A Samsung bemutatta az idei iPhone-gyilkosait

Piszok nehéz meló lehet 2022-ben egy új okostelefon bemutatójának a szöveganyagát megírni. Ez a magvas gondolat akkor jutott eszembe, amikor a Samsung Galaxy S22-szériájának világpremierjén egy koreai hölgy már percek óta azt részletezte, hogy az új telefon kapható lesz zöld színben is. A zöld színt a természet ihlette és nyugalmat áraszt magából, tudhattuk meg autentikus forrásból. Szó se róla, más gyártó simán bevállalta volna azt is, hogy nem simán zöld, hanem rejtelmes dzsungelsmaragd csillanású esőcseppben tükröződő villámcsapás az Amazonas felett teliholdkor-színű. Az a helyzet, hogy az okostelefonok egy átlagfelhasználó számára már hosszú évek óta nagyjából 98%-ban tök ugyanolyanok, és ugyan a gyártók próbálnak bármit, már konkrétan a színeket is az innováció szupernóvájaként eladni, tulajdonképpen csak az ár számít, meg hogy a hosszú évek marketingjének milyen skatulyába sikerült pozícionálni az adott márkát.

Ebben egyébként a Samsung elég jól áll, a cég skatulyája valami olyasmi, hogy „stabil csúcsminőség, és ráadásul nem Apple” (ami persze más szögből nézve akár úgy is hangozhat, hogy „drága, és még csak nem is Apple”). Ez elég is világszerte a piacvezető szerephez, és ami még ennél is fontosabb, a Telex mobilos olvasói között is ez a legelterjedtebb márka, egyébként minimális előnnyel az Apple előtt. Szóval amikor a világ legnagyobb és Magyarország legnépszerűbb mobilgyártója bemutatja az új csúcskészülékét, és az az egyik fő mondanivaló, hogy zöld, na, akkor tényleg kihívásokkal küzd a marketinges szekció az egész iparágban.

De ne legyünk igazságtalanok, a zöld itt azért minimum áthallásos volt a Galaxy for the planet programra: kevesebb csomagolóanyag, környezetbarát gyártás, az óceánból kihalászott és újrahasznosított műanyaghulladék az alkatrészekben, ne legyünk cinikusak, ez tök jó dolog.

Szóval jön a Galaxy S22, fussunk végig a fontosabb alapadatokon:

• A szokásos módon három modell lesz, az alap S22 (6,1 hüvelykes képernyő), az S22+ (6,6 collos) és a csúcsragadozó S22 Ultra (6,8 hüvelykes).
• Az alapmodell ára 335 ezer forinttól indul, a Plus 410 ezertől, az Ultra 490 és 560 ezer között érhető el.
• Az Ultra február 25-től lesz kapható itthon, a két kistesó március 11-től.
• A dizájn a régi, ránézésre nem igazán lesz megkülönböztethető az S22-es család a 21-estől.
• A kicsik 10 megapixeles előlapi kamerát kapnak, a hátoldalon pedig három szemük van: 50 megás fő objektív, 12 megás széles látószögű, 10 megás teleobjektív 3-szoros optikai zoommal. Az Ultrán 40 megás az előlapi, 108-as a hátsó, és kap még egy bónusz telét is 10-szeres optikai zoommal. Ez papíron copy-paste tavalyról, de maga a szenzor fizikai mérete jóval nagyobb lett, ami jobb fényérzékenységet és jobb éjszakai felvételeket ígér.
• Az aksi 3700, 4500, illetve 5000 mAh, az ígéretek szerint bő egynapos használatot simán kibírnak egy töltéssel.
• Az Ultrához szériatartozék lesz az eddig a Galaxy Note-családnak járó toll, az S-pen. A Note-szériából ugye a 20-as a legfrissebb verzió, és tavaly nem érkezett belőle új – abból, hogy az S22 Ultra megkapja a Note-ot igazán meghatározó kütyüt, akár arra is következtethetünk, hogy idén is kimarad a Note-vonal frissítése.

A legnagyobb technikai előrelépésről meglepően kevés szó esett a bemutatón, ez pedig a processzor 4 nanométeres gyártástechnológiája. Az Exynos 2200 nevű csip az első ilyen a mobilos világban, az összes konkurens még 5 nanométernél jár. Ez egyébként, egy kicsit leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a processzor legalapvetőbb alkatrésze, egy darab tranzisztor ekkora (a nanométer a méter egymilliárdod része). Minél kisebb tud lenni, annál többet lehet belezsúfolni egy csipbe, vagyis annál összetettebb lehet a processzor, ez nagyobb számítási sebességet jelent, és bónuszként a kisebb méret kisebb fogyasztással és melegedéssel is jár. Szóval ez kb. a legnagyobb dolog, ami bármivel történhet, amiben processzor dolgozik, és ebben a Samsung most egy nagy lépéssel mindenki elé vágott a piacon.

Annál több szó esett az új kijelzőről, ami brutál fényerőt tud (1750 nit, ha ez mond bárkinek is bármit; ha nem, annyit elég tudni róla, hogy ez nagyon sok), de ennél is fontosabb, hogy mindenféle attribútumát – fényerő, kontraszt, színhőmérséklet, képfrissítés stb. – intelligensen tudja állítgatni a környezethez és a felhasználáshoz igazítva. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy verőfényben is jól látható lesz a képernyő, de sötétben se süti ki a szemünket; és ha olyasmit mutat éppen, amihez nem kell a 120 hertzes képfrissítés, akár 1-ig le tudja lassítani azt, spórolva az akkuval.

De a legtöbb figyelmet, ahogyan az elmúlt 3-4 év gyakorlatilag összes telefonbemutatóján, úgy itt is a kamera kapta. Elég vicces, hogy ma már mennyire a kamera határozza meg az okostelefonokat, de még kinézetre is, elvégre csak a kamerasziget lóg ki a minden telefonon ott levő tokból. A Samsung most annyit lépett előre, hogy a hangsúlyt már nem a fotózásra, hanem a videózásra tette. A kamerában már mindent AI vezérel, kiiktatja a rázkódást, kiemeli a részleteket, kisimítja a zajt, felismeri az emberalakokat, stúdióvilágítást szimulál rájuk, és elvileg mélysötét éjszaka, holdfogyatkozáskor is megoldja a szikrázó színeket és vibráló kontrasztot. Ha úgy kell hozzá magának fotonokat teremtenie a puszta űrből, hát úgy.

A kedvenc újításom viszont mindenképpen a portrémód kiterjesztése kisállatokra. Úgy kell ez 2022-ben a világnak, mint egy falat kenyér, gondoltam reflexből, aztán megnéztem a telefonomon, hogy a legutóbbi 20 fotóból mennyin szerepel a macska és/vagy a kutya, és csendben felírtam egy jó pontot a Samsungnak.