A Pentagon leleplezné egy szupertitkos űrfegyverét, de nem puszta jófejségből

Egy, az amerikai védelmi minisztériumból származó, meglehetősen érdekes információt osztott meg a napokban a Breaking Defense katonai szakportál, miszerint

a Pentagon a közeljövőben felfedné egy eddig szupertitkos űrfegyverét.

Mivel a projekt szigorúan titkos, nem nagyon tudni semmit sem a fegyver hátteréről, sem magáról a döntési mechanizmusról – fontos megjegyezni viszont, hogy még az amerikai hadseregen és védelmi minisztériumon belül is óriási vita van arról, hogy mennyire kell titkosan kezelni az űrfegyvereket. Még úgy is, hogy a közeljövőben várható leleplezést már Donald Trump is tervezte, csak aztán mindent elsodort a koronavírus-járvány.

Az eredeti tervek szerint a Pentagon a 2020-as Space Symposiumon, egy évente megrendezett többnapos űrügyi konferencián leplezte volna le a fegyvert, majd a járvány okozta halasztás után, és Joe Biden rábólintása nyomán a konferencia idei, augusztus 23–26. közötti kiadásán jött volna a nagy bejelentés. Csakhogy megint közbejött valami: most a teljes amerikai hadsereg figyelme az afganisztáni helyzetre irányul.

Az újabb halasztás viszont – a Breaking Defense információi alapján – valószínűleg nem egy egész évet jelent, részben azért sem, mert a fegyver leleplezését, illetve a pusztító erejét demonstráló bemutatót leginkább támogató John Hyten tábornok novemberben nyugdíjba megy. Hyten pedig nem akárki, a Vezérkari Főnökök Egyesített Bizottságának helyettes vezetője, elég nagy szava van tehát a hadsereget érintő dolgokban.

Hyten és Trump motivációi némileg eltértek, még akkor is, ha végeredményben ugyanazt akarták: megmutatni a világnak, hogy mire képesek az űrben, ha hadászatról van szó. Trump és kormányzatának tisztviselői a bemutatóban leginkább az elnöksége alatt életre hívott Űrhaderő (United States Space Force) alapkövét látták, Hyten pedig annak a híve, hogy láthatatlan fegyverekkel lehetetlen elriasztani az ellenfeleket.

Azért nem a Halálcsillagra kell gondolni

Az elnök emberei tévésorozat hatodik évadának végén (enyhe spoilerveszély így 16 év távlatából) komoly botrányhoz vezetett egy, a Nemzetközi Űrállomáson történt incidens. Amikor az ISS-en gyorsan fogyni kezdett a levegő, a NASA minden űrsiklója karbantartás alatt állt, és az oroszok sem voltak épp bevethető állapotban egy mentőakcióra, a Situation Roomban egyszer csak elhangzott, hogy hát az amerikai hadseregnek is van ám egy űrsiklója, csak azt még a kormány legtöbb tagja előtt is titokban tartották. Azzal meg lehetne menteni a két amerikai és egy orosz űrhajóst, csak akkor lebuknának, hogy van egy szupertitkos katonai űrsiklójuk.

A sztori végét nem áruljuk el, azt viszont igen, hogy most azért nem ilyen volumenű leleplezésre kell gondolni, és nem is arra, hogy a Biden-kormány bejelenti, hogy egészen eddig sikerrel rejtegették az égen a Halálcsillagot.

Szakértői találgatás alapján nagyjából ebben a körben kell gondolkodni az űrfegyver említését hallva:

• az ellenséges felderítő műholdak elvakítására használt földi alapú mobil lézer,
• egyes katonai műholdakra szerelt fedélzeti, közelből indítható rádiófrekvenciás zavaró,
• nagy teljesítményű mikrohullámú rendszerek, amelyek a manőverezhető testőrszatellitek elektronikáját képes megzavarni.

További opcióként felmerülhet akár a földi telepítésű műholdvadász rakéta, csakhogy ezek működését, hatékonyságát és kapacitását 2008-ban a Bush-kormány már prezentálta egy eléggé vitatott eset, a Burnt Frost nevű akció során.

A Burnt Frost hadműveletet 2008. február 20-án hajtották végre, a hivatalos verzió szerint az amerikai Nemzeti Felderítő Hivatal (NRO) egyik elszabadult műholdját, a USA–193-at lőtték le egy földi indítású rakétával, attól félve, hogy az a légkörbe érve jelentős mennyiségű mérgező üzemanyagot szórhat szét.

A hadműveletet viszont Kína és Oroszország egészen másképp értékelte, mint Washington. Leginkább azért, mert Moszkva hetekkel korábban vázolt fel egy Kína által is támogatott békeszerződést, amiben épp az űrfegyverek használatát tiltották volna be. A gyanújuk szerint a hidrazingázzal fenyegető műhold lelövése csak egy indok volt Bushéknak arra, hogy élesben is tesztelhessék – a kínaiaknak és az oroszoknak is világos üzenetet küldve – az SM–3-as, műholdvadászatra is alkalmas rakétát.

Az időzítés abból a szempontból is érdekes volt, hogy bő egy évvel korábban, 2007. január 11-én Kína sikerrel próbált ki egy földi indítású műholdromboló rakétát, amely egy 865 km magasan keringő, 750 kilós kínai meteorológiai műholdat semmisített meg.

Bármire készülnek is most az amerikaiak, számos katonai űrkutatási vezető véleménye szerint a Space Force és a Space Command számára is fontos cél, hogy megmutassák Moszkvának és Pekingnek, hogy nem csak az általuk kifejlesztett vagy telepítés alatt álló, leginkább ellencsapásra tervezett eszközök ellen hatékonyak. Képesek az olyan műholdak megtámadására is, mint amilyeneket maga az USA is használ kommunikációra, helymeghatározásra, navigációra, időmérésre, illetve amikre a hírszerzés, megfigyelés és felderítés terén is támaszkodnak.

Egészen másképp működik ez, mint a nukleáris arzenál esetében

Bármilyen fegyver(rendszer)ről is beszéljünk, az elrettentés minden esetben egy dologról szól.

„Amit igazán szeretnénk tenni (...), az az, hogy megakadályozzuk, hogy egy konfliktus egyáltalán létrejöjjön, azáltal, hogy meggyőzzük az ellenséget, hogy nem nyerhet egy konfliktusban, hogy a konfliktusba való belépés költségei olyan magasak lennének számukra, hogy eleve nem kezdenek bele; ez az elrettentés lényege”

– mondta az a Matt Donovan egy július eleji podcastben, aki Trump kormánya alatt a légierő helyettes államtitkára volt, és aki jelenleg az űrkutatási ügyekkel foglalkozó Mitchell Institute egyik kutatóközpontját vezeti.

Ebben tökéletesen hasonlít az űrfegyverek és a nukleáris arzenálok jelentette elrettentés, de sok jelentős különbség is van, nem utolsósorban az, hogy egészen más súlya lenne, ha egy incidensben pár műhold vagy pár város veszne oda.

Az atomfegyvereknél a cél, hogy mindenféle konfliktust elkerüljenek, az űrfegyvereknél viszont azzal, hogy mindenki titkolja, mije is van, nem sok hatást érnek el, legalábbis Donovan szerint. Ha semmivel nem jelzik az ellenfélnek, mire számítson, akkor tulajdonképpen mindenki olyan adukat tart a kezében, amiket a titkosságuk miatt csakis a legvégső esetben vetnének be egy konfliktus során. Éppen azért, hogy biztosítsák a győzelemhez szükséges katonai túlerő fenntartását, anélkül, hogy az ellenségnek lehetővé tennék, hogy előzetes ismeretek birtokában módot találjon az adott képesség legyőzésére.

Bonyolítja a dolgokat az űrben, hogy az USA és Kína ezer gazdasági szálon kötődik egymáshoz, tehát bármiféle villongás komoly negatív hatást hozhatna magával. Éppen ezért nehéz a fellépés Kínával szemben – ezt a RAND Corporation idei, Az elrettentő intézkedések testre szabása Kína számára az űrben címet viselő tanulmánya sem vitatja. Annak ellenére, hogy a tanulmányban arról írnak, az amerikai védelmi minisztériumnak komolyan el kellene gondolkodnia egy olyan erőbemutatón, amely „veszélyeztetné a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg űrrendszereit, akár fokozott amerikai kibertámadás, zavarás vagy más, Kína elleni képességek révén”. Ami adott esetben a kinetikus, tehát rakétaalapú opciókat is magába foglalhatja.

Mi értelme lehet felfedni a kártyákat?

A titkos rendszerek feloldása felé vezető folyamat persze nem könnyű. Az amerikai Nemzeti Felderítő Hivatal például már régóta nem szívesen árul el semmit a kémműholdjairól – a tisztviselők még a nemzetbiztonsági műholdak alapvető orbitális adataihoz való hozzáférésre vonatkozó korlátozásokat feloldó 2018-as Hyten-irányelvet is megpróbálták lelassítani.

Egyesek szerint viszont az űrfegyverkezés fokozódásával úgyis hamar oda jutunk, hogy mindenki mindent tud majd a másikról, így felesleges lesz a titkolózás. Ám a védelmi minisztérium egyik korábbi űrügyi hivatalnoka szerint még messze nem tartunk itt, és elsősorban arra kell gondolni, hogy az adott eszköz úgy született-e meg a megtervezésekor, mint amit fel akarnak fedni a világ előtt. Ha nem, akkor nem is szabad ezt megtenni, mert az jelentősen csökkenti a hatékonyságát – hiszen fel lehet rá készülni.

Azzal viszont, ha a Pentagon megmutatja, mit is tud egy eszköze, világos üzenetet küldhet a rivális államoknak. Nyilvánvalóan nem az űrfegyvereik legmagasabb szintjét fednék fel, és így jelezni tudnák, mi az, ami fölött még biztosan van hadászati kapacitás.

A titkosítások feloldásának kezdetével pedig idővel egyszer talán az is kiderül, mi lett pontosan a Zuma kódnévre keresztelt 3,5 milliárd dollárba kerülő USA–280-as amerikai műholddal, amit 2018 januárjában a SpaceX segítségével lőttek fel, és állítólag nem vált le a Falcon 9 rakétáról, így a légkörbe visszatérés során megsemmisült. Ezt viszont hivatalosan soha nem erősítették meg, így azóta is kedvelt témája az összeesküvés-elméleteknek akkor is, ha semmi nyomát nem találni a titokzatos, méregdrága műholdnak az égen.