Ha karácsony, akkor társasjáték

A társasjáték ideális karácsonyi ajándék, hiszen a játék élményét ajándékozzuk vele, de közben egy nagyon is kézzelfogható tárgy is, valami, ami remekül mutat a fa alatt. A társas ráadásul nem csak egy-egy embernek szól, hanem az egész családnak vagy baráti társaságnak, aminek többnyire az ajándékozó is a tagja – szóval egy kicsit magunknak is adhatjuk. Ahhoz képest, hogy mennyi élmény van benne, még egy nagyon drága társas is aránylag olcsónak számít, elvégre ha egy négytagú család kétszer elmegy moziba, simán költ annyit, mint amennyibe egy-egy drágább játék kerül. Ráadásul az utóbbi években a társasok a virágkorukat élik, már-már beláthatatlanul sok jelenik meg magyarul is, van miből válogatni. Ehhez a válogatáshoz adunk segítséget, a megszokott módon árkategóriákra bontva a kínálatot (ahogyan egyébként tavaly, és tavalyelőtt is; ha valaki a mostani ajánlóban nem talál semmi igazán kedvére valót, pörgesse át bátran ezeket is!).

10 000 forint alatt

Több mint egy éve külön cikkben lelkesedtünk a Crew nevű játékért, ami teljesen átgondolta a klasszikus ütésvivős kártyajátékokat, kooperatív játékká alakítva a műfajt. A játék egyik érdekessége, hogy a kommunikáció nagyon korlátozott benne, nem beszélhetünk, csak limitáltan adhatunk információt a többieknek a lapunkról. Most megjelent a játék új változata, a Mélytengeri küldetés, ami megtartja a korábbi formát, de – bármilyen hihetetlenül is hangzik azoknak, akik játszottak a korábbi változattal – még javít is rajta.

A legnagyobb változás, hogy a teljesítendő feladatokat véletlenszerűen válogatjuk össze, mindegyiknek van egy nehézségi foka, így tulajdonképpen magunk dönthetjük el, hogy mennyit használunk, tehát milyen nehéz lesz a játék. A Crew hatalmas élmény, mert nagyon más, mint bármilyen játék, viszont a tapasztalataim szerint nem könnyű elsőre ráérezni és rájönni, hogy mi a különleges benne, ezért tapasztaltabb játékosoknak ajánlott. Viszont az új változat nem kíván semmiféle előismeretet, aki még nem ismeri a játékot, jobban jár, ha ezzel ismerkedik először.

• Kiknek ajánljuk? Akik képesek csendben figyelni, ahogy minden tervük romba dől.

Míg a Crew-ból csak két változat van eddig Szerelmes levélből rengeteg. A játék nyugodtan nevezhető klasszikusnak és üdítőnek is a tízkilós, éjjeliszekrény méretű játékok korában. A Szerelmes levél játékokban összesen tizenhat kártya van. Mindenkinek egy kártya van a kezében, egyet húz a pakliból és aztán választ egyet, amit kijátszik. Ilyenkor a kijátszott lap függvényében történik valami, aminek a következményeként gyakran kiesik egy játékos.

A Szerelmes levél gyors, mindig pörgős, könnyen tanítható és megérthető játék, nem csoda, hogy tíz éve népszerű. Sokféle változat kijött belőle, ami egy kicsit csavar az eredeti képleten, ezek közül a Jabba palotája a jobban sikerültek közé tartozik. Itt az egyes lapoknak több változata is van: lázadók és Jabba bandájának tagjai, amitől még egy fokkal változatosabb és izgalmasabb lesz a játék. Visszaköszönnek a Jedi visszatérből ismert szereplők, ott van Han Solo is lefagyasztva, nulla értékű lapként. Az egyes lapok képességeivel sikerül megidézni a messzi-messzi galaxis hangulatát, ami kifejezetten nagy dolog pár lapból.

• Kiknek ajánljuk? Mindenkinek, aki tudja, ki volt Bib Fortuna.

A modern társasok egyik legtöbbet használt mechanikája a rendszerépítés. Ezek azok a játékok, amikben a kék kockákból csinálunk egy lappal sárgát, aztán sárgából pirosat, hogy azt egy harmadikkal két kékké alakítsuk át, és így tovább. A legismertebb ilyen játék a töretlenül népszerű Fesztáv. A Café sokkal kisebb dobozban érkezik, és egy érdekes új megoldással ad lehetőséget arra, hogy a tökéletesen működő rendszert építsünk fel. Kártyákat rakhatunk egymásra, amiken kávémezők, szárítók, pörkölők és kávéházak vannak. Az új lapokat csak úgy lehet lerakni, hogy az fedje a korábbiakat, ami igazi kínná tesz minden egyes kört. Ráadásul akkor járunk jól, ha egyfajta mezőből minél több van egymás mellett.

Persze nem csak a kávéházakba szállíthatjuk le a megtermelt, szárított és pörkölt kávénkat, hanem a raktárunkba is, ami szintén pontot ér a játék végén, de az a fajta legértékesebb, amiből a legkevesebb van nálunk. A Café nem kompetitív játék, nem egymással szúrunk ki, hanem magunkkal, amikor rossz helyre teszünk egy lapot, vagy rossz akciót választunk. Mindez egy remek kis dobozban és rögtön egy haladó változattal is, ami speciális akciókkal színesíti a játékot. Ráadásul a Café nem csak jó játék, hanem szép is a ’20-as éveket idéző grafikájával.

• Kiknek ajánljuk? Nem csak kávéfüggőknek.

A szilveszteri partihoz ajánlottuk tavaly a Konyec konyha című játékot, amiben viccesen lehet különböző színű alapanyagokat kevergetni kártyák és egy telefonos app segítségével. Az Ennivaló szörnyecskék ennek a gyerekekre hangolt változata és ebben a formában jobban is működik. A kezünkben mindenfelé színű tárgyak vannak, a telefon képernyőjén meg egy szörnyecske, aminek úgy kell enni adni, hogy a keverék színe megegyezzen a szörnyével. A grafika cuki és még egy történetet is kapunk, amit végigjátszhatunk. A tapasztalatok szerint már ötévesekkel is remekül működik.

• Kiknek ajánljuk? Olyan szülőknek, akik kibírják, ha társasozás közben nem nézegethetik a leveleiket.

A modern társjátékok között ritkaságnak számít, amit csak ketten lehet játszani, de azért van ennek hagyománya, ott van például a sakk nevű játék, páran biztos hallottak már róla. Ilyen a Mandala is, amiben két mandalát építünk az ellenfelünkkel közösen. Hat színben vannak kártyák, amiket mindkét mandalán kijátszhatunk a saját vagy a közös területre, egy szín azonban egy mandalában csak egy helyen szerepelhet. Amikor egy mandalában megvan mind a hat szín, azt jó buddhistához méltóan megsemmisítjük, de nem éppen buddhista módon győzelmi pontokat is kapunk érte.

Pontot csak a közös részen levő lapok érnek, a saját részünkre azért rakunk pontokat, hogy mi választhassunk először a középen levő lapokból. Ez azt jelenti, hogy egy-egy mandala elkészültével az se jár rosszul, aki semmit nem rakott bele, de az sem mindegy, hogy az egyes színeket milyen sorrendben választjuk, mert azok értéke attól is függ, milyen sorrendben kerültek a táblánkra. Mindez együtt hihetetlenül komplex stratégiáknak ad teret, árgus szemekkel figyeljük, hogy a másiknak mi lehet a fontos és ezt hogyan tudjuk saját hasznunkra fordítani. Mindehhez a játék még gyors és kicsi is, ideális lehet utazáshoz, de hosszú téli estékhez is kávéval, forralt borral.

• Kiknek ajánljuk? Békés pároknak.

Szintén kétszemélyes játék a Jekyll vs. Hyde, ami a közismert novella köntösébe bújtat egy izgalmas ütésvivős játékot. Az ilyen kártyajátékokban többnyire az győz, aki a legtöbbet ütötte, néha az, aki a legkevesebbet – a Jekyll vs. Hyde-ban viszont nem az a lényeg, hogy ki üt, hanem az, hogy mennyire arányosan oszlanak meg az ütések. Jekyll célja, hogy a két játékos lehetőleg ugyanannyi ütést vigyen el, míg Hyde-é ennek az ellenkezője, akkor is jól jár, ha sokat üt, de akkor is, ha nagyon keveset. Az ütéseket az is meghatározza, hogy éppen melyik szín az erősebb, ami dinamikusan alakul a játék során. Nagyon sok lehetőségünk van arra, hogy jól kitoljunk a másikkal, miközben a súlyos Jekyll/Hyde figurát tologatjuk a táblán. Ez klasszikusan az a játék, amiből azonnal újra akar játszani még egy partit az ember.

• Kiknek ajánljuk? Harcos pároknak.

Két játékossal is jól működik, de akár néggyel is remek a Nagyi régi kredence, ami remek választás lehet akkor is, ha valaki most ismerkedik a társasjátékokkal. Egy háromszor négy rekeszből álló kredencet kell megtöltenünk mindenféle tárgyakkal, amiket kis lapkák mutatnak. Akkor kapunk pontot, ha egy oszlopban vagy sorban egyforma vagy teljesen különböző dolgok vannak, a sorokban a szín számít, az oszlopban a tárgy fajtája. Az, hogy hány lapkából válogathatunk, attól függ, hogy az elérhetők közül melyik akciót választjuk, de ez meghatározza a következő kör lépéssorrendjét is. Akik a sok lehetőséget adó akciót választották, a következő körben később kerülnek majd sorra.

Ennek a rendszernek az a következménye is megvan, hogy nem bánja igazán az ember, ha rosszabb akció maradt neki, mert kárpótolja az elsőség a következő körben – ez teszi kifejezetten békéssé a játékot. Hangulatában a Nagyi régi kredence hasonlít az Azulhoz, és nevéhez hűen minősíthető nagymamajátéknak is, tehát több generáció közös játékának is alkalmas lehet.

• Kiknek ajánljuk? Akik szeretik a fejtörőket és a konfliktusmentes játékot.

10 000 és 15 000 között

Kevés többet társasjátékosított szerző van Jules Verne-nél, a kalandok és fantasztikus szerkezetek adják magukat arra, hogy játék legyen belőlük. A 80 nap alatt a Föld körül már több játékhoz is adott inspirációt, a legújabb a 80 days névre hallgat. Igazi családi játékról van szó, amiben a nagyszülők és unokák is remekül játszhatnak együtt. A cél, hogy minél hatékonyabban körbe utazzuk a Földet, hajón, vonaton, elefánton, ami éppen adódik. Közben mindenféle kalandokban is lehet részünk, ezeket a boltban vásárolt kabáttal, kalappal, cipővel kesztyűvel és esernyővel teljesíthetjük.

Amitől az 80 days igazán érdekes lesz, az az akcióválasztás rendszere: minden akció (utazás, vásárlás) ára egyre nő, ahogy többen választják. Aki a körben elsőnek ül vonatra csak egy pénzt fizet (meg az útvonaltól függő költséget, például egy esernyőt), a másodiknak vonatozó már kettőt, a harmadik hármat és így tovább. Ezzel a progresszív rendszerrel kifejezetten kegyetlenné válik a játék, nagyon ki lehet tolni a másikkal. Sok apróság színesíti még a játékot, a megvásárolt tárgyainkkal tetriszezni kell a bőröndünkben, mehetünk a feketepiacra véletlenszerű tárgyat vásárolni és így tovább. A dobozban még egy pár kiegészítés is helyett kapott, ezek közül a segítők nevűt már rögtön az elején érdemes használni.

• Kiknek ajánljuk? Azoknak a családoknak, ahol a Ki nevet a végén?-ből sem lesz hiszti.

Az utóbbi idők egyik érdekes újítása a társasokban az átlátszó és így kombinálható kártyák használata. Ez az ötlet adja a Canvas velejét, a játékban ugyanis ilyen átlátszó lapokból kombinálunk össze festményeket. Egy háttér elé három lapot helyezhetünk, becsúsztatva ezeket egy átlátszó tasakba, így alakul ki a kép, aminek rögtön címe is van. A játék lényegét az adja, hogy az egyes lapok alján különféle ikonok vannak és pontokat ezek alapján szerezhetünk. Például úgy kell egymásra raknunk a lapokat, hogy a végén három különféle színű ikon is látszódjon, vagy éppen csak egyféle forma. A célokat a játék elején random választjuk ki, így garantált, hogy nem lesz két egyforma parti. Grafikájában a Canvas emlékeztet a Dixitre, de nagy különbség, hogy abban nagyon hamar elérkezik az a pillanat, amikor már senkit nem érdekelnek a pontok, a játék nem attól szórakoztató. A Canvas, bár a képek maguk beindítják a fantáziát, végig pontra játszott társasjáték maradt.

Idén egy remek kiegészítés is megjelent hozzá, a Tükörképek, ebben a legnagyobb újdonság, hogy kétoldalas lapokat kapunk. Ezeknek az az érdekessége, hogy a képek körvonala azonos mindkét oldalon, de mégis nagyon mást ábrázolnak, például ami az egyik irányból egy varázslósapkás béka, a másik oldalon egy földre esett fagylalt. Természetesen az is változik, hogy milyen színű ikonokat adnak a pontozáshoz. A speckó festménylapokon túl egy új pálya (nagyobb kínálattal) és új feladatok is vannak a dobozban. A Canvas nagyon könnyen megérthető és tanulható, az is élvezi, akit nem köt le a stratégia, mert egy-egy képet hosszan lehet kommentálni, keresni a legszebb vagy legviccesebb összeállításokat. Ráadásul a Canvas kifejezetten olcsó játéknak számít, alig maradt le az előző kategóriáról.

• Kiknek ajánljuk? Azoknak, akiknek kevés a játék a Dixitben vagy a kreativitás az Azulban.

Ha furcsán hangzik a kétszemélyes társasjáték, akkor az egyszemélyes társas már igazi oximoron. Pedig a keresztrejtvény, a Sudoku vagy a kormányinfó teljesen belefér ebbe a kategóriába. Egyszemélyes játék az Ellenállás is, ami a spanyol polgárháború után játszódik. Elsőre biztosan mindenkinek a grafika tűnik fel, ami olyan, mintha Korcsmáros Pál klasszikus Rejtő-képregényei, egyszerre realisztikusak és eltúlzottak a figurák, már ránézésre lehet tudni mindenkiről az egész élettörténetét. Ez sokat hozzátesz ahhoz, hogy az Ellenállás igazán beszippantson és ne csak egy összetett feladvány legyen. Különféle missziókat kell teljesítenünk a Franco elleni mozgalom vezetőjeként, amihez a kezünkben levő ellenállók közül játszhatunk ki kártyákat. Minden ellenállónak más tulajdonsága van rejtve és felfedve: ha rejtve marad, még későbbi akciókhoz is használhatjuk, ha felfedjük, ki kell dobnunk.

A döntéseink egyik legfontosabb komponense ez, hogy mikor áldozunk be valakit, esetleg mikor hagyjuk, hogy egy küldetés elbukjon. Az elbukásnak, vagy csak annak, ha nem semlegesítjük minden alkalommal Franco összes emberét, komoly következményei vannak: fogynak a paklinkban a kártyák vagy akár civil áldozatai is lehetnek az akciónak, ami egy idő után a játék elvesztéséhez vezet. Ahogy haladunk előre, egyre nő a kémek száma is a paklinkban, amitől igazán érezhetjük, hogy szorul a hurok a mozgalom körül. Az Ellenállás egészen különleges élmény, miközben izgalmas feladvány, képes arra, amire csak kevés játék, egy történetet mesél el a játékon keresztül. Ez a történet nem mindig vidám, de mindig emlékezetes.

• Kiknek ajánljuk? Korcsmáros-rajongóknak, és azoknak, akik nézegettek Molotov-koktél recepteket az utóbbi időben.

Mindig különlegesek azok a játékok, amik egy már jól megszokott mechanikát képesek újragondolni, izgalmasabbá tenni. Ilyen az Acélmágnás is, ami alapvetően egy rendszerépítő játék, de az aukció az, amin nagyot csavar. A játékban a kártyák gyárak, amik mindenféle anyagokat tudnak átalakítani: az egyik egy szénből készít egy olajat, a másik pedig egy olajból és egy acélból öt pénzt. Ezeket a gyárakat minden körben aukción szerezhetjük meg, négy korongunk van, amivel licitálhatunk egytől négyig beszámozva. Egy-egy kártyán minden színből és számból csak egy lehet, de annak nincs akadálya, hogy kisebbet licitáljunk, mint korábban egy másik játékos. Ez elsőre nem hangzik túl bölcs dolognak, de nagyon is megérheti, az aukciókon ugyanis a veszteseknek is jár vigaszdíj, minél nagyobb értékű licittel vesztettek, annál nagyobb. Ettől aztán a licitálás egészen különleges lesz, bizonyos esetekben ugyanis az ember azt reméli, hogy veszíteni fog, magára a gyárra ugyanis nincs szüksége, de a rendszere optimális működtetéséhez a vigaszdíjra annál inkább.

Furcsa ezt mondani egy olyan játékról, amiben színes kockákat tologat az ember, de én ebben éreztem legjobban azt, hogy ravasz tőkésként teszek alá az ellenfelemnek, mint egy Carnegie vagy Westinghouse. Talán az a pillanat adja meg legjobban ezt az érzést, amikor direkt hagyom, hogy megnyerjen valaki egy licitet ellenem, mert tudom, hogy ő azzal valójában rosszabbul jár. Az Acélmágnás a különféle gazdasági játékokhoz képest kifejezetten gyors, de így is komplex élményt nyújt.

• Kiknek ajánljuk? Azoknak, akik az Onedin családból jobban élvezték a tőzsdén, mint az óceánon játszódó részeket.

A játékmechanikák örökzöldje a parkettázás, amikor mindenféle alakú lapokkal kell lefednünk egy táblát. Ilyen a Medvepark is, amiben medveházakkal és kifutókkal tölthetjük meg a parkunkat. Minden körben lerakhatunk egy elemet a nálunk levőkből és annak függvényében kapunk új elemeket, hogy mit takartunk le vele. Bizonyos helyek letakarásáért a parkunkat is bővíthetjük és bónuszt ér, ha egy részt teljesen befejeztünk. Pontokat kapunk még azért is, ha hamar teljesítünk feladatokat, ezek játékonként mások lehetnek. A Medvepark nem bonyolult, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne élvezetes, kifejezetten családi játék, nem túl hosszú és nem is igazán konfrontatív, a legrosszabb, ami történhet benne, hogy valaki elveszi az orrunk elől az utolsó koalaházat.

• Kiknek ajánljuk? Azoknak, akiket nem zavar, hogy a koala nem is medve.

15 000 felett

Sokáig azt gondoltam, hogy a cuki kisállatok társadalmában játszódó játékok koronázatlan királya az Everdell, de most már úgy érzem, hogy komoly kihívója akadt, ami talán át is vette a helyét. A Juharvölgy krónikájában mindenki egy-egy családot vezet egy éven át, hogy felkészüljön a télre. Nem kell aggódni, ez nem az Agricola, ahol a fél család éhen hal, ha nem sikerült elég répát termelni a mocsár lecsapolása után, a legrosszabb, ami történhet, hogy a barátságos kandalló és a gőzölgő bögre kakaó mellé nem lesz meg a kényelmes hintaszék, így egy prosztó fotelben kell élvezni a hóesést az ablakon át. Mert hogy a cél az ilyen tárgyak gyűjtögetése, ezek adják a játék végén a pontok javát. Ehhez az egyes fordulókban kockákat kell leraknunk az egyes helyszínekre, amiknek a hatása attól függ, hányat dobtunk velük a kör elején.

A barátságos hangulatot növeli, hogy nem vesszük el a helyeket egymás elől, mint a munkáslehelyezős játékok többségében, egy-egy helyszínt mindenki használhat. Nyersanyagokat szerzünk, azokkal épületeket építünk és kártyákat játszunk ki, még ha el is rontjuk a körünket, akkor is kapunk kárpótlást, nehogy rosszul érezzük magunkat. A kockalehelyezésben nagyon sok a változatosság, sokat lehet kombinálni, hogy hogyan hozhatjuk ki a legtöbbet a lehetőségeinkből. Miközben nem egy egyszerű játékról van szó (de nem is beláthatatlanul bonyolult, tízéves kortól már nyugodtan bevonhatjuk a gyerekeket) mégis valami különleges barátságosság és melegség árad az egész világból és a játékból is. Legjobban a Váratlan utazás hangulatára emlékeztet csak cuki állatokkal, biztosan nem véletlen, hogy mindkettő kanadai szerző Kanadában játszódó műve. A legjobb családi játék lehet azoknak, akik nem riadnak vissza az egy oldalasnál hosszabb szabálykönyvtől.

• Kiknek ajánljuk? Akiket meghat, ha a mosómedvecsalád meleg zoknikkal készül a télre.

Az egyik legviccesebb irodalmi játék, ha megpróbáljuk elképzelni, mi történt azután, hogy a mű véget ért – tényleg addig éltek boldogan, amíg meg nem haltak? A 3000 bandita kicsit olyan, mintha a Vissza a jövőbe 3 történetét folytatná, azután, hogy a doki elhagyta a várost. Hatalmas hajsza kezdődik az itt maradt cuccai után, mindenféle bandák versengenek egymással. Ilyen bandavezérek vagyunk mi is a játékban, a bandánkat pedig egészen különleges figurákból rakhatjuk össze. A banditákat egy átlátszó lapból és egy háttérből alkotjuk meg, az egyik fogja megadni a képességüket, a másik, hogy azt mikor használhatjuk a körünkben. Egészen vicces kombinációk lehetnek, mint például a szemérmes zsebtolvaj vagy az önérzetes kovács; a címbeli szám arra utal, hogy 3000 variáció lehetséges.

A játék lényegét a blöffölés adja, sok ponton lehet szükségünk arra, hogy kreatívan használjuk az erőforrásainkat, akár az akciók kiválasztásánál, akár a cuccokat rejtő széfek felfedezésénél. A sikerhez a fapofa legalább olyan fontos, mint a jó taktika. Ha az ember nem arra vágyik, hogy szuperstratégiát kifejlesztve megfejtse a játékot, hanem inkább arra, hogy jókat tudjon röhögni a társaival, akkor remek választás lehet a 3000 bandita, maga a játék is pont olyan könnyed és komolytalan, mint a sztorija, de éppen ettől jó.

• Kiknek ajánljuk? Akiket a Gyalog-galoppban sem zavart a történelmi hűség hiánya.

Ha a 3000 Banditában az volt az jó, hogy milyen kaotikus, az Iki pont attól lesz remek társas, hogy milyen nyugodt és pontos. Mást nem is várhatna az ember egy Japánban játszódó játéktól, amiben a cél, hogy az utcában megbízható és tisztességes kézművesek árulják a portékájukat. Több figuránk is van a játékban, az egyikkel minden körben sétálhatunk az utcán, majd attól függően hajthatunk végre akciót, hogy hol álltunk meg, a másikkal pedig akciót választhatunk. Itt is igaz, hogy aki jobb akciót választ, a következő körben később kerül sorra.

A kézműveseket kártyák jelképezik, ezekkel népesíthetjük be az utcát, ezek azután minden évszak végén mindenféle dolgokat termelnek nekünk, minél idősebbek (minél többször használták őket mások) annál jobbakat. Egy idő után nyugdíjba is mennek, onnantól fogva az általuk termelt dolgokat minden évben megkapjuk, de az élelmezésükkel már nem kell foglalkoznunk. Ha valóban így működik a japán társadalom, akkor nem értem, miért aggódnak az elöregedés miatt. Pontokat mindenféle dolgok beszerzése, a nyugdíjasaink és még pár dolog után kapunk, akkor járunk jól, ha szetteket rakunk össze a dolgokból. Maga a játék nagyon ügyesen variál olyan elemeket, amiket máshol már láthattunk, van benne interakció, de nem véresen konfrontatív. Remek lépés lehet a kicsit komplexebb társasok felé.

• Kiknek ajánljuk? Japán-rajongóknak és a kiszámítható nyugdíjrendszer híveinek.

Kicsit méltatlanul elhanyagolt társasjátékos műfaj az ügyességi játékoké, pedig sok nagyon izgalmas van köztük, például a gombfoci. Az ilyen játékokban nem a szabályok adják a lényeget, de mégis, ahhoz, hogy igazán jók legyenek, nagyon fontos, hogy mind a szabályok, mind a komponensek tökéletesek legyenek. A Katapultcsata szabályai csak azért foglalnak el egy oldalt, mert sok képet raktak mellé: mindenki megépít a kockáiból egy várat, amibe berakja a katonáit, aztán a katapultjával mindenki felváltva lő. Ha egy katona eldől, kiesik a játékból és az nyer, akinek utoljára maradt katonája. A társasjátékos hangulatról az akciókártyák gondoskodnak, amikkel speciális lövéseket használhatunk, vagy valamilyen előnyhöz juthatunk. Se alsó, se felső korhatára nincsen.

• Kiknek ajánljuk? Azoknak, akik a várépítésből mindig is azt élvezték, hogy a végén le lehet rombolni (tehát gyakorlatilag mindenkinek).

Az Ikihez hasonlóan japán tematikájú, de tőle szinte mindenben különböző játék a Bitoku, a táblája első pillantásra olyan, mintha egy unikornis lehányta volna, de amint játszunk vele, kiderül, hogy a színkavalkádban van rendszer és a részleteiben kifejezetten izgalmas, annyira, hogy a második játék után nekem már kifejezetten tetszett. A Bitoku olyan játék, amiben nem az gondunk, hogy miként fogunk pontot szerezni, hanem az, hogy a sok-sok lehetséges út és mód közül melyiket válasszuk. Erdei szellemként kell a tökéletesség ösvényét járnunk, amin pontok járnak a szitakötő-szellemekért, az erdei manókért, a kisebb és nagyobb szellemálaltokért, a megvilágosodni küldött zarándokainkért, házak építéséért, a látomások teljesítéséért és még egy csomó más módon.

Az ilyen játékokat pontsalátának szokták hívni, de ahogy egy saláta is akkor igazán jó, ha az egyes összetevők összekapcsolódnak és kiegészítik egymást, a Bitokuban is egymásra hat a sok különféle rendszer. Szuper érzés, amikor az ember átlátja a kapcsolatokat és megtervezi, hogy mit csinál majd, feltéve, hogy a többi játékos nem kavar be neki, mivel ebben a játékban is van munkáslehelyezés, ahogy van pakliépítés is, a saját kisebb szellemeinkből van paklink, amit bővíthetünk, alakíthatunk a játék során. Ez így már kezd úgy hangzani, mint a mindent bele típusú kolbász, de valahogy sikerül belőle átlátható és izgalmas rendszert kreálni, amitől a Bitoku kiemelkedő játékélmény lesz.

• Kiknek ajánljuk? Azoknak, aki képesek a megvilágosodást egy társasjátékban elérni.

Minden évben Essenben rendezik meg a társasjátékok legnagyobb vásárát és minden évben vannak igazi sztárok, ahol hosszú sorokban állnak a látogatók, hogy kipróbálhassák. Idén ilyen volt a Tiletum, amit két legendás tervező, Simone Luciani és Daniele Tascini készített. Igazi telivér euró-játékról van szó, amit a visszafogott színvilág is jelez és az is, hogy nem nagyon van benne közvetlen konfliktus a játékosok között, de azért bőven akad lehetőségünk arra, hogy keresztbe tegyünk a többieknek.

A történet szerint egy középkori kereskedőházat irányítunk, de lehetne bármi más is a keret, mert nem ez a lényeg. A lényeg az akcióválasztás és a nyersanyagszerzés ötletes összekapcsolása: minden kör elején dobunk egy marék kockával és azokat megfelelő számokkal jelzett akciókhoz rakjuk. A játékosok minden körben választanak egy kockát és a kocka színének megfelelő nyersanyagot kapnak, annyit, ahányat a kocka mutat, azután végrehajtják a megfelelő akciót, de annál gyengébben, minél többet mutatott a kocka. A forduló végén aztán egyet fordul a korong az akciók körül és már minden számhoz más akció jár. A játék kapcsán végig az a kifejezés járt a fejemben, hogy mestermű, olyan, ami nem feltétlenül az újításai miatt érdekes, hanem azért, mert remekül egybefog mindent a műfajában. Aki arra vágyik, hogy pár órán át játsszon elmélyülten egy társaságban és utána még alvás helyett is azon gondolkodjon, hogy miként lehetett volna jobban csinálni, az nem fog csalódni a Tiletumban.

• Kiknek ajánljuk? A német típusú társasok és a bézs színvilág rajongóinak.

A hódítás, gyarmatosítás sokáig kedvelt témája volt a társasjátékoknak, tulajdonképpen erről szól a Catan telepesei is, ami az egyik első modern társas volt. Sokáig a toplisták élén volt a Puerto Rico is, amiben kis barna kockákat kellett a cukornád-ültetvényekre rakni, ezek voltak a „munkások”. Ezt a megközelítést aztán sok kritika érte, jogosan, és tulajdonképpen erre a jelenségre reakcióként született meg minden idők egyik legjobb kooperatív játéka, a Szellemek szigete, amiben a játékosok célja elűzni a gyarmatosítókat a szigetről. Az Endeavor – ismeretlen vizek hódítói a gyarmatosítás idején játszódik, de próbál érzékenyen és kritikusan viszonyulni a témához. Nem tagadja el például, hogy az időszaknak gazdaságilag fontos része volt a rabszolgakereskedelem, de megpróbálja annak az árnyoldalát is megjeleníteni.

A játékban az országunk különféle jellemzőit fejlesztjük, amivel egyre több és jobb akciót hajthatunk végre, hajózási útvonalakat építhetünk ki a világba, harcolhatunk a többiekkel, kereskedhetünk az újonnan felfedezett helyekkel – a cél persze, hogy minél több győzelmi pontot szerezzünk a végén. Elsőre ijesztően bonyolultnak tűnhet a tábla és a rendszer, de már az első játéknál kiderül, hogy a játék sokkal gördülékenyebb, mint amilyennek tűnik. A magyar kiadás tartalmazza a később megjelent kiegészítőt is, amit kifejezetten érdemes használni, mert sokat hozzáad az élményhez. Ha valaki kicsit bátortalan, de megismerkedne a komolyabb, komplexebb társasokkal, az Endeavorral érdemes próbálkoznia, megadja azt az élményt, mint egy nagy stratégiai játék, de kicsit alacsonyabb belépési küszöbbel.

• Kiknek ajánljuk? Etikus gyarmatosítóknak.

Korábban már egy külön cikkben mutattuk be minden idők egyik legtöbbre értékelt játékát, a Twilight Imperiumot. Most mégis megemlítjük újra, mert megjelent magyar nyelven is. Minden szempontból komoly befektetést igényel a játék, nem olcsó, a szabálykönyve vastag (és az se árt, ha az ember játék előtt megnéz pár magyarázó videót), egy parti legalább négy óra és akkor igazán jó, ha legalább öten játsszák. Az élmény azonban mindenért kárpótol, valóban ott zajlik le egy egész galaxis történelme a szemünk előtt. Egyszerre taktika, stratégia, diplomácia és rendszerépítés, minden, amit egy ilyen játéktól elvárhat az ember.

• Kiknek ajánljuk? Azoknak, akik se pénzt, se időt nem sajnálnak arra, hogy a ne csak nézzenek, hanem létre is hozzanak egy sci-fi univerzumot.

(A játékokat a Compaya, Delta Vision, Gémklub, Piatnik, Reflexshop és Vagabund kiadóktól kaptuk kipróbálásra.)