2022. július 26. – 22:32
frissítve
Kétségtelenül erős volt az év első fele videójátékos fronton, és nem is csak azért, mert olyan játékok jelentek meg pár hónap alatt, mint a Horizon Forbidden West vagy az Elden Ring. A Microsoft nagy meglepetésre januárban bejelentette, hogy 67,8 milliárd dollárért megvásárolja az Activision Blizzardot, mire a Sony 3,6 milliárd dollárt költött a Bungie-ra, tavasszal pedig lerántotta a leplet a korábban már belengetett előfizetős szolgáltatásáról, ami egyértelműen a Game Pass kihívójaként lépett ringbe.
Ez a gyakorlatban a korábban is létező PlayStation Plus kiterjesztését jelentette, így a konzolháború gyakorlatilag streamingháborúvá alakult át. Már ha egyáltalán lehetett még konzolháborúról beszélni. Az újjászületett PS Plus nálunk majdnem pont egy hónapja elérhető, így bőven volt idő kideríteni, hogy hogyan muzsikál a nagy riválissal szemben. Ennek nyomán pedig azt is megnéztük, hogy miképpen áll most a Microsoft és a Sony évtizedek óta tartó küzdelme, és miért nem úgy, mint korábban.
A Microsoft dobta a konzolháborút…
Mielőtt rátérnénk a megújult PS Plusra, érdemes előbb visszamenni kicsit az időben, mert a Microsoft és a Sony küzdelme hosszú évekig a videójátékipart alapjaiban befolyásoló tényezőnek számított. A két gyártó konzoljai, illetve az ezekre érkező exkluzívok (vagy azok hiánya) élesen elválasztották a gémertársadalmat, és olykor szó szerint vérre menő vitákat generáltak, de egyértelmű győztest sosem lehetett hirdetni. A PlayStation 2-t sokan minden idők legjobb konzoljaként emlegetik, ami egyértelmű győztese volt a saját generációjának, pedig az eredeti Xbox hardverben erősebb volt nála, és a máig őrülten sikeres Halo is itt debütált. A következő két konzolnál viszont éppen a fordítottja történt ennek, az Xbox 360 lekörözte az erősebb, de egyáltalán nem fejlesztőbarát PlayStation 3-at.
Az előző generációra viszont a Sony alaposan összekapta magát, és ahogy arról két éve, a jelenlegi konzolgeneráció megjelenése előtt is írtunk, alaposan be is előzte a riválisát a PlayStation 4-gyel. Ez a konzol sokáig volt vicc tárgya videójátékos berkekben az exkluzívok hiánya miatt, de végül rengeteg klasszikus játék jelent meg rá a Sony belsős stúdióitól, ezekkel pedig szépen le is körözte az Xbox One-t az eladások terén. Míg a Sony nagy odafigyeléssel gondozta a saját stúdióit, addig a Microsoft inkább a bezárogatásokról lett híres, a 2010-es évek végén azonban ők is a lovak közé csaptak, és egyre nagyobb akvizíciókat hajtottak végre, ami végül az Activision-Blizzard idén év elején bejelentett megvásárlásában kulminálódott.
A Microsoft igazi ütőkártyája viszont nem a folyamatosan hízó stúdiógyűjtemény lett, hanem a 2017-ben elindult előfizetéses szolgáltatás, a Game Pass, ami alapjaiban formálta át azt, ahogy a Microsoft gondolkodott a videójátékos szárnyáról. A 2013-ban piacra dobott Xbox One-t ezzel már nyilván nem tudták megmenteni, de az már ekkor látszott, hogy a cég teljesen elengedte a konzolháborút, és elsősorban az előfizetéses modellre tervez támaszkodni. Ez pedig később csak még egyértelműbb lett – elég csak a saját stúdiók megjelenés napján bekerülő játékaira gondolni, vagy éppen arra, hogy három éve már pécén is elérhető a szolgáltatás, a folyamatos akcióknak köszönhetően lényegében aprópénzért.
Ahogy azt az Xboxot (illetve most már a Microsoft Gaminget) vezető Phil Spencer is kiemelte akkor, a céljuk az, hogy a lehető legtöbb platformon elérhetővé tegyék a Game Passt, ez a filozófia pedig teljesen egyértelműen látszott is az elmúlt években. Az Xbox Series X egy tisztességes gép lett, de a korábbi generációkkal ellentétben itt nem az exkluzívok vagy a combos vas volt a kulcs, hanem az, hogy aki megvette, az lényegében egy olcsóbb, kizárólag játékra optimalizált minipécét kapott. Ez elég vonzó opció volt bárkinek, akinek nem volt erős asztali gépe, de akart venni valamit, amin a legújabb játékok is simán elfutnak, és amin ki tudja használni a Game Pass összes előnyét. Eladások terén persze így is le van maradva a riválisától, de
nem akkora a különbség, mint az előző generációban, a Game Pass pedig eközben 25 millió aktív előfizetőnél jár, és sok szakíró szerint egyértelműen a legjobb videójátékos deal, ha valaki aktívan játszik, és sokféle játék érdekli.
…a Sony felvette a kesztyűt…
A Game Pass tehát bizonyított siker, olyannyira, hogy a PC Gamer szakírója pár hónapja konkrétan arról írt, hogy túl szép, hogy igaz legyen, és előbb-utóbb elkerülhetetlenül tönkre fogja tenni valahogy a Microsoft. Ebben a cikkben elsősorban az előfizetési díj növekedése merült fel aggályként, két dolgot azonban fontos kiemelni ezzel kapcsolatban. Az egyik az, hogy Phil Spencer már tavaly novemberben azt mondta, hogy a Game Pass abszolút fenntartható, a másik pedig az, hogy még ha nem is lenne az, a Microsoft mindig is hajlandó volt az Xboxra önteni a pénzt, ha az a nap végén valahogy kifizetődő lett. Tavaly a régóta húzódó Epic kontra Apple-ügy kapcsán derült ki, hogy a Microsoft mindig veszteséggel adta el a konzoljait, de összességében persze így is pluszba jött ki, a tavalyi évet például rekordnyereséggel zárta.
Azt persze hozzá kell tenni, hogy a konzolokon általában a Sony is pénzt veszít – a Nintendo az egyetlen nagy gyártó, ami varázslatos módon még a Switchen is pénzt keres, dacára annak, hogy a hardver amúgy már rettenetesen elavult –, a lemezes PlayStation 5 először tavaly augusztusban kezdett el profitot termelni, eközben pedig ők is rekordprofitokat jelentettek tavaly és tavalyelőtt is. A PS5 egyébként minden idők legkelendőbb konzolja lett volna, ha nincs a csiphiány, az exkluzív címeik pedig szinte kivétel nélkül jól szerepelnek a boltokban és a kritikusoknál is, vagyis a Sonynak a Microsoft stratégiaváltása ellenére sem feltétlenül kellett aggódnia, de az is egyértelmű volt, hogy valamit lépnie kell, ha nem akar lemaradni.
Pláne mert egyszer már beleesett abba a hibába, hogy csak ült a babérjain, amikor az Xbox 360 részben a sokkal gördülékenyebb online funkcióknak köszönhetően gyűrte le a PS3-at.
A Sony pedig nem is tétlenkedett, és azok után, hogy hosszú évekig foggal-körömmel ragaszkodtak ahhoz, hogy az exkluzívok maradjanak is exkluzívok, egyre meghökkentőbb játékokat portolt át pécére is. Beleértve ebbe olyanokat is, mint a Horizon Zero Dawn vagy éppen a God of War, aminél nagyobb PS-klasszikus szériát nehezen lehetne elképzelni, idén pedig egyebek mellett a Spider-Man és az Uncharted: Legacy of Thieves Collection portja is megjelenik majd. Ez mindenképpen érdekes fejlemény volt, de azt is tudni lehetett, hogy csak ezzel nem fogják beérni a Microsoftot, ami már évek óta nem tesz különbséget a pécé és az Xbox között.
…és ebből lett az új PS Plus
Itt jött be a képletbe a tavaly decemberben még csak Project Spartacus néven ismert új szolgáltatás, amiből végül a megújult PS Plus lett. A Bloomberg gyakorlatilag már ekkor leírt róla mindent, amit tudni érdemes, a tavaszi megjelenéstől a PS Now és a PS Plus összegyúrásán át egészen az előfizetés három szintjéig, illetve az azokban foglalt szolgáltatásokig, ez pedig végül tényleg mind be is jött. A Magyarországon június vége óta elérhető, megújult PS Plus három különböző szintet kínál a játékosoknak – ezek az Essential, az Extra és a Premium –, és utóbbi kettővel egyértelműen a Game Pass sikerét próbálja meg reprodukálni:
- az Essential (éves előfizetéssel 18 ezer forint) pontosan ugyanazt nyújtja, amit a PS Plus eddig is tudott – online funkciók, havi ingyenes játékok és PS5-ön az előző generáció legjobb címeiből álló PS Plus Collection;
- az Extra (éves előfizetéssel 30 ezer forint) ezt megfejeli egy, a Game Passhez hasonlóan folyamatosan változó, közel négyszáz játékból álló csomaggal, köztük olyan címekkel, mint a Demon’s Souls újragondolt változata (ami a PS5 egyik nyitócíme volt) vagy éppen a Returnal;
- a Premium (éves előfizetéssel 36 ezer forint) pedig hozzácsap ehhez még a felhőalapú streameléssel, a demókkal és több száz klasszikus, korábbi PlayStationökre megjelent játékkal.
Első ránézésre az egész tényleg pontosan ugyanolyannak tűnik, mint a Game Pass, fontos különbség azonban, hogy a Sony a Microsofttal ellentétben nem tervez azzal, hogy a megjelenés napján beletegye a belsős stúdiók játékait a szolgáltatásba. Legalábbis egyelőre, azt ugyanis Jim Ryan, a PlayStation vezérigazgatója is hangsúlyozta, hogy a jövőben bármikor változhat a helyzet, hiszen néhány éve az is elképzelhetetlen lett volna, hogy a God of Warhoz hasonló játékok megjelenjenek pécére, de végül mégis pontosan ez történt. Arra, hogy lesz változás, azért is lehet számítani, mert az idei nyár egyik legjobban várt játéka, a múlt kedden megjelent Stray a megjelenés napján bekerült az Extra és a Premium csomagokba, ezzel pedig hirtelen azoknak is lett okuk kipróbálni a szolgáltatást, akik eddig nem akarták, vagy simán csak nem hallottak róla.
Ez utóbbi lehetőség furcsának tűnhet egy akkora gigacég esetében, mint a Sony, de teljesen jogos felvetés, mert a szolgáltatás egyáltalán nem lett agyonreklámozva, miután pedig első napon bekerülő nagy címekkel nem lehetett eladni, nem is nagyon volt olyan könnyen megfogható eleme, amire ráharaphattak volna az emberek. Oké, egy rakás viszonylag friss játék elérhető a kínálatban, de eddig egyik sem volt olyasmi, amiért azonnal rohantak volna előfizetni az emberek, és az is sokat számít, hogy míg a Game Pass esetében lényegében folyamatosak a kedvezmények, pláne az először előfizetőknek, addig a PS Plus esetében csak egy hétnapos próbaidőszak érhető el, és az is csak néhány napja élesedett. A Stray tehát ebből a szempontból tökéletes időzítéssel futott be, de egyelőre kérdéses, hogy milyen következtetéseket von majd le ebből a Sony. A nemlétező marketing és az igazán nagy húzónevek hiánya mellett fontos probléma az is, hogy
míg az Extra igazából tényleg remek befektetés, pláne ha valakinek nem volt PS4-e, vagy az elmúlt pár évben kimaradtak neki a nagyobb címek, addig a Premiumról már nem feltétlenül lehet elmondani ugyanezt.
Noha egy április végén megjelent cikk szerint a Sony azt tervezi, hogy egy bizonyos összeg fölött minden játéknál kötelezővé teszi a demókat, egyelőre nagyon kevés játéknál érhető el ez, úgyhogy emiatt egyelőre biztos nem érdemes előfizetni. Ennél is nagyobb probléma az, hogy míg az Xbox Series X-en és a Series S-en már a megjelenéskor lehetett játszani rengeteg régi játékkal, beleértve ebbe népszerű Xbox 360-as címeket is, és ezeknek a Game Passben is fontos szerepük van, addig itt a PS3-as játékokat kizárólag streamelni lehet, emulálni nem, a régebbi címek között pedig rengeteg a nagy hiányzó. Előbbi azért problémás, mert ehhez folyamatos internetkapcsolat kell, méghozzá abból is a combosabb fajta – bár hozzá kell tennem, hogy nekem gigabites nettel még wifiről is tökéletesen futottak a játékok –, utóbbi pedig azért, mert a retró játékokból itt konkrétan kevesebb van, mint korábban a PS Now-ban volt.
Klasszikusokat így is lehet itt találni, de legalább ugyanennyit hiányolhat az ember, beleértve ebbe olyan szériákat, mint a Metal Gear Solid, a Silent Hill vagy a Rayman. A PlayStation 2 főleg azért lett ennyire népszerű, mert napestig lehetne sorolni a konzolra megjelent legendás játékokat, de ennek itt csak a töredéke jelenik meg, ami egyelőre óriási kihagyott ziccernek tűnik. Persze a PS2-re annak idején nem belsős stúdiók fejlesztették a legjobb játékokat, úgyhogy valószínűleg nincs könnyű dolga a Sonynak a licenceléssel, de az is biztos, hogy ezzel a kínálattal nehezen fogják becserkészni még azokat is, akik amúgy vevők lennének a retróra. Az xboxos paradigmaváltás óta a PlayStation talán még vonzóbb lett egy asztali gép mellé, de ha valakinek van egy jó pécéje, az ezen a ponton inkább emulálni fogja a PS1-es, PS2-es és PSP-s klasszikusokat. Pedig ha szélesebb lenne a kínálat, lehet, hogy az extra macera helyett inkább rászánná a nagyobb csomagra azt a pár ezer forintot.
Az utóbbi hónapokban egyébként felröppent a pletyka, hogy a Sony egy PS3 emulátoron dolgozhat – ami nem is lenne képtelenség, hiszen mostanra már önszorgalomból dolgozó csapatok is jókora áttöréseket értek el ebben –, de egyelőre még nincs elérhető közelségben a dolog, így egyelőre nem érdemes arra várni, hogy megváltozik a helyzet. Amellett persze lehet érvelni, hogy a Premium havonta 500 forintos extra költséget jelent az Extrához képest, ennyi pénzért pedig még a mostani kínálat is rendben van, ha valaki nosztalgiázni szeretne. Ugyanezzel a gondolatmenettel pedig az Extra is még vonzóbbá tehető – ha valaki eddig is előfizetett a PS Plusra, ehhez képest évente csak 12 ezer forinttal kell többet kicsengetnie egy tényleg óriási, folyamatosan bővülő könyvtárért. Ez pedig már bőven elég indok lehet egy PlayStation-tulajnak.
