2023. június 17. – 13:40
A 2452 méteres Nagyszalóki a Magas-Tátra legkönnyebben megmászható csúcsa, igazi magashegyi érzést nyújt. Nyugodtan nevezhetjük a magashegyi túrázás első osztályának, nem véletlen, hogy mindhárom fiammal kijárattam. (A Szépkilátás blog korábbi posztja alapján.)
Rögtön az első bekezdésben szeretném rendbe tenni a címet: természetesen nem részeg az a szép leány, nem is hányós-fosós influenzában szenved, hanem csak kitárulkozik Petőfi Sándor Úti jegyzeteiben, amelyben férfiúi gerjedelemmel ír a hegységről:
„ott feküdt még a Tátra egész pompájában, mint valami alvó szép leány, ki álmában lehányta takaróját, mely bájait leplezte. Gyönyörittasan szemléltem egy darabig... mert aztán fölriadt – tán a kocsizörgésre – s mintegy elszégyenülve burkolta magát köd-paplanába... a Tátra... a szép leány.” Valószínűleg a mi kocsink zörgését már messziről meghallhatta, mert mire Ótátrafüredre értünk, alaposan beburkolózott a nevezetes köd-paplanba.
2011 júniusában szántam el magam az első önálló magashegyi túrára, akkor 12 éves fiammal, valamint hegyi túrázásban zöldfülű barátnőmmel és kollégámmal. Azért választottam a 2452 méteres Nagyszalóki-csúcsot (szlovákul Slavkovský štít), mert magassága ugyan már tekintélyesnek számít, de a csúcs megközelítése azonban inkább túra, mint mászás. (Mátyás király például egy 2273 méter magas kiugróig fellovagolt rajta – amit azóta is Királyorrnak neveznek.)
Budapestről négy és fél óra autózás után érkeztünk meg a Nagyszalóki lábánál fekvő Ótátrafüredre (Stary Smokovec). Körülbelül dél lehetett, szemerkélt az eső, egy merő felhő volt az ég. Nem sokan voltak a városkában, gyorsan találtunk szállást az egykori Szontagh-villából lett apartmanszállóban. Erősen törtem a fejem, mi legyen, egy lenti eső odafent már komoly probléma lehet. Mindenesetre lepakoltunk, majd nekiindultunk a hegynek.
Gondoltam, felmegyünk a turistaközpontként üzemelő Tarajkáig (szlovákul Hrebienok, 1285 m), vagy még feljebb egy kicsit. Ha esik tovább, a hegy oldalában is vannak szép helyek, vízesések, legfeljebb megnézzük azokat. A Tarajkára sikló visz fel, 5 és fél euróért. Néhány kilométert és 30-40 percet lehet spórolni vele, de esőben jó választásnak tűnt.
A Tarajkán mintha javulni kezdett volna az idő. Nekivágtunk az ösvénynek, amiről azt gondoltam, hogy a Nagyszalókira visz, de 20 perc múlva kiderült, hogy teljesen más irányba keveredtünk. A helyzet ugyanis az, hogy jelzett turistaút (a kék) csak Ótátrafüredről visz a Nagyszalókira, a Tarajka felől egy sílejtőn kell felgyalogolni, vagy szintben vissza menni nyugat felé a (piros) Magistrálán, majd abból becsatlakozni a kék jelzésű csúcsra vezető turistaútra, amit egyébként Weisz útnak is neveznek.
Mi felszenvedtük magunkat a meredek sílejtőn (ezt jobb ha egyébként elkerüljük), és hirtelen rajta találtuk magunkat a törpefenyők között kanyargó Weisz úton. Az ösvény néhány perc után kivitt a Miksa-magaslaton kialakított vaskorlátos kilátóhelyre, a Maximiliánkára (1531 m). A hely Weisz Miksának, a Nagyszalókira vezető út (a Weisz út) kiépítőjének, a századfordulón a hegyi mentőszolgálatot megszervező túrázónak állít emléket.
Itt még elég vizesek voltunk az esőtől, de már határozottan úgy nézett ki, hogy jobb lesz az idő. Innen a gerinc mellett haladó, nagy kőlapokból kirakott – több mint százéves – út vitt tovább a csúcs felé.
Olivér 2000 méter fölött egy kicsit elgyengült, keze hideg volt mint a jég. Megtömtem csokival, átdörzsöltem a bőrét, és rábíztam a választást: tovább menjünk vagy visszaforduljunk. A továbbhaladást választotta, és láttam rajta, hogy nem lesz baj. A hangulaton nagyot javított hogy kisütött a nap.
A háttérben kibontakozott a lenti Poprádi-medence Poprádi tóval és a tátraalji településekkel. A Királyorrnál (Slavkovský Nos, 2273 m) nyomokban friss júniusi hóra lettünk figyelmesek, ami nem volt túl jó jel.
A csúcsig hátralevő fél óra az egyre vadabb környezetben elröppent, és már ott is voltunk a csúcskeresztnél. Nagy örömömben kiosztottam a csúcscsokikat, majd elkezdtem kicsomagolni a szendvicseket. Épp addig jutottam, amíg kinyitottam egy joghurtot, amikor elsötétült az ég, feltámadt a szél, és jó kis hóvihar kerekedett.
Úgy húztunk lefelé, hogy a joghurtot félig felbontva dobtam vissza a szendvicsek közé. A Királyorrhoz érve a szép leány fordult egyet álmában, és újra kitakarózott ködpaplanából.
Nyugtalan álma lehetett, mert csak rángatta fel-le azt az átkozott felhőtakarót. Végül csak lenyugodott, az út nagy részét már napsütésben tettük meg lefelé. 1200 méter szintet mentünk felfelé, 1400-at lefelé, éreztük a lábunkat, mikor végre befutottunk Ótátrafüredre. Az esti sör után olyat aludtunk az egyébként meglepően (a 2011-ben még) korrekt árú Szontagh-villában, mint a bunda. Akarom mondani, ködpaplan.
Miért Tátra a Tátra? A Tátra először Kosmas cseh krónikás 1125-ből származó, kézzel írott művében Tritri vagy Tryti néven szerepel, majd Tatur vagy Trytur (Anonymus művében) néven bukkant fel az 1200-as évek magyar irataiban. A XII-XIV. század között kelt magyar források Turtur, Turtul, Tortol, Tarczal elnevezéseket használnak, míg egy 1255-ből fennmaradt lengyel okirat mai nevén, Tatry név alatt említi a hegységet. Egy 1778-ban megjelent latin nyelvű kiadvány Tatur, magyarul Tátra néven említi a hegységet. A kevésbé elfogadott névmagyarázók közül a Tátrát Dr. Szontagh a régi szláv Tathor szóval hozta összefüggésbe, amelynek jelentése: a hegyek atyja. Stupnicki a tatároktól vezette le a Tátra nevet. Más források szlovák eredetűnek tüntetik fel a Tátrát, amely az ősszláv Trtri (szikla, omladék) szó mai változata.
A Nagyszalóki-csúcs első hivatalos megmászója Id. Buchholtz György (1643-1725) felkai evangélikus lelkész. 1664. júliusában, több társával egy orvvadász vezetésével a Tarajkáról megmászta a Nagyszalóki-csúcsot (azaz pont arra, mint mi). Tízen indultak a csúcs meghódítására, de csak négyen jutottak föl a csúcsra (mi ennél jobb arányt produkáltunk). Ez volt a második tátrai csúcs, amelyet megmásztak, és a családi krónikában fennmaradt leírás szerint a túra három napig tartott. (Forrás: Magyar Természetbarát Szövetség)
Négy évre rá, Olivér után második fiammal, Leóval is megmásztuk a 2452 méter magas csúcsot. Ami változott: régies (szlovák) nyelvezetű táblát kapott a csúcskereszt az első megmászás 350. évfordulójára, a Tarajkán pedig betiltották a lerollerezést – legnagyobb bánatunkra. Félúton felfelé volt egy kis válság, de megoldottuk. Leó csak ámuldozott a Magas-Tátra vad szépségén, én meg rajta, hogy mennyire elszánt.
Majd végül legkisebb fiam is befutott 2019-ben a Nagyszalókira, akkor egy kisvideót is csináltunk a túrából:
Konklúzió: A 2452 méteres Nagyszalóki a Magas-Tátra legkönnyebben megmászható csúcsa, ami igazi magashegyi érzést nyújt. Nyugodtan nevezhetjük a magashegyi túrázás első osztályának, nem véletlen, hogy mindhárom fiammal kijárattam, amikor 13-14 évesek lettek. Egy jó, bokát biztosan tartó bakancsban fel lehet érni rá 4 óra alatt. Viszont odafent arra kell számítani, hogy akár percek alatt megváltozhat az időjárás, lehűl a levegő, és megérkezik nyáron is a hóvihar. Ezért a meleg öltözetet, esőkabátot érdemes felcipelni.
Ha valaki egy könnyed egynapos túrán akarja letudni, hajnali indulással, oda-vissza 8-9 óra kocsiúttal + 8-9 óra mászásidővel megoldható az esti hazaérés Magyarországra. Én inkább az ott alvást választom, mert nyugisabb, és nem is olyan drága. Szálláshelynek most inkább az Ótátrafüredtől nem messze eső, de nem olyan puccos Nová Lesná települést ajánlanám. Jó tudni, hogy az útvonal télen és tavasszal le van zárva, június közepén nyitják meg.
A túraútvonal nagyítható térképen (ha piros a vonal, még érvényben van a téli lezárás):
A Szépkilátás – A Telex túrarovata friss anyagokból, valamint a korábbi blog.hu-s Szépkilátás blog túraleírásainak az archívumából állt össze. Ez a poszt 2013-ban jelent meg, de hangulatában most is ugyanilyen végigjárni az útvonalat.
Kommentelheted a posztot, ajánlhatsz más jó helyeket a Szép kilátás! Facebook-oldalán is, sőt lájkold a blogot, ha még nem tetted! Kérdések és tanácsok is ide jöhetnek.
További hasonló túrák a Magas-Tátrában: