Tíz borzongató erdei kunyhó, ahol nem biztos, hogy aludnál – vagy mégis?

2022. július 30. – 07:56

Tíz borzongató erdei kunyhó, ahol nem biztos, hogy aludnál – vagy mégis?
A pilisi Kapisztrán kunyhó – Fotó: Tenczer Gábor / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

Tombol a nyár, nappal nem az igazi ilyenkor túrázni, éjszaka azonban jó a klíma. Sőt, kényelmesen alhatunk a szabadban is, mondjuk egy erdőben. Egy hirtelen lezúduló eső viszont tönkreteheti az éjszakát, ezért nem baj, ha van a közelben egy erdei kunyhó, ahova be lehet menekülni. Már ha merünk. Vagy ha egyáltalán nyitva van. Cikkünkben végignéztünk tíz, borzongató hangulatú, főváros környéki erdei kunyhót, és le is teszteltünk egyet.

A főváros melletti Budai-hegység, Pilis vagy Visegrádi-hegység erdeiben számos kunyhó rejtőzik. Némelyiknek komoly története van, némelyik titokzatosan, bezárva áll a túrautak mentén. És van olyan is, amelyikbe az átlagos erdőjáró nem szívesen bújna be, mert rögtön Az erdő szelleme című horrorfilm szaftosabb jelenetei kezdenek el leperegni a lelki szemei előtt.

Igazán autentikus, közhasználatú kunyhóként hármat lehet megemlíteni: a Kőkunyhót az Ezüst-Kevélyen, a Kapisztrán-kunyhót a Pilis-nyeregnél, valamint a Spartacus-ösvény mellett álló Jenő-kunyhót. Eredetileg ez utóbbit szántuk a tesztre, mivel nemrég fel is újították, csakhogy a funkciója kissé érdekesen alakult. Ezért végül a legfapadosabb, legkunyhószerűbb kunyhóra, a Kapisztrán-kunyhóra esett a választás, mivel a többi kunyhót nagyrészt vadászoknak, vagy erdészeknek tartják fenn.

A kalandra – nagy meglepetésemre – sikerül megnyerni két fiamat is, akiknek csak annyi volt a kérése, hogy ne gyalogoljunk sokat a nappali hőségben. Konstans, elhúzódó kánikula lévén a napközbeni túrázásnak mostanság leáldozott az ideje, ezért ez a kérés akceptálható. Legalább a kirándulás így összeegyeztethető a munkaidővel is.

Délután hat körül indulunk el a Budapestről 50 percnyi autóútra fekvő Klastrompusztára (busszal kicsit bonyadalmasabb az utazás, Kesztölcig kell menni, onnan 2 km még, gyalog tovább). Klatrompusztáról a sárga sáv (S) jelzésen startolunk a nyaralótelep fölé magasodó Klastrom-szirtek felé. Az a terv ugyanis, hogy első állomásként a naplementét a szirtek leglátványosabbikáról, a Kémény-szikláról tekintjük meg. Egy bő fél óra alatt le is küzdjük a 177 méternyi szintemelkedést, alig 2 kilométert kaptatva, és fenn állunk az egyik legszebb pilisi panorámát nyújtó sziklaormon.

A közepes erejű észak-nyugati szél elsöpri fél 9-re a korábbi 35-36 fokos hőséget, a kezdődő szürkületben kellemes 25-26 fokosra hűl a levegő. Előkerülnek a hátizsákból a frissítők, étel-ital, helyet foglalunk a sziklapáholyban, hogy jól megnézzük a lemenő napot, ám sajnos magát a naplemente végét, a legszebb részt, a horizont alá bukást kitakarja előlünk a Kétágú-hegy. Sebaj, a narancs-citrom-világoskék háttérszínek is elég jól néznek ki. A lábunk előtt borul sötétbe a Dorogi-medence, településein sorra kigyulladnak a lámpák.

Teljes sötétben indulunk neki a közeli Kapisztrán-kunyhóhoz vezető útnak. Ehhez előbb vissza kell térni a szirtekről a Z▲, majd a Z+ turistaúton a S turistaútra (10 perc), majd továbbmenni rajta még egy száz métert a kunyhóig.

A félig kőből kirakott fatetejű kalyiba annyira beleolvad az erdőbe, hogy először észre se vesszük a fejlámpák fényében, de végül rátalálunk. Fiaim kissé aggódva tekintgetnek felváltva rám és a sötéten ásítozó, avarral teli kunyhóra. A fák sejtelmesen susognak a fejünk fölött, különböző repülő rovarok kamikázeként koppannak a fejlámpa műanyagján.

Fent: szürkület a Kémény-sziklán, középen: bogár a fejlámpán, lent: alvás – Fotó: Tenczer Gábor / Telex Fent: szürkület a Kémény-sziklán, középen: bogár a fejlámpán, lent: alvás – Fotó: Tenczer Gábor / Telex
Fent: szürkület a Kémény-sziklán, középen: bogár a fejlámpán, lent: alvás – Fotó: Tenczer Gábor / Telex
Fent: szürkület a Kémény-sziklán, középen: bogár a fejlámpán, lent: alvás – Fotó: Tenczer Gábor / Telex

Igen, itt fogunk aludni, jelentem ki, majd a kunyhó talaján szétterítem az otthonról hozott széles nejlont. Két szerencsésnek egy-egy, a nejlonra helyezett felfújható aláfekvő jut, a kevésbé szerencsésnek pedig be kell érnie egy polifoam derékaljjal középen. De messze még az este, a kunyhó melletti rönkasztalhoz telepszünk iszogatni, beszélgetni. Persze legjobb lenne tábortüzet rakni, és azon sütögetni valamit, de a szárazság miatt általános tűzgyújtási tilalom van az erdőkben.

Az érdeklődő rovarok túlnyomó részét sikerül azzal lerázni, hogy a fejlámpa fényét vörösre állítjuk, ezt a színt valahogy nem szeretik. Kivéve egy első pillantásra kissé agresszív, fürkészdarázsszerű hártyásszárnyút, amelyik násztáncot lejt a lámpa búráján. Egy idő után megszokjuk, a fiúk elnevezik Boginak, szinte már hiányzik is, amikor csalódottan el-eltűnik néha a sötétben. Bár azt gondoltam, hogy nagyobb nyüzsgés lesz az erdő mélyén éjszaka, csak néha hallunk gyanús ágropogást a fák közül, röfögést, horkogást, huhogást egyáltalán nem. A félelmetesnek gondolt erdő testközelből egyáltalán nem félelmetes.

Éjfél körül térünk aludni. Hármunknak kissé szűk a hely, de elférünk. Látszatra kissebb fiam járt jól, mert középen fekve nem lóg bele a keze néha a gyanúsan meg-megzördülő avarba, de aztán kiderül, hogy hosszabb távon a kemény polifoam nem segíti a mély alvást. Reggel a nappal ébredünk, megmosakszunk a magunkkal hozott vízben, és összepakolunk, mielőtt támadna a hőség. Hazafelé, a kesztölci boltnál meg befér egy jó kávé, otthon a zuhanyzásnál pedig mindössze két kis csípést fedezek fel a felkaromon. Nem tudom, mi követhette el, de egészségére váljon. Ha jól vettem ki, fiaimnak is bejött a nomád éjszaka. Az eddigi túrák során már aludtunk együtt barlangban, vagy sátorozva az erdőben, de kunyhóban még soha.

A Kapisztrán-kunyhó tehát a Pilisben áll, félúton Klastrompuszta és a Pilis-nyereg között az erdőben, a S turistaút mentén. 8-10 négyzetméteres, döngölt földes talajú építmény, félig a földben, derékmagasságig terméskővel kirakva. A sátorteteje fapallókból áll, középen egy gerenda támasztja. Nevének eredetéről nem tudni, így azt sem, mi köze lehet a vándorprédikátor-inkvizítor Kapisztrán Szent Jánoshoz.

Méltó, bár kissé zordabb társa a pilisi Kőkunyhó az Ezüst-Kevély tetején, a Kéktúra útvonalától mintegy 30 méternyire. A Kőkunyhó olyan, mint egy barlanglakás, rendes vasajtóval, bent áporodott szaggal és szétdobált, ismeretlen holmikkal. A világháború előtt bányászati robbanószert tároltak benne, aztán a hetvenes évekig egy idős házaspár remetéskedett ott, majd barlangászok ideiglenes szállása volt. Most is bárki bemehet, és ott alhat az elhagyott kunyhóban, aminek belseje nem túl vonzó, viszont hangulatos kis udvara van.

Fent: kőkunyhó, középen: vaskapui esőház, lent: Jenő-kunyhó – Fotó: Tenczer Gábor / Telex Fent: kőkunyhó, középen: vaskapui esőház, lent: Jenő-kunyhó – Fotó: Tenczer Gábor / Telex
Fent: kőkunyhó, középen: vaskapui esőház, lent: Jenő-kunyhó – Fotó: Tenczer Gábor / Telex
Fent: kőkunyhó, középen: vaskapui esőház, lent: Jenő-kunyhó – Fotó: Tenczer Gábor / Telex

Egy pilisi tisztáson, a Mária-pad mellett, a Vaskapu-sziklához közel áll a tömzsi, nyers gerendákból összerótt vaskapui esőház. Nem klasszikus erdei kunyhó, de tökéletesen használható alváshoz, még akkor is, ha leszakad az ég. Az aránylag tiszta, tágas belső helyiségében kényelmesen el lehet férni. Igaz, hogy ha már itt alszik valaki, akkor inkább leteríti a tisztás zöld füvére a derékalját, de jó, ha van a közelben egy vízbiztos hely.

A Visegrádi-hegységben, az Apátkúti-völgy felett, a Spartacus-ösvény mentén bújik meg a Jenő-kunyhó. A 4-6 fő befogadóképességű gerendaépületet Horthy Miklós építtette, elnevezése valószínűleg Jenő nevű testvére emlékét őrzi. Az épület aránylag jó állapotú, kő alapon álló gerenda felépítményét cseréptető fedi. A házba régebben be lehetett menni, bent cserépkályha és egy elég elhanyagolt ágy várta az éjszakai vándort. Az elmúlt időszakban felújította az erdészet a kunyhót, ám úgy tudni, hogy sikerült olyan uniós forrást felhasználni, ami a következő öt évben nem teszi lehetővé az éjszakai szállást, csak azt, hogy a kunyhó nappali pihenőhelyként működjön. Annak meg minek?

Szinte a Jenő kunyhó testvérének lehet nevezni a Visegrádra kifutó Apátkúti-völgy másik oldalán az erdőben bezárva álldogáló Muflon-kunyhót. A kunyhót a vadászok által cserkelésre használt Muflon-ösvény mellett építették 80-100 éve. A völgy túloldalán kanyargó Spartacus-ösvény is ilyen útvonal volt régebben, azzal a fontos különbséggel, hogy azt néhány éve megnyitották a túrázók előtt, azaz hivatalosan is jelzett turistaúttá nyilvánították. Mivel a környék fokozottan védett, ebből az következik, hogy a turistaúton lehet túrázni, a jelzetlen Muflon-ösvényre azonban átlagos halandó nem léphet rá. Talán egyszer megnyitják ezt a szép utat is a kirándulóknak.

Fent: Muflon-kunyhó, középen: Király-kúti kunyhó, lent: Hubertus-kunyhó terasza – Fotó: Tenczer Gábor / Telex Fent: Muflon-kunyhó, középen: Király-kúti kunyhó, lent: Hubertus-kunyhó terasza – Fotó: Tenczer Gábor / Telex
Fent: Muflon-kunyhó, középen: Király-kúti kunyhó, lent: Hubertus-kunyhó terasza – Fotó: Tenczer Gábor / Telex
Fent: Muflon-kunyhó, középen: Király-kúti kunyhó, lent: Hubertus-kunyhó terasza – Fotó: Tenczer Gábor / Telex

Egy fokkal használhatóbb a túrázók számára a Dobogó-kő alatt, a Király-völgyben, a P▲ túraút mellett található Király-kúti kunyhó. Ez nem tiltott terület, ráadásul tűzrakót, pihenőt, sőt fabudit is raktak az épület melletti rétre, ahol szintén kellemes lehet a szabad ég alatt alvás. Ha éjszaka esni kezdene, be lehet menekülni a kunyhó fedett teraszára, de sajnos a házba már nem. Még csak jelzés sincs arra, hogy kitől lehetne kibérelni. De nem is lesz, mert ezeknek az erdei házikóknak a zömét erdészek használják, eszközöket, szerszámokat tárolnak benne, és ha úgy hozza a sors, kint alszanak.

Nagyon érdekes hely a Prédikálószéktől nem messze, a P▲ túraút mellett, egy sziklabércen álló Hubertus-kunyhó. Az alacsony kőházat a erdészet rendbehozta kívül-belül, de sajnos csak saját használatra. A szinte mindig bezárt, tájba simuló kis épület asztallal, paddal, tűzrakóhellyel felszerelt terasza népszerű kirándulócélpont, ugyanis világbajnok kilátással rendelkezik. Eső ellen azonban nem véd, alvóhelynek kockázatos.

Fent: Sasfészek vadászház, középen: Imre háza, lent: Ilona-lak – Fotó: Tenczer Gábor / Telex Fent: Sasfészek vadászház, középen: Imre háza, lent: Ilona-lak – Fotó: Tenczer Gábor / Telex
Fent: Sasfészek vadászház, középen: Imre háza, lent: Ilona-lak – Fotó: Tenczer Gábor / Telex
Fent: Sasfészek vadászház, középen: Imre háza, lent: Ilona-lak – Fotó: Tenczer Gábor / Telex

A Hubertus-kunyhóhoz hasonló, sziklaormon megbújó kőkunyhó a Sasfészek vadászház a Kalicsa-völgy felett. A turistáknak ez is tiltott terület, ugyanis fokozottan védett, és jelzett túraút nem vezet hozzá. Valószínűleg vadászok használják éjszakai szállásnak, a közvetlen közelében nincs alkalmas pihenőhely sem a túrázók számára. Annál inkább alkalmas túra közbeni megpihenésre a nem messze, a Z sáv túrajelzés mellett meghúzódó másik kis vadászkunyhó, amit egyszerűen csak Imre házának neveznek a helyiek. A jól karbantartott vadászlak ugyan szintén zárva van általában, de pihenő található mellette, nem messze csörög a József-forrás, és terasza alá be lehet húzódni esőben.

A helyiek körében aránylag népszerű kirándulóhely a Nagykovácsi és Perbál között nagyjából félúton ereszkedő Cseresznyés-völgy, amelynek vállán áll az Ilona-lak erdészház. A Fajzási-erdőben elbújó kis téglaépület kialakítása elég spártai, ablakait befalazták, ajtaja mindig zárva, kivéve egyes teljesítménytúrák alkalmával, vagy ha éppen arra jár az erdész. Környezete viszont vonzó és kellemes, padokat, asztalokat tettek köré, a kilátás is kitűnő az árnyas lombok alól a Zsámbéki-medencére. Eső elől azonban nem lehet tető alá bújni.

Telexes túraajánlók ide kattintva >>