Egy kicsit szexi is akart lenni, de a szuperhősdressz inkább a légellenállásról szól

Míg például a kerékpárversenyzésben az aerodinamikai előnyök kihasználását a végletekig fokozzák, ez eddig az atlétikában nem kapott különös hangsúlyt. Egy múlt pénteki londoni versenyen a brit Keely Hodgkinson szuperhősdresszhez hasonló kezeslábasával viszont újra ráirányította a figyelmet arra, hogy a futásban is érdemes lehet csökkenteni a légellenállást. Meg persze arra is, hogy egy atléta ruhája exkluzív divatdarab is lehet.

„Egy kicsit szexinek is akartam érezni magam” – mondta Hodgkinson, miután a londoni Athlos versenyen megnyerte a 800 méteres síkfutást. Persze ez volt talán a legkisebb érv a fekete, csuklyával és kivágásokkal ellátott kezeslábasa mellett.

Aki esetleg már a 2000-es sydney-i olimpián is követte az atlétikai versenyeket, emlékezhet rá, hogy az ausztrálok 400 méteres sprintere, Cathy Freeman olyan kezeslábast viselt, amelyet addig jószerivel csak gyorskorcsolyázók hordtak. A futó arcán és kézfején kívül mindent szövet borított a légellenállás csökkentése érdekében. Azt nem tudni, hogy hány tized- vagy századmásodpercet jelenthetett ez neki, mindenesetre megnyerte az olimpiát. Igaz, az azt megelőző két világbajnokságon is győzött, anélkül, hogy szuperdresszt húzott volna fel magára.

Freeman után mintha egyből feledésbe is merült volna az egyberuha, és azóta is gyakran felmerül a laikusokban is, hogy vajon mennyit számíthatnak egy sprintben, ahol századok döntenek, a lifegő rajtszámok, a hatalmas hajkoronák vagy időnként a nyakakban ugráló aranyláncok.

Az, hogy a ruházattal is lehet némi időnyereséget elérni, tavaly újra előkerült, a négy percen belüli egy mérföldet megcélzó Faith Kipyegon is már hajpántot és egybedresszt húzott, amelyre némileg hasonlított most az olimpiai bajnok Hodgkinson ruhája is.

„Úgy vélem, ez a divat, a sebesség és a tudomány ötvözete, amely talán az atlétika jövőjét is jelentheti. Nem voltunk biztosak benne, mikor is viseljük majd ezt a ruhát, de utólag visszagondolva tökéletes választásnak bizonyult ez a kizárólag női verseny, amely a csillogásról, a glamúrról és a nőkre irányuló figyelemről szólt” – mondta Hodgkinson, a többes számmal a Nike ruhát tervező csapatára utalva.

Az Athlos sorozat már két éve igyekszik a női atlétákat a figyelem középpontjába állítani, csak nekik rendeznek versenyszámokat, és magas pénzdíjakat is tűznek ki, a győztesek pedig egy Tiffany által készített koronát is kapnak. A pénteki verseny előtt az indulók vörös szőnyeges bevonuláson vettek részt, és az egész eseménynek inkább olyan hangulata volt, mint egy rave partynak, mintsem egy atlétikai versenynek a Guardian beszámolója szerint. Így tehát az Athlos is nyugodtan pályázhat az atlétika megújítására az először Budapesten rendezett világdöntő mellett. Hodgkinsonsék tehát valóban jó helyszínt választottak a ruha debütálásához, és az is e mellett szólhatott, hogy ez már a szezon vége volt, nem kockáztatott sokat.

A futó elismerte, hogy Freeman dressze volt az előképük, de sokkal fejlettebb technológiát használtak. „Az anyagtechnológia terén, a bőr és az emberi test gyorsabbá tételében olyan hatalmas tudományos háttér és fejlődés van mögötte, amilyet el sem hinnél. Technikailag nézve a légellenállás miatt lassabb vagy, ha szabadon hagyod a hajad, de én úgy voltam vele: ez nem alku tárgya” – mondta Hodgkinson, aki valóban nem aknázta ki maximálisan a légellenállás-csökkentést, hiszen nem teljes csuklyát viselt, hanem hátulról nyitottat, így szabadon loboghatott a haja.

Dan Farron, a Nike innovatív ruházati tervezésért felelős alelnöke azt ígérte Hodgkinsonnak, hogy gyorsabbá tudják őt tenni, ha több bőrfelületet fednek be a testén. A ruhával a légellenállást csökkentették, így nőhet a futó sebessége, de a testhőmérséklet szabályozása is szempont volt. Részben emiatt maradt fedetlen Hodgkinson háta, itt több hőt tudott leadni. Arra is figyelniük kellett, hogy a sportoló mindezzel együtt jól érezze magát a dresszben – emiatt maradhatott részben szabadon a lófarka. „Nálam nagyon fontos a »jól nézz ki, érezd jól magad« elv, valamint a mentális és fizikai egyensúly” – mondta futó.

„Hodgkinson nyitott hátú, teljes hosszúságú, kapucnis versenydresszét úgy tervezték, hogy a lehető legjobb aerodinamikai előnyt biztosítsa, miközben a divatszabászat szintjét idéző, kézműves kidolgozású illeszkedésével maximális mozgásszabadságot és optimális kényelmet nyújt” – közölte a Nike. Minden egyes varrást, panelt és 3D-nyomtatott elemet úgy alakítottak ki, hogy a futónak a legkevesebb erőkifejtésébe kerüljön a légellenállás leküzdése.

A gyártó azt nem árulta el, hogy milyen anyagokból van a ruha, csak azt mondta, hogy olyan, mintha egy második bőr lenne, csak gyorsabb. A szabás meghatározásához elkészítették Hodgkinson részletes mozgásmintáját, és a ruhát úgy tervezték, hogy az anyag a futó maximális lépéshosszánál se gyűrődjön fel vagy feszüljön. A térdhajlatánál is úgy alakították ki, hogy a láb maximális behajlásakor is teljesen rásimuljon a testre, miközben a hónaljnál és a háton nagy nyílások segítik a testhőmérséklet szabályozását. „Őszintén szólva olyan érzés, mintha nem is viselnék semmit. Dél-Afrikában 37 fokos hőségben edzettem benne, és teljesen rendben volt” – mondta a futó.

A Nike emellett sok, 3D-nyomtatással készült örvénykeltő elemet is elhelyezett a ruha kulcsfontosságú részein, a vállakon, a combokon, a törzsön és a kapucnin. A Nike szerint ezek célzott „minitornádókat” hoznak létre, amelyek arra kényszerítik a gyorsan áramló levegőt, hogy a test mögött haladó lassabb légáramlatokhoz csatlakozzon, ahelyett, hogy leválna és légellenállást növelő örvényt képezne.

„Hat hónapot töltöttünk azzal, hogy a végtelenségig csiszolgattuk és módosítgattuk a részleteket, és megszállottan foglalkoztunk minden aprósággal. Még a Manchesterben tartott utolsó megbeszélésünkön is rákérdeztem, nem akar-e mégis kihátrálni a kapucnis megoldásból. Azt felelte, teljes mértékben elkötelezett mellette. Amikor felhúzza, olyan környezetet teremt, ahol semmi sem vonhatja el a figyelmét. Teljesen ráhangolódik a feladatra” – mondta Hannah Amis innovációs és ruházati terméktervezési igazgató.

A Nike által tervezett ruha megfelel a Nemzetközi Atlétikai Szövetség szabályainak is, így megvan az esélye, hogy hasonlókkal gyakrabban találkozhatunk majd a jövőben „Igazán érdekes a helyzet, hiszen néhány év múlva ez lesz a megszokott, még ha most talán szokatlannak is tűnik. Az olimpiára olyan választási lehetőség lesz, amellyel a brit csapat felszerelésének átvételekor is élhetünk. Izgalmas, hogy már most bemutathatjuk” – mondta Georgia Hunter Bell, aki főként 1500 méteren és egy mérföldön versenyez.

Ahhoz, hogy a futók valóban nagyobb számban ezeket a szuperdresszeket válasszák, tudományos bizonyítékokra is szükség lehet. Egyelőre inkább csak a marketingjük erős ezeknek a ruháknak, a gyártó sem tett olyan kinyilatkoztatásokat, hogy mennyi százalék erőkifejtés spórolható meg velük, vagy hány század-, tizedmásodperc előnyt jelenthetnek egy adott távon. Amíg nem lesznek ilyen adatok, addig a sportolók azt a ruhát választják, amelyben a legjobban érzik magukat.

De a kapucnis ruhának ettől függetlenül is lehet előnye, ahogy arra Georgia Hunter Bell a nyilatkozatában utalt: a látványos darabok nagyobb figyelmet teremthetnek a női sportolóknak. Bár nagy sportág, az atlétákat ritkán övezi akkora figyelem, mint mondjuk a legjobb teniszezőket. Hodgkinson a viseletével most ki is tört kicsit a sportág ketrecéből, virálissá váltak a róla készült fotók, és egyből olyan teniszezőkhöz kezdték el hasonlítani, mint Oszaka Naomi vagy Serena Williams, akik gyakran felülírják a pályákon megszokott dresscode-ot különleges tervezésű ruhájukkal.