Soha nem látott csapatok, ismeretlen kihívások, extrém terhelés – indul a 48 csapatos foci-vb

„A FIFA az emberiség hivatalos boldogságközvetítője”

– mondta az általa vezetett Nemzetközi Labdarúgó Szövetségről Gianni Infantino, amikor a 48 csapatos világbajnokság mellett érvelt. Az elnök hétmillió futballdrukker kedvében szeretett volna járni az első pillanattól, akik reményei szerint folyamatosan megtöltik majd a stadionokat az Egyesült Államokban, Kanadában és Mexikóban.

Abban is reménykedett, hogy a tévén keresztül hatmilliárdnyian követik majd a földkerekség (és szerinte egyben az emberiség) legnagyobb eseményét, amire először jutott ki 48 ország.

1978-ban még tizenhat csapat volt, az 1982-es 24-re emelés után mindjárt jött egy azóta is világrekordnak számító magyar győzelem, 10-1 Salvador ellen. Akkor soknak tűnt már a 24 csapat is, aztán a sportág népszerűsödésével 1998-ban a 32-es létszám sem látszott túlzónak. Természetesen voltak élvezhetetlen, agyonvédekezett meccsek, sokszor csak ámultunk, hogy juthattak el viszonylag képzetlen csapatok erre a szintre, most ez a 48-as mezőnyre hatványozottan igaz. Nyilván Olaszország bármelyik csoportból tovább tudna jutni, de a hiányzása már nem egyedi, az előző két vb-t is nélkülük rendezték.

Ha ott lennének, hárommal biztosan kevesebb lenne az érdektelen meccsek száma, mert azokból lesz bőséggel. Nem lenézve Curaçaót, vagy a Zöld-foki Köztársaságot, ahol minden egyes jó megmozdulás után tombolnak majd a nézők, innen, egyszerű szurkolói szemmel nézve teljesen mindegy, mire megy az előbbi Ecuadorral, vagy az utóbbi a szaúdiakkal.

Infantino szerint nemcsak a legnagyobb, hanem a legbefogadóbb és egyben a legnagyszerűbb vb lesz, ami kilenc milliárd dollár haszonnal kecsegtet. (Ebből oszt szét a FIFA a tagállamai között.) Természetesen ez, vagyis a bevételnövelés indokolta leginkább a 48 csapatosra bővülést, nem az, hogy Curaçao, Irak vagy Haiti növelné a torna minőségét. 32 éve volt utoljára Amerikában vb, azóta duplájára nőtt a létszám.

A legek sorát még lehetne folytatni, hiszen az elnök grandiózus retorikában valószínűleg verhetetlen, de a legdrágábbnak sem túlzás nevezni, mert olyan jegyárak lettek, amitől sok drukker újratervezett, és jó néhányan inkább otthon maradtak. Maga az egyik rendező, az Egyesült Államok elnöke, Donald Trump mondta, hogy egy jegyért ő sem fizetne ki 1000 dollárt.

És ha már a legek, azt is gyorsan tegyük hozzá, hogy a legátpolitizáltabb is lesz valamennyi eddigi vb-t felülmúlva.

Olyan ugyanis eddig még nem fordult elő, hogy a rendező háborúban álljon egy résztvevő országgal – még ha papíron fegyverszünet is van –, miközben Infantino hízelgése jeléül alapított egy különdíjat, amit rögtön oda is adott Donald Trump elnöknek a decemberi sorsoláson, ha már nem kaphatta meg a Nobel-békedíjat. Akkor még, december elején nem tudhatta, hogy Trump Venezuela és Nigéria mellett a Közel-Keleten is komoly beavatkozásra, Irán megtámadására készül. Így a rendező vendégül látja azt az országot, amelyik ellen támadást indított. Ráadásul a két ország akár össze is futhat, ha mindkettő a második lesz a csoportjában, amire van esély. A texasi Arlingtonban lenne egyébként a meccs a 32 között, vagyis a tizenhatoddöntőben, amire nyilván az egész világ figyelne.

Olyan sem volt még, hogy a meglehetősen szigorú szabályok miatt a szomáliai játékvezető, Omar Artan fennakadt a határon. A FIFA pedig széttárta a kezét, majd lesz helyette más. Sok ország drukkereit is fenyegeti olyan veszély, hogy a repülőtéren ragadhatnak, ezt a kockázatot már akkor vállalták, amikor a jegyeket megvásárolták.

És akkor a bevándorlási és egyéb biztonsági kockázatokról, na meg a brutálisan elszálló árakról még nem is beszéltünk.

Tizenhatoddöntő

Ha már egy bekezdéssel feljebb leírtam a tizenhatoddöntő szót, ezt ízlelgessük még egy kicsit, mert sokszor fogjuk hallani, hiszen most először lesz ilyen. Az összesen 104 meccs kétharmada, vagyis 72 csoportmeccs után alakul ki a 32-es (fő)tábla, amikor már sokkal átláthatóbb lesz minden, hiszen egyenes kiesésessé válik a csata.

Egyelőre még olyan sok lehetőség van, hogy nincs is értelme modellezni, mert nem tudjuk, melyik az a négy csoportharmadik, amelyik nem folytathatja a csoportok negyedik helyén végzők mellett. Annyit persze látni, hogy a nagy favoritokra mi várhat, és van esély a nyolc között egy argentin–portugálra, ami a hatodik vb-jén szereplő Cristiano Ronaldo és Lionel Messi miatt különösen érdekes lehetne. Ehhez mindkét nemzetnek meg kell nyernie a csoportját, majd utána még két párharcot kell nyernie. Mivel rengeteg változó van, több szimulációval egyelőre értelmetlen foglalkozni.

Az viszont konkrétum, hogy olyan igénybevétel, ami vár a csapatokra, eddig még nem volt. Oroszországban hatalmasak voltak a távolságok, de az időjárás nagyjából hasonló. Az Athletic a felvezetőjében egy új fogalmat mutatott be, ez pedig a nedves gömbhőmérséklet (WBGT) – egy olyan mérőszám, ami a páratartalom, a szél és a napsugárzás erősségét és időtartamát ötvözi a hőterhelés megbecslésére. A világbajnokság alatt mindez 19 és 23 Celsius-fok között mozog olyan városokban, mint Vancouver és Seattle, és délutánonként közel 29 fokra emelkedik például Dallasban, Houstonban és Miamiban. Az egyes pályákon uralkodó tényleges körülményektől is függ mindez, ahogy a kezdési időpontoktól és a stadion környezetétől függően változik.

Összehasonlításul, az angol bajnokságban 10 fok körül mozog ez, és a szélsőérték is 24. Most a szélsőértéket jócskán meghaladó körülmények között kell rendszeresen megmutatniuk a játékosoknak nemcsak a fizikai erejüket, de a mentális képességeiket is, a gyors reakcióidőt. Ehhez jön majd még a sok utazás. Ebben Bosznia a rekorder, 5400 kilométert kell megtennie az olaszokat búcsúztató csapatnak csak a csoportkörben. Az utazás mellett az időzónák közti mozgás sem segíti a regenerációt, voltak csapatok, amik azon gondolkodtak, hogy a játékosokat külön egy adott meccs időzónájára, és páratartalmára készítik fel, a másik kettőn nem is lépnének pályára.

Az orvosi stábokra most jóval nagyobb teher hárul, mint eddig bármikor. Mindig az a legfontosabb, hogyan lehet nagyjából azonos edzettségi szintre hozni a játékosokat. A nagy csapatok a csoportkört hagyományosan a regenerációra használják, ez most fokozottan igaz. Gondoljuk bele, az Arsenal és a PSG sztárjai még a budapesti Bajnokok Ligája-döntőben játszottak május 30-án, amikor már a válogatottjaik felkészülési találkozón csiszolódtak össze.

A horvátok az előző két vb-n érmesek voltak – folyamatosan fejlődő tornacsapatként jellemezhetjük őket –, amiben fontos érdemeket szerzett Zoran Bahtijarević, akinek ez már a negyedik világbajnoksága lesz, és az eddigi tapasztalataira nagy szükség lesz. Sokan arra esküsznek, hogy a leegyszerűsítés a megfelelő álláspont.

„Kérdezd meg a játékost: »Hogy érzed magad? Hogy aludtál? Hogy ettél?« Egyetlen vérvizsgálat vagy technológia sem közelítette meg ezeket az alapokat” – vallotta be kritikusan.

Na de ki fog nyerni?

A fogadóirodák és az erősorrendet megállapító lapok, hírügynökségek abban megegyeznek, hogy Spanyolország a legnagyobb favorit, a szezon végét kihagyó, ebből adódóan pihentebb Lamine Yamal játékát kiemelt figyelem övezi. A spanyolok Real Madrid-játékos nélkül érkeznek, amire nem volt példa. A keret erejéről sokat elárul, hogy a világ egyik legjobb balhátvédje, Álex Grimaldo a kispadra szorul. Ő nyolc gólt lőtt a Leverkusenben, a kapitány viszont még a Chelsea-ben nem túl jó szezont maga mögött tudó Marc Cucurellában bízik. Nem az Eb-győztesként érkező spanyoloknak vannak a legjobb, de Fabián Ruiztól sokat várnak – ő leginkább láthatatlanul teszi a dolgát, de a csapat egyik legfontosabb láncszeme.

Az Eb-győztest szorosan követi Franciaország az esélyességi rangsorban, aztán jön Anglia. A franciák utoljára vágnak neki Didier Déschamps-mal, örök kérdés, a búcsúzás ténye hogyan hat egy csapatra. A szakembernek ez a harmadik vb-je, éremmel zárta az előző kettőt, ha valaki, ő pontosan tudja, hogyan kell egységet kialakítani, mennyire fontos, hogy érzelmileg legyenek azonos hullámhosszon a játékosok, szeressék egymást. 2002-ben és 2010-ben is belső válság alakult ki, bent is maradtak a csoportban. Akkor is Szenegál volt az egyik ellenfelük, amitől ki is kaptak. Ousmane Dembélé, Michael Olise, Désiré Doué, elég csak erre a félelmet keltő csatársorra ránézni, hogy azt lássuk: meglepetés lenne, ha nem jutna érem nekik.

Az angoloknál mindig az a kérdés, hogy a világ legintenzívebb bajnokságán, amelyen messze a legtöbb 35 km/h feletti sprintet kell megtenniük a kizsigerelt játékosoknak, mennyire tudnak felpörögni abban az időszakban, amikor a pihenőidejüket töltik. Ha az angol kapitány Thomas Tuchel rátalál az egyensúlyra, és július elejére összegyúrja őket egy ütőképes csapattá, lehet, hogy 1966 után ismét érmesek lesznek. Mindenesetre a válogatási elvei alapján jócskán adott maga ellen támadási felületet, mert – csak két példát említve – Phil Fodent (Manchester City) és Cole Palmert (Chelsea) sem vitte ki Észak-Amerikába. Ők azért szinte bármelyik nemzetnél kezdők lehetnének. Harry Kane a Bayernből érkezik a vb-re, ő biztosan nem kapott olyan terhelést, mint a társai, ezt még lehet kamatoztatni.

Portugália általában a negyedik az erősorrendben, nagy kérdés, mihez kezd Roberto Martínez a legnagyobb sztárral, a 41 éves Cristiano Ronaldóval, mikor meri neki azt mondani, hogy nélküle már gyorsabb a csapat játéka.

Argentína a rangsor ötödik helyezettje, most nem tartják őket annyira jónak, mint négy éve, amikor vereséggel rajtoltak, de utána kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtva értek fel a csúcsra. Ángel Di María nincs már, Cristian Romero a védelemből esett ki, az pedig egyelőre rejtély, hogy Lionel Messi mennyire bírja majd egy hosszabbításos meccsen segíteni a csapatát.

Brazília az elmúlt 20 évben nem volt favorit, most sem az. De ez nem jelenti azt, hogy Carlo Ancelotti ne tudná úgy formálni a csapatot, hogy sokáig meneteljen, az ESPN már titkos esélyesként tekint rájuk. Marquinhos és Gabriel olyan stabilitást adhat a védelemnek, előttük Bruno Guimarães és a reneszánszát élő Casemiro pedig az egész csapatnak, hogy elöl majd csak lesz valaki, aki betalál. Ancelotti kacérkodik egy 4-2-4-es felállással is, érdekes lesz ezt is figyelni.

Németország a legutóbbi két világbajnokságon egyaránt a csoportjában ragadt, most Julian Nagelsmann abban reménykedik, hogy megszakad a rossz sorozat, még ha a Bayern München középpályását, Lennart Karlt sérülés miatt elveszítette is a tornára. A keret persze még így is erős, így igazi szégyen lenne a német focinak, ha a 2014-ben világbajnok csapat most sem jutna tovább, de nehéz elképzelni, hogy Curaçaót nem verik meg két vagy három góllal. A Liverpoolban nem annyira tündöklő Florian Wirtz hatékony párost alkothat elöl Jamal Musialával, és könnyen lehet, hogy centerben Kai Havertz lesz a megmentő.

Biztosan kiemelkednek megint meglepetéscsapatok, Marokkó típusú válogatottak. Az előző vb-negyedik csapatnál váltottak edzői poszton, az érkező Mohamed Ouahbi nem akárki, az U20-as vb-t vele nyerte meg az ország tavaly. Ha jól nyúl hozzá a szerkezethez, mindenkinek meggyűlik a baja velük. Norvégia olyan kerettel, olyan sztárokkal rendelkezik, amivel kevesen, könnyen válhat belőlük is rokonszenvet kiváltó, jól és eredményesen játszó társulat.

Az is biztos, hogy favoritok vérezhetnek el. Ikonikus jelenetekre számíthatunk, olyan momentumokra, amik napokig beszédtémát szolgáltatnak majd, és persze olyan gólokra, amiket évtizedek múltán is emlegetünk. Sok esetben igaz, hogy focival kelünk és fekszünk, hát ebben az öt és fél hétben még inkább igaz lesz ez a mondás. A legkorábbi meccs 18 órakor kezdődik, a legkésőbbi pedig magyar idő szerint reggel hatkor. Kövesse a Telexen velünk!