Vérfrissítést kapott a Xiaomi középkategóriás öszvérje, de még mindig az ára maradt a legjobb tulajdonsága

Amikor legutóbb írtam a Xiaomi egyik telefonjáról – egészen pontosan a tavaly ősszel megjelent 11T Próról –, nem győztem hangsúlyozni, hogy a kínai gyártó mennyire túlnőtt a megfizethető, de jó telefonok címkéjén. Az is biztos ugyanakkor, hogy a mai napig ezt a felfogást követő Redmi-sorozat készülékeiből nem véletlenül adtak el már több mint 240 milliót, a csúcsmobilok tengerében láthatóan

még mindig nagy igény van arra, hogy egy telefon a néhány lecsorgó prémium funkció mellett simán csak működjön, és ne kelljen érte egy vagyont kifizetni.

Ahogy tavaly írtuk, a Redmi Note 10 remekül megcsinálta, amit kellett, és nem került annyiba, mint egy autó, ha pedig nagyon röviden kellene összefoglalnom, hogy miért jó a Redmi Note 11, pontosan ugyanezt tudnám leírni. A kínaiak idei néptelefonja kapott egy újabb rendszercsipet, kicsivel jobb kamerát, jobb kijelzőt és még pár újdonságot, köztük a tavaly eléggé hiányzó NFC-vel. A lényeg viszont még mindig az, hogy ezért csak 80 ezer forintot kell kicsengetni.

Külsejét tekintve a Redmi Note 11 nem sokban változott meg az elődjéhez képest, a leginkább szembetűnő változást a hátsó kamerasziget jelenti, ami idén valamivel nagyobb lett. Alul az USB-C bemenetet és a sztereó hangszóró egyik felét találja az ember, bal oldalt a SIM-tálcát, jobbra a hangerőszabályzó gombokat és a bekapcsoló gombot, ami egyúttal egy remekül működő ujjlenyomatolvasóként is funkcionál. Felül a hangszóró másik fele mellett egy infraport és valószínűleg sokak nagy örömére egy jack bemenet virít. A Redmi Note 11 láthatóan nem egy prémium mobil, de tisztességesen össze lett rakva, kézbe fogni és nyomkodni is jó élmény.

A kijelző továbbra is 6,43 colos, ami nem óriási, de nem is feltétlenül az egykezes kategória. Idén már egy 90 hertzes képfrissítésre képes AMOLED panelt kapott a telefon, ami ugyan nem adaptív, de ebben az árkategóriában ez azért nem olyan meglepő. A kijelző nem az AMOLED-ek csúcsa, de nem nagyon tudnék belekötni, egyszer sem éreztem, hogy borzalmasan nézne ki rajta bármi, legyen szó a Netflixről, YouTube-videóról vagy az Asphalt 9 autóversenyeiről. A böngészés a 90 hertzes képfrissítés miatt különösen gördülékenynek érződött. A telefon még mindig csak fröccsenésálló, de ennyiért ebbe sem nagyon lehet belekötni – ennyiért mindenkinek ki kell bírnia, hogy nem hajigálja vízbe a telefonját.

Belül a Qualcomm tavaly ősszel bejelentett középkategóriás lapkája, a 6 nanométeres gyártási technológiát használó Snapdragon 680 dolgozik, ami nem egy erőmű, de a legtöbb embernek valószínűleg bőven elég. A fentebb emlegetett Asphalt 9 például max grafikán sem okozott neki leküzdhetetlen akadályt, élvezhető volt vele a játék. Ami még ennél is fontosabb: érzésre nem is merítette túlságosan az aksit, még 90 hertzes képfrissítés mellett sem. Azt viszont fontos kiemelni, hogy ez a lapka az 5G-t nem tudja, szóval ha valakinek minden áron az kell, akkor a Redmi Note 11 Pro 5G-re kell lecsapnia. Ami 50 ezer forinttal drágább, de természetesen jóval több mindent is tud, mint az alapmodell.

A telefonba ezúttal is egy 5000 mAh-s akku került, ami intenzív használat mellett is jól bírja a gyűrődést, egy napot simán ki lehet vele húzni, ha nem hajtja megállás nélkül az ember. A csutkára lemerült aksit a 33 wattos gyorstöltéssel durván egy óra alatt lehet maximumra húzni, az pedig továbbra is örvendetes, hogy a Xiaomi nemcsak a kábelt, hanem az adaptert is mellékeli a telefonhoz. A telefonon az Androidon alapuló MIUI 13-as operációs rendszer fut, ami talán nem a legszebb vagy legkönnyebben kezelhető androidos rendszer, de meg lehet szokni, és pár bosszantó dologtól – például, hogy ha a szelfikamerától jobbra húzzuk le az állapotsávot, nem az értesítések jönnek be, hanem a kapcsolók – eltekintve kézre is áll az egész.

A kamerarákra áttérve a tavalyi rendszerhez képest annyi változott, hogy a főkamera 48 helyett 50 megapixeles, egyébként továbbra is egy négy lencséből álló rendszerről van szó, a főkamera mellett egy 8 megapixeles ultraszéles, egy 2 megapixeles makró és egy ugyancsak 2 megapixeles mélységérzékelő szenzor található a telefon hátulján. Lenyűgözőnek semmiképpen nem nevezném a Redmi Note 11-gyel készített képeket, ha nincs neki eléggé világos, különösen fakó, színtelen és sötét fotók esnek ki belőle. Ha kap elég fényt, pár fokkal jobb lesz a végeredmény, de ezt a telefont így sem érdemes a kamerája miatt megvenni, hiába dobálózik az 50 megapixellel a kínai gyártó. Elájulni tehát senki nem fog tőle, de azért arról sincs szó, hogy ne lehetne vele normális képeket lőni.

A Xiaomi Redmi Note 11 nem egy olyan telefon, amit a haverjainak büszkélkedve mutogat az ember, és nem is olyan, amivel új szintre tudja emelni az életét, a munkáját vagy bármit. Hacsak nem ez élete első okostelefonja. Az viszont biztos, hogy a maga kategóriájában már most az idei év egyik legfontosabb versenyzőjének számít, a nálunk járt 4/64 GB-os modell 80 ezres árával ugyanis tényleg nehéz vitatkozni. A világot ennyiért nyilván nem váltja meg, de ha valaki csak minél olcsóbban szeretne venni egy telefont, amivel játszani és fotózni is okésan tud, sőt, az idén debütáló NFC miatt még az érintésmentes telefonos fizetés előnyeit is ki tudja használni, ezzel nem fog mellélőni.