Egy évet töltöttünk Új-Zélandon, ezalatt számtalan túrát teljesítettünk. Ha valamit igazán megtanultunk Új-Zélandról, az az, hogy a valódi szépségét többnapos túrákon lehet felfedezni. Az egynapos túrák közül számunkra a legkimagaslóbb a Brewster-gleccser-túra volt. Erről számolunk be most.
Új-Zélandon több mint háromezer gleccser található. Ezek közül a leghíresebbek a Franz Josef-, a Fox- és a Tasman-gleccser. Mint ahogy a legtöbben, mi is óriási kíváncsisággal túráztunk a legismertebb gleccserekhez, ám végül nem ezek adták a legjobb élményt.
Az előbb említett három gleccseren kívül eljutottunk a Hooker-, a Mueller-, az Earnslaw-, a Rob Roy-, a Bonar- és a Volta-gleccserekhez is. A legtöbb gleccserhez nagyon közel csak helikopterrel vagy komoly hegymászói tudással és felszereléssel lehet eljutni. Mi mindegyiket egy- vagy többnapos gyalogtúrákkal közelítettünk meg.
A legnagyobb meglepetést és élményt egy kevésbé ismert gleccser, a Brewster adta. Ez lett a kedvenc egynapos túránk Új-Zélandon. A Brewster-gleccser Új-Zéland déli szigetén, a Mount Aspiring Nemzeti Park északi részén található. A hivatalos túraútvonal a Brewster menedékházig vezet, onnan pedig keményebb alpesi terepen, nem kijelölt ösvényen lehet eljutni a gleccserhez.
A Brewster-gleccser gyorsan reagál az időjárási változásokra; jól mérhető a tömegvesztése és a szezonális hófelhalmozódása, emiatt gyakori kutatási helyszín is. Gyakran használják referenciagleccserként az Új-Zéland gleccsereinek változásait vizsgáló kutatásokban.
Alapjáraton ez egy kétnapos túra, viszont mi egy nap alatt szerettük volna teljesíteni, ezért hajnalban indultunk, majd éjszaka, fejlámpákkal fejeztük be a kalandot.
Ha valaki csak a menedékházig tervez feljutni, ami önmagában is gyönyörű látvány, azt is nagyon ajánljuk, viszont innen még nem látszik a gleccser. A túra a parkolótól a menedékházig, és vissza 10 kilométer. A szintemelkedés 1000–1100 méter. A terepet nedves kövek, sáros szakaszok, gyökerek, néhol kapaszkodós részek és meredek emelkedők nehezítik.
A túra első próbatétele, hogy egy folyón kell átkelni. A folyó kb. 20-40 méter széles, mélysége pedig az évszaktól és az időjárástól függ. Nyáron, száraz időben térdig ér, hóolvadás vagy esős napok után viszont derékig érő, gyors sodrású vízzé válhat. Nagyon fontos tudatosan megtervezni az utat, mert a folyó néhány óra alatt is megáradhat, és visszafelé lehetetlenné teszi az átjutást.
Mivel mi nyáron és száraz napokban voltunk ott, így biztonságosnak találtuk, hogy sötétben keljünk át a folyón, induláskor hajnalban és visszaérkezésnél éjszaka is.
A folyó után egy meredek, nedves, csúszós esőerdőn vezet az út az alpesi rétre, ahonnan a menedékházig már egy egyszerűbb, füves-sziklás gerincen jutunk fel.
A menedékház nagyon hangulatos, a hozzá tartozó pottyantós vécé pedig mindenki számára emlékezetes. A szükségletek elvégzése közben ugyanis egy teljesen átlátszó üvegajtón keresztül lehet figyelni a lenyűgöző tájat és a közeledő túrázókat.
A menedékháztól a gleccser légvonalban körülbelül másfél kilométerre van, gyalogosan viszont ez attól függ, ki milyen útvonalat választ. Innen már megfelelő tapasztalattal és jó időjárási körülmények között ajánlott tovább indulni. Mi technikaihegymászó-felszerelés nélkül teljesítettük ezt a szakaszt, ami csak nyári körülmények között kivitelezhető. Nincs kiépített ösvény, alpesi terepen, morénás, köves részeken kell haladni, és egyes szakaszokon még nyáron is előfordul hó és jég.
A túra közben elérkezünk egy ponthoz, ahonnan hirtelen feltárul a gleccser látványa és az elképesztően kék gleccsertavak. Ez az a rész, ahol a leginkább figyelni kell a terepi viszonyokra. Innen már csak lefelé haladunk a gleccserhez, de mivel nincs kijelölt útvonal, nehéz felmérni és átlátni a terepet a biztonságos lejutáshoz. Ezen a szakaszon több halálos baleset is történt az elmúlt években.
A tüneményes látkép könnyen elterelheti a figyelmünket arról, hogy biztonságos levezető utat találjunk a csúszós sziklafalakon. A látvány olyan felfokozott élményt ad, ami tudatosítja az emberben, hogy mennyire különleges és extrém környezetben jár. Ilyen helyeken túrázni nagyon ritkán adatik lehetőség, még azoknak is, akik kockáztatnak a nem hétköznapi látnivalóért.
Megérkezve teljes ámulatban voltunk a gleccsertavakban úszó jégtábláktól, és attól, hogy besétálhattunk a természetes jégbarlangokba. Azonban sokan elfeledkeznek arról, hogy a nyári időszakban, olvadáskor a legveszélyesebb egy gleccser közvetlen közelében lenni. Amíg ott tartózkodtunk, több hatalmas jégperem szakadt le félelmetes hangrobbanással figyelmeztetve, hogy tartsuk a tisztes távolságot.
Hatalmas mennyiségű olvadékvíz indult meg vízesések formájában az egész gleccser környezetében. Mindez hihetetlen látványt nyújtott, de ami még felejthetetlen számunkra, hogy ittunk a gleccsertóból, ami több száz éven keresztül jég formájában raktározódott a gleccserben – olyan tisztaságú víz volt, amilyennel már ritkán találkozni.
A gleccsertől a menedékházig még világosban szerettünk volna visszaérni a terepi viszonyok miatt. A naplementében haladva több kea madár, a világ egyetlen hegyi papagája jelent meg fölöttünk, és végigkísértek bennünket a menedékházig.
Kíváncsi természetű, barátságos, hangos madarak – az Új-Zélandon töltött egy év során itt sikerült igazán közel kerülni hozzájuk. Fantasztikus élmény volt. Azért is volt érdekes számunkra ez a találkozás, mert szerettük volna a keákat saját élőhelyükön megfigyelni.
A menedékháztól a maradék 5 kilométeres lefelé utat az esőerdőn keresztül már fejlámpákkal tettük meg, ahogy a folyón való átkelést is a túra legvégén.
Bár mi egy nap alatt, inkább teljesítménytúraként jártuk végig, most már inkább úgy gondoljuk, hogy időt kell hagyni a helynek, és minimum kétnapos túraként ajánlanánk. Mi sem gondoltuk előre, hogy ennyire egyedi élményt ad majd a gleccser közelsége.
Boróka és Gergő megszokott életmódjukat hátrahagyva 2024 őszén indultak útnak. Úti céljuk Ausztrália, Új-Zéland és Délkelet-Ázsia régiója. Utazásuk célja nem csupán a felfedezés és a kaland: egy civil szervezet képviselőiként (Biomimetika Oktatási és Innovációs Egyesület) azt a célt tűzték ki, hogy a természet inspirálta, fenntartható megoldásokat keressék. Ha követnéd a kalandjaikat, itt tudod megtenni.
A Brewster-gleccser elhelyezkedése nagyítható túratérképen:
További túraleírások a környékről a Szépkilátáson:
