Húsfal – az emberfőzelék, ami az angol foci után a vb-t is felfalhatja

Az Arsenal 2026-ban 22 év kihagyás után lett újra angol bajnok, és a Bajnokok Ligája és az angol Ligakupa döntőjébe is bejutott Mikel Arteta csapata, vagyis elég sikeres szezont tudtak maguk mögött.

A bajnokságban 85 pontig jutottak, összesen 71 gólt lőttek és 27-et kaptak. Ezek nem kiemelkedő számok, az viszont már igen, hogy a 71 gólból 19 is szögletből született, ami Premier League-rekord egy szezonon belül. Nem egyszerűen csak jól rúgták a szögletet, Artetáék egy teljesen új taktikai elemet fejlesztettek tökélyre, ami az egyszerűsége miatt a mostani futball-világbajnokságon is kulcsszerephez juthat, főleg az egyenes kieséses szakaszban.

Ez nem más, mint az úgynevezett meat wall, vagyis húsfal, amit pont úgy kell elképzelni, ahogy a neve alapján tennénk: a szögletet elvégző csapat élő fallal állja útját a kapusnak, hogy közelről, viszonylag zavartalanul lehessen fejelni. De hogy ne csak elképzelni kelljen, elég jó szemléltető ez a kép az Arsenal és a Manchester United 2026. január 25-i meccséről, amikor az Arsenal-játékosok teljesen a gólvonalra szorították Senne Lammens kapust.

A mérkőzés összefoglalójáról készült videón is látszik, hogy Lammens nem nagyon tudott játékba avatkozni, és bár Mikel Merino (átmenetileg) egyenlítő gólja nem közvetlenül a fejesből jött, a találathoz nagyban kellett az, hogy a kapus ne tudja kiöklözni a jóval az ötösön belülre érkező labdát.

Na de hogy jön ide a vb?

Úgy, hogy tulajdonképpen egy nagyon egyszerűen implementálható taktikai elemről van szó. A világbajnokság előtti rövid felkészülés is elég ahhoz, hogy bármely csapat szövetségi kapitánya beépítse ezt a játékba, ha úgy akarja. Meg persze, ha van hozzá alapanyag: magas, erős játékosok ugyanis mindenképp kellenek hozzá.

Az első csoportkör végén azt nem látni még, pontosan mekkora szerepe lesz a húsfalnak a mostani vb-n, de az már látszik, hogy több csapat is elsajátította a Premier League-ben az elmúlt években főszerephez jutó újítást.

Brazília közvetlenül a vb előtt, az Egyiptom elleni felkészülési mérkőzésen próbálkozott ezzel, Csehország a nyitónapon, Dél-Korea ellen igyekezett így gólt szerezni, ahogy Bosznia is kísérletezett hasonlóval Kanada ellen.

Az első, és eddig egyetlen vitathatatlan meat wall gól az Irak–Norvégia-meccsen jött, a norvégok harmadik gólját szögletből fejelő Leo Østigård találatához járultak hozzá a többiek azzal, hogy eltakarították az útból az iraki kapust.

A kapu mögötti kamera visszajátszásából látszik legjobban, hogy Dzsalál Haszan kapust szinte a gólvonalra ragasztották a norvégok, esélye sem volt, hogy az egyébként a gólvonalhoz közel érkező labdát kiüsse. A szöglet, vagyis a gólpassz természetesen nem mástól, mint az Arsenalban játszó Martin Ødegaard-tól érkezett.

Hogy működik ez?

A húsfalas szögletek lényege, hogy míg korábban a legtöbb szögletet a tizenegyespont magasságába, vagy akár a 16-os előterébe helyezte a szögletet elvégző játékos, hogy ne tudjon hozzáférni a labdához a kapus, addig azzal, hogy egy emberi fal elzárja a kapust és tulajdonképpen ellehetetleníti azt, hogy sikerrel mozduljon ki a kapujából, a kapushoz jóval közelebb, az ötösön belülre is lehet helyezni a labdát nagyobb sikerrel. A kaputól távolabbra helyezett labdákat a gólvonaltól eltartó ívben csavarták, az ötösön belülre viszont simán lehet úgy csavarni, hogy a labda is a kapu felé kanyarodjon.

Papíron ez nem tűnik nagy változásnak, pedig az. A Wall Street Journal cikke szerint a 2025–2026-os Premier League-szezonban a szögletek nagyjából 70 százaléka volt befelé tartó szöglet, ugyanez a szám a 2022–2023-as idényben csak 48 százalék volt. A góloknál is nagyobb ugrás jött, a mostani szezonban majdnem minden ötödik gól (18 százalék) szögletből jött, ami 50 százalékos növekedés a 2024–2025-ös idényhez képest. De például a Sky Sports egyik, a szögletekre fókuszáló elemzése azt is kihozta, hogy egy szezon alatt 70 százalékkal nőtt a szögleteknél az ötösön belül tartózkodó támadójátékosok száma, ami drámai megugrás.

A kulcs, hogy ha nem is teljesen, ez a taktika nagyban kiveszi a kapust a játékból egy jó elzárással. A foci hőskorában a kapus bokszzsák volt, akivel azt csináltak, amit csak akartak. 1997 óta viszont nem lehet a levegőben, a labdáért menő kapust támadni, ami jelentősen korlátozta a szögletekből, bedobásokból, szabadrúgásokból a kapu előterébe beívelt labdák hatékonyságát. Erre lett most ez a válasz.

Sokat pedig nem lehet ellene tenni. Amíg nem jön szabálymódosítás, vagy a bírók nem kezdik szigorúbban fújni a kapusok elzárását, marad ez a helyzet. Minden idők egyik legjobb kapusa, a 129-szeres dán válogatott Peter Schmeichel, aki a Manchester Uniteddel tulajdonképpen mindent megnyert, úgy véli, a kapusoknak muszáj lesz fizikai fölényt érvényesíteniük. Ha kell, akkor nem teljesen tiszta módszerekkel, például a labdáért törve felemelhetik a térdüket, vagy véletlenül rosszul helyezhetik a könyököket a labdát öklözve. Persze ehhez termet is kell, Schmeichel a 90 kilós, 195 centis Gianluigi Donnarummát említette példaként arra, hogy lehet, hogy a jövőben a hasonló méretű kapusokat részesítik majd előnyben a topcsapatok, amíg nincs más ellenszer az ilyen szögletekre.

Honnan jön ez az egész?

Michal Caley, az Expecting Goals hírlevél szerzője rendszeresen végez adatalapú elemzéseket többek között a meat wallról is, a név is hozzá köthető. Áprilisban ő írt arról, hogy az ilyen szögletek felvirágoztatása egyértelműen az Arsenal műve, ők kezdték el az ötösön belülre tekerni a szögleteket a 2024–2025-ös szezonban, majd fokozták még jobban a dolgokat a legutóbbi idényben. És őket kezdték másolni a többiek, például a West Ham United és a Liverpool is. (Caley megjegyzi a hírlevelében, hogy az ötösön belülre, befelé csavart szögletek mellett a Brentford hosszú bedobásai is hasonló futballforradalmat idéztek meg.)

Pedig a 2010-es évek környékén pár csapat már próbálkozott hasonlóval, ám akkor azért nem lett az egészből divat, mert a Blackburn, a Stoke City és a Wolverhampton sem volt túl hatékony a befelé csavart szögletekkel.

A Burnley 2019-ben, Sean Dyche irányítása alatt szintén a kapu előtti, a gólvonaltól 3-4 méterre húzódó területet kezdte támadni a szögletekkel, de túlzott eredményre ők sem jutottak, az akkori ligaátlagnak számító mutatót hozták csak, vagyis a szögletek nagyjából négy százalékából szereztek gólt.

A taktika felelőse az Arsenal pontrúgásguruja, a Mikel Arteta mellett dolgozó Nicolas Jover, aki amúgy nem mellesleg a szerződése szerint bónuszt kap minden egyes alkalommal, amikor az Arsenal rögzített helyzetből talál be. Abból pedig volt elég az elmúlt szezonokban.

Arteta, aki 2021-ben csábította el Jovert a Manchester Citytől, a lehető legnagyobb elismeréssel beszél a segítőjéről. Amikor arról kérdezték, hogy Jovert a legjobbnak tartja-e a maga területén, csak annyit mondott: „A saját területén, más területen és emberként is [az].” Arteta még a Manchester Citynél, Pep Guardiola segítőjeként dolgozott együtt Joverrel, akit elég gyorsan az Arsenalhoz vitt, maga mellé.

Jover a két topcsapat előtt a francia Montpellier, a horvát válogatott, illetve az angol Brentford csapatainál dolgozott. A Berlinben született, de Franciaországban nevelkedő Jover Kanadában, egyetemre járva került közelebb az edzősködéshez, ahol a 180 ezer lakosú Sherbrooke csapatánál technikai igazgató volt, ő csábította a csapathoz a környék legjobb edzőit. Franciaországba visszatérve nagy nehezen bekerült a Montpellier háttércsapatába videóelemzőként, itt, 2012-től kezdte megszállottan tanulmányozni a pontrúgásokat. Ekkor még nem került közel az edzőpályákhoz, de amikor 2016-ban a Brentfordhoz került, már igen.

Akkor Dean Smith volt a Brentford vezetőedzője, és bár korábban nem nagyon foglalkoztak külön a rögzített szituációkkal, Jover kapott heti három-négy alkalommal pár játékost, hogy kísérletezzen. Hamar meglett az eredménye, elkezdtek jönni a gólok szögletekből, így Jover szerepe is felértékelődött. A francia minden meccsre három-négy figurát dolgozott ki, azokat viszont meglepő hatékonysággal és egyszerűséggel vázolta fel. 10 percet magyarázott a tévé előtt, 15 percet a pályán, és máris mindenki tudta, mi a dolga, elevenítette fel a dolgokat az akkor a Brentfordban focizó spanyol Jota. Persze, a magyarázás és a végrehajtás nem ugyanaz: mivel Jover taktikái kivételes precizitást igényeltek, sokszor abból állt az edzés, hogy a labdát beadó játékosnak egy bóját kellett eltalálnia, nem pedig egy többméteres zónát. A cél, hogy az időzítés, a helyezkedés legyen jó, ne a figura legyen túl bonyolult.

Jover hatása egyértelmű volt: a Brentford három szezon alatt 46 gólt szerzett pontrúgásból, úgyhogy jöhetett egy nagyobb kihívás, a Manchester City. Ott természetesen pont Mikel Arteta figyelt fel rá, ő győzte meg Guardioláékat, hogy szükségük van egy ilyen szakemberre, de nem sokat dolgoztak együtt, Arteta fél évvel később már az Arsenal vezetőedzője lett. Nem véletlen, hogy nem sokkal később Jover ott is csatlakozott hozzá.

Az egyenes kiesésben lehet nagyobb szerepe

Az első csoportkör 24 meccse után 75 gólnál, azaz 3,13-as gólátlagnál tart a mostani világbajnokság. Gólból tehát nincs hiány, ehhez képest kevésnek tűnhet, hogy tulajdonképpen csak Leo Østigård gólja született az Arsenal által elterjesztett variációból. De nem minden kapitány tudta vagy épp akarta implementálni ezt a világbajnokság előtti időszakban, mert jó szögletrúgó és falat alkotó nagy játékosok és jól fejelő célpontok is kellenek hozzá.

Ráadásul az egyenes kieséses szakaszban, amikor 90 (plusz a hosszabbítás) percen múlik a továbbjutás, felértékelődik a védelem, ezzel pedig a rögzített szituációk szerepe, egy gól rengeteg dologról dönthet, ilyenkor kerülhetnek elő ezek a titkos, vagy kevésbé titkos fegyverek.