Ryan Gosling is kevés ehhez a méregdrága, pocsék akciófilmhez

2022. július 26. – 07:50

Ryan Gosling is kevés ehhez a méregdrága, pocsék akciófilmhez
Ryan Gosling, A szürke ember főszereplője – Forrás: Netflix

Másolás

Vágólapra másolva

A szürke ember olyan, mint egy nagyon gazdag magyar vállalkozó és egy nagyon híres tévés személyiség esküvőjén a menü: látszik, hogy pénz volt rá, de mérték, ízlés, koncepció már annyira nem jutott rá. Tele van híres emberekkel, Ryan Goslingot ez rántotta vissza több év szünet után a színészi pályára – bár a film sajtókörútját inkább azzal tölti, hogy a jövőre érkező Barbie-t hájpolja, amiben ő fogja játszani a ruppótlan, szerencsétlen Kent. Benne van Chris Evans, aki Amerika kapitányként a világ egyik legnagyobb sztárja volt, és amióta letette a vibrániumpajzsot, azóta keresi a helyét. Van, ahol megtalálta (Tőrbe ejtve), A szürke emberben speciel nem. Itt van Ana De Armas is, aki a legutóbbi James Bond-film egyik üde színfoltja volt, és egészen biztos vagyok benne, hogy amikor kijön a Blonde című Marilyn Monroe-filmje, megkerülhetetlen lesz.

Ez három többé-kevésbé sztár neve, és csak az ő jelenlétük magyarázhatja azt meg, hogy miért lett ez a Netflix eddigi állítólag legdrágább nagyjátékfilmje: valamivel ki kell engesztelni a színészeket, ha már a modell miatt egy héttel később senki sem fog emlékezni a filmjükre.

Tudják, mi volt az előző legdrágább film ott? A Különösen veszélyes bűnözők. Annál egy picivel, de tényleg csak egy picivel jobb A szürke ember, ami legalább egy regényből készült, szóval valamikor valaki belefektetett valamennyi energiát a kigondolásába. Mark Greaney azonos című titkosszolgálati thrillere sem éppen a csavarjai miatt izgalmas, hanem azért, mert izomból megy fejjel előre a menekülő szuperügynök kliséibe, és a nyaktörő tempója miatt ő kerül ki győztesen.

Főszereplője, a Szürke ember, azaz Court Gentry egy titokzatos orgyilkos, aki egy biztonsági cég megbízásából bárkit szívesen lelő, de eljön az a pont, amikor geopolitikai okból őt kell lelőni, és ráküldik a világ összes magánhadseregét. Gentry pedig kíméletlenül halad előre, hogy inkább ő lőjön, robbantson, késeljen, nyaktörjön másokat hamarabb. A regény egyik különösen izgalmas része speciel Budapesten játszódik, Gentry egy Eötvös utcai lepukkant házban próbál új útlevelet szerezni magának, közben tőrbe csalják, de szerencsére nem sokkal később már a Népligetben találja magát egy Hegyeshalom felé tartó buszon. Sajnos ezt a jelenetet Bécsre cserélték a filmben.

Fotó: Paul Abell / Netflix
Fotó: Paul Abell / Netflix

Greaney összesen tizenegy olyan könyvet írt eddig, aminek Gentry a főszereplője, és megértem, hogy a főszereplőjéhez hasonlóan ő sem tud csak úgy leállni: A szürke ember ha nem is jó könyv, legalább izgalmas, az a típus, amit az ember elvisz a nyaralásra, aztán ha kiolvasta, nem bánja, ha véletlenül ott felejti örökre a szálláson. Greaney egyébként Tom Clancy mellett tanulta az ipart, Clancy utolsó három regényében is segédkezett, de félreértés ne essék, a Szürke emberben sok intrika nincs, inkább csak a Bourne-filmekre emlékeztető makacs, morózus, szerencsére nem amnéziás törtetés előre Európa nagyvárosaiban.

A szürke ember filmváltozatát a Bosszúállók csapata készítette, mármint sajnos nem a szuperhősök, hanem a forgatókönyvírók (Christopher Markus, Stephen McFeely) és az azt megfilmesítő Russo fivérek, akik amerikai sorozatok rendezői székéből katapultálták magukat először az Amerika kapitány második részének, aztán a Bosszúállók-filmeknek a világába. A Végjáték még mindig a legtöbb pénzt hozó film a világon, a Russók rendezőként és producerként gyakorlatilag megtehettek mindent ezek után, és ez meg is látszik a munkásságukon: ha nem lenne egy olyan jelenet benne, hogy Tom Holland végbeléből kifele nézünk a világra, valószínűleg egyáltalán nem emlékeznék a modoros Cherryre. A Russo fivérek rendezőként a bukott, producerként viszont a nagyon is aktív katonák felé húznak, nekik is köszönheti a világ a Moszul-sorozatot, a Tyler Rake – A kimenekítést és a hasonlóan fegyverfetisiszta A szürke embert is. Muszáj itt is elmondani, hogy a produkciós cégük nélkül valószínűleg a Minden, mindenhol, mindenkor sem lenne.

De vissza A szürke emberhez. A filmváltozat halványan, de megtartja a regény alapstruktúráját. Court Gentry (Ryan Gosling) viszont nem mindenféle milliárdos olajüzlet miatt veszi fel a nyúlcipőt, hanem azért, mert törtető főnökök váltják le egykori mentorát (Billy Bob Thornton), akik elkezdik kinyírni a társait. Amikor az átlagos ügynökök túl kevesek, hogy megállítsák Gentryt és néha partnerét, a regényből teljesen hiányzó Danit (Ana De Armas), a CIA egy kezelhetetlen pszichopatát, a kefebajszos Lloydot (Chris Evans) küldi utána. Ha ez úgy hangzik, mint valami, amiben Keenan Ivory Wayans játszott volna a kilencvenes években, és a magyar mozikban egy ideig vezette volna a nyári nézettségi listát, akkor nem tévedünk nagyot, A szürke ember alaphelyzete roppant ismerős, és valahogy az eredeti regény műfaji közhelyeit képes addig reszelni, hogy még éle se legyen semminek.

Forrás: Netflix
Forrás: Netflix

A Russo fivérek rendezőként viszont folytatják azt a borzasztó hozzáállást, amit a Cherryvel is elkezdtek: egyszerűen minden lehetséges eszköz a kezük ügyébe kerül, hogy bizonyos snitteket érdekesnek tüntessenek fel, de a forma nem passzol a tartalomhoz, így csak egy üres forma marad. Még azokat az extrém drónokat is bevetik, amik tökéletesek voltak idén a Michael Bay-féle Rohammentőben, csak amíg ott a zaklatott tempóval és a néha felismerhetetlen képekkel hozzátettek a sztori izgágaságához, itt csak gyors drónozások maradnak. A Russók ráadásul ragaszkodnak ahhoz, hogy a legtöbb pusztakezes, emberek közötti harc valami megmagyarázhatatlan okból olyan kulisszákban történjen, amikor nem lehet látni semmit: füst, köd, vízgőz mind digitálisan takarják a látványt, koncepció nélkül. Amikor pedig a regényből átvett – bár ahhoz képest sokkal vértelenebb – zuhanórepülős akciójelenet és verekedés zajlik, amiben Courtnak zéró gravitációban kell egy repülő belsejében kommandósok között rendet vágnia, ahol nem lehet semmivel takarni a képet, akkor annyira inkoherensen vágnak és komponálnak, hogy nehéz követni az akciót. Amikor egy prágai téren, több irányból is lövöldöznek a főhősünkre, ember legyen a talpán, aki tudja, hogy ki honnan, hova érkezik.

Az inkoherencia lehetne elképzelés, a szanaszét szabdalt második és harmadik Bourne-film izgalmához sokat hozzáadott, hogy résen kell lenni, hogy értsük, mi történik a mikromásodperces snittekben. A szürke ember viszont nem tartja magát ilyen irányelvekhez; mintha csak addig dobálna minket a különböző típusú és megvalósítású akciójelenetekkel, amíg be nem hódolunk neki. A probléma csak az, hogy A szürke ember annyira üres, hogy nincs minek behódolni. A könyvbeli Court Gentry egy morózus, csak a célt szem előtt tartó szuperkatona, Ryan Goslinggal viszont egy csibészes, egysorosokkal csőre töltött, személyiség nélküli karakter lesz (akinek flashbackek adnának valami mélységet, sikertelenül), akinek egy pillanatig nem lehet elhinni sem a szuperkatonaságot, sem azt, hogy bárhol észrevétlen tud maradni.

Chris Evans az A szürke ember című filmben – Fotó: Paul Abell / Netflix
Chris Evans az A szürke ember című filmben – Fotó: Paul Abell / Netflix

Vele szemben Chris Evans pedig túl sok személyiséget kapott, mintha magába szívta volna ozmózissal az összes mozis pszichopatát, és ezek minden más elől elvették volna a tárhelyet a színészi repertoárjában. Evans és főleg Gosling olyan karakterek, akik remekelni tudnak, ha az erősségeiket használják ki, de a Russók mintha a gyengeségeikre támaszkodnának. A mellékszereplőket pedig mintha algoritmus válogatta volna: itt van Pablo Escobar a Narcosból (Wagner Moura), valaki a Trónok harcából és az új Mátrixból (Jessica Henwick), egy Bollywood-sztár (Dhanoush), valaki a Bridgertonból (Regé-Jean Page) és valaki azoknak, akik kíváncsiak arra, mi lett abból a fantasztikus kislányból a Volt egyszer egy… Hollywood egyik legjobb jelenetéből (Julia Butters). Mindegyikőjük szerepe eldobható, de együtt közösen lefednek minden lehetséges nézőt, akire a Netflix külön thumbnailt generálhat a kedvelt színészei alapján.

És akkor megint megérkeztünk: A szürke ember egy látványosság nélküli, híres emberekkel teli pénzszivattyú, ami nagy vonalakban emlékeztet drága akciófilmekre, de csak szimulálja azokat, mindenféle tartalom nélkül. Olyan, mint amikor a mainstream magáévá tesz szubkultúrákat, mindenféle alapvető igazság vagy szándék nélkül. Csak éppen itt a szubkultúra a moziba járás lett, A szürke ember pedig szeretné szimulálni azt, hogy mi az, amiért szoktunk moziba járni, hogy azt is az otthonunkban elérhetővé tegye. A tévének viszont van egy hátránya a filmvászonnal szemben: még a legdrágább dolog is olcsóbbnak tűnik rajta, mint a moziban.

A szürke ember a Netflixen látható. A regény az Agave Könyvkiadónál jelent meg idén.