Ez a cikk több mint egy éve jelent meg, elképzelhető, hogy pár elavult infó is van benne. Ha ilyet látna, kérjük, jelezze.
A 44 kilométeres Budai Zöld túra első két részéről ezekben a posztokban írtam: Budapest legszebb túraútja az orrunk előtt van, mégse látjuk; és Budapest legszebb túrája, 2. rész: Az ezer lépcső útja. Ezek bejárása után egy héttel elindultunk a befejező szakaszra, ami már kivisz a fővárosból, Solymáron és Nagykovácsin át Telkiig, de azért tartogat meglepetéseket. (A Szépkilátás blog korábbi, téli leírása a túráról.)
Ezúttal is Amerika kolléga, valamint Anna volt az útitárs, valamint csatlakozott a csapathoz Viki is. Óbuda központjából felbuszoztunk a Hedvig utcához, felhágtunk a Farkas-torkon, hogy ott folytathassuk a Zöldet, ahol legutóbb abbahagytuk: a Hármashatár-hegy oldalútján, a Guckler Károly ösvényen.
Indítsunk egy kis földrajzzal, mit keres a Budai Zöld végpontja Telkiben? A helyzet az, hogy gyakran keveredik a Dunától körülölelt Dunazug-hegyvidék három része. Az még rendben van, hogy a fővároson belüli rész a Budai-hegység, hiszen mégiscsak Budán van. De Budapest határán kívül eső részeket a legtöbben már csak a Pilis gyűjtőszó alatt emlegetik. Pedig a Pilis nem más mint egy vékony, pengeszerű észak-nyugati hegyvonulat, ami elválasztja a Zsámbéki-medencéig érő Budai-hegységet és a Duna-kanyar belső ívét kitöltő Visegrádi-hegységet. Tehát egyáltalán nem furcsa, hogy a Budai Zöld a Zsámbéki-medencétől beljebb, a főváros fele eső Telkiben végződik, mert az még javában a Budai-hegység része.
Most, hogy már tudom, hol is járok, folytassuk az utat. Télen a Guckler-ösvény látványosabb, mert nem takarják a Duna felé eső kilátást a lombok.
Guckler Károly: Erdőtanácsos, székesfővárosi erdőmester volt. Nagy érdemeket szerzett a budai hegyvidék erdősítésében. Ő építette ki az óbudai hegyek pompás Oldalútját, amit halála után róla neveztek el.
Ráadásul túránk idején 15-20 centis hó ropogott a lábunk alatt a mínusz 1-2 fokban. Sütött a nap, ropogott a hó, ennél jobb állapotokra télen nem lehet számítani. A hóban taposott ösvény viszont furán szabályos volt. Ilyet túrázók nem taposnak.
Hamarosan megjött a válasz: rengeteg terepfutó edz a Hármashatár-hegyen. Volt, hogy egy ötvenfős csapat kocogott el mellettünk a vékony nyomon. Úgy, hogy közben összesen kettő túrázóval találkoztunk. Ez van: a Hármashatár-hegyen átvették az uralmat a futók. Nehogy félreértse valaki, nem sajnálom, csak egyszerűen konstatálom. Szerintem én is ki fogok jönni ide futni majd.
A kép már a Virágos-nyereg után készült, ahol a Hármashatár-hegy és Vihar-hegy után sorban következő, 444 méter magas Csúcs-hegy nyugati oldalán vezet a Zöld.
Csúcs-hegy: A középkorban Hegyes-hegy (Mons Hyges), illetve Csúcsos-hegy néven ismerték. A 18. században egyes térképeken Gercse-hegy (Mons Gercse) néven említik, a délnyugati lejtőjén fekvő Gercse falu miatt. Birtokosa 1302-ben Gerchei László, Károly Róbert hűséges embere lehetett, akit királya és Vencel király összetűzései során emennek emberei egész háza népével együtt kiirtottak, a mészárlást (amint erről egy 1332-es feljegyzés tanúskodik) László egyetlen lánya élte túl.
A Csúcs-hegy után a Zöld egy rövid szakaszon ismét együtt halad a Kéktúrával, de míg az lemegy a völgybe Pilisborosjenő felé a Rozália téglagyárhoz, a Zöld folytatja észak-nyugati irányba, Solymár felé. Mindez csak azért érdekes, mert a Kéktúra vonalát elhagyva a kellemes erdei ösvény erdei útba vált át. Az erdei útnak pedig van az a hátránya, hogy erdészeti járművek közlekednek rajta, csapadékos időben nagy dzsuvát hagyva maguk után.
Ez a szakasz szerencsére a fagy miatt még nem vált teljesen dágványossá, de a tiszta, ropogós hó a hátunk mögött maradt. Ezen a nem túl látványos erdei részen léptük át Budapest határát. Nemsokára azonban kiértünk az erdőből, az Erdőföldek nevű, hóval borított lapályra. Itt ismét kezdtek feltűnni az emberek, jobbára a kutyájukat sétáltatva. Egy barátságos példánnyal a lányok is egész jóba lettek.
Innen már csak egy ugrás volt Solymár, és a határában álló Solymári vár a Mátyás-dombon. A rom a térképeken Szarkavár néven is szerepel, ez azonban Ritter György helytörténész szerint ez egy szerencsétlen félrefordítás volt a Falkenburg (Sólyomvár) elnevezés magyarításakor.
Solymári vár: A 180 méter magas dombon álló egykori várat 1355 körül építették a Lackfiak, ezután számos kézen átvándorolt. Az 1541-es budai török megszállásnál dőlt véglegesen romba. Köveit elhordták, sokáig semmi nem utalt arra, hogy valaha itt vár állt. Az első ásatások 1930-ban kezdődtek el, 1970-ben újraindultak, és 2013-ban jutottak odáig, hogy előkerültek a falak, és felépült az eredeti öregtorony és kapuzat feltételezett alakját idéző kilátótorony. Azóta belépődíj fejében látogatható.
Mi is felmásztunk a toronyba, hogy körülnézzünk. A toronyból jó kilátás nyílik a Kevélyekre, a Pilis-tetőre és Solymárra is. Ettünk, teáztunk, tovább álltunk.
Még a vár közelében volt egy érdekes kis épület, amit nem nagyon figyeltem meg, mert egyszerű kis raktárháznak vagy nyilvános vécének tűnt. Amikor a térképen visszakövettem az utat, akkor derült ki, hogy az egy minimalista stílusú minikulcsosház.
Ez nyilván azoknak fontos infó, akik hosszabb útvonalon járnak erre, ilyen pedig egy van: a Mariazelltől Csíksomlyóig tartó Mária zarándokút, ami feltehetőleg a közeli Fatimai kápolna miatt kanyarodik erre. A Zöld innentől nyugati irányban átszeli Solymárt.
Solymár: Mai nevét 1244-ben, majd 1266-ban említik először oklevelek Solomar, illetve Salmaar alakban. Nevének kialakulására adja magát az, hogy itt laktak a királyi solymászok. Ezt azonban Ritter György helytörténész kétli, és felveti, hogy még honfoglalás előtti időkből maradt itt az elnevezés, a délszláv sokolar (solymász) szóból. De létezik a néveredetre olyan monda is, ami szerint Mátyás király vadásztársaival erre haladt el, amikor a király egyik hallgatag vadásztársának odaszólt, hogy „Szólj már!”. Ennek latinos írásából származna a Solymár név.
A takaros nagyközségben a Dankó Takarmánybolt és a Kukori Munkaruha Szaküzlet között elhaladva fordultunk rá Templom térre, ami meglehetősen álmos hangulatban várt minket. Innen nem messze kiértünk Solymárról, és újra az erdőbe érve elindultunk a havas ösvényen fel a Zsíros-hegyre.
Nem kellett sokat kaptatni, hogy odaérjünk a hegy oldalába mart egykori mészkőbányához. A Zöldről letérve, néhány perces úton megközelíthető a bánya felett nyíló Ördöglyuk-barlang.
Solymári-ördöglyuk: A budai hegyek főváros határán túli legnagyobb kiterjedésű barlangja. Hévizek alakíthatták ki, erre utal a barlang labirintushálózatos, többszintes szerkezete, számos gömbfülkéje, és a meleg vízből lerakódott ásványok. Nagyméretű csarnokait gyakran egészen keskeny, úgynevezett gilisztajáratok kötik össze, több helyen pedig veszélyes, mély kürtőkön közelíthetők meg.
A barlangot már kétszer is megjártuk a fiaimmal és Gabival, akik nagyon élvezték, a tapasztalatokat egy másik posztban írtam le. A barlang egyébként csak vezetővel, overallban, és némi díjazás fejében látogatható, egyébként le van zárva. A bejárata előtt azonban van egy kis terasz rész, ahonnan nagyon jó a kilátás Solymárra és a mögötte vonuló Kevélyekre. Azaz tökéletes panorámapont és pihenőhely.
Ide már közel van Nagykovácsi határa. Egy darabon együtt halad a három nagy budai túraút, a Zöld, a Kék és a Sárga útvonala. Ez már a Zsiros-hegy teteje.
Zsíros-hegy: Két részből áll: a Felső- és Alsó-Zsíros-hegyből, de a köztudat Zsíros-hegy néven az Alsót ismeri. 424 méter magas. Nevét onnan kaphatta egyes források szerint, hogy messziről nézve zsírrögökre emlékeztet. Ez az 1930 körüli fotót nézve, nem is annyira elrugaszkodott elképzelés. Akkoriban a Zsíros-hegy akkoriban tök kopasz volt, nem sokkal később fásították be.
Itt benézhettünk volna egy hagymás-zsíros kenyérre a Muflon-itató nevű frissítőhelyre, de valahogyan elnavigáltam mellette. Sőt, kisétálhattunk volna a Zsíros-hegy ormára, ahol a barlangi teraszhoz hasonló kilátás várt volna minket, de azt meg azért hagytuk ki, mert már nem nagyon volt időnk nézegetni, másrészt már nagyon sokszor láttam. Így, aki kíváncsi rá, hogy milyen, az kénytelen lesz felkeresni ezt a korábbi posztomat, és megnézni az abban található fotót.
A három turistaút közös szakasza mellett állt régebben a Zsíros-hegyi turistaház is. Ma már csak a romjai vannak meg.
Zsíros-hegyi turistaház. 1928-ban építette fel a turistaházat a Magyar Turista Egyesület Péntekiek Asztala nevű csoportja. Sokáig kedvelt hely volt, állapota azonban a hetvenes évektől romlani kezdett. 1986-ban zárt be, tégláit széthordták.
A hegyről könnyű séta volt lefelé Nagykovácsi központjáig. Útközben, ha már a Muflon-itatót kihagytuk, beugrottunk a Kiskamra falatozóba, ahol kellemes csülkös-kolbászos káposztalevessel töltöttem fel lemerülőben levő energiatartályaimat.
Nagykovácsi: A főváros környékének legmagasabban fekvő települése. Az erdős Nagy-Kopasz és a kopár Nagy-Szénás közötti magas katlanban bújik meg. A község neve arra utal, hogy itt királyi kovácsok, vasművesek éltek. A XX. században sokáig igazi turistaút-csomópont volt.
A Nagykovácsi főutcáján álldogáló, példásan feltáblázott útmutató oszlop is mutatja, hogy ez a község a Budai-hegység outdoor fővárosa is lehetne.
A központon áthalad a Zöld és a Pilisi Piros (aminek 23 kilométeres budai részét később tervezem bejárni), a határán pedig végigmegy a Kéktúra és az Esztergom-Budaörs között húzódó Sárga. Itt találkozik tehát a Visegrádi-hegység, a Pilis és a Budai-hegység négy legfontosabb túraútvonala.
Sőt, itt van a Budai-hegység három legmagasabb hegye is, a Nagy-Kopasz (559 m), Kutya-hegy (558 m), Nagy-Szénás (550 m), kiváló panorámákkal. Nem véletlen épült ide régebben a Zsíros-hegyi turistaház, ami azonban valahogy kimaradt a nagy turistaház-felújítási programból, pedig lenne fantázia benne.
A központból kifelé kereszteztük az Ördög-árkot. A községhatárnál kitoltunk egy hóban rekedt kisbuszt az útra, majd hamarosan odaértünk a Széltörés erdőhöz.
Az erdő szélétől indul felfelé a Zöldre merőlegesen a zöld háromszög turistaút a Nagy-Kopaszra és a tetején álló Csergezán-kilátóra. A kilátót már korábban meglátogattuk párszor, most nem mentünk fel, mert túl nagy kitérő lett volna, de egy jó kis korábbi felvételem van róla:
Csergezán Pál-kilátó: A különleges alakú, leginkább vitorlát formázó kilátó 2004-2005-ben épült, 2006-ban adták át. Homlokzatát különleges lécborítás fedi, ezért tériszony nélkül lehet feljutni a kilátó kereken 100 lépcsőjén a 18 méter magasban elhelyezkedő legfelső kilátószintre. Nevét Csergezán Pál állatfestőről, grafikusról, Kittenberger Kálmán és Fekete István könyveinek illusztrátoráról kapta, aki Telkiben töltötte utolsó éveit.
Inkább behatoltunk a Széltörés-erdőbe, ami egy régi természeti katasztrófáról kapta a nevét. A Széltörés-erdő elnevezése az 1924. június 14-én Páty felől erre végigsöprő, tornádó erejű szélvihar pusztításának emlékét őrzi. Akik az áldozatokat is követelő orkán elől megmenekültek, hálából egy tölgyfán szentképet helyeztek el. A Képesfa a Zöld túraút mellett áll.
Ezen a vasárnapon nem fújt a szél, nem kellett tartanunk attól, hogy ránk dől egy fa. Viszont kezdett lemenni a nap. Szép lassan elcsorogtunk az Anna vadászlak és Csergezán Pál erdei nyughelye mellett, majd a 422 méter magas Telki-hegyet észak felől kerülve beértünk utunk végállomására, Telkibe.
Konklúzió: A Budai Zöld Telki és Hármashatár-hegy közötti szakasza már nem halad városi környezetben, igaz, átvág Solymáron és Nagykovácsin. De sokkal inkább klasszikus túraútvonal, mint az első, fővárosi fele. Ami az előnye, de egyben a hátránya is. Útvonalán több a természet, kevesebb a látnivaló. Az első rövidke szakasz tömény látványorgiája, majd a nevezetes városi kirándulóhelyeket felfűző második rész után jól is esik nyugalmasabb 22 kilométeres szakasz. A Budai Zöld így együttesen tökéletes bevezetés kezdő kirándulóknak a túrázás világába. (A földrajzi és helytörténeti részek forrása: Pápa Miklós, Dénes György: Budai-hegység útikalauz, Wikipédia, Hellonagykovacsi.hu)
- A budai Zöld, első rész: Budapest legszebb túraútja az orrunk előtt van, mégse látjuk
- A budai Zöld, második rész: Budapest legszebb túrája, 2. rész: Az ezer lépcső útja
A Szépkilátás – A Telex túrarovata friss anyagokból, valamint a korábbi blog.hu-s Szépkilátás blog túraleírásainak az archívumából állt össze. Ez a poszt 2018-ban jelent meg, de hangulatában most is ugyanilyen végigjárni az útvonalat.
