2020. október 17. – 23:01
frissítve
1993 óta, vagyis kőkemény 27 éve egyvalami biztos a videójátékok világában: minden év őszén megjelenik a legújabb FIFA-játék. Közel három évtized után az ember joggal gondolhatná, hogy egy szűk rajongói rétegen kívül ez már senkit sem érdekel, de az igazság az, hogy a FIFA még mindig állati népszerű, sőt, az egyik legjövedelmezőbb terméke az EA-nek, az online mikrotranzakciók világában annyi bevételt termel a cégnek, mint soha korábban. Mindezek ellenére évek óta panaszkodnak a rajongók, hogy nincs igazi újítás a sorozatban, mindig csak finomhangolás és egy-két közepes fejlesztés történik, és tulajdonképpen minden évben ugyanazt a játékot veszik meg a friss játékosadatokkal a pénzért. A FIFA 21 pedig még minimálisan sem tud rácáfolni erre az állításra.
Jómagam már a legelső, akkor még Fifa International névre hallgató játék óta játszom a FIFA-játékokkal hol nagyobb, hol – évről-évről egyre inkább – kisebb lelkesedéssel. A ‘90-es években elképesztő szintlépések voltak egy-egy epizód között, hogy aztán az évtized vége felé kialakuljon az a rendszer, ami máig a játék alapját képezi. Nagyjából 20 éve ugyanaz a FIFA, csak itt-ott tekernek rajta, új játékmódokat adnak hozzá, és mindig az aktuális grafikai elvárások maximumát hozzák ki belőle. És miért is kéne ennél több, ha az ember azért fifázik, hogy kiélje a focis vágyait különösebb mozgás nélkül? Azért, mert 2020-ra az alkalmi gémer halálosan unja már ezt az egészet.
Pedig az utóbbi években a FIFA megpróbálozott pár vadabb újítással. Volta néven egybegyúrták a FIFA Streetet és a FIFA ‘98-ból ismerős kispályás focit, ezzel kivitték a nagypályáról az utcára a játékot, kicsit új lehetőségeket adva a játékmenetnek. Négy éve – az NBA 2K mintájára – sztori módot raktak a játékba, hogy egy sportfilmhez hasonló történeten keresztül éljük át, hogyan lesz valaki utánpótlás játékosból a világ legjobbja. Tudunk egyszerre csak egy játékost irányítani a pályán, karrier módban átvenni egy csapat irányítását, online pedig ezerféleképpen mérkőzhetünk meg egymással, akár vicces háziszabályokkal, amiket a FIFA 19 hozott be. Ezek többé-kevésbé mind megtalálhatók a FIFA 21-ben is, csak az a baj, hogy ha az ember 1993 óta rántottát eszik, akkor hiába pakol rá egyre több mindent rá 30 éven keresztül, attól még ugyanúgy rántottát eszik, és előbb-utóbb megunja.
Személy szerint én a FIFA 21-nél értem el azt a szintet, hogy pár óra játék még elmegy, de utána megunom az egészet, mert nem nyújt semmi izgalmat. Persze, a játék továbbra is gyönyörű, a stadionoknak olyan hangulata van, hogy a nagymamám simán elhinné, hogy tévéközvetítést nézek, és még mindig baromi jó társasági program elverni egymást a haverokkal kétszer öt perces meccseken, és nem elnyomni a gólod visszajátszását, hadd legyen az ellenfelél még idegesebb. Vannak apróbb új funkciók, például a játékosok okosabban mozognak üresbe, karrier módban több figyelmet kap az utánpótlásképzés és a játékosok átnevelése új posztra. Még a sztorimódból is megmaradt valami, bár mindössze 4 óra az egész, és a Volta részére fókuszál a játékon belül. Ez mind tök jó, de attól még gyakorlatilag ugyanazt a játékot játszom azóta, hogy kijött a mostani konzolgeneráció, csak apróbb ráncfelvarrásokkal. Az online-hoz évek óta hozzá sem érek, mert nem akarok egy pénzbe kerülő játékon belül még több pénzt költeni arra, hogy esélyem legyen egyáltalán az online meccseken. Persze, lehetne az is, hogy napi 8 órán át robotként fifázzak, hogy ki tudja milyen kártyákat tudjak vásárolni a fiktív csapatomhoz, amit más ember inkább kifizet. Kösz, inkább nem.
Teljesen érthető, hogy az EA hülye lenne nem nagy figyelmet szentelni a játék online részének. 2015-ben az EA sportjátékainak online része 587 millió dollár bevételt hozott a cégnek (ebbe a FIFA mellett beletartozik a cég szupersikeres amerikaifocis játéka, a Madden is). Ez a szám idén várhatóan át fogja lépni a másfél milliárd (!) dollárt, vagyis sokkal több pénzt keres a cég azzal, hogy a játékon belül is lehet pénzt költeni, mint azzal, hogy minden évben teljes áron árulják kábé ugyanazt az alapjátékot. Olyannyira nem túlzunk, hogy például a Nintendo Switch-re idén úgy adták ki a FIFA 21-et, hogy már a FIFA 20 is kvázi a FIFA 19 újracsomagolása volt, de a 21 esetében már a cég is nyíltan vállalja, hogy semmilyen plusz fejlesztést nem tettek az idei Switch-verzióba a tavalyihoz képest, ami meg ugyebár a tavalyelőtti másolata volt. És ettől függetlenül ugyanúgy 50 dollárért árulják, mintha egy vadi új játék lenne.
A kiadónak egyszerűen nem érdeke komolyabb erőforrást fordítani a FIFA-ra, mert egyébként is – videojáték-fejlesztés szempontjából igen rövidnek számító – csak egy évük van összerakni mindig a következő kiadást, és ha a termék ekkora bevételt hoz ennyire kevés odafigyeléssel, akkor minek bármilyen radikális újítás.
Ettől függetlenül az idén érkező új konzolgeneráció jó apropó lehet arra, hogy az EA kicsit átgondolja az üzleti stratégiáját. A játékstreaming korában egyre kevesebben akarnak majd ugyanazért a játékért kiadni évente 60-70 dollárt, pláne ha még ötször ennyit el kell költeniük az online módban, hogy tarthassák a tempót az elit játékosokkal. És közben ott vannak rengetegen, akik szeretnének offline élményt is, amit a FIFA évek óta nem tud igazán megadni. A Football Manager után leülni a FIFA karriermódja elé olyan, mint a Drót után elkezdeni nézni az Így jártam anyátokkalt. Utóbbi is leköt valamennyire, néha akár szórakoztat is, de azért talál magának az ember jobb elfoglaltságot pár óra után. Ez elmúlt években legalább a sztorimódot végigvitte az ember, mert Alex Hunter és Danny Williams története váratlanul jól működött, és tényleg újat adott a sorozatnak. A FIFA 21-ben mire beindul a történet, már véget is ér.
Az EA-nek van egy majdnem tökéletes játékmotorja (mondjuk a védekezés évről évre egyre rosszabb), vagyis papíron a FIFA legfontosabb elemén mindig csak finomhangolniuk kell. Ha az évi 60 dolláros kiadások helyett mondjuk előfizetői rendszerben gondolkodna a cég, talán maradna idő és kapacitás arra, hogy a játék többi szegmensét is megfelelően fejlesszék. Anno volt az EA-nek is focimenedzser játéka, semmi sem akadályozza a céget abban, hogy a FIFA karriermódját radikálisan átalakítsa. Alex Hunter és Danny Williams után még egy csomó történetet el lehet mesélni a foci világában, és korábban ez is tök jól ment az EA-nek. Ezekre és más apró részletekre sokkal több időt tudna fordítani a cég, ha nem kéne minden év őszén kiadnia a legújabb játékot időre.
Addig viszont marad a fanyalgás, ami csak erősödni fog, ha nem történik végre valami. Nyilván a milliárd dolláros bevétel nem azt jelzi, hogy az EA valamit rosszul csinál, de az alkalmi játékosoknak egyre kevesebb oka lesz megvenni a játékot, hiszen ugyanazt az játékélményt adja egy öt évvel ezelőtt FIFA, mint a FIFA 21.