Aki régóta váltana, szeretni fogja az új iPhone-t, de aki tavaly már vett 12-est, annak nem tartogat sok újdonságot

Nem mindig könnyű nekikezdeni egy telefontesztelős cikknek. Néha azért, mert mondjuk egy olyan gyártótól jött a telefon, amelyik kicsi csavarokkal egyedivé tette az operációs rendszerét, és ezeket a csavarokat mind be kell mutatni, máskor pedig azért, mert egy telefonban több olyan újítás is van, amiket hosszasan kell körülírni.

Az iPhone 13-nál nem ütköztem ilyen akadályba, és ez, bár szúrós kritikának tűnhet, valójában nem nagy baj.

Hosszú évek után az iPhone 12 volt az első telefonberuházásom. Előtte egy, a mai napig remekül működő 7S-em volt, ami nagyjából tízévnyi Android-hűséget zárt le. A 12-es volt az első ekkora összegű befektetésem is, de előtte mindig néztem a jobbnál jobb telefonok bejelentéseit, és szomorkodtam, hogy nem tudom lecserélni a sajátomat.

Az Apple úgy tűnik, idén gondolt rám, ezért a 2021-es modelljeit nem pakolta tele mindenféle új, menő technológiákkal. A bejelentés alatt egyáltalán nem éreztem azt, hogy nekem ezeket a telefonokat most feltétlenül meg kell vennem, de a tesztelés alatt rájöttem, hogy nem is nekem készültek.

Sima, mezei iPhone

Kezdjük az egyszerű iPhone 13-mal. Bár nem ez az Apple zászlóshajója, kívül-belül csúcskategóriás érzetet kelt: szép, sima üveg hátlap, fémkeret, nagy kijelzője van, nem nehéz, így nem fárasztó sokáig egy kézzel tartani, és a tavaly leporolt, szögletesen lekerekített dizájn szerintem továbbra is jobban néz ki, mint az elmúlt évek iPhone-jai. De essünk először túl a belsőségek elemzésén.

Tulajdonképpen négy fontos dolgon javított az Apple:

• új, A15 Bionic processzor;
• a legkisebb tárhelyű iPhone idén 128 GB-os;
• elvileg két és fél órával tovább bírja egy töltéssel, mint a tavalyi modell;
• megkapta a 12 Pro Max kameráit, valamint az új csippel járó extrákat.

A telefont hajtó A15 Bionic processzorról az Apple azt állítja, hogy jelentősen gyorsabb, mint amiket a konkurens gyártók használnak, de ez az átlagos felhasználónak inkább azt jelenti, mint eddig: a telefon nem körözi le a közvetlen elődjét, de valószínűleg évek múlva is használható sebességgel ketyeg majd, nem lassul be. A kijelző szinte teljesen ugyanaz, mint a 12-é, bár a fekete csík a tetején, ami alatt a kamera és a hangszóró található, kicsit keskenyebb. Ennek semmi gyakorlati haszna nincs, csak egy nagyon kicsit kisebb részt takar ki.

A nagyobb akkumulátorral valóban tovább bírja, mint az elődje, bár én már a 12-nél sem panaszkodom. Az iPhone 13 átlagos használat (futás, emailezés, végtelen, nyomasztó Twitter-pörgetés, újságolvasás, egy kis videónézés, keresztrejtvényfejtés és fényképezgetés) mellett bőven kihúzta egy töltéssel egy napig, sőt, szélsőséges óvatosság mellett 30 órán át is.

Talán a legnagyobb változás a hátlapi kameráknál történt – az előlapi ugyanis néhány szoftveres fejlesztésen kívül pont ugyanaz, mint az elmúlt néhány évben. Két kamera van a telefon hátlapján, egy széles és egy ultraszéles látószögű. Mind a kettő jelentősen nagyobb, mint eddig, így több fényt érzékelnek, és ettől jobb a képek minősége. Valójában az iPhone 13-ba és a 13 Minibe ugyanazok a kamerák kerültek, mint a tavalyi 12 Pro Maxba. Mivel nagyobbak, már nem is fértek el egymás alatt, ezért átlósan eltolva kerültek fel a telefonra, és a kamerasziget jobban kiáll a telefonból.

Ha ez nem lett volna elég, az Apple még a gombokat is eltolta kicsit, így pont nem fér bele kényelmesen az iPhone 12 tokjába – annak ellenére, hogy méretben amúgy pont beleillene.

A tavalyi kamerák újrahasznosítása egyébként egy remek hír, Németh Péter, a Telex egyik fotósa év elején igen jó véleménnyel volt a 12 Pro Maxról mint fényképezőről. Én tényleg csupán átlag felhasználóként fotóztam vele, de ha minden jól megy, idén is készül majd egy hasonló, szakmaibb összeállítás a telefonok kameráiról.

A képek élesek és színesek, még akkor is, ha éjszaka készültek, és ha valaki esetleg jobban szereti például a Samsung rendkívül színes képeit, akkor nem kell sokat matatnia a beállításokon: az Apple bevezette a profilokat, amik gyakorlatilag olyanok, mint a filterek, csak sokkal okosabbak. Ahelyett, hogy a szín- és kontrasztbeállításokat az egész képre egységesen rácsapnák, az iPhone felismeri, hogy például egy arc vagy az égbolt van előtte, és annak megfelelően alakítja a színbeállítást. Van melegebb és hidegebb színvilágú, valamint erősen kontrasztos és élénk profil.

A másik izgalmasabb újítás a Cinematic Mode, ami egyszerűen írva az évekkel ezelőtt bemutatott portré mód, csak videózáshoz. A kamera felismeri az arcokat maga előtt, és azokat mindig fókuszban tartja, míg minden mást elhomályosít. Manuálisan is ki lehet választani pontokat, amiket szeretnénk, hogy élesen tartson, és a kész videón szerkesztés közben is változtatgathatjuk, mit szeretnénk az előtérben látni, bár ezt csak az Apple szoftvereiben tehetjük meg.

A bejelentés alatt bemutattak egy rövidfilmet, amit elvileg így készítettek, és nyilván remekül néz ki. A valóságban sajnos nem ilyen profi: rosszabb fényviszonyok között szinte egyáltalán nem működik, nem mindig sikerül neki jól körülvágni az emberek arcát és haját, és csak 1080p-ben vesz fel 30 fps-sel.

Mindent összevetve a kamera tényleg nagyon jó. A Cinematic Mode jópofa, de bonyolult jó videót kihozni belőle, ezen kívül azonban minden jól működik, a végeredmény szép – bár ez már inkább a felhasználón múlik, mint a telefonon.

Same in Pro Max

Kipróbáltam az iPhone 13 Pro Maxot is, és valójában megoldhatnám a teszt ezen részét egy ctrl+C, ctrl+V-vel, minimális változtatásokkal. A Pro és Pro Max modellek gyakorlatilag csak kijelző- és aksiméretben, néhány fotós apróságban, valamint árban térnek el egymástól. Ez volt az első Pro Max, amit hosszabban ki tudtam próbálni, és őszintén szólva nem látom, mi értelme van egy ekkora telefonnak. Na de ne szaladjunk ennyire előre – miben is jobb, mint a sima iPhone 13?

Egyrészt ez a legnagyobb iPhone, tehát nagyobb a kijelzője és az akkumulátora is, elvileg másfél órával bírja tovább egy töltéssel, mint a 12 Pro Max. Sajnos nincs meg ez az összehasonlítási alapom, de az biztos, hogy ez a telefon egy gigantikus aksiszörny: a hétköznapi használat mellett filmnézésre és navigációra is használtam, valamint sokkal többet fotóztam vele, ehhez képest másnap dél körül dugtam csak fel tölteni. Az biztos, hogy egy napot vidáman kibír, annyi időre nem kell töltőt hurcolnunk magunkkal.

Bár annak, aki tavaly jobb kamerát akart, Pro Maxot kellett vennie, idén a két drágább verzió ebben sem tér el nagyon. Az újítás itt is hasonló, mint a sima 13-asnál, azaz kevésbé egyértelmű, de annál fontosabb, jó fényviszonyok között nem is látok jelentős különbséget a 13 és a 13 Pro Max képei között. De amint lemegy a nap, a Pro Max egyértelműen az élre tört.

Ha valaki millió megapixelre vágyik, akkor valószínűleg nem iPhone-t akar venni, ugyanis továbbra is megmaradtak a 12 megapixeles kameráknál. Maguk az érzékelők azonban óriásiak, így rövid idő alatt rengeteg fényt tudnak befogadni. Ennek plusz a szoftveres megoldásoknak hála a sötétben készült képek meglepően részletgazdagok és színesek, és érezhetően rövidebb ideig tart, amíg egy kép elkészül Night Mode-ban, mint régebben. Egy érdekes újítás még, hogy a Pro Max már makrofotózásra is használható, a fotózott alany 2-3 centis távolságban is fókuszban marad. Természetesen a Pro Max is ismeri a profilokat és a Cinematic Mode-ot.

Ezek a változások egy átlagos felhasználó számára nemcsak hogy nem feltétlenül feltűnőek, de esélyes, hogy nem is kimondottan érdekesek. Ahogy a környezetemben mindenkinek áradoztam az új kijelzőről, kiderült, hogy a 120 hertzes képfrissítés is pont ugyanilyen. Szerintem ez az egyik legjobb dolog, ami az elmúlt években az okostelefonokkal történt: sokkal kényelmesebb és kellemesebb a hosszú oldalak görgetése, és a mozgó elemek is sokkal simábban szökellnek a kijelzőn. Az iPhone olyan okos, hogy tudja, mikor van szükség gyors képfrissítésre, ezért a kijelző valójában szükségtől függően 10-120 hertzes.

Tisztában vagyok vele, hogy a gyors kijelző nem a legszexibb vagy leginkább dicsekvésre méltó extra, de szerintem egy minimum 330 ezer forintos telefonnál alapfelszereltségnek kéne lennie, főleg úgy, hogy más gyártók már évek óta használják. Ennek ellenére az Apple idén még csak a Pro telefonjaiba rakta bele, de jövőre talán már az alapmodellbe is bekerül.

Az utolsó nagy újítás a tárhely: a Pro és a Pro Max is kapható 1 terabájtos verzióban, ami ugyan megborsozza az árat, de biztos van, aki nagyon örül neki.

Visszatérve az eredeti problémához: nem értem, mi szükség van egy ekkora (6,7 hüvelykes) telefonra. Kényelmetlenül nagy, még a férfinadrágok zsebében is kellemetlen, és szerintem kicsit nehéz is. Értem, hogy jó rajta filmet nézni, de ha valaki hajlandó félmillió forintot költeni egy telefonra, akkor talán belefér egy tablet vagy egy laptop, esetleg még egy tévé is. Egyelőre nem látom gyakorlati hasznát annak, hogy ha a Pro és a Pro Max között vacillálnék, akkor a nagyobbat és drágábbat vegyem meg.

Nem világmegváltó, és ez nem baj

Még apró érdekesség, hogy mindkét telefon könnyen foltozódik. Ezt úgy értem, hogy igazi extrémsportoló-adrenalinfüggőként tok nélkül hurcoltam a tesztkészülékeket, és mindkettő annyira ujjlenyomatos maradt, hogy fotózáskor hiába dörzsöltük, nem tudtuk úgy leszedni, hogy két másodperc múlva ne legyen újra foltos a hátlap. Ez talán nem érint sok embert, a legtöbben valószínűleg tokkal hordják a telefonjukat.

Az mondjuk igaz, hogy nem történt forradalmi újítás, de ami jó volt, az mind egy kicsit még jobb lett.

Ez a mondat lehetne az iPhone 13-as széria reklámszövege. A dizájnváltásnak nagy szerepe lehetett ebben, de az iPhone 12 nagy ugrásnak tűnt a 11-hez képest. Szerintem nem lehet minden évben óriási fejlesztéseket várni, de azt nem mondanám, hogy az Apple újra kiadta az iPhone 12-t. A négy pont, amiben a tavalyi modellhez képest fejlődést láthatunk, nem feltétlenül világmegváltók, de mind olyanok, amik a hétköznapi felhasználói élményen rengeteget javítanak.

Ezenkívül az új iPhone bátran ékeskedik a 12-es tollaival: a dizájn szép és letisztult, tud 5G-t, a MagSafe-es kiegészítők drágák ugyan, de kényelmesek, és ugye a sima 13 még a kamerát is lenyúlta a 12 Pro Maxtól.

Mint írtam, az iPhone 13 nem azoknak készült, akik tavaly beruháztak egy 12-esre, hanem inkább azoknak, akik már egy ideje újítanának. Ez azon is látszik, hogy a 128 gigás verzió pont ugyanannyiba kerül, mint tavaly a 64 gigás. Ennek ellenére az iPhone továbbra sem egy olcsó mulatság, a legolcsóbb 13-as 335 ezer forintnál kezdődik.

Ha új telefont szeretnék, akkor valószínűleg várnék még egy évet, mert ahogy a sima iPhone-ba bekerült a 12 Pro Max kameráinak kétharmada, úgy talán jövőre már a 120 hertzes kijelző is az alapfelszereltség része lesz – ahogy más gyártóknál már évek óta így van. Ha tudtam volna, hogy idén a Pro pont ugyanazt tudja majd, mint a Pro Max, akkor vártam volna egy évet, és egy sima 12-es helyett 13 Prót vettem volna – főleg az árbeli hasonlóságok miatt. Így még évekig elérhetetlen álom marad számomra a 120 hertzes kijelző, amíg telefont nem váltok. Addig maradnak nekem a telefontesztek.

Ha már árak, ennyibe kerülnek az iPhone 13-asok:

• Mini: 300-423 ezer forint;
• Sima: 335-463 ezer forint;
• Pro: 424-640 ezer forint;
• Pro Max: 464-680 ezer forint.

Ha valaki csak arra használja a telefonját, hogy üzenetekre válaszoljon, amikor nincs gépnél, és a fényképeket inkább a közösségi oldalakra szánja, akkor a 120 hertzen kívül nincs nagyon oka arra, hogy valamelyik Prót válassza, teljesen elégedett lesz a sima iPhone 13-mal. Viszont ha esetleg jobban kihasználná az extra telefotó-kamerát, és a lehető legjobb iPhone-élményre vágyik, akkor nem tud mellényúlni egyik Próval sem. Viszont vigyázzon, mert a Pro Max tényleg nagyon nagy.

Az új modellek azoknak is kedveznek, akik szeretik a szép, új dolgokat, de nem ragaszkodnak a legújabb verzióhoz. Így, hogy kijött a 13-as sorozat, a tavalyi modellek valamivel olcsóbbak lettek, érdemes lehet körülnézni. Aki meg nem is akar iPhone-t, majd a facebookos kommentekben úgyis kifejti, miért.

(A teszthez az iPhone 13-at a Telenortól, az iPhone 13 Pro Maxot pedig az iSTYLE-tól kaptuk kölcsön.)