Bizarr marakodás lett minden idők legnagyobb videójátékos üzletéből

Pár nap híján egy éve már annak, hogy a Microsoft bejelentette minden idők legnagyobb videójátékos üzletét, vagyis azt, hogy egészen hajmeresztő, 68,7 milliárd dollárért felvásárolják az Activision Blizzardot. Egy ekkora összegű akvizíció esetében nem meglepő, hogy a felek már akkor is hosszú átfutási idővel számoltak, azóta azonban számtalanszor bebizonyosodott, hogy az ügylet nyélbe ütése sokkal bonyolultabb a dollármilliárdok kifizetésénél.

A Microsoftnak elsősorban természetesen a legnagyobb versenytársa, a Sony próbált meg lépten-nyomon keresztbe tenni az elmúlt évben, de a szabályozó szervek is alaposan megnehezítették a dolgukat, élükön az amerikai Szövetségi Kereskedelmi Bizottsággal (Federal Trade Commission, a továbbiakban FTC), és az azt vezető, közismerten trösztellenes, a techóriások szarvának letörését támogató Lina Khannal. Az elmúlt évben így egy bizarr adok-kapok bontakozott ki, tele fordulatokkal és furcsa kijelentésekkel, a Sony erőfeszítései ellenére azonban pillanatnyilag minden jel arra utal, hogy néhány hónap múlva a Microsoft örülhet majd.

Nem eszik olyan forrón

Mielőtt végigvennénk, hogy mi történt az elmúlt évben, érdemes felidézni, hogy mi is ez az ügy, amelynek középpontjában a videójátékos piacon régóta jelen lévő, ám rendre a Sony és a Nintendo mögött kullogó Microsoft, illetve az egyik legnagyobb presztízsű videójáték-kiadó, az Activision Blizzard frigye áll. Az üggyel a bejelentés után részletes cikkben foglalkoztunk, az pedig már akkor is egyértelmű volt, hogy ha a Microsoft sikerrel jár, akkor minden addiginál nagyobb ütőkártyák kerülnek hozzájuk, beleértve ebbe a hullámvölgyei ellenére mai napig őrülten sikeres Call of Dutyt és a Blizzard összes nagy múltú, máig népszerű játékát a World of Warcrafttól az Overwatchig.

Az elmúlt években okosan építkező Microsoft ezzel annak ellenére is sokkal közelebb került a Sonyhoz, hogy ők sem csak ültek a babérjaikon, és stabil piacvezetőként igazából nem is volt szükségük arra, hogy érdemben válaszoljanak az egészre. A rengeteg körülrajongott exkluzív és a PlayStation 5 sikerének hála a cég az új konzolgenerációba is át tudta menteni a dominanciáját, így az egyetlen dolog, amire a történtek miatt muszáj volt reagálniuk, az a videójátékipar legjobb dealjének tartott előfizetéses szolgáltatás, a Game Pass volt. A Microsoft rég egyértelművé tette, hogy elengedte a konzolháborút, és inkább azzal nyerné meg a játékosokat, hogy hajlandó a legnagyobb címeit is azonnal berakni a Game Pass kínálatába, sőt erre felhúzva csinált belőle visszautasíthatatlan ajánlatot,

az Activision Blizzard játékainak potenciális beépítése pedig olyan fenyegetést jelentett, amit tényleg nem lehetett figyelmen kívül hagyni.

A Sony fel is vette a kesztyűt, és a PS Plus kiterjesztésével tavaly nyáron elindította a saját előfizetéses szolgáltatását, amelyből hiányoztak ugyan a premier napján bekerülő exkluzívok, de ahhoz pont elég volt, hogy meggyőzze a PlayStation-tulajdonosokat arról, hogy van értelme kitartani a Sony exkluzívokra és saját hardverre támaszkodó stratégiája mellett. Még akkor is, amikor a legfőbb rivális annyira bízik a saját előfizetéses szolgáltatásában, hogy a kihasználásához nemhogy konzolra, de pécére sincs szükség, akár egy okostévével is ki lehet használni. A Sony nem sokkal a bejelentés után ráadásul felvásárolta a korábban a kultikus Halót, később pedig a Destiny-szériát fejlesztő Bungie-t is, a változatlanul jó pozíciójuk ellenére azonban mégis minden lehetőséget megragadtak, hogy keresztbe tegyenek a Microsoftnak, amikor az Activision-üzletről volt szó.

Ezekből pedig volt jó pár az elmúlt években, az üzletet ugyanis számos szabályozó szervnek jóvá kell hagynia a nyélbe ütés előtt. Az FTC mellett két olyan szerv volt, amelyeket a Microsoftnak mindenképpen meg kellett győznie arról, hogy a felvásárlással sem a vásárlók lehetőségeit nem szűkítik, sem pedig a piacot nem torzítják: az egyik a brit versenyhivatal (CMA), a másik pedig az Európai Bizottság (EB). A vizsgálatok kapcsán szeptember elején kezdtek felpörögni az események, amikor a CMA előbb belengette, aztán a Microsoft részletes magyarázata híján be is jelentette, hogy tüzetesebb vizsgálatnak veti alá az ügyletet, amely a hatóság álláspontja szerint számottevően csökkentheti a versenyt a videójátékos piacon.

A szegény kis titánok panaszai

A Microsoft videójátékos szárnyának vezérigazgatója, Phil Spencer a CMA aggályaira azzal reagált, hogy a Microsoft valójában növelné a játékosok lehetőségeit azzal, ha az Activision játékait is betenné a Game Pass kínálatába, és a korábban felvásárolt Minecrafttal példálózva arról írt, hogy korábban is készségesen támogatták azt, hogy a játékaik a rivális gyártók platformjain is elérhetők legyenek. A részletes vizsgálat bejelentésekor a Microsoft meglehetősen keményen reagált, többek közt arról írtak, hogy a CMA egy az egyben átvette a Sony narratíváját, jelezték, hogy a hatóság szerintük jelentősen túlértékeli a Call of Duty-szériát, és azt is egyértelművé tették, hogy álláspontjuk szerint jócskán le vannak maradva a versenytársaiktól mind konzolos, mind pécés, mind pedig mobilos fronton. A cég szóvivője is kiemelte,

bár a diskurzus nagyrészt a Call of Duty, illetve annak esetleges exkluzivitása körül forog, semmi okuk nincs arra, hogy visszatartsák a népszerű szériát a többi platformról.

Ekkor már egy, a Verge-nek adott nyilatkozatból tudni lehetett, hogy Phil Spencer januárban megígérte a Sony videójátékos szárnyát vezető Jim Ryannek, hogy az aktív megállapodáson túl is „több évig” elérhető marad a Call of Duty a PlayStationön is, Ryan viszont néhány nappal később azzal vágott vissza, a Microsoft mindössze három extra évet ígért, és azután, hogy a széria közel két évtizeden át elérhető volt a PlayStationön, több szempontból sem érezte megfelelőnek az ajánlatot. A Sony így üdvözölte a CMA bejelentését, és teljes mellszélességgel beleállt a Microsoft elleni küzdelembe, és pont emiatt az sem tűnt teljes képtelenségnek, amikor egy egészen zavarba ejtő pletyka kezdett el keringeni, amely szerint a Sony azért napolta el egy eseményét, mert gyengébbnek akarta láttatni magát a videójátékos piacon.

Hogy ez tényleg így volt-e, abban a bennfentesek sem értettek egyet, de az tény, hogy tavaly a Sony nem tartott semmilyen eseményt az év végén, pedig a fenti játékokon túl is lett volna mit mutogatni. Például a PS5-exkluzív Final Fantasy XVI-ot, aminek a megjelenési dátuma végül a Game Awardson derült ki. Novemberben aztán még nagyobb fokozatra kapcsolt az ügy, Phil Spencer a Verge podcastjában azt mondta, hogy bár azt senki nem várhatja el tőle, hogy szerződésbe foglalja, hogy a Call of Duty örökké megjelenik PlayStationre is, de azzal semmi problémája, hogy a korábbi három évnél hosszabb időre köteleződjön el, és extra kondíciókat sem akar elfogadtatni a Sonyval.

Mindez persze nem volt független attól, hogy az EB éppen egy héttel korábban jelentette be, hogy a CMA-hoz hasonlóan vizsgálatot indított az akvizíció ügyében, hogy kiderítse, valóban számottevően csökkenne-e miatta a verseny a videójátékos piacon. Az előzetes vizsgálatok alapján az EB is arra jutott, hogy a legnagyobb veszélyt az jelenti, hogy a Microsoft exkluzívvá tehetné az Activision játékait, beleértve ebbe az egyértelműen mindenki által legfontosabbnak tartott Call of Dutyt is. A Microsoft közölte, hogy mindenben együtt fognak működni az Európai Bizottsággal, és újfent hangsúlyozták azt is, hogy szó sincs a piac leuralásáról, hiszen az üzletet leginkább ellenző, piacvezető Sony továbbra is megkapja a Call of Duty-játékokat.

Közben viszont már nemcsak magáról állította, hogy jelentéktelen és túlságosan gyenge, hanem egy, a CMA-hoz intézett válaszában arról a cégről, illetve kulcsfontosságú franchise-ról is, amelyet éppen meg akar venni, hogy végre erősebb legyen. A Microsoft konkrétan azzal érvelt, hogy a világ legnépszerűbb lövöldözős játéka, amelynek tavalyi részéből legalább 17,5 millió példányt adtak el csak az Egyesült Államokban, és amely rendre a legjobban fogyó játék az országban, semmi egyedit nem nyújt, és igazából nem is olyan sikeres. Miközben jelenleg egyetlen olyan játék sincs, amely akár csak a közelébe érhetne a Call of Dutynak a maga műfajában, és az egyik potenciális kihívó, a Halo szintén a Microsoft tulajdona.

Elszabadult az őrület

November végén aztán a Reuters már arról írt, hogy a Microsoft hajlandó előzetesen engedményeket tenni az EU-nak, hogy az ügy hamarabb lezárulhasson, egy, az ügyre rálátó forrás pedig arról írt, hogy egészen pontosan egy tízéves, a Call of Dutyt érintő megállapodásról lenne szó a Sonyval. December 6-án aztán kiderült, hogy tényleg erről van szó, egy nappal később pedig az is, hogy a Microsoft felajánlotta ugyanezt a legnagyobb pécés platformnak, a Steamnek, illetve a Nintendónak is, amelyekkel sikerült is megállapodniuk. A Sony viszont nemhogy nem ment bele az alkuba, hanem egyenesen azzal vádolta meg a Microsoftot, hogy ezzel csak megpróbálják jobb színben feltüntetni magukat, a gyakorlatban ugyanis a Call of Duty szerintük semmit nem jelent a Nintendónak.

A történtek fényében viszont így is minden jel arra utalt, hogy Nagy-Britannia és az Európai Unió után az Egyesült Államokban sikerült előre megbékíteniük az aggodalmaskodó hatóságot, az ügyre rálátó források alapján a New York Post cikket is írt erről. December 8-án azonban az FTC bejelentette, hogy mégis keresetet nyújt be az Activision Blizzard felvásárlásának ügyében, és többek közt azzal vádolták meg a Microsoftot, hogy korábban is bizonyította, hogy ha lehetősége van rá, vissza fog tartani egyes címeket a versenytársaitól. A Microsoft ezúttal is a szokásos érveit szedte elő, a piaci pozíciójára mutogatott, és bizonygatta, hogy nem limitálni, hanem bővíteni szeretnék a játékosok lehetőségeit, ezúttal pedig egészen váratlan helyről kaptak segítséget.

Egészen pontosan az ügyben ugyancsak vizsgálatot folytató Európai Bizottságtól, amely kénytelen volt reagálni az FTC-nek, mert a hatóság többek közt arra alapozta a saját kritikáját, hogy a Microsoft félrevezette az uniós szervet a Bethesdát is birtokló ZeniMax Media megvásárlásának ügyében. Az EB válaszában jelezte, hogy nem volt szó arról, hogy a Bethesda később megjelenő címei sem lesznek exkluzívak, ráadásul a szóban forgó játékokat (a Redfallt, a Starfieldet) végig exkluzívként reklámozták. A Microsoft azt is hozzátette, hogy a kiadó online játékon alapuló címeit – például a The Elder Scrolls Online-t – továbbra is támogatják minden platformon, így a verseny torzítását nem igazán lehetett ebből leszűrni. Pláne úgy, hogy

a Sony számára máig a saját, exkluzív címeik a legfontosabbak, amelyeket ha pécéről nem is, de Xboxról előszeretettel tiltanak le.

Hasonlóan érdekes fejlemény volt az is, hogy az FTC az ügy kapcsán leírt egy olyan, újradefiniált konzolpiacot, amelyben csak a nagy teljesítményű gépek kaptak helyet, így a Nintendót egy csapásra ki is húzták az egyenletből. A Switch valóban jóval gyengébb (és öregebb) a Microsoft és a Sony konzoljainál, annak azonban, hogy az FTC erre alapozva lényegében minden diskurzusból kivonta a japán céget, nincs túl sok értelme. A Nintendo régóta teljesen más úton jár ugyan, mint a versenytársai, de egyértelmű, hogy jókora hatása van a videójátékos piacra: a konzolja, az exkluzív címei és a saját előfizetéses szolgáltatása is őrülten népszerű, és a multiplatform játékok is kifejezetten közkedveltek rajta. A Nintendo kihagyása ráadásul még csak nem is segíti az FTC érvelését, az általuk megalkotott új piacon ugyanis még nagyobbnak tűnik a Sony előnye a konzolos piacon.

Az elmúlt hetekben pedig tényleg végképp elfajultak a dolgok, és egymást követték az olyan hírek, mint amikor a Microsoft egy válaszában alkotmányellenesnek nevezte az FTC működését (aztán pár nappal később beismerte, hogy ez nem volt túl jó ötlet), meg amikor azt állították az általuk korábban taktikusan lesajnált Call of Dutyról, hogy elképzelésük sincs, hogy a franchise mennyi pénzt termel, mennyibe kerül legyártani egy játékot, milyen stúdiók dolgoznak rajta, vagy hogy egyáltalán mikor jelent meg. A Microsoft persze nyilvánvalóan tisztában van ezekkel az információkkal, és alighanem sokkal szenzitívebb adatokkal is, itt valószínűleg csak arról van szó, hogy ha már az FTC vizsgálódik, akkor nem könnyítik meg a dolgukat a szükségesnél jobban.

A Microsoftnak egyelőre nem kell félnie

Ez akár kontraproduktív is lehetne, elvégre az FTC döntésének mindenképpen pozitívnak kell lennie, ha a Microsoft le akarja zárni az ügyletet, az első, január 3-i meghallgatás alapján azonban a cégnek igazából semmi oka az aggodalomra. Ahogy az itt is elhangzott, annak ellenére, hogy a CMA és az EB is tüzetesen vizsgálódik, és az eredetileg bejelentett dátumhoz képest mindkét szerv el is tolta már a maga döntését – a CMA jelen állás szerint legkésőbb április 26-án, az EB pedig április 11-én mond verdiktet –, egyelőre egyik hatóság sem kötött bele konkrétan semmibe. Ez azért fontos, mert a jelek szerint Amerikában egészen addig nem lesz érdemi előrelépés, amíg ez a két ügy le nem zárul,

ha pedig itt megelégednek azzal, hogy a Microsoft tíz évre elérhetővé teszi a Call of Dutyt más platformokon is, akkor a cég ezekkel a döntésekkel felvértezve vághat bele egy olyan csatába, amelynek elvesztése már most is valószínűtlennek tűnik.

Ahogy arra például a Bloomberg elemzése is rámutatott, az FTC-nek az elindított vizsgálat, és a Microsoft feje fölé lógatott bírósági ügy ellenére sincs túl nagy mozgástere ebben az ügyben, Amerikában ugyanis nem jellemző, hogy gátat szabjanak az ehhez hasonló vertikális ügyleteknek. Az ügy körüli diskurzus ráadásul az elmúlt időszakban egyértelműen a Call of Dutyt helyezte a középpontba, holott ennél jóval fontosabbnak tűnik például az, hogy a Game Pass-szel az előfizetéses (és felhőalapú) szolgáltatásokat eleve letaroló Microsoft még inkább nyeregbe kerülhet ezen a területen. Ha pedig tényleg ez a videójátékozás jövője, akkor teljesen mindegy, hogy a Sonynak még így is sokkal több exkluzívja lesz.

Jelenleg tehát úgy néz ki, hogy akár még az egy éve bemondott, 2023 nyarát megcélzó lezárás sincs kizárva az ügyben, hiába folynak még a vizsgálatok, és hiába indított egy csapat dühös játékos pert is azért, hogy valahogy meghiúsítsák az üzletet. Azt, hogy ennek a valóságban pontosan milyen hatása lesz majd, egy év elteltével is lehetetlen megmondani, de egy pozitívumot már most fel lehet hozni mellette. December végén az Activision Blizzard egyik vezetője is védelmébe vette a Microsoftot, és többek közt azzal érvelt, hogy a kiadóhoz tartozó stúdiók alkalmazottai is nyernének rajta. Ebben pedig van is valami, a Microsoft ugyanis az Activisionnél jóval toleránsabb a szektorban még mindig ritkaságszámba menő szakszervezetekkel, a sikeres üzlet pedig így végső soron sokkal jobb munkakörülményekhez vezethetne az összes stúdiónál.