Most akkor a fejünkre esik két év múlva a Nemzetközi Űrállomás?

Mit mondtak most az oroszok?

Jurij Boriszov, az Orosz Szövetségi Űrügynökség (Roszkoszmosz) nemrég kinevezett vezetője arról tájékoztatta kedden Vlagyimir Putyin orosz elnököt, hogy 2024 után kiszállnak a Nemzetközi Űrállomás (ISS) üzemeltetéséből, és egy saját űrállomás létrehozása felé fordulnak. Boriszov ezzel megerősítette elődje, Dmitrij Rogozin korábbi szavait – igaz, a gyakran vagdalkozva fenyegető Rogozin nyilatkozatait többnyire magánvéleményként kellett értelmezni, Boriszov szavai pedig sokkal inkább tűnnek hivatalos közlésnek.

A moszkvai kiszállás egyértelműen a február végén kirobbant orosz–ukrán háború miatti szankciókra adott válasz, hiszen Washington és Moszkva, ezzel pedig a NASA és a Roszkoszmosz viszonya is emiatt romlott meg. Ezelőtt több mint két évtizeden át ez a két űrügynökség vállalta az ISS üzemeltetési költségének jelentős részét azóta, hogy 1998-ban fellőtték a 2000 óta folyamatosan lakott űrállomás első modulját.

Mit mond erre a NASA?

A keddi orosz bejelentés váratlanul érte az amerikai Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatalt, amely hogy, hogy nem, épp a bejelentés alatt tartotta a Nemzetközi Űrállomás kutatási és fejlesztési konferenciáját, így gyorsan az újságírók rendelkezésére tudtak állni. Joel Montalbano, a NASA ISS programvezetője egyből közölte, hogy a terv változatlan, továbbra is az a cél, hogy az ISS 2030-ig működőképes legyen, és amúgy is szoros és erős az együttműködésük Moszkvával. Montalbano rámutatott arra is, hogy alig egy hete jelentették be a Roszkoszmosszal közösen, hogy a SpaceX a jövőben kozmonautákat is visz majd a Nemzetközi Űrállomásra.

A bővebb hivatalos válasz egyébként annyi lett, hogy a NASA nem kapott hivatalos tájékoztatást Oroszországból a bejelentés ügyében, és amíg ez nem történik meg, úgy veszik, hogy minden az eddigi rendben folytatódik. Ez egyben azt is jelenti, hogy a hivatalos csatornákon történő jelzésig a NASA úgy értelmezi az orosz mondatokat, hogy hozzájuk hasonlóan Moszkva is az ISS utáni, kereskedelmi űrcégekkel való űrállomások korára készül.

Miért nem ennyire egyszerű a helyzet?

Az ISS-hez kötődő kormányközi egyezség (pdf) értelmében egyébként bármelyik félnek legalább egy évre előre, írásban kell jeleznie, ha ki akar szállni a projektből – szóval ha valós az orosz „2024 után” közlés, még bőven van idejük erről tájékoztatni a NASA-t. Így tehát egyszerre lehet igaz mindkét állítás, miszerint az oroszok 2024 után távoznak, és hogy a NASA hivatalosan még nem tud semmiről az orosz féltől. (Egyébként ez a szerződés maga 2024-ben lejár, eredetileg eddig terveztek az ISS-szel, de a NASA kitolta a működést 2030-ra, amire Japán, Kanada és az Európai Űrügynökség is rábólintott.)

Az ISS egyébként az orosz–ukrán háború kitörése óta kialakult diplomáciai helyzet egyik ritkasága, hiszen az űrállomás maradt az egyik utolsó civil együttműködési program Moszkva és Washington között. A mindenféle dolgokkal fenyegetőző korábbi Roszkoszmosz-igazgató, Rogozin kijelentésein felül – miszerint a Nyugatnak atomháborúban kell elpusztulnia, vagy hogy ha az amerikaiak szankcionálják az oroszokat, akkor az ISS majd jól a fejükre zuhan – sem volt felhőtlen az elmúlt öt hónap. Elég csak arra gondolni, hogy július elején az orosz kozmonauták a szakadár Donyecki és a Luhanszki Népköztársaság zászlójával fotózkodtak a Nemzetközi Űrállomáson, ami miatt a NASA szót is emelt.

Ennek ellenére alig egy héttel ezután (kevesebb mint két héttel Boriszov kijelentése előtt) arról állapodott meg a NASA és a Roszkoszmosz, hogy magasabb szintre emelik az együttműködést, és lehetővé teszik, hogy a két nemzet űrhajósai egymás űrhajóival jussanak fel. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az oroszokat is felviszik például a SpaceX-szel, az amerikaiak (és más nemzetközi űrhajósok) pedig továbbra is utazhatnak a Szojuzzal.

„A megállapodás célja, hogy rendkívüli helyzet esetén, amennyiben egy orosz vagy amerikai űrhajó indulása elmarad, illetve jelentősen késik, biztosítva legyen az ISS fedélzetén legalább egy NASA- és egy Roszkoszmosz-űrhajós az orosz, illetve az amerikai modulok üzemeltetése érdekében” – írta akkor Telegram-oldalán a Roszkoszmosz.

Ellátási probléma

Az űrsiklók nyugdíjazásával a NASA nagyon sokáig kénytelen volt az oroszokra hagyatkozni, másnak ugyanis nem volt olyan eszköze, amivel embert lehetett a Nemzetközi Űrállomásra juttatni. A Szojuzok 2009 végétől egészen 2020 májusáig főszerepet játszottak ebben a küldetésben, ekkor jött képbe először még csak tesztjelleggel, azóta pedig már rendesen besegítve az amerikai SpaceX. A majdnem 11 éves átmeneti időszakban a Szojuzok 41 küldetést hoztak le zsinórban, a SpaceX a Crew kapszulával négy sikeres küldetésnél tart, miközben a Szojuzok párhuzamosan tovább végzik a dolgukat.

A SpaceX mellett hamarosan szolgálatba állhat a rengeteg csúszás és technikai hiba után az első útját idén májusban végrehajtó Boeing Starliner kapszula is, amellyel egyszerre hét ember utazhat majd az ISS-re, és amelyet tízszer is fel lehet majd használni élettartama alatt. Később pedig a NASA újabb holdprogramja, az Artemis számára tervezett Orion kapszula is alkalmas lesz erre. Ennek első éles tesztje az Artemis–I küldetés során jöhet majd, legkorábban 2020 augusztusában.

Működési probléma

Na abból van bőven. Az ISS-t ugyanis maximális mértékben békeidőkre tervezték, szándékosan úgy, hogy az orosz és az amerikai rendszerek egymásba fonódjanak és technikailag kölcsönösen függjenek egymástól. Míg például az amerikai giroszkópok biztosítják az ISS űrbeli tájékozódásának mindennapi ellenőrzését, és az amerikai napelemek az orosz modul energiaellátását erősítik, addig az orosz egység biztosítja az állomás pályán tartásához szükséges meghajtást. A helyzetet az űrsiklóprogram egy korábbi vezetője, a NASA tanácsadótestületének egyik jelenlegi tagja, Wayne Hale foglalta össze a legjobban: „Vagy együtt maradunk, vagy a dolog nem fog működni.”

A pályán maradás az egyik legfőbb probléma, nem véletlenül mondta korábban Rogozin, hogy az amerikaiak nélkülük keresztet vethetnek az ISS-re, ami majd jól Amerikába, Európába, Indiába vagy Kínába csapódik. Az ISS-t ugyanis az oroszok segítségével tartják pályán – a Föld gravitációja miatt a Földhöz apránként, de folyamatosan közeledő űrállomás állandó pályakorrekcióra szorul. Arról persze szerencsére nincs szó, hogy ha távoznak az oroszok, akkor pár napon belül lezuhanna az ISS, ez még egy váratlan kiszállás esetén is inkább évek, mint hónapok alatt következne be.

A NASA viszont most már tudja, hogy 2024-ig kell találni valami megoldást a Progressz teherűrhajók kiváltására, ezekre van bízva jelenleg ugyanis a pályakorrekció. (Ugyanerre képes az orosz Zvezda modul is, sőt, a korábban galibát okozó Nauka is meg tudná oldani, de általában az ISS-re dokkolt Progresszt használják.) A Progresszek szerepe olyannyira fontos egyébként, hogy a 2030-ra tervezett ISS-lezuhantatást is három ilyen teherűrhajó segítségével hajtanák végre. Ráadásul az egész rendszert a moszkvai irányítóközpontból kezelik, vagyis nehéz lenne egy új partnernek a helyébe lépni.

Korábban egyébként a magántulajdonban levő amerikai Cygnus teherűrhajó már igazolta, hogy nagy baj esetén képes módosítani az ISS pályáján, ez azonban messze nem olyan erős, mint az orosz megoldás.

Fizikai probléma

A Roszkoszmosz már 2021 első felében arról beszélt, hogy hagyná az ISS-t, és saját űrállomás felé kacsintgatna. Akkor az volt az indok, hogy az űrállomás orosz moduljai erősen elhasználódott állapotba kerültek. Ez finoman szólva sem túlzás, az elmúlt időben ezeken keresztül történt több szivárgás is, de még a teljesen friss, igaz, komoly csúszással űrbe juttatott orosz Nauka modul is okozott gondot, a váratlanul beinduló fúvókái ugyanis rendesen megforgatták és eltolták pályájáról az űrállomást.

Az orosz modulok karbantartása természetesen a Roszkoszmosznál lenne a legjobb kézben, de már így is elég sok baj van velük, így nem lehetne garantálni, hogy az ISS eljut 2030-ig egy nagyobb, extrém esetben katasztrofális meghibásodás nélkül, főleg, hogy az orosz modulok nem leválaszthatók, azok nélkül nem működőképes az űrállomás.

Pénzügyi probléma

Ez talán a legkisebb az összes gond közül. Amíg a NASA évente (jelenleg) 3,1 milliárd dollárt költ az ISS-re (1,8 milliárd megy a személyi és teherszállítmányok költségére, 1,3 milliárd pedig az űrállomáson végzett tudományos tevékenységre, illetve magára az űrállomás üzemben tartására), addig a Roszkoszmosz évi 500 millió dollárnak megfelelő összeget fordít a Nemzetközi Űrállomáshoz kötődő projektjeire. A Roszkoszmosz éves büdzséje (2,9 milliárd dollár) egyébként nem éri el azt, amit a NASA csak az ISS-re költ ilyen-olyan módon.

Akár még jót is tehetnek ezzel az oroszok

Az már korábban világossá vált, hogy a kínai űrállomás elindítása, az ISS elavulása és az egyre messzebb jutó privát űrcégek szaporodása miatt a NASA-nak is nyitnia kell. Az ISS nem maradhat fenn örökké, a helyébe pedig szinte biztosan nem egy nagy amerikai űrállomás lép, hanem több kisebb, amelyek sokkal inkább a magánkézben levő cégekre, semmint a NASA-ra fognak építeni.

Mivel a Roszkoszmosz nem most állt elő a lehetséges szakítás tervével, lényegében garantálható, hogy a NASA és a partnerei legalább elvi szinten már régóta dolgoznak az orosz rendszerek kiváltásának lehetőségén. Most már az is világos, hogy a legrosszabb esetben is szűk másfél évük van a legfontosabb dolgok megoldására.

Ez pedig katalizátorként hathat a korábban általunk is belengetett folyamatokra. Ha a privát cégeknek hirtelen nagyobb szerepet kell vállalniuk az ISS működtetésében, akkor hamarabb és több privát űrállomás is létesülhet az így megszerzett tudás és tapasztalat miatt.

Vakmerő az orosz terv

A Boriszov által említett saját orosz projekt a TASZSZ orosz állami hírügynökség szerint a korábban már bejelentett ROSS – Orosz Orbitális Szervizállomás (Russian Orbital Service Station / Российская орбитальная служебная станция) lesz.

A ROSS tervei már 2021 áprilisa óta nyilvánosak, a Roszkoszmosz már akkor is megpendítette, hogy 2024 után (valamikor) kiszállnak az ISS-ből, hogy a saját űrállomásukra fókuszáljanak. Csakhogy az eredeti tervek mindig is úgy szóltak, hogy a ROSS legkorábban 2026-ra készülhet el, és az oroszok úgy számoltak, hogy addig párhuzamosan foglalkoznak a két űrállomás projektjével.

Az új, saját űrállomás fejlesztésének, építésének és fellövésének terve korábban is csak optimista becslés alapján volt lehetséges a 2026-os kezdettel és 2035-ös, hét modulra bővített befejezéssel, de a háború miatti szankciók szinte biztos, hogy jelentősen kitolták ezeket a határidőket, még az ISS elhagyásával járó spórolást beleszámolva is.

A ROSS egyébként a tervek szerint úgynevezett napszinkron pályán haladna majd, ami azt jelentené, hogy majdnem pontosan a sarkok fölött, észak–déli irányban keringene. Előnye, hogy így egyrészt a Föld teljes felületét, beleértve az Északi-sark környékét is vizsgálni tudnák, Oroszország területét az ISS-nél nagyobb gyakorisággal tudnák megfigyelni, és könnyebben elérhető lenne a Földről.

Fontos persze kiemelni, hogy Boriszov keddi kijelentéséből a legerősebb résznek a távozás megerősítése tűnik. A másik fele, miszerint „2024 után” valójában sok mindent takarhat. Lehet 2025 januárja, de akár 2028 vagy 2030 is.