„Sokunknak a kikapcsolódás egyik legjobb formája a dunai evezés, fürdés, úszás, folyóparti kutyázás, futás, vagy séta. Erre minden társadalmi egyeztetés nélkül bevezetik a dunai és tiszai hidroplános utasszállítást. Tényleg 1 utas érdekében ezer ember után küldik azt a zajszennyezést, amitől épp elvonulnak?”
– írta közösségi oldalán Kürti Gábor, a Magyar Kerékpárosklub elnöke. Kürti nehezményezte azt is, hogy a teszteket a Római-part és három természetvédelmi terület (Palotai-sziget, Homoktövis, Szentendrei-sziget) határán végezték.
A Kerékpárosklub elnöke szerint mentési-, és közfeladatokra rendben lenne mindez, de állami kézben, a folyamőrség keretei között. Az viszont nincs rendben szerinte, hogy kezdenek a folyó mellett alkalmazkodni a jet ski boomhoz, erre repteret csinálnak a folyókból.
A közösségi bejegyzés után nem sokkal adta ki közleményét az Aeropark Budapest arról, hogy 100 év után újra hidroplán landolt Budapesten. Mint a közleményből kiderült, az Aeropark Repülőmúzeum és az Aeroexpress pilótaképző szervezete már évek óta készíti elő a legendás Gellért téri hidroplánüzem fenntartható folytatását, most pedig egy Római-parti kikötő meghívására teljesített hagyományőrző próbarepüléseket Budapest egyik legszebb Duna-partján.
A repüléseket végző magyar hidroplán e szerint öt évvel ezelőtt érkezett Magyarországra, azóta pedig folyamatosan üzemel a Duna több pontján, a Tiszán, a Balatonon és hazai víztározókon is. Az eltelt idő alatt felépült Európa egyik legjelentősebb hidroplánpilóta-képző szervezete Magyarországon, amely a világ minden tájáról érkező növendékeit készíti fel a vízi repülésre. Ennek nagy jelentősége van az erdőtüzek elleni védekezés idején, hiszen a leghatékonyabb tűzoltási megoldások mind vízirepülőgépekre épülnek, írták.
Hozzátették: bár az Aeroexpress-emléktáblával is megjelölt évszázados Gellért téri helyszín már nem közelíthető meg vízi repülőgéppel, a Római-parti leszállások azonban a Magyar Hajózási, Vízisport és Természetvédelmi Egyesület meghívására történtek október utolsó két napján annak érdekében, hogy megvizsgálják egy elérhető budapesti ismeretterjesztő hidroplán-élményprogram megvalósítását.
Az Aeropark külön Kürti Gábor felvetéseire is válaszolt. E szerint több hónapos hatósági előkészítő munkával készültek a tesztüzemre, melyre 100 év után először került sor Budapest közigazgatási határain belül. Bár a terület nem tartozik a Natura 2000 hatálya alá, előzetesen felvették a kapcsolatot a Nemzeti Parkkal is, és támogató természetvédelmi szakvéleményt kaptak erre a területre.
Közölték: minden általuk ismert helyi evezős sportklubot előzetesen tájékoztattak a tesztről, és meghívták őket a kikötőbe. Sokan el is mentek, többüket pedig elvitték repülni. A kereskedelmi hajók áthaladását a gép minden esetben kivárta, és közben lemérték, hány perc repülést jelent onnan Szentendre és a Dunakanyar. A hidroplán által keltett hullámok hatását helyi evezősök és kajakosok tesztelték.
Az Aeropark szerint a repülőgép zajkibocsátása hasonló a főváros felett évtizedek óta naponta áthaladó Cessna kisgépekéhez. A nyílt vízfelület azonban jobban vezeti a hangot, ami felerősíthette a zajhatást. Ennek tanulságát levonták, és halkabb légcsavarok beszerzésén dolgoznak.
A tesztrepülésen továbbá a hatósági rendelkezéseknek megfelelően két biztonsági kísérőhajó volt, hogy a fel- és leszálláskor csak szabad, forgalommentes pályát használhasson a repülőgép. A manővereket a kísérőhajó fedélzetéről vízirepülés-üzemvezető felügyelte, aki mindvégig rádiókapcsolatban állt a hidroplán pilótájával. Ez biztosította, hogy senkire ne „szállhasson rá” a hidroplán, és hogy a gép mozgása minden pillanatban ellenőrzött és biztonságos maradjon.
