„Nem találom a szavakat, hogy elmondjam, milyen büszke vagyok rájuk. Megszakadt szívvel játszanak”
Előzetesen mindkét fél úgy nyilatkozott, hogy senkinek nincs túl nagy kedve lejátszani a futball-világbajnokság bronzmérkőzését, a végére viszont az egész vb egyik legemlékezetesebb meccse lett, amin Anglia úgy nyert 6-4-re Franciaország ellen, hogy a félidőben már 4-0-ra vezettek.
Ekkor kérdezte a BBC az angol válogatott segédedzőjét, Anthony Barryt, aki az érzelmeivel küszködve méltatta a játékosokat: „Kicsit elérzékenyültem. Nem találom a szavakat, hogy elmondjam, milyen büszke vagyok rájuk. Megszakadt szívvel játszanak” – mondta Barry, hozzátéve, hogy a cinikusok majd biztos azt mondják, hogy kicsit későn jött ez a jó forma a bronzmérkőzésen, de nagyon büszke a játékosokra, hiszen egy kiemelkedően jó válogatott ellen játszanak. Hozzátette azt is, hogy hátravan még 45 perc, bármi megtörténhet, de nagyon büszke a csapatra, és reméli, odahaza is mindenki így érez.
Barry mintha megérezte volna a francia feltámadást, Didier Deschamps csapata a csapnivaló első félidő után négy cserével folytatta, ez fel is rázta őket, 21 perc alatt feljöttek 4-3-ra, de Anglia nem omlott össze és végül 6-4-re nyertek minden idők egyik legjobb vb-meccsén.
Az angol válogatott szövetségi kapitánya, Thomas Tuchel a lefújás után elárulta, hogy a Mexikó elleni továbbjutás utáni ünneplés közben, az egyik hirdetőtáblán átesve a karját törő Jordan Hendersontól érkezett az öltözőben az a lelkesítő beszéd, ami feltüzelte a játékosokat.
„Ő segített abban, hogy mindannyian a megfelelő lelkiállapotban vágjunk neki a meccsnek, és ugyanazzal a szemlélettel lépjünk pályára. Hihetetlen volt, mert ez a nap érzelmileg nagyon megterhelő volt.” Tuchel szerint az elmúlt hét hétben valami egészen különlegeset hoztak össze közösen. „Ugyanakkor továbbra is tartom, amit korábban mondtam: jobb futballt kell játszanunk, nyomás alatt jobban kell menedzselnünk a mérkőzéseket, jobb döntéseket kell hoznunk, és hatékonyabban kell védekeznünk.”
Tuchel arról is beszélt, hogy sokat jelentett nekik a mérkőzés, „még akkor is, ha egy bronzérmet sosem lehet igazán felszabadultan ünnepelni. Hatvan év után ez az első világbajnoki érmünk, ráadásul az első, amelyet külföldön rendezett vb-n szereztünk. Remélem, hogy a játékosok idővel büszkék lesznek erre. Mi a lehető legnagyobb álmot kergettük, rendkívül ambiciózus célt tűztünk ki magunk elé: be akartunk jutni a világbajnoki döntőbe. Ezért különösen fájdalmas, amikor ilyen közel kerülsz hozzá, mégsem sikerül. Ez a csalódás még jó ideig velünk marad.”
