2022. január 14. – 18:59
Amekkora őrület volt Baby Yoda és a Mandalorian körül, szinte készpénznek lehetett venni, hogy a sorozat utódaként 2021 legvégén megjelenő Book of Boba Fett legalább ekkora durranás lesz. Ehhez képest három rész után mintha kevesebb lenne a zaj a sorozat körül, nincs tele az internet őrült fanboyokkal, de még Varga Judit sem szelfizik Baby Yoda után Boba Fett-akciófigurával. És ez nem csak azért van, mert a Disney feltűnően keveset költött marketingre.
Aki ezt a cikket olvassa, annak valószínűleg nem kell nagyon elmagyarázni ki az a Boba Fett, és hogyan lett epizódszereplőből a Star Wars-univerzum egyik kultikus karaktere a hírhedt fejvadász. Nem véletlen, hogy hosszú évek óta dolgoztak stúdiók azon a háttérben, hogy az eredeti trilógia harmadik részében látszólag szörnyethaló fejvadászt valahogy visszahozzák a nagyképernyőre, ha már akkora kultusza alakult ki az évtizedek során (részben kevésbé közismert Star Wars-történeteknek köszönhetően).
Azonban a Han Solo-film váratlan bukása, a legutóbbi trilógia bántó középszerűsége, illetve a Mandalorian, az első rendes Star Wars-tévésorozat hatalmas sikere miatt a legkézenfekvőbbnek tűnt sorozatban folytatni Boba Fett történetét. Pláne úgy, hogy hivatalosan a Mandalorianban tért vissza először a szereplő több évtized után.
A Mandalorian sikere után a Disney is fellélegezhetett, mert a nem túl jó filmjeik után látszólag volt egy jó formula és egy jó csapat Jon Favreau és Dave Filoni személyében, akikre bátran rá lehet bízni a világ egyik legdrágább popkulturális márkáját. A Book of Boba Fett ehhez képest feltűnően csöndben jelent meg a Disney+-on.
Alig voltak szivárgó információk, szinte semmit nem lehetett tudni a potenciális történetről, és mintha alig költöttek volna a marketingre a decemberi premier előtt. Pár traileren és teaseren kívül annyit lehetett tudni az egészről, hogy ebben a sorozatban Boba Fett (Temuera Morrison) lesz a főszereplő, akihez hozzácsapódik Fennec Shand (Ming-Na Wen), és Jabba birodalmát veszik át a Tatooine-on. Azon a Tatooine-on, ahol már megannyi történetet elmeséltek megannyi formában, és kezd már rohadtul unalmas lenni.
Az első három rész alapján nem csoda, hogy nem promózták halálra a produkciót.
Nyilván az ember azt gondolná, hogy minek is rommá promózni Boba Fettet, a Star Wars ikonikus karakterét, ismerik elegen. Közben azért arról se feledkezzünk el, hogy az első trilógia óta eltelt majdnem 40 év, és felnőtt több generáció teljesen más hősökkel. És abban sem vagyok biztos, hogy jót tett a sorozatnak, hogy magát a karaktert sokkal többet látjuk az ikonikus sisakja nélkül, mint szeretnénk. A számok pedig nem hazudnak, legalábbis a Parrot Analytics szerint közel sem akkora az érdeklődés epizódról epizódra a Book of Boba Fettnél, mint például a Mandalorian első évadánál.
Az első 11 nap alapján a sorozattal kapcsolatos érdeklődés 75,5%-kal volt nagyobb a Mandalorian, mint Boba Fett esetében.
Amíg a Mandalorian Amerikában és globálisan is a legnagyobb érdeklődést kiváltó sorozat volt 2019-ben, addig a Boba Fett esetében Amerikában 12., globálisan 18. helyről lehet csak beszélni az elmúlt időszak alapján. Persze azt is figyelembe kell venni, hogy a Mandalorian az első Star Wars-tévésorozat volt a frissen indított Disney+-on, de ettől még nem kéne, hogy ennyire langyos legyen a fogadtatás.
Valószínűleg nem is lenne ilyen langyos, ha a Book of Boba Fett nem követné indokolatlanul szorosan a Mandalorian formuláját és hangulatát, miközben egy pillanatra sem tudja megtalálni a saját hangját. Temuera Morrison jó kis westernhős lehetne, de szinte pont ugyanez volt Pedro Pascal (vagy aki éppen a sisakos Din Djarint alakította a Mandalorianben) is. A történet lehetne izgalmas, de még csak egy fránya Baby Yoda sincs a történetben, amit Boba Fettnek őriznie kéne. Helyette annak a történetét követhetjük végig, hogyan próbál egy hatalmas koszfészek véres kezű uralkodója lenni, miközben körülötte láthatóan mindenkinek sokkal nagyobb problémái vannak annál, mint hogy most épp melyik gyilkológép nevezte ki magát a környék daimyójának.
Egyszerűen nincs olyan izgalmas cél vagy motiváció, ami a néző számára hétről hétre érdekessé tenné a történetet.
Persze vannak néhol pofás harcjelenetek, fura űrlények, klassz jelmezek meg a családbarát humor határát súroló poénok, de az egész valahogy olyan súlytalannak és kiszámíthatónak tűnik. A harmadik rész nézésekor épp írtam is Koroknai Gergely kollégámnak, hogy olyan ez az egész sorozat, mintha a Disney ráparancsolt volna Robert Rodriguezre, a szegény ember Quentin Tarantinójára, hogy találja meg a tökéletes középutat a Kémkölykök és a Machete között, és az lesz a Book of Boba Fett. Alig telt el 15-20 perc az epizódból, és halál komolyan felbukkant Danny Trejo egy kisebb epizódszerepben, és annyira nem akartam elhinni a kiszámíthatóságnak ezt a szintjét, hogy pár percig bemagyaráztam magamnak, hogy az biztos csak egy másik sebhelyes arcú, bajszos színész, nem pedig a csávó, aki nélkül Robert Rodriguez évek óta nem rendezett semmit. De nem, az ott tényleg Danny Trejo volt.
A legfőbb probléma a Boba Fett-tel az, hogy amíg a Mandalorian képes volt a hardcore rajongók kielégítése mellett elmesélni egy nagyobb és pár apróbb történetet, addig a Boba Fett semmi más, mint menőn kinéző, hús-vér akciófigurák folyamatos civakodása egymással. De még csak nem is néz ki mindig olyan jól, a harmadik részben látható „autós” üldözéses jelenet olyan impotens, petyhüdt, erőtlen pénzpazarlás, hogy olyat egy Star Warstól ritkán látni. A látványos járgányok gyakorlatilag 40 km/órával döcögve kergették egymást, mintha semmi kedve nem lett volna a készítőknek ebbe több energiát belefeccölni.
Sok a rajongói kikacsintás és olyan apró infó vagy karakter, amiket lehet a képregényekből, rajzfilmekből vagy könyvekből ismerni, de úgy istenigazából Boba Fetnek a harmadik trilógia végén látott látszólagos halála megmagyarázásán kívül semmi súlya nincs az egésznek. A Sarlacc's Pit-jelenet igazi klasszikus a Star Wars-mitológiában, és ekkor látjuk Boba Fettet utoljára, mielőtt felfalná a szörnyeteg több másik szerencsétlennel együtt. A Book of Boba Fett részben azt meséli el, hogyan élte ezt végül túl Boba Fett, és mit csinált azután, hogy ki tudott mászni a sarlacc gyomrából.
Nem mondom, tudom élvezni, ha fura űrlények viccesen fenyegetik egymást, a homokdűnék között meg kőkeménynek tűnő alvilági figurák makogva lövöldöznek egymásra, de hát ez pont az a jellegtelen, középszerű tempó, ami a legutolsó trilógiát is jellemezte. A tökös fejvadászként elkönyvelt Boba Fettnek nem egy mesét kellett volna írni, hanem egy sokkal sötétebb, véresebb, kiszámíthatatlanabb sorozatot. Olyat, ahol nem érezni minden kritikus pillanatban, hogy ja, hát ez egy Disney-sorozat, mindjárt jön is a kötelező beszélő robot, hogy oldja kicsit a hangulatot.
Simán el tudom képzelni, hogy a Book of Boba Fett még feléled ebből a szürkeségből, és a további öt epizódban picit érdekfeszítőbbé teszik a történetet, de eddig erre nem sok jel utal. A Mandalorianről sok helyen leírták már, hogy olyan volt a történetvezetése, mint egy videójátéknak, vagyis minden epizód egy új misszió egy új helyen, amit meg kell oldani, hogy aztán tovább haladhassunk a fő küldetéssel. A Book of Boba Fettnél a fő küldetés – ha jól vettem le eddig – az, hogy a veterán fejvadász átvegye a hatalmat Tatooine alvilága felett. De ez az út nem olyan kanyargós, nem olyan izgalmas, itt a főhős csak ül a trónján, és házhoz megy hozzá a probléma, hogy aztán a bonyodalom megoldásához egy újabb sivatagi koszfészekben kelljen rendet rakni. Vagyis ugyanannak a formulának egy nagyon leegyszerűsített változatát látjuk, mint a Mandalorianben.
Korán van még ahhoz, hogy temessük a sorozatot, de azért a Disney egy picit aggódhat, hogy ha ilyen fogadtatása egy akkora topjátékosnak, mint Boba Fett, akkor mi lesz azzal a másik fél tucat sorozattal, amit már bejelentettek? A Disney az új trilógia lezárása után elengedte azt a hozzáállást, hogy minden évben legyen új Star Wars-film, mert ahhoz túl drága mulatság ez az egész, hogy a néha toxikus online trollseregként viselkedő globális rajongói bázist teljesen magukra haragítsák. Viszont ha már most kezd hígulni a sorozatok színvonala, akkor mi lesz Obi-Wan Kenobi, Ahsoka Tano, Cassian Andor vagy Lando Carlassian szólósorozataival, amelyek közül az Andornak és a Kenobinak elvileg már idén kéne érkeznie? Még csak nem is az a baj, hogy a Disney érthetetlenül alulmarketingelte a Book of a Boba Fettet, hanem egyszerűen csak nem elég jó maga a végtermék. Akkor hogyan bízzon a jövőben minden rajongótípusnál kritikusabb és követelőzőbb Star Wars-fanatikus?
A Marvel-sorozatok esetében is voltak kiemelkedően jó dolgok (WandaVision, Loki), úgakadt azért olyan is, ami nem sok vizet zavart (Falcon and the Winter Soldier). De amíg a Marvel-sorozatoknál legalább lehet arra mutogatni, hogy az egész egy nagy mozis-tévés univerzum egymásba érő történetszálairól szól, addig a Disney épp nemrég tolta arrébb 2023-ról Patty Jenkins Rogue Squadronját ki tudja mikorra. És hiába lehet tudni hogy saját filmen dolgozik Taika Waititi, J. D. Dillon és Kevin Feige is, ahogy Rian Johnson meg egy komplett új trilógián, egyelőre még csak sejteni sem lehet, hogy az eredeti trilógia főbb szereplőinek és magát a Skywalker-sagát lezáró legutolsó film után egyáltalán milyen irányba halad tovább a franchise. Erre eddig a Book of Boba Fett meg sem próbált választ adni, és lehet, nem is tud majd.
