Ez a cikk több mint egy éve jelent meg, elképzelhető, hogy pár elavult infó is van benne. Ha ilyet látna, kérjük, jelezze.
Volt egy hosszú időszak, amikor a fiaim, ha meglátták, hogy egy térképet tartok a kezemben a fejemet vakarva, azt mondták: mindig az ellenkező irányba kell indulni, mint amit mondok, mert akkor biztosan jófelé megyünk. Az első pár túránk tökéletesen leképezte ezt. (A Szépkilátás blog korábbi posztja alapján.)
A Visegrádi-hegységben tornyosuló Prédikálószék (639 m) az egyik, ha nem a leglátványosabb kilátópont Magyarországon, ráadásul az odavezető kb 5 kilométeres úton meredeznek a Vadálló-kövek, a közöttük kígyózó csúszós ösvény főleg tél környékén izgalmassá teheti az utat. Kitűnő kedvhozó túra bárkinek, főleg gyerekeknek.
Mikor két nagyobb fiam érdeklődni kezdett a kirándulások iránt, először a Rám-szakadékba vittem őket. Természetesen térkép nélkül indultunk és el is tévedtünk. Egy helyen megkérdeztünk egy embert, hol járunk, azt mondta, hogy erre a Prédikálószék van. Később kiderült, ő is rosszul tudta, de az orom neve annyira megtetszett, hogy elhatároztam, ez lesz túraérettnek nyilvánított (2009-ben 11 és 7 évesek voltak) fiaim első csúcsa.
Erre a túrára már megvettem a térképet, amit viszont a legnagyobb természetességgel otthon is felejtettem. Dömösig rendben volt az autóút. Ott leraktuk a kocsit, a Szentfa kápolna melletti Kaincz-forrásig nem lehetett elkeveredni. Onnan balra felfele kellett volna mennünk a forrás mögött, de megintcsak bekeveredtünk a Szőke-forrás-völgybe, mint korábban (ez az út megy el a tőle jobbra haladó Rám-szakadék és a Prédikálószékre vezető út között).
Egy idő után gyanús volt, hogy alig van emelkedő, és 1-2 kilométer után visszafordultunk. Ez nem tett jót fiaim közérzetének. A forrásnál útbaigazítottak minket, és elindultunk felfelé a meredeken. Két fiam még kevésbé lelkesedett, ezért azt mondtam nekik, hogy csak megnézzük az út elejét, ha legközelebb jövünk, már biztos ne tévedjünk el.
Addig-addig nézegettük, míg felértünk a Vadálló-kövekig. Ahogy a fenti fotón látszik, itt már nem volt probléma a lelkesedéssel, a gerinc oldalán sorakozó hat (Nagytuskó, Szélestorony, Bunkó, Függőkő, Felkiáltójel és Árpád trónja) kihűlt lávából megszilárdult kőzettömb ugyanis impozáns látvány. Az egyik kőtömböt formája alapján más néven Attila sisakos fejének is nevezik.
A Vadálló kövek a szakirodalom szerint egy 12 millió évvel ezelőtt felrobbant vulkán kalderájának (karimájának) egyik peremét alkotják, és évmilliók alatt formálódtak ilyenre. Van persze egy alternatív elképzelés is a keletkezésükre, ami szerint a kövek egy ősi nagy vár védművének, azaz a Dunához levezető falának a maradványa, és elsősorban a vízvételező szolgák útjának biztonságát szolgálta hajdanán.
Mindenesetre a kövek látványosak, itt már jó a kilátás a szomszéd (Rám-szakadékot rejtő) Rám-hegyre. Megszűnik az eddigi kaptató, az Árpád trónját elhagyva már csak egy 5 perces séta a Prédikálószék, enyhe emelkedőn. A lenti panorámakép Dobogókő felől készült: a jobboldali csúcs a Prédikálószék, és látszanak előtte a Vadálló-sziklák bordái is.
A tuti túraútvonal a Prédikálószékre:
A Prédikálószékre kiérve elénk tárul a Duna-kanyar íve, a part túloldalán magasodó Szent Mihály heggyel, amelynek az oldalában ott sötétednek a Remete-barlang fekete foltjai, és mögötte pedig a Börzsöny tömege. A Remete-barlang ásító szája egyébként annyira megtetszett nekünk, hogy nem sokkal később oda is eltúráztunk. Arról a túráról ez a poszt szól: Tompulás a magyar Spitzbergen.
Még egy szemszög: A szemközti Remete-barlangból egyébként így néz ki a Prédikálószék (a baloldali hegy) és Dömös nyáron (szemben messze a Dobogókő):
Rövid pihenő, fotózás, nézegetés, hangos halandzsa-prédikálás és természetesen a csúcskereszt alatt elfogyasztott csúcscsoki elmajszolása után elindultunk visszafelé. Lefelé a gyereklábak valahogy sokkal gyorsabban és jobb kedvvel vették az akadályt, így mintegy másfél óra alatt ott is voltunk a parkolóban hagyott kocsinál.
Az első kirándulás után három évvel a harmadik fiammal is felmásztunk a Prédikálószékre (idén, 2012-ben) egy szintén borús februári vasárnapon (fenti fotó). Igaz még csak hétéves, de rendkívül lelkesen lépegetett bátyjai nyomába. A Vadálló-kövek mellett elvezető jeges-havas ösvénynél egy kicsit megremegett, ki is jelentette, hogy téliszonya van, de kitartott, és sikerrel vette első hegymászását.
Mivel a Prédikálószék egyik kedvenc magyarországi túrahelyszínünkké lépett elő, természetesen az elsők között néztük meg, amikor 2016-ban új kilátót építettek rá:
A Szépkilátás – A Telex túrarovata friss anyagokból, valamint a korábbi blog.hu-s Szépkilátás blog túraleírásainak az archívumából állt össze. Ez a poszt 2012-ben jelent meg, de hangulatában most is ugyanilyen végigjárni az útvonalat.
