Öt év alatt túlestünk kibertámadáson, hurrikánon, világjárványon, aztán jött a háború

Az MSD cégtörténete legalább annyira bonyolult, mint azt kimondani, hogy molnupiravir vagy pembrolizumab: a vállalat őselődjét Németországban alapították Merck Group néven, a Merck család hozta létre még 1661-ben. 1827-ben aztán gyógyszertárból gyógyszergyárrá nőtte ki magát a morfium kereskedelmi gyártására szakosodva, amelyet az ópiumból nyert ki. Később egyébként a vállalat vezette be a piacra a kokaint is, amelyet gyógyszerként arcüregproblémák kezelésére használtak, italokhoz adva pedig nagyjából energiaitalként fogyasztották.

A morfium- és kokainbiznisz annyira bejött, hogy a cég alkalmazottja, Theodore Weicker New Yorkba utazott, 1891-ben pedig követte oda George Merck is, és megalapította a Merck & Co.-t a Merck Group egyesült államokbeli leányvállalataként. Egészen 1917-ig így is működött, amikor aztán az Egyesült Államok belépett az első világháborúba, és német kapcsolatai miatt a Merck & Co.-t államosították. A cég 1919-ben újra magánkézbe került, de jogilag teljesen elszakadt a német Mercktől. 1953-ban a Merck & Co. egyesült a philadelphiai székhelyű Sharp & Dohme vállalattal, így az Egyesült Államok legnagyobb gyógyszergyártójává vált. Globálisan is terjeszkedni kezdett, így míg az Egyesült Államokban és Kanadában megtartotta a Merck nevet, ezeken kívül már a Merck Sharp & Dohme (MSD) néven futott. Közben azonban a németországi vállalat is megmaradt Merckként, annak ellenére, hogy már semmi köze a volt leányvállalatához. Így lehet az, hogy jelenleg két Merck van, amelyek két teljesen külön céget takarnak, ugyanakkor ott az európai MSD, amely meg ugyanaz, mint az amerikai Merck.

Az MSD-ről egyébként a legtöbbet a HPV-vakcinájuk miatt hallhat az ember, illetve ők gyártják a koronavírus-járvány alatt kifejlesztett molnupiravir antivirális szert is, ami vegyes fogadtatással nyitott a szakemberek között, és egy nagy vizsgálat októberben (egyelőre preprint, azaz még lektorálás előtti formában) publikált eredményei arra utalnak, hogy hatástalan lehet a Covid-19 kezelésében: a több mint 25 ezer fővel végzett vizsgálat arra jutott, hogy a a gyógyszer a placebónál nem csökkenti nagyobb mértékben a Covid-19 miatti kórházba kerülés és halálozás kockázatát.

Ez az MSD hívott meg néhány újságírót a legrégebbi európai telephelyére, a hollandiai Haarlembe, ahonnan több mint 140 országnak szállítanak gyógyszereket és vakcinákat. Bár a túrán a legnagyobb sikert egyértelműen az önvezető gyógyszerszállító miniteherautók és a létesítmény sarkába telepített két méhhotel aratták, alapvetően a krízishelyzetekben történő ellátásbiztosítás és klinikai kutatások, illetve az ötezer négyzetméteres hűtőház volt a legérdekesebb aspektusa a napnak.

Az MSD először 1954-ben nyitott irodát Amszterdamban, két évvel később pedig kiköltözött az agglomerációba, a holland fővárostól északnyugatra. Amellett, hogy ez a legrégebbi európai, világszinten pedig az egyik legnagyobb gyógyszergyártó és -csomagoló létesítménye is a vállalatnak, egy úgynevezett „rugalmas csomagolóhelyszín”, aminek csomagolósorait egyszerűen át lehet állítani gyakorlatilag bármelyik MSD gyógyszerhez vagy vakcinához. A helyszínen 2500 különböző szert csomagolnak, ezenkívül gyártás is folyik itt, például a koronavírus miatt gyakran emlegetett ivermectin hatóanyaggal készülő Mectizant.

A gyógyszergyárnak profit, a betegeknek bizonytalanság

Bár az MSD egyértelműen nem panaszkodhat (2021-ben 48,7 milliárd dolláros bevételt szedett össze), a koronavírus és a háború azért kihívások elé állította a céget, ami nem is neki, hanem inkább a gyógyszereket és vakcinákat váró betegeknek probléma. Az MSD pénzügyileg még növekedett is a járvány alatt, ami egy gyógyszergyárnál nem meglepő: 2021-ben a 2020-as évhez képest például 23 százalékkal növelte az eladásait.

A pandémia és a háború viszont azt tette kérdésessé, hogy a betegek egyáltalán hozzá tudnak-e jutni a gyógyszereikhez. Craig Kennedy, az MSD globális szállításért és ellátási láncért felelős menedzsmentjének vezetője szerint, bár az MSD fel volt készülve rá, a járvány és az orosz megszállás okozott zavarokat az ellátásban.

„Ha azt mondják nekem 2017-ben, hogy a következő öt évben túlesünk egy kibertámadáson, két hurrikánon, egy világjárványon, és megélünk egy háborút, azt gondoltam volna, hogy valamilyen utópisztikus regényről beszélnek”

– mondta Kennedy.

Az MSD-t 2017-ben zsarolóvírus-támadás érte, aztán pedig két év alatt két hurrikán pusztított először Puerto Rico, aztán Észak-Karolina területén. Ezek, karöltve a járvánnyal és a háborúval, igencsak próbára tették az ellátási lánc rugalmasságát.

„Az ellátási láncok sokkal bonyolultabbak, mint ahogyan az ember gondolná, és ha már csak egy ponton megakadnak, az egész folyamat felborul. Az egyik jó példa erre az, ami a járvány legelején történt az egyik immunonkológiai gyógyszerünkkel. Nagyon büszkék vagyunk, hogy képesek voltunk gyártani és szállítani a szert a pandémia alatt is, de volt azért probléma. Egy alkalommal például azért állt a rendszer, mert a csomagolásra szánt címke nem érkezett meg, amelyet Kínában gyártottak. Nem a biológiai gyártás bonyolult folyamata, nem a steril működés, nem a csomagolás, hanem a címke okozott nehézséget. Van olyan, hogy egy ilyen egyszerű dolog akasztja meg a láncot” – mondta Kennedy.

Klinikai kutatások krízishelyzetben

Nemcsak az ellátási láncok, de a klinikai kutatások is megszenvedték a járványt. Az ilyen típusú kísérleteket krízishelyzetben azért nehezebb megoldani, mert kontrolláltan zajlanak: az alanyoknak előre meghatározott időben, körülmények között és dózisban kell megkapniuk a gyógyszert vagy vakcinát, különben a kutatás vagy érvénytelen, vagy pedig külön ágat hoz létre. Tegyük fel például, hogy a beteg később kapja meg a gyógyszert: így már nem az eredeti kísérlet folyik, mivel a szigorú szabályok szerint előre meghatározott időzítés felborul.

„A klinikai kutatásoknál az egyik legnagyobb problémát az okozta, hogy a koronavírus idején hirtelen leállt az országok közötti szabad átjárás – mondta Laura Luchini, az MSD európai, közép-keleti és afrikai klinikai kutatásokért felelős divíziójának alelnökhelyettese. – Többször fordult elő, hogy a kutatás alanyai nem a saját országukban részesültek kezelésben, és amikor a határokat lezárták, nem jutottak el a számukra kijelölt kórházba. A klinikai kutatásokban minden szigorúan szabályozott, nem mehetsz csak úgy be a gyógyszertárba bárhol, és kérhetsz a gyógyszerből egy másik adagot. Egy Olaszországban élő betegünkkel például megesett, hogy éppen Romániába utazott februárban a családjához, amikor hirtelen lezárták a határokat. Nem tudtak visszajutni Olaszországba. Egy egész csapat dolgozott azon, hogy sikerüljön olyan megfelelő orvost és kórházat találni, amely dolgozott már korábban hasonló klinikai kutatásban, és ismeri az adott terméket. Amikor ez sikerült, értesítenünk kellett az etikai bizottságot, a helyi szabályozó szervezeteket, mind a két országban.”

Egyetlen ember miatt tehát több száz másiknak kellett dolgoznia azon, hogy a klinikai kutatás a megfelelő módon folytatódhasson – a háború pedig még a járványnál is nagyobb kihívásnak bizonyult, itt ugyanis először az MSD-dolgozók és a betegek biztonságáról is meg kellett bizonyosodni.

„Ukrajnában is vannak klinikai kutatásaink, több mint száz ember dolgozik nekünk az országban, és ugyanennyi kutatás is folyik jelenleg. Legalábbis a háború előtt ez volt a helyzet.”

Luchini már január-februárban rendszeresen egyeztetett a helyiekkel az egyre feszültebbé váló helyzetről, és február 24-én már kész akciótervük volt. „Nagyon destabilizáló volt mindannyiunknak, ahogy ültünk Zürichben, és az ukrán kollégákkal beszéltünk, miközben megszállták az országukat. Az volt az elsődleges, hogy a kollégáinkat és a családjukat biztonságban tudjuk. Közben folyamatosan kommunikáltunk a klinikai kutatásainkban részt vevő kórházakkal, hogy tudjuk, van-e valahol vészhelyzet. Néhány hét alatt mindenkinek a helyzete – jobb szó híján – rendeződött, és megkezdhettük annak a biztosítását, hogy mindenhova odaérjenek a gyógyszerek, ahová kell” – mondta Luchini. Végül sikerült úgy megszervezni mindent, hogy jelenleg is folyhassanak klinikai kutatások az országban.

Az orosz betegekkel is foglalkozni kell

Kennedy a Telex kérdésére elmondta, hogy nincsenek ugyan gyártósoraik Oroszországban vagy Ukrajnában, az invázió miatt elvesztettek szállító járműveket, nem fértek hozzá a szokásos útvonalakhoz, és a pénzügyi mozgások is problémássá váltak. Ukrajnában megszűnt a lehetőség bármilyen külföldről érkező áruszállításra, amit úgy oldottak meg, hogy humanitárius segélyszervezetekkel dolgoztak együtt, amelyek tagjai szabadon mozoghattak a határokon keresztül. Ők mind klinikai kutatásokhoz, mind kereskedelmi forgalomba szánt gyógyszereket szállítottak az MSD-nek, persze azt figyelembe véve, hogy éppen hol zajlottak harcok az adott időben. Ugyanígy, bár ez kevésbé népszerű téma, Oroszországban is vannak betegeink, akiket ugyanúgy el kell látnunk gyógyszerekkel.

„Bár minden promóciós és befektetésbővítő tevékenységünket felfüggesztettük az országban, nagyon komolyan vesszük, hogy a termékeink az orosz betegeket is elérjék” – mondta Kennedy. Ugyanígy tett egyébként egy sor másik gyógyszercég is: a Pfizer, az Eli Lilly vagy a Novartis is, amelyek az orosz befektetéseket befagyasztották, de a gyógyszereket továbbra is szállítják. A szankciók, a pénzügyi és a fizikai mozgás korlátozása miatt az oroszokhoz is nehéz most gyógyszert vinni, de az MSD a 2017-es kibertámadás után több különböző, európai tulajdonú, de Oroszországban is engedélyezett szállítócéggel kötött szerződést, amelyet nem rendszeresen ugyan, de ilyen helyzetekben alkalmanként igénybe tud venni.

Az orosz–ukrán háborúval Ázsia egyes, Oroszországon kívüli területeire is nehéz szállítani, egész légtereket zártak le ugyanis, ezzel pedig a teherszállító kapacitás lényegesen leszűkült. „Amikor a személyszállítás megváltozik két helyszín között, a teherszállítás is eltűnik vele együtt. Lehet, hogy nincs olyan ellátási láncunk, amely érinti az adott két területet, de a zavar az egész világon érezhető.”

Mint ahogyan a címkék esetében, a szállításnál is vannak meglepő fennakadások: általánosságban az áruszállításban a járvány során például a legnagyobb problémák Kennedy szerint a szállítókonténerek miatt volt. Normál esetben ezeket egyik helyen kipakolják, majd bepakolják, és visszaküldik őket valahová – csakhogy ezúttal a konténerek a lezárások miatt az első célállomáson maradtak. „Ezért fontosak az alternatívák, és az is, hogy az ember ismerje az ellátási lánc minden szemét” – mondta a szakember.

Mivel az MSD esetében vakcinaszállításról is van szó, néha egészen különleges körülmények álltak elő, hogy megfelelő módon és időben jusson el az oltóanyag azokhoz, akiknek szükségük van rá. Egy tüdőgyulladás elleni vakcinából például egy ideig a járvány miatt túl sok állt Ázsiában, és hiány volt Európában. „Amikor a Maria hurrikán lecsapott 2018-ban, Puerto Ricóban sokan meghaltak – nem mindenki a hurrikán miatt, hanem azért, mert nem jutottak hozzá a szükséges gyógyszerekhez. Az MSD ezért szerződést kötött az egyetlen, hűtőrendszerrel is bíró kereskedelmi drónos céggel, az eszközöket most arra használjuk, hogy az Egyesült Államokban őslakos közösségekhez jussanak el velük a vakcinák, de természeti katasztrófáknál is be lehet vetni őket” – mondta Kennedy.

Nem egyszerű munka a vakcinaszállítás

Bár hűtőszekrénydrónokat nem láttunk, az MSD hűtőtároló létesítményébe bemehettünk, ahol megmutatták, hogy az előcsomagolt vakcinákat először is hogyan csomagolják újra, rakják csinos kis oszlopokba, hogy aztán speciális körülmények között szállítsák a megfelelő helyre. A vakcinák egy része poralakban, a hozzá tartozó oldószerrel kerül forgalomba, melyet közvetlenül a beadás előtt oldanak fel. Másokat felhasználásra készen, üvegbe vagy előretöltött fecskendőbe csomagolnak. Ezután kerülnek a hűtőházba, itt a számukra ideális 2–8 Celsius-fokos hőmérsékleten tartják a levegőt.

Az egyébként sokkal kevésbé hűvös gyógyszertárolás egy másik csarnokban történik, ebben az 1970-es évek óta (amikor a helyet építették) csak a darukat cserélték ki. Az automatizált daru és a minden irányban végtelenül sorakozó dobozok miatt az embernek kicsit olyan érzése van, mintha a Mátrixban nézné, ahogyan szüretelik az embereket a gépek: a daru odacsúszik a kívánt dobozhoz, leemeli, és már csúszik is vissza, hogy leadja az árut a megfelelő helyre. A vakcinákkal óvatosabban bánnak, nincs automata kezelőszemélyzet, a sorsuk pedig a hűtőházból kifelé azon múlik, hogy milyen úton kerülnek a végső felhasználási helyükre.

A közúti és vasúti közlekedés ugyanis viszonylag könnyű megoldásnak számít, itt lehet hűteni a vakcinákat. Hasonló a helyzet a tengeri szállítással is, a hajókon van konnektor, be lehet dugni a vakcinahűtőt, nem fenyeget a veszély, hogy az oltóanyag megromlik. A repülő szállítóterében azonban nincs elektromosság, legalábbis olyan nem, ami használható lehet ilyen célra, éppen ezért speciális konténerekre van szükség hozzájuk, amelyekben a levegő akár öt napon keresztül is meg tudja tartani a 2–8 fokos hőmérsékletét. Ezek azonban nem újrahasznosíthatók, illetve azok a változatok, amelyek igen, nem pakolhatók egymásra, így nem éppen hatékonyak. Az MSD dolgozik egy jobb megoldáson.

Ha valami rosszul sül el, és felmerül akár a gyanú is, hogy a vakcina nem az előírt szállítási körülmények között érkezett meg a végállomásra, vizsgálatra van szükség. Ilyenkor az MSD-é a felelősség: minden egyes minta visszakerül a céghez, ahol felülvizsgálják, és ha valóban úgy értékelik, hogy nem megfelelő a minősége, az adott állam szabályainak megfelelően megsemmisítik. Annak az országnak, amelyben a minta van, nincs beleszólása abba, mi történik a vakcinával.

A járvány előtt valószínűleg a logisztikai szakembereken és a gyógyszeripari dolgozókon kívül senki nem foglalkozott azzal, hogyan zajlik a vakcinaszállítás, vagy milyen egy gyógyszer ellátási lánca – a Google Trendsről viszont vissza lehet nézni, hogy az elmúlt két évben ötszörösére nőtt a keresés az ellátási láncok zavarára a 2020-as, járvány előtti statisztikához képest. Kennedy szerint a háború egyelőre nem akasztotta meg az európai ellátást, de a jövő nagyon bizonytalan.