Ez a cikk több mint egy éve jelent meg, elképzelhető, hogy pár elavult infó is van benne. Ha ilyet látna, kérjük, jelezze.
A Magas-Tátrában nem nagyon lehet bízni az időjárás-előrejelzésben, percek alatt télbe fordulhat a nyár, és vissza. A hegység legjellegzetesebb hegycsúcsán, a Krivánon ezt kétszer is sikerült megtapasztalni. (A Szépkilátás blog korábbi posztja alapján.)
Ha a Magas-Tátrába megyünk nyáron, akkor jó előre érdemes szállást foglalni. Ennek jegyében két héttel indulás előtt elkezdtem keresni megfelelő helyet, a Kriván (2494 m) megmászását ugyanis kétnaposra terveztem. Végül a Poprád és Ótátrafüred közötti Nová Lesnán (Alsőerdőfalván) sikerült. Ez egy olyan kisközség, ahol meglátták a lehetőséget a turistákban, és minden második ház kiadó, árérték-arányban pedig ideális.
A Marika panzió tulajdonosa viszont nem értett se magyarul, se angolul, ezért nem voltam teljesen biztos benne, hogy levelezésünk alapján tényleg fenntartanak-e egy helyet a házban. Ketten mentünk fiammal, Olivérrel, akivel már egy ideje tervezgettük, hogy megmásszuk a Krivánt.
Kora délután futottunk be kocsival Nová Lesnára. Marika tényleg nem beszélt angolul vagy magyarul, viszont szlovák-német keveréknyelven egész jól megbeszéltünk mindent. (2014-ben) a szoba mindössze 9 euró volt fejenként, ami elég korrekt, a reggeli pedig 4 euro/fő, ami szintén elég elfogadható ár. (Frissítés: most ennek körülbelül a duplája.) Annyi pénzünk maradt, hogy el tudtunk menni vacsorázni Alsóerdőfalva vendéglőjébe, a Kolibába vacsorázni.
A házban este találkoztunk két magyar túrázóval, akik előző nap a Lorenz-hágónál jártak. Elmesélték, hogy fent elkapta őket egy zápor, aminek következtében a lefele utat átszelő patakok bokáig érőből derékig gázolóssá dagadtak. Volt ahol át se tudtak menni, felhalmozódtak vagy 30-an, szlovákok, lengyelek, magyarok. Már-már helikopteres mentést akartak hívni, amikor néhányan összekapaszkodva nekiindultak az árnak. Végül csatárláncban, összefogódzkodva valamennyien átjutottak. A hegyekben amúgy sincs szlovák-magyar ellentét, de bajban végleg eltűnik a viszály.
Uhh, nem jó ómen, gondoltam. Az időtől tartottam egy kicsit. Az yr.no tökéletes kétnapos szép idős ablakot mutatott egy héttel az út előtt, aztán ahogy közeledtünk az időben, úgy lett először felhős, aztán esős. A túra reggelén is rápillantottam a meteora, déltől jelezte az esőt, 3 mm-est. Az nem sok, gondoltam, és nekivágtunk.
Félórányi autózás után a Kriván alatti parkolónál (Bývalá Važecká chata, 1140 méter) hagytuk a kocsit, borsos 5 erós díj fejében. Kilenckor indultunk el a kocsitól, innen negyedóra gyaloglásra volt a Tri studnicky pihenő a piros jelzésen, onnan pedig fel a zöldön.
A Tri studnicky legendája: régen egy helybeli erdész két lánya, Zuzka és Marienka vízért ment a közeli forráshoz, ahol egy sánta őzikét találtak. Megsajnálták és ápolni kezdték az állatot. Mostohaanyjuk az elmaradó lányok miatti türelmetlenségében és haragjában átkot mondott rájuk, ami azonnal beteljesedett. Az erdészlányok többet nem tértek haza, de az erdészlaknál egyszerre három forrás kezdett csörgedezni az elátkozottak könnyeiből.
Mivel egész lentről indultunk, szépen végignézhettük, hogy változik hegyi emeletenként a növényzet. Induláskor volt a dzsindzsa, aztán a lucfenyves. A viharoknak és a szúinváziónak köszönhetően néha elég apokaliptikus képet mutatott az erdő. Szerencsére feljebb a törpefenyvest nem fenyegette egyik vész sem. Kedvenc hegyi illatom, kellemesen simogató, hosszú tűlevelek: ez a Magas-Tátra legkomfortosabb emelete.
Aztán kezdtek elkopni a törpefenyők is. Félúton felfelé megkajáltuk az otthonról hozott egynapos szendvicseinket, és kortyintottunk rá egyet. Másfél liter vizet vittünk fel fejenként. A Kis-Kriván alatti kőomladékos dolina elérésekor ültünk le enni másodszor. Azt hittem, hogy már dél van, de kiderült, hogy csak két órája jövünk. Innen tulajdonképpen már csak egy órányi út volt hátra, a Kriván gerincén felfelé. Felnéztem a csúcsra, látszott, hogy elég sokan vannak fent, de nem lepett meg. A Kriván a szlovákok szent hegye, annyira népszerű, hogy a szlovák eurocent érmék hátoldalára is beszavazták.
De miért Kriván a Kriván? A helyi monda szerint, az Úr a teremtés hetedik napján megpihent de közben elgondolkozott művén. Mivel úgy érezte, hiányzik még valami a világból, megbízta egyik angyalát, hogy szórjon még szét a földön néhány természeti szépséget. Az angyal teljesítette kérését és szépítgette a tájakat. Így jutott el a tátrai vidékhez. Miközben repkedett a csúcsok felett a szárnya véletlenül beleakadt az egyikbe, aminek következtében kiszakadt a zsákja. Így szóródtak ide a rétek, sűrű erdők, állatok, azaz annyi természeti szépség, amennyi kevés hegységnek van még a világon. Az a csúcs, amelyikkel az angyal összeütközött, kajla maradt, így a Kriván (magyarul ferde) nevet kapta. A csúcs meghódítása egyébként Czirbesz András nevéhez fűződik (1773-ban), de megfordult itt II. Frigyes Ágost szász király is 1840-ben, akinek tiszteletére emlékoszlopot állítottak a Krivánon.
Az utolsó szakaszon néha kellett használni a kezünket is, de nem volt olyan rész, ahol komolyabban meg kellett volna kapaszkodni, vagy jelentősebbet kellett volna mászni. Egy óra helyett háromnegyed óra alatt felértünk. A csúcson körülbelül 10-15-en lehettek, fotózkodtak, eszegettek. Elismerően néztem Olivérre, jó időt jöttünk, úgy hogy még csak nem is siettünk.
Az első fotó egy közös csúcsszelfi lett. Az arcunk magáért beszél, aki tud olvasni róla, megérti, hogy miért nagyon jó hegyet mászni. Egy negyedórát maradtunk a csúcson, élvezve a kilátást. Meg is könnyebbültem, mert az esőt addig egész jól megúsztuk. A felhők ugyan láthatóan gyülekeztek, de biztos voltam benne, hogy fél órán belül nem lesz zuhé. Lefelé menet vastagodtak a távoli felhők, egyre kevesebben jöttek felfelé. Egy tátrai zerge egészen közel jött hozzánk. Izmait megfeszítve megállt egy pillanatra, hogy jól megnézzen minket, aztán kecses ruganyossággal tovaszökkent, fura prrrrrregő hangot kiadva.
Félúton lefelé már bizonyossá vált, hogy az egész túrát nem ússzuk meg szárazon. A Krivántól dél-keletre és dél-nyugatra is nagy viharfelhők ontották a vizet magukból, tőlünk légvonalban 10-20 kilométerre. Mennydörgés hallatszott több oldalról is, villámok csapkodtak a távolban. Már nagyon kevesen mentek felfelé. Aztán felettünk is rázendített az ég. Villám, mennydörgés, bővízű zuhany, ösvényünkön szabályos kis patak alakult ki.
Szerencsére volt útközben egy kunyhó, aminek a teteje alá behúzódtunk úgy huszadmagunkkal. Ha már így összejöttünk, elosztogattam egy tábla csokit. Amikor az eső halkult, gyorsan lesiettünk a parkolóig és bedobtuk magunkat a kocsiba. Esőkabát ide vagy oda, teljesen átáztam. Egészen hazáig egy szál vizes alsónadrágban vezettem. A jókedvünket azonban nem tudta elvenni még az a másfél órás dugó sem, amibe Ruzomberok előtt belefutottunk.
Egy évre rá középső fiammal is megmásztuk a hegyet. Az időjárás ugyanolyan szeszélyes volt: kánikulában indultunk, amiből viharos havas eső lett, a csúcson aztán megint hét ágra sütött a nap. This is Tatraaa!
Hárman utaztunk ki Amerika kollégával, és úgy terveztük, alszunk egyet Nová Lesnán (Alsóerdőfalva) a Magas-Tátra lábánál, majd másnap nekiszaladunk a hegynek. A meteo viszont aznapra még jó időt jósolt, másnapra 10 mm esőt. Ezért ahogy megérkeztünk, egyenesen a már ismerős Tri Studnicky parkolóhoz hajtottam a Kriván alá, és hajrá, délután háromkor megindultunk felfelé.
Az úttal, részletekkel, érdekességekkel most nem untatom a blog olvasóit, két évvel ezelőtti utunkon alaposan leírtam mindent. Akkor is tikkasztó, szaunát idéző kánikulában indultunk el, most is. Akkor sem úsztuk meg gatyáig ázás nélkül, most sem. Akkor lefele, az út végén kapott el a monszun, most viszont felfelé, 1800 méternél jött a sztereó mennydörgés, majd a vihar és a jégeső.
A jégesőt egy szikla alá bújva vészeltük át, és én komolyan vissza akartam fordulni. A cipőmben cuppogott a zokni, és az esőkabát ellenére bőrig áztam. Amerika kolléga riadt sünszemekkel pislogott ki lebernyegének kapucnija alól, és elindult lefelé. Leó viszont roppant eltökélt volt abban, hogy fel akar menni. Addig meresztettem a szemem a felhőkbe, amíg lassacskán oszladozni kezdtek, és elállt az eső. Azt mondtam, legyen menjünk tovább, legfeljebb ha megint fordul az idő, akkor visszafordulunk mi is.
A nap viszont egyre jobban előbújt, a szél elállt, sőt a csúcson egyenesen jó időnk lett újra. Még meg is száradtunk közben. A csúcson mi voltunk aznap az utolsók. Csak mi ketten álltunk a csúcskereszt mellett. Ahogy néztem, 4 óra alatt értünk fel, 3 óra alatt le. Leó a végére rettentően elfáradt. Küzdeni akarásból meg kell emelnem előtte a kalapom, 14 évesen 1350 méter szintkülönbség legyőzése oda-vissza nem semmi.
Mint megtanultuk, a Magas-Tátra rendkívül kiszámíthatatlan, pillanatok alatt jöhet a vihar. Esőkabát mindig kell, és nem árt az óvatosság. A hegy megmászása a magashegyi túrázás haladó foka. Neki lehet menni egy nagy levegővel kezdőként is, de inkább tapasztalt vezetővel ajánlanám. A szint felfelé és lefelé elég combos, három napig izomlázunk volt utána. A Kriván megmászása egy céltúra, nem lehet befűzni több célpont közé, azaz felmegy ember és lejön. Fent nincs menedékház sem, mint a Rysynél vagy a Fehér-tavi csúcsnál. Az utat meg lehet csinálni Magyarországról egy nap alatt is, de szerintem nem érdemes: a hajnali indulás, felszaladás, késő esti hazavezetés kényelmetlen és fárasztó.
Az útvonal nagyítható térképen (ha piros vonal látszik, akkor még tart a téli zárlat):
A Szépkilátás – A Telex túrarovata friss anyagokból, valamint a korábbi blog.hu-s Szépkilátás blog túraleírásainak az archívumából állt össze. Ez a poszt 2014-ben jelent meg, de hangulatában most is ugyanilyen végigjárni az útvonalat.
Kommentelheted a posztot, ajánlhatsz más jó helyeket a Szép kilátás! Facebook-oldalán is, sőt lájkold a blogot, ha még nem tetted! Kérdések és tanácsok is ide jöhetnek.
További hasonló túrák a Magas-Tátrában:
