Magyar álhírrendőrséget indít a Facebook

A Facebookot az elmúlt években a legkülönfélébb frontokon érik egyre komolyabb támadások az adatvédelemtől a szólásszabadságon át a versenyjogig. Az egyik legforróbb kérdés azonban ma is az, hogyan kellene gátat szabnia a felületeit elöntő valótlanságoknak. A klasszikus álhírek és az azoktól gyakran egyre kevésbé megkülönböztethető politikai csúsztatások közösségi médiás térnyerése legkésőbb a 2016-os amerikai elnökválasztás óta folyamatos muníciót ad a Facebook népes kritikusi táborának.

A probléma megoldása persze minden, csak nem magától értetődő. Ahogy korábban az Egyesült Államokban, úgy később Magyarországon is láthattuk, hogy nemcsak azért nehéz a valótlanságok kigyomlálása, mert az emberek eléggé kedvelik az ilyesmi megosztását. Hanem azért is, mert ha a félrevezető információk vagy konkrét hazugságok politikai témában születnek, a cáfolatuk, pláne a törlésük valamelyik politikai oldal érdekeit biztosan sérteni fogja. Amerikában a republikánusok, és különösen Donald Trump korábbi amerikai elnök vádolta előszeretettel cenzúrával a Facebookot, itthon pedig jellemzően a kormányoldal prominens képviselői féltik tőle a szólásszabadságot. De már maga a tényellenőrzés sem egyszerű feladat, hiszen a gyakorlatban sokszor nehéz szétszálazni a tényeket a véleménytől.

Nem csoda, hogy a Facebook sokáig ódzkodott attól, hogy igazán beleálljon az álhírek elleni harcba. A 2016-os választások utáni lépéskényszer azonban felgyorsította az eseményeket, és még az év decemberében el is indult az együttműködés független, külső tényellenőrző szervezetekkel. A kis magyar piacon azonban még éveket kellett várni erre – egészen mostanáig.

Nem tisztjük az igazságosztás

A Facebook álhírek elleni stratégiájáért felelős Alice Budisatrijo a sajtótájékoztatón arról beszélt, hogy fontos megkülönböztetni kétféle valótlanságot: más-más módon harcolnak a misinformation és a disinformation, azaz magyarul talán a félrevezető információ és a dezinformáció ellen. Utóbbi a klasszikus álhír, amikor valaki tudatosan, manipulatív szándékkal terjeszt valótlanságot, jellemzően kamu profilokkal, automatizáltan, ami a közösségi irányelvekbe működik, ezért tűzzel-vassal üldözendő.

A tényellenőrzés célkeresztjébe azonban elsősorban nem ez kerül, hanem a nehezebben megfogható félrevezető posztok, amelyeket igazi emberek osztanak meg, gyakran jóhiszeműen, de legalábbis nem feltétlenül tisztában léve azzal, hogy valótlanságot terjesztenek. (Az egyszerűség kedvéért innentől ezeket nevezzük álhíreknek a cikkben.)

Ezeket a bejegyzéseket Budisatrijo szerint nem lehet egyszerűen törölni. Azért nem, mert a Facebook nem tartja helyesnek, hogy magánvállalatként az igazságosztó szerepében tetszelegjen, elvégre gyakran senki nem tudhatja biztosan, hogy az adott állítás igaz-e (ha egyáltalán eldönthető egyértelműen). Egyébként sincs ilyesmire felhatalmazásuk – mondta, és ha Varga Judit igazságügyi miniszter az ismerőse lenne Facebookon, az erről szóló posztját valószínűleg szorgosan lájkolta volna.

Tilt, tűr, támogat

De mindez nem azt jelenti, hogy ne éreznék a felelősségüket, ami Budisatrijo szerint nem puszta társadalmi érzékenység kérdése, hanem nagyon is üzleti érdekük, hiszen ha a felhasználók nem bízhatnak meg semmiben, amit az oldalon látnak, akkor előbb-utóbb nem fogják használni.

Az ilyen álhírek elleni harc három pilléren nyugszik:

• a legdurvábbakat, mint az erőszakra buzdítás, a deepfake videók vagy a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos legkárosabb tartalmak, élből törlik (már ha azonosítják őket).
• Ami törlést azért nem ér, annak a terjedését lassítják, hogy kevesebb emberhez jusson el, ne válhasson virálissá. Amelyik oldal visszaesőként tesz közzé ilyesmit, annak minden tartalmát ugyanígy lassítani fogják.
• Mindeközben próbálnak a felhasználók kezébe is mindenféle eszközöket adni, amelyekkel könnyebben felismerhetik, illetve jelenthetik az ilyen tartalmakat. Ennek a része az is, hogy jelzik, ha egy bejegyzést a tényellenőrzők problémásnak találtak.

A Facebook tényellenőrző programja 60 nyelven, több mint 30 országban fut, és 80 partner vesz részt benne. Ezek mind minősített, független újságíró-tényellenőrző szervezetek – Európában például az AFP hírügynökség.

A tényellenőrző együttműködés az évek során nem volt felhőtlen, a program indulása óta több nagy név is kiszállt, mert nem tartották elég elhivatottnak a céget, illetve úgy látták, a Facebook leginkább válságkezelésre használja őket, a PR fontosabb neki, mint az eredmények. A Telex erre vonatkozó kérdésére Sophie Eyears, a programért felelős Facebook-vezető azt mondta, nagyon figyelnek arra, hogy meghallják a partnereik szavát, rendszeresek az egyeztetések, és több funkciót is azért fejlesztettek le, mert a tényellenőrzők kifejezetten ezt kérték, például hogy többféle címke álljon rendelkezésükre, amelyeket ráaggathatnak a megmért és könnyűnek találtatott posztokra.

A tényellenőrzők természetesen nem a Facebookon másodpercenként születő gigantikus mennyiségű bejegyzés mindegyikét ellenőrzik, a cél a kifejezetten virális, gyorsan terjedő, sok emberhez eljutó és egyúttal fontos témáról szóló tartalmak csekkolása, szűrése, megjelölése. A priorizálásban, a figyelmükre leginkább érdemes bejegyzések kiválasztásában a Facebook mesterséges intelligenciára épülő algoritmusaik is segítségükre vannak, de ők maguk is előtúrhatnak ellenőrzésre érdemes posztokat.

A magyar csapat: 1 fő

Az AFP-nél világszerte nagyjából száz ember vesz részt a programban, tavaly indult el például Szerbiában, Csehországban, Szlovákiában és Romániában is – mondta Bronwen Roberts, aki az AFP-nél koordinálja az európai tényellenőrző együttműködést. A Telex kérdésére elmondta, hogy

Magyarországon egyetlen ember fogja végezni a tényellenőrzést.

Ez az egy újságíró azonban az elmondása szerint nem lesz magára hagyva, az európai csapatba ágyazva, az AFP nemzetközi hálózatával szoros együttműködésben fog dolgozni. Ez már csak azért is fontos, mert sok virális valótlanság határokon átívelő témában születik (mint például Covid-specifikus álhírek) vagy azonos jegyeket mutat máshol már megvizsgált álhírekkel.

Sophie Eyears azt is hozzátette, hogy a tényellenőrzők munkáját nem úgy kell elképzelni, hogy minden egyes bejegyzést egyesével megvizsgálnak, a mesterséges intelligencia például maga is kiszúrja azt, ami nagyon álhírgyanús, és az ilyesmi terjedését rögtön visszafogja (ha meg visszaeső elkövető posztolta, őt is).

A politikusokat nem bántják

A Facebook képviselői egy kérdésre válaszolva elmondták, amit a tényellenőrző program nemzetközi tapasztalataiból már tudni lehet: a politikusok közvetlen megnyilvánulásait alapvetően nem bántják. Elmondásuk szerint nem azért, hogy a politikusok ne haragudjanak meg, hanem mert közérdek fűződik ahhoz, hogy az emberek értesülhessenek arról, a politikusaik mi mindent állítanak. Akkor is, ha éppen nem mondanak igazat.

De ha tőlük valaki valótlanságot vesz át, arra már ráeresztik a tényellenőrzést, ahogy egy politikus sem oszthat meg olyasmit mástól, amiről már kiderült, hogy nem állja ki az igazság próbáját. És persze ha egy politikus erőszakra szít, vagy bármi mást csinál, ami közvetlenül és egyértelműen az irányelvekbe ütközik, azt nála is felcímkézik vagy eltávolítják. A Facebook még a héten tájékoztató kampány indít Magyarországon a tényellenőrzés működéséről. Maga a munka pedig a következő hetekben indul.

A Népszava újságírója megkérdezte, hogy a Facebook közzé fog-e tenni a választási kampányban politikusokra lebontott statisztikákat arról, hogy ki mennyi álhírt osztott meg. Meglepő válasz érkezett: nem fognak ilyet közzétenni. Úgyhogy ha saját nevelésű politikusaink facebookos viselt dolgaira, és teljesítményére kíváncsiak, továbbra is inkább a Telex hetente jelentkező Lájkbajnokságát kövessék.