Az új Spongyabob-film elpazarolta Keanu Reevest

2020. november 12. – 08:44

Az új Spongyabob-film elpazarolta Keanu Reevest
Forrás: Paramount Pictures

Másolás

Vágólapra másolva

A koronavírus-járvány miatt csak Kanadában mutatták be a mozik a harmadik Spongyabob-filmet, hozzánk már a Netflixen keresztül jutott. Az idén 21 éves karakternek hiába van óriási rajongói bázisa az interneten, a készítől eredeti ötletek és poénok helyett Keanu Reevesszel próbálnak eladni egy bántóan unalmas és felesleges filmet.

Több mint 20 éve már, hogy a 2018-ban elhunyt Stephen Hillenburg tengerkutató és animátor fejéből kipattant Spongyabob Kockanadrág karaktere, és megjelent az azóta is futó rajzfilmsorozat. Spongyabob Amerikában, és az egész világon hatalmas siker lett, a tévésorozat a tizenharmadik évadnál jár, megjelent két egész estés nagyjátékfilm is belőle, illetve egy rakás játék, videójáték sőt, még a modern mémkultúra is megkerülhetetlen a beszélő szivacs nélkül.

A Spongyabob tipikusan az a rajzfilm, amit szeretnek a gyerekek, elröhögcsélnek rajta a kamaszok, és még a felnőttek is megtalálják benne a számukra szórakoztató részeket, legyen szó meséket néző szmókerekről vagy teljesen átlagos harmincasokról.

Ehhez képest a Spongyabob: Spongya szökésben c. harmadik film bántóan humortalan, súlytalan és hiányzik belőle minden, amiért a sárga kis szivacs ikonikus mesehőssé tudott válni.

Pedig a készítők Hillenburg emlékének ajánlották a filmet, de Hillenburg emléke ide vagy oda, a készítők valamiért úgy érezték, hogy 2020-ban jött el az ideje, hogy egy több mint 21 éve kézzel rajzolt animációval készülő produkciót inkább CGI-jal és élőszereplős részekkel készítsenek el. Már ez a húzás teljesen értelmetlen, amikor Spongyabob annyira népszerű az internetes közbeszédben, hogy csak az epizódokból kiragadott mémek külön játékfigurákat kaptak. Ugyanis a rajzfilmek egyik varázsereje maga az animáció, ami színes, fantáziadús, és alapból a víz alatt, a tenger fenekén játszódik, ami egy csomó kreatív megoldásra ad lehetőséget. Az más kérdés, hogy ebben a filmben a kreativitásnak semmi jele.

Szögezzük le gyorsan, hogy alapvetően nem biztos, hogy jó ötlet a Spongyabob-féle féldadaista agymenést másfél-két órásra nyújtani. Ha ütnének, se tudnék az eddigi két filmből egy jelenetet sem mondani azon a részen kívül, amikor David Hasselhoff a mellizma segítségével lőtte ki magából Patrikot és Spongyát, miközben a sorozat tele van emlékezetes pillanatokkal. A harmadik film sem tud ezen változtatni sőt, ha valamire emlékezhet az ember, az az, hogy sikerült úgy berántani a filmbe Keanu Reevest, Danny Trejót és Snoop Doggot, hogy annak ténylegesen nem volt semmi értelme.

Pedig maga az alaphelyzet nem rossz. Megismerhetjük benne Spongyabob és a többiek gyerekkorát, ki hogy ismerte meg egymást, hogyan lett Csigusz, a tengeri csiga gazdája a hősünk. Aztán Csigusz eltűnik, és hajtóvadászat indul a megtalálására. A szomorú az, hogy a film elején maga Patrik parodizálja ki a súlytalan B-filmeket, amikor felvázolja, hogy most fognak majd kettéválni, aztán rájönni, hogy csak együtt, a barátságukkal tudják elérni a céljaikat, mint a béna vígjátékokban. És mit ad isten, gyakorlatilag pontosan ez történik a filmben is.

Ha a fantáziátlan digitális technika nem ijeszti el az embert, megteszi azt a tökéletesen értelmetlen történetvezetés. Félreértés ne essen, senki nem vár emberi drámát egy ilyen produkciótól, de így, hogy a film egyik felében különböző karakterek rohangálnak ordibálva, a másik felében meg ismert szereplők feltűnően nem tudják, mit keresnek itt egyáltalán, egyszerűen elviselhetetlenné válik az egész. Leírva vicces, hogy Keanu Reeves egy bölcs ördögszekeret alakít, a gyakorlatban viszont csak sajnálni tudom, hogy amikor már így is kezdik túlhasználni Reeves népszerűségét, akkor egy ilyen értelmetlen baromságba már igazán nem kellett volna belerángatni. Vagy legalább Snoop és Trejo kaphatott volna egy-egy fiktív karaktert, mert a szereplésük annyira kilógott az egész filmből, mint amikor úgy működik közre egy ismert rapsztár egy feltörekvő előadó dalában, hogy csak greenboxban jelenik meg a videóklipben.

Simán el tudom képzelni, hogy a gyerekek így is imádják majd ezt a filmet, de köze sincs ahhoz a korosztályokon átívelő popkulturális érdekességhez, amiért Spongyabob annyira népszerű lett a digitális korszakban. A film tele van zenei betétekkel, de amikor valaki 2020-ban képes elővenni a Take On Me-t az A-hától, akkor ott valószínűleg már igény sincs az eredetiségre vagy kreativitásra. Ami pont a Spongyabob erőssége évek óta.

Most, amikor mindenki kénytelen otthon lenni, és több időnk van filmeket és sorozatokat nézni, a Spongyabob: Spongya szökésben konkrétan felesleges időpazarlás, aminél százszor jobban el tudja tölteni az ember az idejét. Oké, le lehet ültetni elé a gyereket, akit valószínűleg leköt másfél órára a folyamatos üvöltözés meg rohangálás, de azért 21 év után ennyit kihozni a koncepcióból elég lehangoló. Pedig én megpróbáltam magyar szinkronnal is, mert a rajzfilmek esetében szerintem a magyar szinkron még mindig tud nagyon jó lenni, de pár helyen változtattak az eredeti hangokon, szóval még emiatt is hiányérzetem van.

Fotó: Spongyabob / Nickelodeon

Maradok jobb híján a mémeknél, mert egy Paintben fél perc alatt összedobott mémben is több az ötlet, mint amire ebben a filmben a készítők képesek voltak.