A Microsoft majdnem csinált egy Macbook Airt

2020. november 06. – 19:38

frissítve

A Microsoft majdnem csinált egy Macbook Airt
Fotó: Huszti István / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

A tökéletes notebook receptje tulajdonképpen gyermekien egyszerű. Ha nincs valami extra kívánságunk, hobbink, perverziónk, egy hétköznapi használatra szánt gép elég, ha megfelel annak, hogy:

  • nézzen ki olyan jól, mint egy Macbook
  • működjön olyan stabilan és kényelmesen, mint egy Macbook
  • legyen kicsit gyorsabb, meg erősebb, mint egy Macbook
  • kerüljön feleannyiba, mint egy Macbook
  • és legyen windowsos a biztonság kedvéért

Könnyű belátni, hogy ezt így egyszerre lehetetlen elérni, törekedni ugyan lehet rá, de reálisabb az a cél, hogy minél ügyesebben lavírozzunk a kívánalmak között. Kicsit olyan ez, mint az építőiparban, ahol a lakásfelújító brigádok elméletben jól, gyorsan és olcsón dolgoznak, a gyakorlatban meg az a maximum, hogy kettőt lehet választani ebből a háromból.

A Microsoft a Surface-család legújabb tagjával, a Laptop Góval azt célozta be, hogy a „legyen olcsó” és a „nézzen ki jól” irányba tolja a szekeret (a windowsos kitétel nyilván alap a cégnél), és közben igyekszik a lóerő és felszereltség területén fájdalommentes kompromisszumokat kötni. Vagyis nagyjából azt az utat próbálta végignavigálni, amit az Apple egyszer már bejárt, és a Macbook Airt találta a végén.

Legyen szép! És okos és gyors!

Oké, ez eddig egyből egy: a Surface Laptop Go határozottan jól néz ki, az alumínium ház kimondottan prémium külsőt kölcsönöz neki. 12,4 hüvelykes, ami ugye pont félúton van a kicsi 13-asok, és a szuperkicsi 11-12-es laptopok között, de a képarány miatt inkább utóbbiakhoz érződik közelebbinek. A notebookok ideális képaránya mélyebb ideológiai hitvita, mint az ananász a pizzán, vagy a túrós tészta sóval/cukorral kérdésköre, és talán jobb is inkább nem foglalni állást benne. Mindenesetre jegyezzük fel, hogy ez egy 3:2-es képarányú modell, ami természeténél fogva alsóbbrendű a szélesvásznú 16:9-es vagy 16:10-hez képest (túrós tészta sóval, pizza ananásszal).

A billentyűzet kényelmes, a tapipad szintén (én egyáltalán nem használok egeret notbookhoz, emiatt különösen érzékeny vagyok erre, de az első perctől kezdve kézre állt). Egyszerűen jó használni, az egyetlen kényelmetlenség, amit feljegyeztem, hogy nincs a billentyűzetnek háttérvilágítása, aminek ma már azért eléggé alapnak illene lennie. Ja, és a billentyűzet anyaga „üvegszálas polikarbonát-gyanta”, amiért biztos fizetésemelést kapott a PR-os csapat, de hát van erre egy szép magyar szó is: az, hogy műanyag. Némi spórolás fedezhető fel a portok környékén is: töltő, jack, USB, USB-C, slussz. Még egy árva HDMI-csatlakozás sincs rajta, hogy ráakasszunk egy plusz monitort vagy a tévét.

A majdnem faltól-falig kijelző színei szépek, a felbontása mondjuk nem éppen egetverő (1536*1024), viszont érintőképernyő is egyben; én mondjuk ezzel azóta nem tudok megbarátkozni, mióta az első tablet-notebook hibridek megjelentek, de biztos akad, akinél a számítógép képernyőjéhez nyúlás nem hozza elő a kézrecsapás reflexét. Meg hát ez egy Surface, tabletből nőtt ki, alapelvárás az érintőképernyő.

Fotó: Huszti István / Telex

Ami még feltűnő, hogy nagyon könnyű a gép, lemértem, alig több mint egy kiló. Nem is emlékszem, hogy volt-e valaha ennél könnyebb notebook a kezemben, szinte súlytalannak érződik. Csak azért nem mondom, hogy rekordgyanús a súlya, mert az Acer a tavalyi CES-en teletrombitálta a világot azzal, hogy a Swift 7 bemegy két font (kb 90 deka) alá, ez meg egy picivel fölötte marad. De az egy kiló tíz dekával is eléggé a határán van annak, ahol a könnyűség még kényelmi plusz, és nem zavaróan túl könnyű: már-már attól tart az ember, hogy egy nagyobb huzat lefújja az asztalról. Az ígéretek szerint 13 órát (oké: akár 13 órát) bír egy töltéssel, a gyakorlatban ez nálam azt jelentette, hogy 7-8 óra intenzív nyúzás után azért elő kellett keresni a töltőt.

Legyen olcsó!

A Laptop Go alapára 550 dollár, amiből idehaza a dollár -> euró -> forint akadályverseny, meg az áfa után kb. 250 ezer lesz. Ez az olcsó kategóriából azért picit kilóg, főleg ha megnézzük, mit kapunk érte: az ebben a súlycsoportban kimondottan izmosnak mondható, 10. generációs Core i5 processzor mellett igen sovány 4 giga memóriát, és 64 gigás SSDt. Kicsit érthetetlen is ez a kombináció, mintha egy hadihajó motorját szerelnék egy motorcsónakra (viszont legalább nem melegszik vészesen, sőt, szinte egyáltalán).

Az oké, hogy ezt a gépet nem szánták böngészőnél bonyolultabb dolog futtatására, de ennyi memóriát meg háttértárat egészen aszkéta felhasználói szokások mellett is hamar felzabál az ember, nem kell hozzá videót vágni, vagy gémerkedni. Nem is lehet vele, az alaplapi videokártya ilyesmihez nagyon kevés. Az eggyel nagyobb kiadás (8 giga RAM, 128 giga ssd), már barátságosabban hangzik, de az ára is felkúszik 300 ezer fölé. Ennyiért meg már vannak a vetélytársak között elég derék darabok a Dell Inspironok, az Asus Zenbook 13-asok, vagy az Acer Swift 3-asok között is.

Ha maradunk az alapgépnél, alapáron, az diákoknak lehet jó választás. Sőt, ideális mert kicsi, könnyű, nagyon mobil (persze a home office és az otthoni iskola idején ez az érv veszít a súlyából), jegyzetelni, netezni, emailezni, videókonferenciázni, dolgokat írni-olvasni tökéletesen alkalmas. És még csak a szülőnek se kell azon aggódni, hogy a tanszernek vett notebookon Fortnite-ozni fog a gyerek, letölti mellé a fél Pirate Bayt, és 4K-ban streameli a Pornhubot.