Túlvagyunk a világbajnokságon a teljes tizenhatoddöntős körön és még két nyolcaddöntőn, az egyenes kieséses szakaszban lejátszott eddigi 18 mérkőzésből viszonylag kevés volt sima.
Kanada, Brazília, Norvégia, Anglia és Portugália is csak a hajrában szerzett góllal tudott továbbjutni a tizenhatoddöntőben, Belgiumnak, és óriási meglepetésre a Zöld-foki Köztársaság ellen Argentínának is hosszabbítás kellett, Marokkónak, Paraguaynak és Egyiptomnak pedig büntetőpárbajra volt szüksége a nyolcaddöntőbe jutáshoz.
Két házigazda, Mexikó és az Egyesült Államok, az Algérián átjutó Svájc, a Ghánát kiejtő Kolumbia, az Ausztrián átgázoló Spanyolország, valamint a bombaformában játszó Franciaország vette könnyedén az akadályt a legjobb tizenhat között. Sőt, a franciák már a következő szakaszon is túl vannak, előbb Svédországot verték simán, majd Paraguayon is szó szerint átküzdötték magukat.
Így nincs már csapat, aminek ne lett volna kemény, hajtós, szorosabb mérkőzése, de három csapat azért kiemelkedik a többi közül. Közülük Franciaország jár a legmesszebb a negyeddöntőbe jutva, nekik a mostani, Paraguay elleni harc volt a legnehezebb forduló. Lionel Messiék és Spanyolország is a Zöld-foki Köztársasággal küzdött meg, előbbiek csak a hosszabbításban tudták verni 3-2-re Vozinháékat, míg a spanyolok a csoportkört nyitották ellenük egy 0-0-val. Akkor azon még mindenki meglepődött, de azóta, látva a zöld-foki játékot, ez már kevésbé tűnik furcsának.
A németeket büntetőpárbajjal kiejtő Paraguay érezte előre, hogy szép focival nem tudják felvenni a versenyt a franciákkal, ezért egy kőkemény csatát próbáltak megvívni Kylian Mbappéékkal, de a franciák ettől sem ijedtek meg. “Tudjuk, hogyan kell csúnya focit játszani” – mondta Mbappé a mérkőzés után. Azt hitték, szmokingban fogunk megjelenni, de mi felkészültünk. Még ebben a fociban is jobbak voltunk náluk. Ez az ő focistílusuk – nincs jó vagy rossz módja a játéknak. Így próbáltak legyőzni minket, de mi nyertünk.”
Paraguay ellen egyébként 1998-ban, hazai pályán is megszenvedtek, a José Luis Chilavert fémjelezte csapatot a hosszabbításban, Laurent Blanc 114. perces, történelmi aranygóljával tudták csak verni, ez volt a vb-k történetének első aranygólja.
Az eddig lement 90 vb-meccs alapján egyértelműen a nem mindennapi taktikával előálló Paraguayon is túljutó Franciaország tűnik a legerősebb csapatnak a vb-n, hozzájuk közel jön Argentína és Spanyolország. Bár a következő fordulókban bármi lehet, az azért jól látszik, hogy inkább az lenne a meglepetés, a Didier Deschamps és csapata nem jutna el sorozatban harmadik vb-döntőjéig.
Ez persze önmagában elég nagy dolog lenne, sorban három vb-döntőben eddig csak az NSZK (1982-90) és Brazília (1994-2002) szerepelt, a nyugatnémetek egyet, a brazilok kettőt nyertek meg.
Franciaország az egyik legnagyobb esélyesként vágott neki a tornának, az eddigi öt meccsükön látottak pedig csak ráerősítettek erre. Hibátlanul jutottak tovább a csoportkörből (csak Mexikó és Argentína volt képes erre rajtuk kívül), ahol három meccsen tíz gólt lőttek, ebben csak az azóta már kiesett Hollandia és Németország volt velük párban. Kylian Mbappé 27 évesen már majdnem annyi vb-gólnál jár, mint a 39 éves rekorder, Lionel Messi, közben pedig már a franciáé a vb-k egyenes kieséses szakaszában lőtt legtöbb gól, a Paraguay elleni tizenegyesgól után 10 rájátszásmeccsen 11 gólt szerzett. A gólokban egyébként fej fej mellett haladhatnak, amíg mindkét csapat versenyben lesz, de Mbappé még szinte biztosan ott lesz a következő, de akár a 2034-es vb-n is, Messitől már a spanyol-portugál-marokkói rendezésű tornán való részvétel is meglepő lenne, tekintve, hogy már most is alig fut a pályán. Most Messi 20, Mbappé 19 vb-gólnál tart, a mostani tornán pedig 7-7 a verseny, de Messinek még jön a nyolcaddöntő, tehát egy kör lemaradásban van ezen a vb-n.
Persze csapat legyen a talpán, ami meg próbálja állítani a franciákat, akár sima focival, akár olyan, éles kritikákat kiváltó játékkal próbálkozzon, mint Paraguay tette. Mbappé 27 éves korára elfogadta, hogy akármit csinál, akkor is középcsatár lesz a francia válogatottban, ebbe beletörődve végre elkezdett középcsatárként játszani, ami meg is látszik. A világ egyik legjobb támadója öt meccsen hét gólnál jár, nem nagyon tudják megállítani a védelmek, a sebességével, cseleivel, fizikai erejével bárkinek gondot tud okozni.
Ez már önmagában elég nagy gond, de akkor még ott jön a jobbszélen az aranylabdás, a Paris Saint-Germainnel kétszeres Bajnokok Ligája-győztes Ousmane Dembélé, aki tényleg korunk egyik legjobb játékosa. Előkészítésben, befejezésben is halálos, ha játszik, uralja a pálya jobboldalát. A balon van egy kisebb, de annál könnyebb kérdőjel: öt meccs után sem látszik eldőltnek, hogy ki legyen a balszélső, eddig sormintában váltotta egymást Bradley Barcola és Désiré Doué, a kezdőcsapatba nevezéseket nézve Barcola vezet 3-2-re. Édes gond ez Deschamps-nak, több okból is. Barcola és Doué nagyon jól megférnek egymás mellett a PSG-ben, ahol Barcoláé a bal-, Douéé a jobbszél, de a válogatottban Dembélének bérelt helye van a jobbon, joggal. Ezért merült fel egyáltalán, hogy Douét egyáltalán a balon játszassák, és hát alapból milyen probléma az, hogy embernek azt kell kisakkoznia, az egyik vagy a másik kétszeres BL-győztes játékos legyen a balszélsője.
Bármilyen verzióban is áll fel ez a hármas, a védelmek retteghetnek. A pláne viszont éppen, hogy mögöttük jön a még csak 24 éves Michael Olise személyében, aki világszínvonalon irányít. Persze némileg elfogult, de nem véletlenül mondta a franciákkal 1998-ban világbajnok, a 2024-es olimpián Olisét vezetőedzőként irányító Thierry Henry, hogy mindig is Mbappé lesz a franciák MVP-je, de Olise kezd lenni az MIP, a Most Important Player, vagyis a legfontosabb játékos.
Szintén elfogult lehet a franciákkal vb-t és Eb-t nyerő Patrick Vieira, aki úgy fogalmazott az egyik francia meccs után, hogy a mostani francia generáció legalább olyan jó lehet, mint az övék volt, amivel 1998-ban világbajnokok lettek. Abban a csapatban a legendás Zinedine Zidane volt a karmester, most Olise az.
A francia lapok is el vannak ájulva Olisétől. A Le Figaro úgy írt róla, mint “olyan művész, aki meghódította a szíveket”, míg a Le Parisien „a boldogság hivatalos osztogatójának” nevezte, utalva a gólpasszaira. A L’Équipe pedig az „univerzális donor” jelzőt használta rá, szintén az önzetlen játékára utalva.
“Attól válik minden edző álmává, amit akkor csinál, amikor nincs nála a labda. Nem játszik, hanem a játékon gondolkodik, sok poszton pályára küldheted. Nem kell alakítanod a csapatodon azért, hogy hozzá formáld, bárhova beleillik. Megvan benne a lehetőség, hogy a világ legjobbja legyen” – mondta róla Henry.
„Amikor Michaelnél van a labda, bármi megtörténhet” – ez már Didier Deschamps véleménye. „Ő látja el labdákkal a támadókat, összekötő kapocs a középpálya és a csatársor között, emellett pedig rendre visszalép védekezni és besegíteni.” Deschamps emellett úgy látja, Olise simán elérheti Mbappé szintjét. “Michael személyisége kissé visszahúzódó, de az a fontos, hogy a pályán ne maradjon az. A támadóhármas kiválóan megérti egymást, és ez nemcsak emberileg igaz. Ugyanazt a futballnyelvet beszélik.”
Deschamps nem őrült meg, szándékosan hivatkozott a támadósorára trióként kvartett helyett. A csoportkör végére még nem alakult ki a biztos döntés a balszélsőt illetően, de az egyenes kieséses szakaszban sem lettünk okosabbak, nehéz lenne megtippelni, hogy a Marokkó elleni negyeddöntőt Barcola vagy Doué kapja majd. A közös futballnyelvet pedig nem is nagyon kell részletezni, Mbappé, Demélé és Olise hihetetlen flow-ban van. Az eddig szerzett 14 francia gólból 7-et Mbappé, 4-et Dembélé, 2-t Barcola szerzett, a rajtuk kívül még Douénak van egy gólja. Olise összesen öt gólpasszt adott, Dembélé négy gólpasszt adott Mbappénak, Mbappé neki vissza kettőt. Tökéletes összhangban vannak. Olise még nem szerzett gólt, de ez már csak idő kérdése, simán járhatna már akár több találatnál is, elég csak a svédek elleni majdnem ollózására gondolni, ami a kapufán csattant. A balszélsőkre visszatérve, ott Barcola két gólnál és egy gólpassznál jár, Doué egy gólnál, de Paraguay ellen ő hozta össze a továbbjutást érő tizenegyest, amit Mbappé értékesített.
Jól jelzi, hogy Deschamps mennyire erős keretből válogathat, hogy a legutóbbi Premier League-szezon egyik nagy felfedezettje, a Manchester Cityben 10 gólt és 15 gólpasszt összehozó Ryan Cherki 5 meccsen csak 61 perc játéklehetőséget kapott. Ha gond lesz, őt is bármikor beküldheti, ami irigylésre méltó helyzet.
A sokfejű francia támadójáték egyelőre megállíthatatlannak tűnik, és egészen más kihívást is jelent az ellenfeleknek, mint a többi esélyes játéka. Az angoloknál ha nem is minden, elég sok Harry Kane-en múlik, aki amikor épp nem büntetőket értékesít, jó eséllyel fejesekkel talál a kapuba (az eddigi öt góljából kettő büntetőből, kettő fejesből jött). A braziloknál Vinícius Júnior, a norvégoknál Erling Haaland szórja úgy a gólokat, hogy közben két, néha három-négy védőt vonnak el, megteremtve a lehetőséget a társak előtt. Argentínát Lionel Messi zsenije hajtja, a négy meccsen szerzett 11 gólból 7-et ő szerzett, hihetetlen mértékben építenek rá. A spanyoloknál Mikel Oyarzabal szórja a gólokat, de az ő játékstílusuk elég egyedi, levédeni és lemásolni is nehéz, nem kifejezetten Oyarzabal-specifikus a támadójátékuk, bár tény, hogy a Real Sociedad támadója nagyon jól beleillik.
Persze nem szabad elfeledkezni a francia védelemről sem. Az eddig öt meccsükön csak két gólt kaptak. A kapus Mike Maignan, a jobbhátvéd Jules Koundé, mellette Dayot Upamecano helye megingathatatlan volt, a másik középhátvéd posztján William Saliba csak egyszer nem kezdett, a balhátvéd poszton pedig 3-2 arányban osztozott eddig Lucas Digne és Theo Hernández. Előttük Adrien Rabiot és Aurélien Tchouaméni is összeszokott páros, de Manu Koné is be tud szállni, a csoportkörben egy-egy pihenőt adott mindkettőjüknek, de Paraguay ellen is ő kezdett Tchouaméni helyett.
A többi válogatott számára elkeserítően hangzik, hogy Olise, Barcola és Doué még csak 24, 23 és 21 évesek, de már világklasszis szinten játszanak a klubcsapatukban és a francia mezben is egy világbajnokságon.
Az ilyen játékosok érkezése és beépítése a csapatba Deschamps egyik nagy fegyverténye. Nyilván szerencsés, hogy ilyen tehetségekhez nyúlhat, de az elhatározás is kell, hogy betegye őket a csapatba. Részben nekik is köszönhető, hogy a franciáknak meg sem kottyant, hogy a 2022-es vb óta olyan játékosok öregedtek ki a csapatból, mint a kapus Hugo Lloris, Raphaël Varane, Antoine Griezmann vagy Olivier Giroud. Az argentinok ellen játszott akkori döntő kezdőcsapatából azért több mint a csapat fele megmaradt, Dayot Upamecano, Jules Koundé, Adrien Rabiot, Aurélien Tchouaméni, Dembélé és Mbappé is alapember volt már négy éve is.
A szövetségi kapitány, Didier Deschamps azért így sem elégedett. A svédek elleni 3-0-s győzelem után azt mondta, hogy örül a továbbjutásnak, ugyanakkor nem szeretné, ha játékosai elbíznák magukat. Arról is beszélt, hogy a mérkőzés utáni 48 órában vissza kell szállniuk a földre, senki nem bízhatja el magát, mert egyre erősebbek lesznek az ellenfelek. Deschamps külön kifogásként hozta fel azt, hogy a válogatott már az első félidőben szerezhetett volna akkora előnyt, amivel lezárja a meccset, de ez nem történt meg. Sőt, a svédek elleni meccs utáni sajtótájékoztatón külön kérte is az újságírókat, hogy keressék a hibákat a franciák játékában, hogy mindent ki tudjanak javítani.
Egy ilyen sebezhető pont lehet az, hogy a nagy támadó négyes miatt csak két klasszikus középpályásuk van a védelem előtt, és bár mindenki, még Mbappé és Olise is besegít a védekezésben, pont a pálya közepe karcsú lehet az olyan csapatok ellen, mint Spanyolország. Nincs mélységi irányítójuk, egy hátrébb játszó Olise. De persze egyáltalán nem biztos, hogy találkozni fognak a spanyolokkal.
Az 57 éves Deschamps, aki a 2026-os vb után, 14 évnyi szolgálat után távozik a francia kispadról, a mostani vb-re a korábbiakhoz képest egészen más szemlélettel készült. A korábbi francia csapatok is tele voltak szupertehetségekkel, Deschamps viszont a lehető legjobban mindent megtervezett. Ahogy a Guardian fogalmaz, mérnöki pontossággal megrajzolt győzelmeket szállítottak, nem pedig simán csak játszva nyertek. A 2018-as világbajnoki siker Deschamps-t igazolta, ahogy az is, hogy 2022-ben csak büntetőpárbajjal vesztették el a vb-döntőt.
Most viszont nincs minden megtervezve, alapfilozófiák vannak a pályán. Mbappé, Dembélé és legfőképpen talán Olise szabad kezet kapott, rajtuk múlik minden, ők pedig egyelőre szállítják az eredményeket. Így alakult ki az is például, hogy Olise a klubcsapatánál, a Bayern Münchennél látottakkal ellentétben nem a jobbszélen, hanem Mbappé mögött, középen van a legtöbbet.
A felállás most is 4-2-3-1, de a 2018-as, aszimmetrikus formáció már a múlté, már nincs mindenkinek precízen meghatározott helye, sokkal dinamikusabb, fluidabb a rendszer, ez épül Olise meglátásaira, aki fantasztikusan veszi észre, hol és milyen passzokkal lehet a legjobban megbontani egy védelmet. Persze segít, hogy a számok alapján Mbappé a Real Madridban megszokotthoz képest duplaannyiszor veszi ki a részét a letámadásokból.
A franciáknak eközben szerencséjük is volt, na nem a pályán, ott tudásból hoztak mindent. A három országban, összesen tizenhat városban rendezett vb-n, ahol Bosznia-Hercegovinára csak a csoportkörben 5057 km utazás várt, a franciák viszonylag jól megúszták. Ha eljutnak a döntőig, akkor a vb-n játszott nyolc meccsükből hetet a keleti parton hozzák le – New York, Philadelphia, Boston újra New York, majd Philadelphia jött nekik megint az eddigi meccseken. A negyeddöntőre újra Bostonba utazhatnak (micsoda sorminta a városokkal), ha elődöntőznek, arra Texasba kell kiruccanniuk, majd a döntő újra New Yorkban lehet nekik.
Felesleges ennyire előreszaladni, de az is nagy plusz lehet majd, hogy két meccsen kiismerték a New York-i (valójában New Jersey-i) pálya az NFL-ben nagyon sokat kritizált gyepét, amitől ők sem voltak elragadtatva. A nyolcaddöntőig az időjárási faktort is kipipálták, kétszer is, mindkétszer Philadelphiában. Az Irak elleni csoportmeccs vihar, villámlások miatt extra hosszú, több mint kétórás félidei szünettel ment el, előtte pedig özönvízszerű esőzésben kellett játszaniuk. Július 4-én, Egyesült Államok 250. születésnapján, az USA szülőhelyén, Philadelphiában játszott meccsen 38,3 Celsius-fok volt a hőmérséklet a kezdőrúgáskor, de ezzel is megbirkóztak.
A negyeddöntőben a 34 mérkőzés óta veretlen Marokkóval játszanak majd július 9-én, csütörtökön, magyar idő szerint este 10-től. Az elődöntőben – a mostani kép alapján – legvalószínűbben talán a spanyolokkal találkozhatnak. A másik ág nagyon képlékeny, lehetetlen megmondani, ki jön a döntőben. Lássuk előbb, hogy ki nyeri az olyan párharcokat, mint a brazil–norvég, a mexikói–angol, és hogy Lionel Messi formája meddig tart ki.
Felhasznált források: The Athletic | BBC | The Guardian | The Athletic | Independent
