni. Tartottam tőle, hogy az egész kopogós, gagyi lesz, de nem, kellemes volt rajta írni. Vagyis hát, lett volna.

Ha lett volna rajta „í” betű. Mert angol kiosztású, tehát a space feletti sorban egyel kevesebb billentyű van, mint amennyit a magyar nyelv igényelne.

Frissítés 22/12, 15:34:

A cikk megjelenése után néhány nappal a Microsoft magyarországi képviselete jelezte, hogy kapható olyan billentyűzet, ami megfelel a magyar szabványoknak, és van rajta í betű. Sőt, azt írták, hogy olyan is van, amin van ujjlenyomat-olvasó. A Microsoft oldalán felsorolt viszonteladók egyike sem árul ilyet.

Ha jól számolom, eddig 17 í-t használtam a cikkben. Ezt azt jelenti, hogy 17-szer kellett utólag rájönnöm, hogy ja, nincs is í, visszamenni a szövegben és Alt gr+j-vel pótolni a hiányzó betűt. Egy másik cikket is a Surface-en írtam, abban is szenvedtem ezzel, és persze egy csomó emailem és csetüzenetem is értelmezhetetlen lett emiatt. Hiába kényelmes a billentyűzet, hiába van benne egy kis árok, amiben elbújik és tölt a toll, az í betű hiánya megbocsáthatatlan. És egyelőre hiába keresem, a Microsoft egyik viszonteladójánál sem találok hivatalos, nem angol kiosztású billentyűzetet. Szerencsére a problémát át lehet azért hidalni, elég venni egy jó billentyűzetet, és a lehetőségeknek megfelelően Bluetoothon, USB-C-n vagy átalakítóval hozzákötni a Surface-hez.

Több mint egy hete használom, és a billentyűzeten kívül tényleg nehéz rosszat mondani róla. Hogy a kedvenc facebookos autóhirdetésemet idézzem, „pöcc-röff, jön-megy, teszi a dolgát”. Szeretem, amikor a technológia váratlan módon könnyíti meg az életem. Eddig ha a konyhában főzés vagy egy gyors ebéd közben szerettem volna nézni valamit, vihettem a telefonomat, aminek a képernyőmérete, hát, nem emeli a filmélményt. Ehhez képest ha most nemsokára végzek ezzel a cikkel, akkor egyszerűen leakasztom majd a képernyőt a billentyűzetről, a konyhába való séta közben elindítom, amit nézni akarok, letámasztom magam mellé, és zöldségszeletelés közben mehet is a menet.

Forradalmi változás az életemben, ami radikálisan megváltoztatja, hogy telnek a mindennapjaim? Dehogy. Egy újabb példája annak, hogy a techcuccok hogyan tudják apró módokon kényelmesebbé tenni az életünket? Teljes mértékben. És hát végtére is nem ez a dolguk? Ebből a szempontból olyan, mint egy Amazon Echo, egy Google Nest vagy egy Apple HomePod.

Arról nem is beszélve, hogy a 13 hüvelykes MacBookomat nem tudom egy kézzel felkapni, hogy aztán függőlegesen tartva képregényt olvassak rajta. A Surface (egyébként már évek óta) remek példája annak, hogy a hibridlét előnyei nem kell hogy teljesítménycsökkenéssel járjanak.

Ennyiért? Kinek?

Eddig biztos voltam benne, hogy ha megadja magát a MacBookom, akkor veszek egy újat, vagy talán egy iPad Prót. Most viszont meginogtam, és lehet, hogy inkább egy Surface-t vennék.

A baj csak az, hogy csak a laptopoknál igaz, hogy amennyibe egy MacBook kerül, annyiból már erősebb windowsos gépet lehet venni. Ebben az esetben viszont ez nem feltétlenül áll meg, a Surface Pro 9 kimondottan drága. A legolcsóbb változat i5-ös processzorral, 8GB RAM-mal és 256GB memóriával 530 ezer forintról indul (kis kitérő: a Microsoft amerikai oldalán 999 dollár a legolcsóbb verzió, ami most 386 ezer forint), a legdrágább pedig bolttól függően 900 ezer és 1 millió körül mozog. És akkor még csak a tabletet vette meg az ember, az elrejthető Slim Pen 2-vel és az (í nélküli!) billentyűzettel további 130 ezer forinttal kell számolni. Tudom, hogy ez minden csúcstabletnél nagyjából így van, de így is soknak érzem azt az 1,1 milliót – annak ellenére, hogy egyébként ezért egy erős, szívós gépet kap az ember.

Valószínűleg nem én vagyok a célközönség, legfeljebb a gyengébb verzióé. Azt mondjuk nem igazán tudom, hogy akkor viszont ki lehet. Grafikusok? Videó- és fényképszerkesztők? Elméletben persze simán, de azt gondolom, hogy akik vizuális dolgokkal foglalkoznak, valószínűleg szívesen teszik azt 13 hüvelykesnél jelentősen nagyobb monitorokon. A legdrágább, legerősebb verzió sima irodai munkára kicsit túlságosan is erős, nincs az a prezentáció, ami kihasználná a teljesítményét, jópofa jegyzetfüzetnek pedig megint csak elég borsos az ára.

Viszont – és ez megint csak egy olyan mondat, ami sok tesztbe bekerül mostanában – ha az ember új, könnyen hordozható munkagépet keres, és a pénz nem számít, akkor a Surface Pro 9-cel egy jópofa, erős, megbízható gépet kap, nem nagyon tud mellényúlni vele. A billentyűzettel igen, úgyhogy ha szokott magyarul írni, és nem kimondottan türelmes, akkor perifériából érdemes alternatívák után nézni.

(A Surface Pro 9-et a Microsoft magyarországi képviseletétől kaptuk tesztelésre.)