A társasjáték remek karácsonyi ajándék, különösen most, hogy amúgy is mindenkinek otthon kell ülnie és hálás minden pillanatért, amit nem a képernyő előtt tölt. Mivel ma már magyarul is több száz játék jelenik meg minden évben (a világon meg sok ezer), bemutatunk pár olyan darabot, ami tökéletes ajándék lehet a megfelelő családtagnak vagy barátnak. A cikkben három plusz egy árkategóriában ajánlunk játékokat. Az olcsónak kinevezett játékok ára 5000 forint alatt marad, a középkategória 15000 forintnál ér véget, és végül van az a kategória, ahol nincs felső határ. Lássuk elsőként a kisebb játékokat!
5000 alatt
A Végtelen kesztyű egy régebben megjelent játék, a Szerelmes levél marvelizált változata. Az eredeti játék igazi minimalista gyöngyszem (talán nem véletlen, hogy japán tervező munkája): mindenki egy-egy lapot tart a kezében a 16 lapos pakliból, a saját körében húz még egyet, amit kijátszik és annak a hatása érvényesül. Elsőre nem hangzik túl érdekesen, de a Szerelmes levél kifejezetten izgalmas játék, ahol sokat lehet blöffölni, de nagy szerepe van a kombinációknak és akár még a stratégiának is. A Végtelen kesztyű szerencsére nem csak abban különbözik a korábbi játéktól, hogy lecserélték a grafikát szuperhősösre, hanem tényleg teljesen új játék. Az egyik játékos lesz Thanos, a többiek (1-5 további játékos) pedig a szuperhősök.
A hősök célja legyőzni Thanost, míg ő nem csak a hősök leamortizálásával nyerhet, hanem azzal is, hogy összegyűjti a Végtelen Köveket jelképező lapokat – ahogy a legutóbbi Avengers-filmekben. A hősöknek itt is egy lap van a kezében, ami mellé a körükben húznak egyet és aztán az egyiket kijátsszák, Thanos viszont annyira erős, hogy neki alapból két kártya van a kezében. A játék rövid, könnyen megtanítható, izgalmas és rendszerint amint egy parti véget ért, kezdődik is a következő, mert valaki más biztosan ki szeretné próbálni, hogy milyen Thanosszal játszani a többiek ellen. Kicsit hiányzik belőle az a lenyűgöző egyszerűség, ami a Szerelmes levelet jellemzi, itt már kicsit kellett bonyolítani a dolgokon (kinek hány élete, hány hatalomjelzője van stb.), de ahhoz képest, hogy összesen 24 kártyával játszunk, tökéletesen sikerül megidézni a szuperhős történetek hangulatát.
Kinek jó ajándék? Bármilyen Marvel-rajongónak nemtől és életkortól függetlenül.
A maga módján szintén különleges játék a Csaló molyok, ami a Csótánypókerrel indult Undibogár kollekció egyik tagja. Ebben a játékban csak az nyerhet, aki csal, persze csak akkor, ha nem bukik le. A Csaló molyokban mindenki megpróbál megszabadulni a lapjaitól, ezt lehet úgy is, hogy a szabályoknak megfelelően lerakja a lapjait, meg úgy is, hogy kicsit kreatívabb megoldásokhoz folyamodik: leejti, ráül, másik lap alá csúsztatja, szabad a pálya. Mindig van egy játékos, az őrbogár, aki nem csalhat, viszont árgus szemekkel figyeli a többieket. Ha valakit szabálytalanságon kap, átadja neki az őrbogár szerepét. A dolog ott lesz igazán vicces, hogy vannak olyan lapok, amiket szabályosan nem is lehet lerakni, így akinél ilyen van, annak muszáj valahogy csalnia.
Kinek jó ajándék? Kellően komolytalan családoknak és társaságoknak akár gyerekekkel is.
Régi klasszikus játék a Dobble, aminek idén karácsonyra a Bogyó és Babócás változata jelent meg, de van belőle Star Wars és Harry Potter is. Az alapelv nagyon egyszerű: a kerek lapokon sok kép van és bármely két korong között mindig csak egy olyan kép található meg, ami mind a kettőn rajta van. Ebből a felállásból aztán nagyon sokféle játék játszható, a legegyszerűbb, amikor a két játékos felcsap egy-egy lapot és aki előbb mondja meg, hogy melyik kép a közös, viszi a párt. Az a jó benne, hogy kisebb gyerekekkel is szuperjól működik, kifejezetten kiegyenlítettek az esélyek a különböző korosztályok között, sőt általában a fiatalabbaknak van sikerélménye.
Kinek jó ajándék? Kisgyerekeseknek és azoknak, akik nem szeretnek játékszabályokat olvasni.
Szintén kártyajáték, de négyzet alakú kártyákkal az Architektúra – erre azért van szükség, mert a játék során a kártyákat forgatva azok értéke változik. Kicsit pasziánsz-szerűen rakhatjuk le a lapjainkat, amik egy város részeit jelképezik, minden lapnak van egy értéke és egy speciális tulajdonsága is. A lap értékének függvényében változik a mellette levő lapok értéke; nőhet vagy csökkenhet is. A célunk persze az, hogy mire minden lap lekerült, a mi lapjaink összértéke legyen a legnagyobb. Van lehetőségünk arra, hogy kicsit gonoszkodjunk a többiekkel, romba döntsük a szépen kiépített rendszerüket, de annyira nem ártunk sokat másoknak, hogy az elrontsa a hangulatot. Érdekessége a játéknak, hogy minden színhez tartoznak egyedi lapok is így mindenki a saját ízlése szerint formálhatja kicsit a pakliját, ennek is köszönhető, hogy a játék változatos marad a sokadik parti után is.
Kinek jó ajándék? Akik szívesen rakosgatnak kártyákat egy csésze tea mellett, de nem bánják azt sem, ha a partner néha felszisszen, amikor lekerül a pályáról a legértékesebb lapja.
5000 – 15000
Kártyajáték ugyan, de már a középső árkategóriát képviseli a Nidavellir című játék. Sztorija szerint a közelgő sárkánytámadásra készülve kell a legmenőbb törpehadsereget gyűjtenünk a királynak, de senki ne várja, hogy egy Tolkien komplexitású történetbe csöppen a játék közben, ennyi erővel lehetnénk háziasszonyok is, akik a Swarovski kristályokból akarják a legtutibb gyűjteményt összeszedni. Annál érdekesebb viszont a játék mechanikája.
A törpék foglalkozás szerint öt típusba tartoznak és mindegyik típus másképp ér pontokat a játék végén. A seregünkbe úgy kerülhetnek be, ha felbéreljük őket, erre három kocsmában van lehetőségünk. Kezdetben mindenkinek van öt pénze különböző értékben, ezekből rak le egyet-egyet lefordítva az egyes kocsmák mellé. A választás sorrendjét az szabja meg, ki tette oda a legnagyobb pénzérmét. A trükk az, hogy ha valahova leraktuk a nullás értékű pénzünket, tehát bevállaltuk azt, hogy abból a kocsmából csak a maradékot visszük el, a két nem használt pénzünk egyikét lecserélhetjük egy nagyobb értékűre. Össze kell adni a két érme értékét és a nagyobbat cseréljük le az összeg értékére. Ha például a 3-as és a 4-es pénzt nem használtuk fel, akkor a 4-est cserélhetjük egy 7-esre.
Érezhető a dilemma, most használjam a nagy pénzeket, hogy elsőnek válasszak, vagy inkább fejlesszem az érméket, hogy egy későbbi körben legyek király. De nem ez az egyetlen dilemma, amiben döntenünk kell, mert az rendben van hogy az egyes típusok (harcos, bányász, felfedező stb.) annál többet érnek minél több van belőlük, de amint van egy teljes sorunk, tehát egy-egy mind az öt típusból, választhatunk egy hőst a kínálatból, aki nagyon erős speciális képességeket ad. Persze hiába vannak remek terveink, ha pont azt, amit kinéztünk magunknak kiválasztja valaki más. Egy-egy játék nem több egy óránál, jól néznek ki a vikinges illusztrációk, az első szabálymagyarázat után már gördülékenyen megy az egész.
Kinek jó ajándék? Annak, aki szereti analizálni a helyzetet, nem vágyik mély történetre egy társasban, de képes döntéseket is hozni.
A Pöccenő próféták nem kártyajáték, a legközelebbi rokona a gombfoci. Kis fakorongokat kell pöckölnünk egy neoprén pályán, a cél, hogy az egyes szigeteken többségbe kerüljenek a mi korongjaink. Mindenki választ magának egy istent, akit alakítani fog és annak megfelelően valamilyen speciális képességet is kap. A körök elején elsőként szavazni kell, hogy milyen új szabály legyen érvényes a játékban, amitől kellően változatos lesz minden parti. A szabályok között kifejezetten drasztikusak is vannak, például, hogy kisujjal vagy éppen csukott szemmel kell pöckölni.
Nagy stratégiával senki ne készüljön, a Pöccenő próféták nem elmélyült taktika, hanem felhőtlen szórakozás, hiszen az ember nem csak a saját korongjait tudja egy-egy szigetre bepöckölni, hanem másokét is kiütheti onnan. A neoprén lap pont annyira csúszós, hogy a lövések többsége ne repüljön le a pályáról, de azért készüljünk fel rá, hogy néha keresgélni kell a messzire szálló korongjainkat.
Kinek jó ajándék? Családoknak, akik egy pillanatig sem veszik komolyan magukat.
2018-ban nyerte el a társasjátékok Oscarját, a Spiel des Jahres díjat az Azul, amiben kerámia csempéket kellett csinosan elrendezni. A siker egyik kulcsa a gyors, nem túl konfrontatív, de azért némi stratégiázást is lehetővé tevő játékmenet, a másik pedig a gyönyörű kockák, amiket egyszerűen megfogni is jó. Nálunk a családban hamar kialakult a közmegegyezés, hogy az Azul igazi nagymamajáték, ami nem jelent rosszat, inkább csak annyit, hogy remekül játszható a nagymamákkal is, és attól sem kell félni, hogy közben az izgalomtól szívinfarktust kapna bárki.
Az Azul továbbfejlesztett változatának neve Királyi pavilon, ami a legalapvetőbb mechanikájában nem tér el az elődtől. Nagy különbség azonban, hogy köveinket csak a kör végén kell leraknunk, így sokkal jobban tervezhetjük, mi hova kerüljön. Erre szükségünk is lesz, mivel az egyes színek értéke fordulóról fordulóra változik és még mindenféle értékes bónuszokat is begyűjthetünk. A Királyi Pavilon úgy lett sokkal érdekesebb és izgalmasabb játék, hogy egy pillanatig sem tagadja meg az elődjét, és átmenti mindazt, ami abban jó volt.
Kinek jó ajándék? Progresszív nagymamáknak.
Végezetül a középkategóriában következzen még egy alapvetően kártyákat használó játék, a Res Arcana, ami a sztorija szerint varázslók párharca. Engem a láthatóan celluxszal ráragasztott téma nagyon nem fogott meg, de a játék maga kifejezetten érdekes. A Res Arcana a korábban sokat emlegetett Fesztávhoz hasonlóan rendszerépítő játék, olyan tehát, amiben a különféle lapokból a megfelelő kombinációkkal egyre hatékonyabb gépezetet rakunk össze, ami végső soron a győzelmi pontokat termeli számunkra.
A trükk itt az, hogy míg a Fesztáv mérhetetlen mennyiségű lappal operál, ebben a játékban eleinte mindenkinek csak 8 lapja van (de nem ugyanaz a 8 minden játékban), és később sem lesz sokkal több. Ezek a lapok termelik a különböző színű energiákat, amiket kombinálva aztán egyre közelebb juthatunk a győzelemhez. A játék megadja azt a lehetőséget, hogy nagyon okosnak érezzük magunkat, amikor létrehoztunk egy kombinációt, amiben a zöld energiákat átalakítjuk feketévé, amivel aktiváljuk azt a konvertert, ami minden kék energiából két pirosat csinál és ezekből azután zöld energiát nyerünk, amiből győzelmi pontokat tudunk venni. Persze általában csak addig érezzük magunkat okosnak, amíg valaki más nem rak össze egy még hatékonyabb gépezetet.
Kinek jó ajándék? Azoknak, akik szeretik okosnak érezni magukat és ezt demonstrálni is.
15000 felett
Elérkeztünk azokhoz a játékokhoz, amik már befektetésnek számítanak és esetlegesen egy vagyonbevallásban is fel kell tüntetni őket. Ezek közül az első az Azután, ami úgynevezett kalandkönyvjáték. A dobozt kinyitva a legelső, ami feltűnik, a 23 műanyag figura, amik mindenféle felfegyverzett kisállatokat (meg egy hatalmas macskát) ábrázolnak és szuperjól néznek ki. A történet szerint az emberek egyik pillanatról a másikra eltűntek a világból és elérkezett az állatok ideje. Egy kisemlősökből álló kolóniát irányítunk, akik az elhagyott városban keverednek mindenféle kalandokba. (A felállás ismerős lehet a pár éve megjelent Egerek és varázslók című játékból, ahol egy egérré változtatott királyi udvar kalandjait követhettük. Az Azutánt ugyanaz a tervező készítette és a játékmechanizmusa is hasonló.
A kalandokon egy könyv vezet végig, aminek egyes fejezetei a város helyszínei. A játék során harcolnunk kell elvadult patkányokkal, csótányokkal, a gekkó maffiával és persze Kormossal a rettegett macskával is, de nem feltétlenül úgy, ahogy az egerekhez illik: néha ugyan a menekülés a legjobb megoldás, de meglepően sok konfliktus oldható meg harc nélkül is. Két kaland között a kolóniával is törődni kell, ez kicsit hasonlít egy számítógépes játékhoz. Maga a harc nem túl bonyolult, leginkább a kezünkben levő akciókártyák és tárgyaink, képességeink kombinálásával tudunk tenni bármit is. Az első játék után már gördülékenyen fog menni az egész, nem olyan összetett, mint a Homályrév, de ezért talán könnyebb is belevágni.
Talán mondani sem kell, hogy az Azután kooperatív játék, nem egymás ellen, hanem közösen játszik a csapat, együtt nyerünk vagy bukunk el. Ha elkap a történet, kifejezetten vicces, ahogy egy hagymás pufiért harcolunk egy ételautomata belsejében a ránk támadó csótányokkal.
Kinek jó ajándék? A kamaszfiúnak, akit el kéne rángatni a számítógép elől és a nővérének, aki mindig is rajongott a titokzatos cickány harcművészekért.
Szintén egy történeten vezet végig, de már a klasszikus örökség elemekkel az Aeon’s End Legacy, ami egy korábban megjelent pakliépítős játék, az Aeon’s End változata. Az örökség azt jelenti, hogy a játékok során egyre többet változik a játék, egyes lapokat kidobunk, másokra ráírunk valamit, vagy matricát ragasztunk rájuk, a lényeg, hogy a döntéseinknek tartós következményei vannak. Egy olyan játékban, ahol a mechanika alapvetően a kártyapaklira épül, ez azt jelenti, hogy mindenkinek egyre egyedibb, egyre különlegesebb lesz a saját csomagja. Az Aeon’s End Legacy is kooperatív játék (mint az örökség játékok nagy része), tehát nem egymás ellen harcolnak a játékosok, hanem együtt kell legyőzniük a rájuk törő gonoszokat.
A történet szerint az emberiségből csak egy maroknyi varázsló maradt meg, akik elkeseredetten küzdenek a mindenféle más dimenziókból érkező rémségek ellen, fejezetről fejezetre más és más ellenféllel és a szolgáival kell szembenéznünk. A harcban a kártyáinkat használhatjuk, amik varázsenergiát adnak meg magukat a varázslatokat is tartalmazhatják, mint minden pakliépítős játéknál itt is lehetőségünk van arra, hogy új lapokat rakjunk a paklinkba és arra is, hogy egyes lapoktól megszabaduljunk.
Az Aeon’s End különlegessége, hogy itt a paklit soha nem keverjük meg, az eldobott lapokat az eldobás sorrendjében húzzuk majd fel újra, ami még komolyabb tervezést, taktikázást tesz lehetővé. Egy-egy fejezetet bő egy óra alatt játszhatunk le és a játék végén lesz egy olyan társasunk, ami teljesen egyedi és amivel azután akárhányszor játszhatunk.
Kinek jó ajándék? Azoknak, akik már unják nézni a sorozatokat, és inkább végigjátszanának egyet.
A csillagos ég kategória utolsó darabja klasszikus társasjáték, amiben egymás ellen kell játszani és nem kell eltépni meg átragasztani semmit. A Barrage a ‘20-as években játszódik az Alpokban, ahol különféle társaságok próbálják hasznosítani a víz energiáját. A víz nem okoz meglepetést, fentről lefelé folyik, de mi gátakkal, zsilipekkel irányítgathatjuk a saját erőműveink felé. Persze ezeknek a műtárgyaknak (így hívják a vízmérnökök) a felépítéséhez betonkeverőkre meg markolókra lesz szükségünk, amiket nem olyan egyszerű beszerezni. Alapjában a Barrage egy munkás-lehelyezős játék (mint például a Stone Age), de van benne annyi csavar, hogy újszerűen hasson. Ezek egyike, hogy az építkezésre beadott gépeinket idővel visszakapjuk, és befolyásolhatjuk, hogy milyen hamar, a másik, hogy a kincset érő vizet közösen használjuk, tehát még arra is van lehetőségünk, hogy elcsaklizzuk mások elől.
A Barrage bonyolult játék, biztos, hogy a játék közben párszor előkerül majd a szabálykönyv, és az is meg lehet, hogy elsőre egy-két szabályt nem értelmezünk jól. Sok időt is követel, két óra alatt nincs vége egy menetnek. Viszont annyira összetett, hogy az ember végig gondolkodik, nézi, mivel járhat a legjobban, hogyan járhat túl a többiek eszén.
Kinek jó ajándék? Akinek nem ez az első komolyabb társasa és aki szereti, ha meg kell küzdenie a győzelemért.
Bónusz: ingyen van!
Végezetül következzen itt még egy árkategória, olyan játékoké, amiket egy nyomtatóval akár magunk is elkészíthetünk, ráadásul teljesen legálisan. Az úgynevezett print and play játékok pdf formában letölthetők és használhatók, a játékkiadók gyakran közzéteszik egy-egy játék ilyen változatát, hogy kedvet csináljanak a teljes verzióhoz. Így tett a Czech Games Edition is az Under Falling Skies nevű játékával (itt tölthető le). Ez a játék a klasszikus Space Invaders számítógépes játékra emlékeztet, itt is ufók támadják meg a bázisunkat és jönnek egyre közelebb. Védekezni a bázisunk egyes részeinek aktiválásával tudunk, amit úgy tehetünk meg, hogy az aktiválni kívánt részre rakunk egy kockát. Minél nagyobb értéket mutat a kocka, annál nagyobb a hatás, a gond csak az, hogy az ufók annyit lépnek az adott oszlopban lefelé, ahányas kocka ott van. Mindeközben robotokat is aktiválhatunk a bázison, sőt, egyre mélyebbre ásva fejleszthetjük is az arzenálunkat. Az Under Falling Skies egyszemélyes játék, afféle dobókockás ufópasziánsz. A nyomtatható változat az alapjátékot tartalmazza, a bolti csinosabb komponenseket és egy teljes történetet, ahol támadások során át kell megvédenünk a Földet az idegenektől, miközben fejlődik, változik a játék is.
Kinek jó ajándék? Aki úgy érzi, a pasziánsz nem elég tematikus.
Sokban hasonló, mivel kockákat használ a Super Skill Pinball 4cade, ami a WizKids kiadó oldalán tölthető le. Ebben a játékban flipperezhetünk és a négyből két pályát nyomtathatunk ki magunknak. Ez is egyszemélyes játék, de semmi akadálya nincs annak, hogy többen egymással versenyezve próbálják elérni a rekordot. Minden körben dobunk két kockával és ez határozza meg, hogy minek ütközik a golyó és merre folytatja az útját, ebből a szempontból a Super Skill Pinball 4cade a roll and write típusú játékokhoz hasonlít (nemrég írtunk a műfajról bővebben is). Természetesen a flipper nem lenne flipper, ha nem vonatkoznának külön szabályok arra, miként lehet lökdösni az asztalt. A legjobb úgy játszani, ha az ember pittyeg és csönget is közben, hogy teljes legyen az élmény.
Kinek jó ajándék? Bárkinek, aki játékterembe vágyakozik.
Az utolsó nyomtatható játék címe Inhuman Condition, és ez is a kiadó oldaláról tölthető le. Az alapváltozat kétszemélyes játék, amiben az egyik játékos a vallató, a másik pedig vagy ember vagy android. A vallatás első lépése a kalibrálás, ahol egy megadott karaktersort kell bemondania a vizsgált alanynak. Az androidoknak könnyű a dolga, mivel csak fel kell olvasnia azt, az embereknek viszont egy labirintusból kell kiböngésznie. Az androidnak tehát úgy kell csinálnia, mintha nem tudná jól a választ. Ezután jön a beszélgetés, ami egy adott téma körül forog. Az androidnak van néhány speciális megszorítása, például nem beszélhet az érzéseiről vagy csak többes számban beszélhet magáról. Nem csak békés androidok vannak viszont, hanem gyilkosok is, az ő céljuk, hogy valamilyen irányba tereljék a beszélgetést, ha ez sikerül nekik, megölik a vallatót. Öt perc elteltével a vallatónak döntenie kell, kivel állt szemben. Ha hibázik és például egy embert ítél androidnak, a büntetése, hogy részletes bocsánatkérést írjon a családnak. Talán már ennyiből is látszik, hogy az Inhuman Condition akkor lesz igazán jó játék, ha mindenki beleéli magát, olyankor egy kis szerepjátékra emlékeztet. A bolti változat mindenféle extrákkal van tele, például pecséttel, amivel a döntését a dossziéra nyomhatja a vallató, de a nyomtatható változat is teljesen jól használható. Az oldalon találunk arra is ötleteket, hogy hogyan lehet többen együtt játszani és arra is, hogy hogyan lehet virtuálisan, Skype-on át is megoldani.
Kinek jó ajándék? Szárnyas fejvadász- és Asimov rajongóknak.
(A Barrage és Nidavellir játékokat a Metagame-től, a Dobble-t, az Azutánt és az Aeon’s End Legacy-t a Gémklubtól, a Pöccenő prófétákat, az Architektúrát és a Végtelen kesztyűt a Delta Visiontől kaptuk kipróbálásra.)