Menedékház a Karbunkulus-torony alatt, a Zöld-tó partján

2021. július 10. – 12:15

frissítve

Menedékház a Karbunkulus-torony alatt, a Zöld-tó partján
A Zöld-tavi menedékház a Magas-Tátrában – Fotó: Tenczer Gábor / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

Vörös, Fehér, Zöld és Háromszög: ezek azoknak a hegyi tavaknak, tengerszemeknek a nevei, amelyeket a Magas-Tátra egyik legszebb túraútvonala fűz fel. Játszik még: a hegység leghangulatosabb hegyi menedékháza és a legkeletibb csúcs a hozzá tartozó királyi kilátással. A Telex nyári, magashegyi túrajánlója.

Míg régebben a teszkógazdaságos, rapid túrák voltak divatban (hajnalban ki Szlovákiába, fel a csúcsra, le a hegyről, éjfélre haza), addig ma már inkább úgy gondolom, hogy a több-, de legalább 2-3 napos túrák adják vissza leginkább a Magas-Tátra hangulatát. Ehhez pedig szükség van egy jó bázisra, amiből az egyik legjobb a Zöld-tavi menedékház. Mesebeli környezetben fekszik 1551 méter magasan fenn a hegyen a Karbunkulus-sziklatorony tövében, egy smaragdzöld színű tó partján, és több, különböző nehézségű túra kiindulópontja is lehet.

A Telex működését olvasóink támogatásaiból finanszírozzuk. Legyél te is a rendszeres támogatónk!

A magas-tátrai túrázás alapja a hegyi turistaház. Legtöbbször mélyen bent a hegyi ösvényeken, 1000–2000 méter magasan, egy hegyi tó partján, sziklaormok aljában állnak, és nemcsak szállást, hanem pihenőhelyet, ételt-italt és utánozhatatlan hangulatot nyújtanak a túrázóknak. A könnyebb kirándulók végcélként, mások állomásként tekintenek rájuk a hegycsúcsok megmászása felé vezető úton.

Mindegyik pazar környezetben található, de talán a leglátványosabb a Zöld-tavi menedékház. Társaihoz képest kevésbé küzdelmes az eljutás, mert aránylag könnyű úton fel lehet kaptatni, a közelben pedig négy pazar hegyi tó és egy mutatós hegycsúcs is elérhető.

Fent: felfelé a házhoz, lent: a Vörös-tónál – Fotó: Tenczer Gábor / Telex

Útirányunk Budapestről Hatvanon, Salgótarjánon, majd Rimaszombaton, Tiszolcon, Murányon és Poprádon keresztül vezetett, de egy hatvani durrdefekt – amit Jobbágyiban meglepően jutányosan és rövid idő alatt sikerült megoldanunk – kissé lelassított. Így végül a tervezett délután egy órai start helyett három órakor indultunk el fel a hegyre Tátralomnicból (Tatranska Lomnica). De legalább találtunk egy ingyenes parkolóhelyet a régi sífelvonóház mögött.

Tátralomnicból kétféle módon lehet nekivágni: a kényelmesebbek felmehetnek felvonóval az első állomásig, és máris megspóroltak 250 méter szintet, valamint a gyalogút negyedét. Ezt az irányt főleg gyerekekkel érdemes választani, mert izgalmasabb és gyorsabb. Aki inkább a teljes gyaloglást választja, egy rövidebb ösvény után egy fenyőerdőben haladó széles, de köves erdei útra térhet rá. Nem mondom, hogy az úton nagy izgalmak várnak rá, de finom gyantaillat lengedez, és egy patak csörgedezik.

Az út nem túl megerőltető, mivel két völgyben emelkedik szép nyugodtan felfelé. Először a Késmárki-Fehérvíz-völgyben, majd a Zsázsa-forrásnál (Šalviový prameň) az abból kiágazó Zöld-tavi-völgyben (Dolina Zeleného plesa) halad, míg odaér az első igazán izgalmas ponthoz, a még felhőben-ködben is lélegzetelállító Késmárki-Zöld-tóhoz (Zelené pleso, 1545 m).

Fent: a Vörös-tót elhagyva, lent: átkelés a hófolton – Fotó: Tenczer Gábor / Telex

Ez a hely a háromórás, 10 kilométeres gyaloglás igazi jutalma: körben sziklacsúcsok, a tényleg zöld vizű tó nyugodt tükörfelszíne, az égre törő Karbunkulus-sziklatorony aljában álló hangulatos, sárgára festett menedékház. A tervem az volt, hogy az időjárástól függően mozgunk a ház körül, ahol két éjszakát töltünk. Érkezésünk napján elég taknyos idő volt, ezért inkább a ház tóra néző teraszát választottuk, ahol ettünk-ittunk-beszélgettünk a menedékház többtucatnyi vendége között.

Mint kiderült, nem is a házban volt a szállásunk, hanem a dormitóriumban. Ne ijedjünk meg, a helyiség nem egy kolostori szálláshelyet takar, bár elég aszketikus a berendezése – egy matrac/fő. A menedékháztól nem messze álló, nagy, közös hálótermet tartalmazó külön épületet (osztrák nyelvterületen: matratzenlager) akkor szokták elővenni, amikor a nagy házban már kifogynak a helyek. Különösebben nem zavart, hogy a 30 fekvőhelyes dormitórium tele volt túratársakkal, meg az sem, hogy a szorosan egymás mellett fekvő matracok nem voltak éppen a legtisztábbak – ezért hoztunk hálózsákot.

A ház: 1897-ben nyitották meg a Késmárki-Zöld-tó (Zelené pleso, 1545 m) partján a Magyarországi Kárpátegyesület (MKE) akkori védnökéről, Frigyes főhercegről elnevezett menedékházat. (Az épület 1950 és 1992 között Albert Brnčal hegymászó nevét viselte.) A menedékház első bérlője Forberger Ede volt, aki kényelmes ágyakkal és frissítőkkel várta a vendégeket. Jelenlegi szlovák neve: Chata pri Zelenom plese, magyarul Zöld-tavi menedékház.

A csúcstúra

Másnap jó időre keltünk, ezért előre vettük a nehezebb menetet: a Jahňací štít, azaz a 2230 méter magas Fehér-tavi csúcs megmászását. A csúcs arról is nevezetes, hogy a Magas-Tátra főgerincének első kelet felőli orma, és mint ilyen, remek kilátással bír.

A csúcs felé a láncos részen, lent: a Fehér-tavi-csúcson – Fotó: Tenczer Gábor / Telex

A menedékháztól indulva mintegy 700 méteres, meredek, köves emelkedőt kell legyőzni. A túraút a Červená dolinkán, azaz a Vörös-völgyön kanyarog felfelé, ami az útközbe eső Vörös-tóról kapta a nevét. Az 1800 méter magasan fekvő, kristályosan áttetsző vizű tavat valószínűleg a víz alatt fekvő, vöröses (vasas) árnyalatú sziklákról nevezhették el. Félúton nagyszerű pihenőhely a tó, hideg vize üdítő.

A tó fölött egyre gyakoribbak még júliusban is a hófoltok. Némelyiken át is kell vágni, ami a nyári melegben nem éppen kellemetlen érzés. A csúcs közelében meredekebbé válik a sziklaösvény, van, ahol érdemes a segítségként kihelyezett láncot használni. Még egy kis hullámvasút a fel-le hullámzó ösvényen, és fent is vagyunk a csúcson.

A Fehér-tavi csúcs aránylag széles, sziklás tetején tucatnyian is kényelmesen elférnek, jó időben általában tele is van a tető. A Lomnici-csúcsra, a Fecske-toronyra, a Vörös-tavi-csúcsra és a Vörös-völgyre nyíló kilátása a szakblog szerint legszebbek közé tartozik a Magas-Tátrában. (És tényleg.) Az 1700-as években ifj. Buchholz György által szörnyű sziklának (abschaulicher Felsen) elkeresztelt ormot később az alatta lévő Fehér-tóról nevezték el Fehér-tavi-csúcsnak.

Ereszkedés a Zöld-tóhoz – Fotó: Tenczer Gábor / Telex

A csúcsról ugyanazon az úton kell visszaereszkedni a völgybe a menedékházhoz. Az út oda-vissza kényelmesen megjárható 5-6 óra alatt, tehát érdemes előtte sokáig aludni. A túra után a hűs vizű Zöld-tó partján gyorsan kipihenhető. Ezt a csúcstúrát alapvetően a nem túl tapasztalt túrázók is meg tudják tenni, aki pedig bizonytalan magában, ragadjon rá az előtte haladó tapasztaltabbakra, és ha gondban van, ne féljen segítséget kérni. Az útvonal sokszor meredek, néha kitett, szóval szédülősöknek, tériszonyosoknak és 10-12 év alatti gyerekeknek nem ajánlatos.

A tavak útja

Ez az út a levezető túra a csúcsmászás után. Itt nem annyira fontos, hogy ne legyen rossz az idő, mint a csúcson, ahol elég kellemetlen, ha a közelben csapkodnak a villámok. Mi a csúcstúra utáni ebédet követően jártuk meg délután. Hosszában hasonló a Fehér-tavi-csúcsra vezető úttal, azonban szinte végig szintben halad az 1610 méteren fekvő Fehér-tóig.

Fent: a Háromszög-tó, lent: a Fehér-tó – Fotó: Tenczer Gábor / Telex

Az ösvény leginkább az ilyen magasságban gyakori törpefenyők között halad, ami nyáron, amikor a nap megsüti, csak úgy árasztja magából a finom, gyantás fenyőillatot. Nyoma sincs a fentebbi köves-sziklás pusztaságnak, burjánzik a vegetáció. Az első állomás a Trojrohé pleso, azaz a formájáról elnevezett Háromszög-tó, ami bizonyos szögből úgy néz ki, mintha egy dubaji luxusszálloda penthouse-szintjén alakították volna ki.

A Háromszög-tótól alig 300 méternyire fekszik a jóval nagyobb Fehér-tó. Teljesen más a hangulata, a környékén apró hegyi rétek fekszenek, rengeteg virággal. Több helyen is le lehet menni a vízpartjára, a nagyobb köveken be lehet lépdelni a víz fölé. Ideális idegnyugtató pihenőhely.

Eredetileg azt terveztem, hogy a tótól még feljebb megyünk a Magas-Tátrát és a tőle keletre fekvő, alacsonyabb Bélai-Tátrát elválasztó Kopa-hágóba, ami mindössze egy 100 méteres szintemelkedés lett volna, de a nagy tóparti lazulásba belefáradt fiaim leszavaztak, és inkább visszabattyogtunk a menedékházhoz. Egy jó, sörrel lekísért sztrapacska után várt minket a dormitórium, ahol nem kellett sokat forgolódni az alvás előtt.

Miért Tátra a Tátra? A Tátra először Kosmas cseh krónikás 1125-ből származó, kézzel írott művében jelent meg Tritri vagy Tryti néven, majd Tatur vagy Trytur (Anonymus művében) néven bukkant fel az 1200-as évek magyar irataiban. A 12–14. század között kelt magyar források Turtur, Turtul, Tortol, Tarczal elnevezéseket használnak, míg egy 1255-ből fennmaradt lengyel okirat mai nevén, Tatry név alatt említi a hegységet. A kevésbé elfogadott névmagyarázók közül a Tátrát dr. Szontagh a régi szláv Tathor szóval hozta összefüggésbe, amelynek jelentése: a hegyek atyja. Stupnicki a tatároktól vezette le a Tátra nevet. Más források szlovák eredetűnek tüntetik fel a Tátrát, ami emígyen az ősszláv Trtri (szikla, omladék) szó mai változata lenne.

Az utolsó nap délelőtt a felfelé már megismert úton szépen lecsorogtunk a völgyben Tátralomnicig, beültünk az autóba, és hazagurultunk. Tátralomnicban egyébként nagyon hívogató a lehetőség, hogy a felvonóval hipp-hopp fenn teremjünk a Magas-Tátra második legmagasabb pontján, a Lomnici-csúcson (2634 m), de én már az első tátrai utamon megfogadtam, hogy tőből száradjon le a lábam, ha drótkötélpályán megyek fel rá. Szóval nekem ehhez tartanom kell magamat, ami viszont nem jelenti azt, hogy más ne nézné meg, milyen a Magas-Tátra felülről.

A túra nagyítható, pontos térképe ide kattintva érhető el

Költségek:

Budapestről az út kb. 600 kilométer oda-vissza, ami nagyjából egy tank benzin. Ha nem sietünk, Hatvanig kikerülhetjük az autópályát, onnantól már nincs fizetős út. A szállás a dormitóriumban reggelivel napi 20 euró/fő, a vacsora 12 euró, a sör árára már nem emlékszem, de nem volt sok.

Adatok:

A teljes túra 28,6 km, amiből 10 km a parkolótól a házig (600 méternyi szintemelkedéssel), 4 km oda-vissza a csúcs (további 630 méternyi szint), és kb. szintén 4 km a háztól a Fehér-tóig meg vissza (nagyjából szintben). Ha valaki egyben szeretné lezavarni, körülbelül 10 óra alatt tudná megtenni a parkolótól parkolóig, de sokkal jobb 2-3 napra elosztva.

Észrevétel, kérdés, komment ide kattintva

További telexes túraajánlók erre >>