A Samsung egy füst alatt csinálta meg az androidos telefonok iPhone 13-ját és élesztette fel a Note-szériát

A történelem során sokan, sok mindenre használták már azt a kifejezést, hogy it just works, vagyis magyarul egyszerűen csak működik. Az Apple néhai alapítója, Steve Jobs is éveken át ismételgette ezt a pár szót, amikor termékeket jelentett be.

Rendszerint azt akarta jelezni ezzel, hogy az Apple ismét piacra dob egy olyan terméket, ami a felhasználó erőfeszítései nélkül old meg egy problémát.

Ez a mantra Jobs halála után szép lassan kikopott az Apple eszköztárából, pedig többé-kevésbé azóta is ilyen termékeket gyártanak. A Samsung Galaxy S22-es széria telefonjaival eltöltött másfél hét után azt kell mondjam, a Samsung is simán a zászlójára tűzhetné ezt. A koreai gyártó új csúcsmobiljainak tényleg az a legnagyobb előnye, hogy mindenféle felesleges sallang nélkül egyszerűen csak működnek, méghozzá nagyon jól. Legalábbis a sima S22 és az S22+, az idei Ultra ugyanis az elmúlt évek konvencióiból kitörve egészen más szintet képvisel, és az S-széria teteje helyett inkább amolyan Note-pótlékként funkcionál.

Nagyon jó ez a toll, de minek van?

Az utóbbi években lényegében minden telefongyártótól megszokhattuk, hogy az aktuális csúcstelefonjaik mindig ugyanúgy néznek ki, külsőre csak méretben, meg talán még a kamerák számában térnek el egymástól. Az Apple az utóbbi években a sima iPhone mellett a Mini-Pro-Pro Max trióval támadott, de a Magyarországon hagyományosan piacvezető Samsung és az egyre inkább a nyakukra lihegő Xiaomi is hasonló filozófiát alkalmazott. A Samsung a csúcskészülékeknek (vagy iPhone-gyilkosoknak, kinek hogy tetszik) fenntartott S-szériában évek óta három telefonnal készült, a sima modell mellett egy nagyobb-okosabb Plus, illetve egy még nagyobb és még okosabb Ultra jött ki, de a három telefonról azért egyértelműen meg lehetett mondani, hogy egy családba tartoznak. Amikor viszont a Samsung február elején bemutatta az S22-es szériát, hamar egyértelművé vált, hogy szakítanak ezzel a gyakorlattal,

a lekerekített élű, S Pennel támadó Ultra alapján ugyanis okkal lehetett azt gondolni, hogy a csúcskészülékben a tavaly mellőzött Note-szériát támasztotta fel a koreai gyártó.

A három telefon persze idén is sokban hasonlít egymásra. Európában mindhárom a Samsung idei csúcslapkájával, a 4 nanométeres gyártástechnológiát használó Exynos 2200-zal érkezik – Észak-Amerikában a Qualcomm Snapdragon 8 Gen 1-gyel, amivel a mérések alapján nagyjából megegyező teljesítményt nyújt. Mindegyik másfél méterig és harminc percig vízálló, az elő- és a hátlapot ugyanolyan üveg borítja, mindegyiknek adaptív AMOLED-kijelzője van, 120 hertzes plafonnal és az ujjlenyomatolvasó is mindegyiken ugyanolyan. Az S22 és az S22+ ezen túl is sok ponton megegyeznek, az S22 Ultra viszont ezúttal más irányba ment el, ami már ránézésre is egyértelmű. A lekerekített élek és a jól elrejtett illesztések miatt nem túlzás monolitnak nevezni az S22 Ultrát, a telefon nekem nagy kézzel és hosszú ujjakkal is érezhetően nagy és nehéz volt.

Ezen túl is rögtön szembetűnő, hogy a Samsung itt szakított az S22-szériánál is megtartott kiharapott kameraszigettel, helyette egyszerűen csak odarakta a lencséket a bal felső sarokba, ami a képeken furcsa volt, de élőben meglepően jól néz ki. Elöl egy 6,8 colos AMOLED kijelzőt találunk, ami szokás szerint lenyűgözően néz ki, élénk színekkel, remek kontraszttal és nagyfokú adaptivitással, legyen szó akár az automatizált folyamatokról, akár arról, hogy valaki kicsit természetesebb, fakóbb színeket akar látni a képernyőn – amikkel amúgy legalább ugyanolyan jól néz ki minden. Az Ultra kijelzője papíron 1 és 120 hertz között tudja változtatni a képfrissítési rátát, amibe az eddigi tesztek alapján bele lehet kötni, de az mindenesetre biztos, hogy a két kistesójánál jobb teljesítményre képes.

Az igazi izgalmakat persze nem a kijelző és a külsődleges változások jelentik, hanem az, hogy a Samsung saját érintőtolla, a mobilos szegmensben eddig a Note-szériánál elérhető S Pen szériatartozékként került be az S22 Ultrába, az integráció pedig remekül sikerült. A tollat már az S21 Ultra is támogatta, most viszont már nem kell külön megvenni, és a tárolásán sem kell gondolkodnia senkinek, külön helye van a telefon aljában. Bevallom, én még sosem használtam ilyen tollat, úgyhogy elsőre egészen zavarbaejtő volt az a rengeteg lehetőség, ami felvillant előttem, ahogy kihúztam a telefonból. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy sikerült megértenem, hogy miért kellene nekem ilyen. Pedig tényleg működik:

amikor kihúztam a lezárt telefonból, rögtön írhattam is a képernyőre bármit, ami eszembe jutott, rajzolgathattam képekre, lefordíthattam vele szövegeket, duplikálhattam a körülöttem lévő tárgyakat a kiterjesztett valóságban és a kézírásomat is átkonvertálhattam szöveggé, ami meglepően jól is működött.

Egy csomó embernek biztosan tök hasznos az S Pen integrációja, a digitális művészektől az építészeken át a menedzserekig. Ezzel a telefonnal pillanatok alatt lenyomhatnak egy prezentációt úgy, hogy a munkára, produktív feladatokra továbbra is marha hasznos DeX módban átlövik a telefon képét egy tévére, megnyitnak egy prezentációt, aztán az érintőtoll gombjával léptetik a diákat ahelyett, hogy egérrel, vagy a telefonjukkal szerencsétlenkednének. Azt viszont nem látom, hogy én, mint átlagos telefonhasználó, hogyan tudnám kiaknázni a benne rejlő lehetőségek végtelen tárházát. Az S Pennel például meglepően jó írni, de legépelni még így is gyorsabb mindent, pláne úgy, hogy egyébként sem írok szépen, a vékony toll pedig inkább csak ront a helyzeten. Sokat elárul az egészről, hogy a legtöbb időt azzal töltöttem, hogy pálcikaembereket rajzoltam a kiterjesztett valóságban, ami szórakoztató ugyan, de félmilliós telefont nem vennék emiatt. Meg olcsóbbat sem.

A csúcsmodell a fentieken túl két dologban tér még el markánsan a két kisebb telefontól: az egyik a kamera, amivel kicsit később külön foglalkozunk majd, a másik pedig az aksi mérete, ami itt az S21 Ultrához hasonlóan egy 5000 mAh-s egységet jelent. Ezzel normális használat mellett egy napot ki lehet bírni, de ha valaki komolyabb, intenzívebb munkára akarja fogni az S22 Ultrát – ami nem lenne meglepő, elvégre minden jel szerint erre lett kitalálva –, jobban jár, ha tart magánál egy külső aksit is, vagy talál valami más módot arra, hogy napközben is tudja tölteni a telefonját. Az ugyanis biztos, hogy nem fogja tudni egy töltéssel végignyomni a napot. A gyorstöltés idén 45 wattosra gyorsult (nemcsak az Ultránál, hanem a Plusnál is), töltőadaptert azonban megint nem adnak a telefonhoz. A Samsung évek óta próbálja a lehető legkisebbre redukálni a telefonok csomagolását, és idén ez már teljesen értelmetlen helyzetet szült. 45 wattos adapter nyilván nem kallódik mindenkinél otthon – még azoknál sem, akik mondjuk tavaly vettek egy S21-et –, úgyhogy a gyorstöltésért a több százezres telefonunk mellé muszáj venni egy plusz adaptert a Samsungtól. Ez természetesen külön csomagolásban érkezik, szóval ennyi erővel akár be is kerülhetett volna egy kicsivel nagyobb dobozba.

A Samsung megcsinálta az androidos iPhone-t

Ha valaki biztos abban, hogy ki tudja aknázni az S Pent, annak tökéletes választás az S22 Ultra, de mindenki más valószínűleg jobban örült volna annak, ha a telefon a toll helyett mondjuk egy nagyobb aksit kapott volna. Én legalábbis biztosan ezt éreztem egy hét után, még szerencse, hogy a sima S22 és az S22+ olyan jól sikerültek, hogy rögtön meg is van az olcsóbb alternatíva azoknak, akiknek annyira nem fekszik a tollas csúcstelefon. Ez a két telefon tényleg csak apróságokban különbözik egymástól, a nagyobb kijelző mellett leginkább a gyorstöltés és a nagyobb aksi miatt lehet érdemes elgondolkodni a drágábbik modellen.

Az előző generációs elődeikhez képest az S22 és az S22+ is összementek, előbbi 6,2 col helyett 6,1 colos lett, utóbbi pedig 6,7 colosról 6,6 colosra csökkent. Én pont emiatt inkább a sima S22-est nyomkodtam a tesztidőszak alatt, a visszafogottabb méret miatt már majdnem kényelmes volt egy kézzel kezelni ezt a telefont. Az S22 Ultráról váltva nemcsak a nagy méretbeli különbség volt viszont feltűnő, hanem az is, hogy mennyire unalmas telefon a sima S22. Nálunk egy pezsgőszínű modell járt, szóval ezzel egyértelműen felhívta magára a figyelmet, ezen kívül azonban semmi olyat nem tudnék mondani, ami miatt különösebben izgalmasnak lehetne mondani. Nem volt hatalmas, nem volt furcsa kameraszigete, nem tudott semmi olyat, amire az ember egyből felkapta volna a fejét. Ezzel pedig nincs is semmi baj, sőt,

pont az a jó ebben a telefonban, hogy egy apró, de látványos optikai tuningon kívül felesleges sallangok nélkül egyszerűen csak kiválóan teszi a dolgát, és bármit csinál rajta az ember, tutira meg lesz vele elégedve.

Tavaly még csak az S21+ kapta meg az üveg hátlapot, idén viszont már a sima modell is ezzel érkezett, ami annak ellenére is nagy különbség, hogy a Samsung többször bizonyította már, hogy műanyaggal is tudja hozni a prémium érzést. Az S22-ről és az S22+-ról nekem az alumíniumvázas, üveg hátlapos megjelenés és a felhasználói élmény miatt is folyton az jutott eszembe, hogy a koreai gyártó idén tényleg megcsinálta az androidos iPhone-t, ami remekül néz ki, bármit megcsinál és letisztult, egyszerű kezelőfelülettel segíti a felhasználók dolgát. A One UI az egyik, ha nem a legjobb Android-alapú rendszer, az S22-es széria telefonjain futó 4.1-es verzió pedig újfent bizonyította ezt, minden nagyon gördülékeny, a menük navigálásától az alkalmazások megnyitásáig.

Az aksi az S22-ben 3700 mAh-s, az S22+-ban pedig 4500 mAh-s, tapasztalataim szerint normális használat mellett legalább egy napig mindkettővel el lehet lenni. Az S22+ esetében már megvan a 45 wattos gyorstöltés, az alapmodell esetében viszont be kell érni a tavalyról örökölt 25 wattossal. Ez egyfelől kiábrándító, másfelől viszont hasznos, mert ebben az esetben legalább nagyobb az esélye annak, hogy nem kell új töltőadaptert venni a telefonhoz. A másik nagy különbség a kijelzőben rejlik, az S22+ nemcsak nagyobb, hanem fényesebb panellel is érkezik. Ezeken túl viszont nincs más különbség a két telefon között, szóval egyáltalán nem éreztem azt, hogy az alapmodell sokkal szerényebb képességekkel bírna. Ha valaki kompaktabb csúcstelefont akar, még jobban is járhat vele.

A fotózás csak kicsivel lett jobb

Az S22 és az S22+ a kamerák tekintetében tökéletesen megegyeznek egymással: az 50 megapixeles főkamerát egy 10 megapixeles telefotó kamera és egy 12 megapixeles ultraszéles kamera egészíti ki. Tavalyhoz képest itt csak utóbbi maradt változatlan, a főkamera és a telefotó is megváltozott ahhoz képest, amit az S21-ben láttunk. Az S22 Ultra a tavalyi S21 Ultra örökségét vitte tovább, olyannyira, hogy majdnem pont ugyanolyan kamerarendszert kapott, mint az elődje – ez egy 108 megapixeles főkamerát, egy 10 megapixeles periszkópos telefotó kamerát, egy ugyancsak 10 megapixeles telefotó kamerát és egy 12 megapixeles ultraszéles kamerát jelent. A Samsung hangsúlyozta, hogy idén ennek ellenére is szebbek lesznek majd a fotók, ami így is lett, igaz, a lencsék helyett a szoftver fejlődése miatt.

Ez persze a legtöbb embert nyilván nem igazán érdekli, és abban is biztos, vagyok, hogy a vásárlók jelentős részének fel sem tűnik, hogy az Ultrán lehet csinálni 108 megapixeles képeket. Vagy ha igen, akkor egy hét múlva már nem is emlékszik rá. Én most is az alapbeállításokat használtam a fotózásnál, ez alapján pedig abszolút meg voltam elégedve mind a két kisebb telefonnal, mind az Ultrával. Az mondjuk látszott, hogy az S22 Ultra egyértelműen veri a másik két telefont, ránézésre sokkal természetesebben néztek ki azok a képek, amiket azzal csináltam.

A témában mérvadó DxOMark egyébként utóbbit csak a tizennegyedik helyre tette a mobilos toplistáján, ami nem kifejezetten előkelő helyezés, de az élbolyban valószínűleg olyan apró különbségek döntenek két telefon között, hogy ebből az átlagember semmit nem vesz észre. Én legalábbis biztos, hogy nehezen találnék különbségeket az S22 Ultrával és az éllovas Huawei P50 Próval készített képek között. Az biztos, hogy Facebookra és Instagramra tökéletesen elegendő lesz az a minőség, amit az S22-es széria bármelyik képviselője tud hozni.

Soha ennél rosszabb androidos telefont

Ha valamihez muszáj lenne hasonlítanom az S22-es szériát, akkor több okból is tutira az iPhone 13-hoz hasonlítanám. Az Apple a tavalyi telefonjaiban az előző év drasztikus dizájnváltása után nem felforgatott, csak finomhangolt és javítgatott, a végeredmény pedig olyasvalami lett, amire iPhone 12-ről tulajdonképpen teljesen felesleges lett volna váltani, ha viszont valaki pár éve már halogatta a vásárlást, tökéletes alkalmat kapott arra, hogy vegyen egy telefont, amit biztosan szeretni fog. Az S22 és az S22+ ránézésre pont ugyanilyenek: lényegében az S21 és az S21+ finomhangolt, továbbfejlesztett, esztétikusabb változatai, amik sok szempontból túlléptek az elődjükön, de semmi olyat nem hoztak be a képletbe, ami miatt azonnal váltania kéne azoknak, akik tavaly is vásároltak telefont.

Az S22 Ultra persze más tészta, a Samsung itt érezhetően kockázatot vállalt azzal, hogy lényegében Note-ot csinált belőle, abban pedig nem vagyok biztos, hogy így többen fogják megvenni, mintha megint csak az alapmodell továbbfejlesztéséről lenne szó, S Pen nélkül. Persze biztos lesznek olyanok, akik úgy is megveszik majd a telefont, hogy egynél többször hozzá sem nyúlnak majd a tízszeres zoomot biztosító lencséhez vagy akár az érintőtollhoz, de

az S22 Ultra annyira egyedi telefon a mai piacon, hogy aki megengedheti magának, az pusztán a presztízsértéke miatt is tutira elégedett lesz vele, mint státuszszimbólum, akár kihasználja a funkcióit, akár nem.

A márka rajongói annak is örülhetnek, hogy a korábbi pletykákkal ellentétben végül az S22-es széria ugyanannyiért került piacra, mint tavaly az S21-es. A 128 gigás S22-t 335 ezer forintért lehet megvenni, pontosan annyiért, mint amennyiért az iPhone 13 piacra került tavaly, és ezért a pénzért tényleg olyasmit kap az ember, ami minden fronton felveszi a versenyt az Apple telefonjával. Maximum az üzemidőre lehet panaszkodni, pláne úgy, hogy az Apple évek óta képes jóval kisebb aksikkal is megközelíteni, sőt, leelőzni a versenytársait, de ezen kívül tényleg nem nagyon lehet belekötni az S22-es szériába.