Jó ez a hajtogatós telefon, csak ne lenne még mindig ilyen kényelmetlen

Ha ma nagyon nem lenne kedvem dolgozni, akkor egy az egyben átmásolnám a szinte napra pontosan egy éve írt cikkemet, átírnék benne néhány számot, majd hátradőlnék, és nézném, ahogy sokkal több ember kattint erre a cikkre, mint a tavalyira, annak ellenére, hogy gyakorlatilag semmi nem változott. Szerintem nem is lenne kifejezetten gonosz dolog, mert a Samsung is hasonló ars poeticával eshetett neki a Galaxy Z Fold 4 és Flip 4 tervezésének.

Ez persze nem feltétlenül baj, és azért nem szabad ennyire rosszindulatúnak lenni: mindkét telefon jobb, mint a tavalyi, 3-as modellek, de nem kimondottan érezhető a generációváltás.

Ha most használtam volna életemben először hajtogatós telefont, teljesen le lennék nyűgözve, hogy mennyire menő. Ha becsukom, kicsit bumszli telefon, de ha kinyitom, már majdnem tablet? Fekete mágia. Azonban nem így történt, remek összehasonlítási alapom van, emiatt pedig inkább olyan érzésem van, hogy a Samsung pont annyi újdonságot csempészett bele az új telefonokba, amikkel már új modellnek számítanak.

Galaxy Z Fold 4

Ahogy a bejelentéskor is írtuk, a kijelzők kicsit nagyobbak, mint tavaly, a kamerák kicsit jobbak, és egy vadiúj, Snapdragon 8+ Gen 1 csip dobog benne. Bár augusztus elején pár perc nyomkodás után úgy tűnt, hogy a telefon végre csukott állapotban is használható lesz, több mint egy hét után arra jutottam, hogy inkább csak használhatóbb, mint a Fold 3-é volt.

Kinyitva egyébként szuper kényelmes, és jó gépelni a középen kettéosztott billentyűzeten, de amikor az ember megy ide-oda, nem mindig tudja kinyitni a telefont. Így viszont marad a 6,2 hüvelykes külső képernyő, amin nagyon nem volt jó gépelni, rengeteg elütésem volt. Valahogy semmi nem ott van, ahol kellene, hogy legyen, emiatt rendszeresen mellé nyomtam, és nemcsak betűket, hanem minden mást is.

Kétségtelen, hogy ezerszer jobb, mint a Fold 3-é, és megszokható, de még mindig nem olyan, mint egy klasszikus kialakítású telefon.

A belső, 7,6 hüvelykes, maximum 120 hertzes kijelző viszont pont ugyanolyan jó, mint tavaly volt, csak kicsit, szinte érezhetetlenül nagyobb. A felbontás is más (2176 × 1812), a képarány is változott (21.6 : 18), de a lényeg ugyanaz: filmnézésre, olvasásra, emailezésre, közösségi oldalak pörgetésére, játékra, és igazából minden mobilos dologra tökéletes. A középen húzódó árkot hamar megszoktam, egyáltalán nem volt zavaró. Ugyanez elmondható a képernyő alatti kameráról is, ami újabb, mint ami a Fold 3-ban volt. Kevésbé feltűnő ugyan, de ha valamiért észrevettem (például ha teljesen fehér volt a képernyő), akkor egész sokáig nem tudtam nem arra koncentrálni.

Szintén újítás a képernyő aljára került tálca, ami egészen számítógépes hatást kelt. Nagyon kényelmes, hogy – hacsak az ember ki nem kapcsolja – mindig ott van a kijelző alján, így villámgyorsan váltogathatok az alkalmazások között.

Ezzel pedig el is jutottunk a Fold 4 legnagyobb erősségéhez: a Samsung egy multitaskolós igáslónak állítja be, és ez teljesen igaz. A cég IFA-s sajtótájékoztatójáról szóló cikk egy részét a telefonon írtam, és bámulatosan könnyen váltogattam a Google Docs, a jegyzeteim, és a böngésző között. Sőt, még váltogatnom sem kellett mindig, mert egyszerre akár három alkalmazás is elfér a képernyőn – bár ez igényel némi megszokást, és bizonyos kombinációkban zsúfolttá válik a képernyő.

Az S Pen segítségével kézzel is tök jó jegyzetelni a nyitott képernyőn (a külső nem támogatja a Samsung tollát). Bár kellett pár perc, amíg megszoktam, hamar teljesen természetessé vált.

(Ez a kis kitérő az iPhone-osoknak szól: az elején baromira nehéz volt megszoknom, hogy a képernyő alján lévő gombokkal kell a visszaugrani a főképernyőre, és az is borzalmas volt, hogy egy balról jobbra húzással nem ugrottam vissza az előző oldalra. Most kiderítettem, hogy be lehet ám állítani, hogy a Fold úgy működjön, mint az iOS, és az élet sokkal szebb lett.)

A Fold 3 legnagyobb hiányossága (a keskeny külső képernyőn kívül) az árához képest gyengécske kamerája volt. A Fold 4 ezen is javít: a kamerasziget pont ugyanúgy áll össze, mint a Galaxy S22-é: egy 50 MP-es széles, egy 12 MP-es ultraszéles és egy 10 MP-es telefotólencse. Nagy ugrás még a 2×-es helyett 3×-os telefotó, ami elég látványos portrékat eredményez, és a sima zoomolt képek is jobban néznek ki, mint az előző modellen.

Az előlapi 10 MP-s kamera végzi a dolgát, semmi extra, a nagy képernyő alatti, 4 MP-s kamera viszont nem az igazi, bár egy gyors videóhívásra teljesen jó. Továbbra is jópofa, hogy ha kihajtva fényképezünk, az alany láthatja magát a külső kijelzőn, és segít az is, hogy ha félbehajtjuk és lerakjuk a telefont, akkor a tenyerünk felmutatásával szép, stabil képeket csinálhatunk. Ezek egyébként a Samsungtól megszokott – néha túlságosan is – élénk színűek, bár ezt a beállításokban lehet egy kicsit finomítani.

Az akkumulátor maradt a régi, 4400 mAh-s. Aktív használat mellett kibírt egy napot, de tovább már nem kísérleteztem volna, 10-15 százalékon dugtam lefekvéskor töltőre. Ezen azért érezhető volt, hogy mégis csak egy telefonról van szó, és nem egy tabletről.

A ki-be kapcsoló gomb ismét ujjlenyomat-olvasóként is funkcionál, többnyire elég pontos is, de normális fényviszonyok között az arcfelismerő is teljesen jól működött. A telefon idén is IPX8-as tanúsítványt kapott, tehát túléli, ha elmerül egy kis édesvízben, de a port már nem bírja. Ez a hajtogatós mechanizmus miatt egy kicsit aggasztó, bár a Samsung rakott keféket a zsanérra, hogy tisztán tartsa. Elvileg 200 ezer kinyitást biztosan bír, és a gyártó még egy tök érdekes videót is készített erről.

(Ez a 200 ezer egyébként elég sok. Ha naponta 100-szor hajtogatjuk ki-be, akkor öt évet bőven kibír.)

Azért nem volt minden fenékig tejfel: a Fold továbbra is baromi nehéz (263 gramm, nehezebb, mint az iPhone 13 Pro Max), ék alakú, és kényelmetlenül vastag. Kitágítja a nadrágzsebet, de közben jobbra-balra csúszkál, és ha az ember nem figyel, olyan csúszós, hogy simán a mélybe veti magát. Ez lehet, hogy csak nekem probléma, de amikor valamit nézek a telefonomon, szeretem, ha a kikapcsoló gomb felül van. A Fold 4-en azonban ilyenkor pont befogom a hangszórókat, úgyhogy mindig fordítgatnom kellett a telefont. Azt is el tudom képzelni, hogy a súlya miatt valakinek kényelmetlen sokáig egy kézzel fognia.

Amikor az ember az utcán sétál vagy a zsúfolt villamoson áll, nem feltétlenül akarja két kézzel, kinyitva használni a telefont, a külső képernyőt használva pedig az elütések mellett a néha túl kicsi képek is zavarók voltak. Mondjuk, el tudom képzelni, hogy az utóbbit meg lehet szokni.

A Fold 4 egy nagyon jó munkatelefon. A 3-hoz képest nincs benne semmi nagy durranás, nem hiszem, hogy lenne értelme váltani a tavalyi modellről, de ha valaki most győzte meg magát, hogy neki hajtogatós telefonra van szüksége, akkor már sokkal kevesebbet fog bosszankodni, mint az előző verziókkal.

A vásárláskor azonban érdemes figyelembe venni a felsorolt hátrányokat, ahogy azt is, hogy a Fold 4 egy luxuscikk: a Galaxy Z Fold 4 256 GB-os verziója 779 990 forintba kerül, az 512 GB-os 839 990 forintba, az 1 TB-os pedig 944 990-be. Ez elég sok pénz, főleg a jelen gazdasági helyzetben, és én még odáig is elmennék, hogy túl sok pénz egy telefonért. Főleg, hogy csak egy USB-C-USB-C töltőkábelt adnak hozzá, töltőfejet nem.

Viszont, ahogy legutóbb is írtam, ez a Samsungnak (még) nem a pénzről szól. Nem a Foldon akarják megszedni magukat. Ez a részükről egy befektetés a jövőbe, és úgy tűnik, azért van rá kereslet: csak tavaly 10 millió hajtogatós telefont adtak el.

Én egyelőre nem cserélném le rá a hagyományos telefonomat, mert egyelőre nagyon kényelmetlen hurcolni, de simán el tudom képzelni, hogy néhány év múlva már más véleményen leszek. És ki tudja, addigra talán már teljesen mainstream lesz a technológia, és az embernek nem kell majd eladnia a lelkét, csak hogy vegyen egyet.

Galaxy Z Flip 4

Bár több emberrel is találkoztam, aki nagyon szereti a Flipet, én még továbbra sem értem, mi a jó benne. Oké, becsukva rövidebb, így papíron kényelmesebben belefér a női nadrágok híresen apró zsebeibe, de majdnem kétszer olyan vastag, mint egy sima telefon, így lehet, hogy felül nem lóg ki, de úgy kinyomja a zsebet, mintha egy fél téglát tartanánk benne.

Arról nem is beszélve, hogy a Flip 4 szinte semmiben nem különbözik a Flip 3-tól. Ha a két telefont lerakjuk egymás mellé, nem vagyok benne biztos, hogy meg tudnám mondani, melyik melyik.

Kinyitva egy tök jó, ám csúcskategóriásnak egyáltalán nem nevezhető telefonként működik – persze hozzá kell tenni, hogy a Samsung nem is állítja, hogy egy zászlóshajóról lenne szó. Ugyanaz a Snapdargon 8+ Gen 1 csip van benne, mint a Foldban, tehát villámgyorsan váltogathatunk az alkalmazások között a 6,7 hüvelykes kijelzőn. Így kicsit hosszabb, mint egy átlagos telefon, de nem annyira, hogy legyen valami extra haszna. A képernyő kellőképp fényes, a színek szépek, és kényelmes az adaptív 120 hertzes képfrissítés.

Ki lehet nyitni egy ujjal, de 70 százalék az esélye, hogy a mozdulattal kilő az ember kezéből. Tehát senki ne számítson arra, hogy nosztalgiázhat, és bár kicsit nehezen, de be lehet csukni fél kézzel, ha valaki stílusosan csapná le a telefont.

Több alkalmazás is támogatja a Flex Mode-ot, azaz ha L alakban használjuk. A kameránál például ilyenkor fent látjuk, mire is célzunk, míg a gombok az alsó képernyőre kerülnek. A YouTube ebben a verzióban a felső képernyőn mutatja a videót, így az alsó szabadon marad, hogy elolvassuk a leírást vagy kommenteket böngésszünk. A beállításokban olyan alkalmazásokra is ráerőltethetjük a Flex Mode-ot, amik amúgy nem támogatják a funkciót (ami igazából az appok nagy része, bár ennek nem minden esetben van értelme, szükség van némi kísérletezésre.

Az előlapi minikijelző csak egy kicsit hasznosabb, mint a Flip 3-é volt, de semmiképp sem teljes értékű. Még mindig jópofa, hogy így is lehet fényképezni, bár ha a teljes kép előnézetére vagyunk kíváncsi, akkor egy ujjhegyni képre kell hunyorognunk. A kis kijelzőn ezen kívül ránézhetünk az értesítéseinkre, az időre, az időjárásra, és kirakhatunk rá három kedvenc kontaktot, akiket így könnyen fel tudunk hívni. Ez a képernyő nem sok mindent tud, de arra pont elég, hogy sok, gyakran használt funkcióhoz ne kelljen kinyitni a telefont, így kisebb az esélye, hogy, mondjuk, a Facebook eltereli a figyelmünket és beszippant 10-20 percre.

Kívülre két 12 MP-es kamera került, egy széles és egy ultraszéles látószögű, belülre pedig egy 10 MP-es. Ez azért nem a legbivalyabb specifikáció, de a Flipnek nem is ez a lényege; a hajtogatás miatt nagyon más vele fotózni, mint egy hagyományos telefonnal. Ha akarjuk, lerakhatjuk félig kinyitva, hogy stabilabb kép vagy videó készüljön, vagy lesifotózhatunk, ha L alakban az alsó képernyőre tesszük ki az előnézetet. Ez mind jópofa, és el tudom képzelni, hogy aki sok képet és videót posztol a közösségi oldalakon, annak ez egy nagyon vonzó funkció, de számomra ez túl nagy képminőségi áldozattal járt.

A telefon fotózásakor még előjött valami, amit fontos megjegyezni: amikor sokáig használtuk az előlapi képernyős fényképezést, a telefon kamerás fele felforrósodott. Nem csak melegedett, forró volt. Erre érdemes odafigyelni.

Egy közepes változás még, hogy 3300-ról 3700 mAh-sra nőtt az akkumulátor, ami így még néhány órát kibír, és a Flip 4 már gyorstöltésre is képes. Egy napot ez a telefon is kényelmesen kibírt, de este azért már ráfért a töltés.

Ez elég egyértelmű, hogy a Samsung a Flippel a fiatalokat célozza: jól néz ki, egyelőre viszonylag egyedi, és egész sokat lehet variálni a hátlapok és a fémkeret színeivel. Ehhez képest egész drága: a Galaxy Z Flip 4 128 GB-os verziója 479 990, a 256 GB-os változat 499 990 forintba kerül. Még nem a Fold árkategóriája ugyan, de a Galaxy S22 Ultra alig 100 ezer forinttal kerül többe, és ahhoz még egy toll is jár. Az iPhone 13 Pro Max 256 GB-os verziója 35 ezer forinttal olcsóbb, mint az ugyanekkora Flip 4.

Nem gondolom, hogy a Flip 3-ról lenne értelme váltani a 4-esre, de ha valaki

• nosztalgiázna egy kagylótelefonnal;
• szereti az érdekes kütyüket;
• trendi telefont akar;
• és nem zavarja, hogy mindez elég sokba kerül,

akkor számára a Flip 4 egész jó választás lehet. Szerintem ez a telefon inkább csak egy kisebb mérföldkő, a technológia még nem érte el a csúcsát, úgyhogy tényleg kíváncsian várom, milyenek lesznek a következő verziók.