Gyerekként még elbújt, nehogy versenyeznie kelljen, most övé lett a maraton korszakos világrekordja

A vasárnapi London Maratonon két futónak is sikerült áttörnie a kétórás álomhatárt, a győztes Sabastian Sawe 1 óra 59 perc 30 másodperccel lett az új világrekorder, míg az élete első maratonját teljesítő Yomif Kejelcha 1:59:41-gyel második lett. 2019-ben Eliud Kipchoge már bebizonyította, hogy lehetséges a két órán belüli 42,195 kilométer, de ő akkor preparált körülmények között, a hivatalos atlétikai szabályokat figyelmen kívül hagyva futott. Ezzel együtt azóta már csak az volt a kérdés, hogy mikor következik be egy versenyen is a nagy áttörés.

Ahogy más sportágakban is szokás, az atlétikában is időről időre kijelölnek álomhatárokat, amelyeket aztán gyakran indokolatlanul misztikussá tesznek. Sokáig ilyen volt futásban a négy percen belüli egy mérföld (1609 méter), amit képtelenségnek gondoltak, míg nem 1954-ben Roger Bannister bebizonyította, hogy igenis lehetséges. A brit atléta is speciális körülmények között futott, iramdiktálók segítették, de utána hamar követték mások is, és versenyen is sikerült a négyperces mérföld. Ma már úgy tetszik, hogy a négy perccel alacsonyan volt a léc, az érvényes világrekord 17 másodperccel kevesebb, és több mint 2300 futónak van négy percen belüli ideje, köztük középiskolás korosztályúaknak is. Bannister szerepét ez cseppet sem kisebbíti, sokak szerint nem is a fizikai teljesítménye volt a lenyűgöző, hanem az, hogy egy mentális gátat sikerült lerombolnia, amivel kaput nyitott az utána érkezőknek.

A kenyai Eliud Kipchoge is hasonló szerepet tulajdoníthatott magának, az olykor már szinte ezoterikus bölcselő szerepben mutatkozó futó gyakran hangoztatta, hogy az embereknek nincsenek igazából korlátaik. A korszakos, sokáig verhetetlen maratonista 2017-ben szintén egy jól megtervezett kísérletben 2:00:25 alatt futotta le a 42 kilométert, majd két évvel később már 1:59:40-nél állította meg az órát a célban. Ezeknél a kísérleteknél elsősorban a frissítők bicikliről való feladásával és a szélárnyékot biztosító, egymást pihenésből váltogató iramfutókkal spóroltak meg másodperceket Kipchogének. Ilyen segítségre egy hagyományos versenyen nincs lehetőség, de a legtöbben arra tettek volna, hogy ő lesz az első, aki majd hivatalos körülmények között is két órán belülre kerül. 2018-ben 2:01:39-cel futott világcsúcsot, amin 2022-ben még 30 másodpercet faragott, még inkább elérhető közelségbe hozva az áttörést. Kipchoge ekkor már egyre sebezhetőbb volt a versenyein, egészségügyi problémák jelentkeztek nála, sebessége – valószínűleg az életkora miatt is – megkopott, így valaki másra várt a lehetőség, hogy két óra alá vigye a rekordot.

A trónkövetelő gyorsan jelentkezett, 2023-ban Kelvin Kiptum 2:00:35-öt repesztett a Chicago Maratonon, és tényleg karnyújtásnyira került az álomhatár. Kiptum mindössze 23 éves volt, amikor összejött neki a világrekord, és a szakértők még további emelkedés lehetőségét látták a gyorsan felívelő pályájában. A félelmetes edzésmunkát végző kenyainak nem volt még egy lehetősége bizonyítani, mert 2024 elején meghalt egy autóbalesetben. „Nem az volt a lényeg, hogy Kelvin lesz-e az első ember, aki áttöri a két órát, hanem az, hogy azt mennyivel fogja megtenni” – mondta róla futótársa, Benson Kipruto.

Úgy tűnt, hogy Kiptum halálával jó időre elúszott a két órán belüli maraton lehetősége, mert ugyan egyre sűrűsödik az elit mezőny és javulnak az átlagidők, de a világcsúcs óta csak egyetlen atléta tudott 2 óra 2 percen belül kerülni. Aztán jött Sawe, aki ha kevésbé viharosan is, mint Kiptum, de a legnagyobbak közé emelkedett.

A most 31 éves kenyai sokáig radar alatt volt, hazai szinten is középszerű futónak számított, megjegyezhető sikerei sokáig nem voltak. Sawe földműves családból származik, és ahogy sok más afrikai futó, úgy ő is úgy alapozta meg az állóképességét, hogy futva járt az iskolába. Ott is felfigyeltek gyorsaságára, de Sawe nem lelkesedett azért, hogy másokkal is összemérje magát, többször előfordult, hogy elbújt, amikor az iskolai versenyeket rendezték. Egy tanára bátorításával és az egyik nagybátyja, Abraham Chepkirwok segítségével viszont maradt a futásnál, segítői úgy vélték, hogy az a jövője és pénzt is kereshet majd belőle. Chepkirwok Ugandában a 800 méter csúcstartója volt, és Sawét is a középtávfutás felé irányította, úgy gondolta, abban van tehetsége a fiúnak. Hogy inkább a hosszútávfutásban lehet sikeres, az egy véletlen folytán derült ki: az egyik versenyre késve érkeztek, és már csak 5000 méteren indulhatott. Nem volt tapasztalata ezen a távon, de nagy meglepetésre mindenfajta bemelegítés nélkül a nap legjobb idejét futotta. Még ezzel a teljesítménnyel is csak tucatszámba ment Kenyában, nem keresték meg menedzserek, ügynökök, hogy külföldön versenyezzen.

A családja megpróbálta meggyőzni, hogy hagyjon fel a futással, és vállaljon el egy állást a rendőrségnél, de Sawe makacsul ragaszkodott ahhoz, hogy egyszer sikerülni fog neki az áttörés. Ez egy ínszakadás és a Covid-járvány kitörése után távolabbra került, de végül neki lett igaza.

Chepkirwok sietett a segítségére, és kapcsolatai révén elintézte, hogy Sawe elhagyja Itent, Kenya egyik legnagyobb magaslati edzőtáborát, ahol százak készülnek, és az olasz Claudio Berardelli edző által vezetett csoporthoz csatlakozott. A futó újjászületésként élte meg ezt a váltást, korszerű módszerekkel kezelték a sérülését és lenyűgözte a profizmus az edzések tervezésében. Berardelli türelemre intette, amikor sérülése után még nem volt versenyképes, de miután felépült, az edzője már látta benne a világklasszist.

Sawe 2022-ben utcai futóként tűnt fel, és kezdte gyűjtögetni a győzelmeit nemzetközi, de azért nem a legnagyobb presztízsű félmaratonokon. 2023-ban már ő lett a szám világbajnoka, és stabilan hozta az 58-59 perc körüli időket a 21 kilométeres távon. Az eredményességhez Berardelli nagyon aprólékosan felépített edzésprogramja segítette, amelyben a futások mellett nagy hangsúlyt kap a fizikoterápia és a futó izmainak erősítése is. Fizikoterapeutája szerint az izmai most olyan rugalmasak és erősek, mint egy ötezres futóé. Bár már jólétben él, Sawe ragaszkodik a spártai körülményekhez, hetekre bevonul olyan edzőtáborokba, ahol egy szobán négyen osztoznak, és emeletes ágyakon alszanak edzőtársaikkal. Az átlagos heti adagja 200 kilométer, de 241 kilométer is össze szokott jönni neki néhányszor.

„Fiziológiailag Sabastiannak mindenképpen jónak kell lennie. De a jelleme és a hozzáállása miatt áll össze minden részlet tökéletesen. Még mindig azon vagyok, hogy felfedezzem, kicsoda Sawe. Kivételes ember. Nagyon pozitív energiája van, de ugyanakkor annyira alázatos is. 22 év alatt, amióta Kenyában edzősködöm, azt hittem, már szinte mindent láttam, de aztán Sabastian elkezdett mutatni nekem valamit, amit szinte lehetetlennek gondoltam” – mondta róla Berardelli a rekord után.

Az első maratonját 2024 decemberében a szintén nagyon gyorsnak számító valenciai pályán futotta, és 2:02:05-ös, figyelemre méltó idővel nyert. Utólag azt mondta, hogy a táv első felén még túl lassú is volt. Tavaly aztán elengedte a félmaratonokat, és már csak a maratonfutásra összpontosított, és be is gyűjtött két nagy trófeát. Nyert Londonban, majd szeptemberben Berlinben is. Utóbbit 2:02:16-tal, aminél jobb időre számított, meg akarta dönteni Kipchoge pályacsúcsát, és a világrekord is forgott a fejében, de a 24 fokos meleg nem volt ideális ehhez. A maratonistáknak inkább a 10 fok alatti hőmérséklet kedvező a csúcsteljesítményhez.

Sawe tisztában volt vele, hogy megkérdőjelezhetik az eredményeit, aminek alapját az adja, hogy az elmúlt években sorra buktak le kenyai hosszútávfutók doppinggal vagy a biológiai útlevelük eltéréséivel, ezért próbált elébe menni az ilyen vádaknak. Élsportolóként eleve bármikor ellenőrizhető, de ő nem elégedett meg a szúrópróbaszerű vagy a versenyek utáni doppingvizsgálatokkal. A tavalyi Berlin Maraton előtt megegyezett az Athletic Integrity Unit nevű szervezettel, hogy a verseny előtti két hónapban 25-ször ellenőrizik. A futó át is ment ezeken a teszteken, és hasonlóan jó időket ért el, mint korábban, szertefoszlatva ezzel a gyanúsításokat. Idén már nem vizsgálták ilyen sokszor, de még mindig az egyik legtöbbször tesztelt hosszútávfutó.

Vasárnap Londonban Sawe sokkal jobb körülmények között futhatott, mint Berlinben, és a táv második felében félelmetesen erős tempót diktált, 59:01-gyel teljesítette a második 21 kilométert. Természetesen ez a valaha volt legjobb részidő is. Az előzetes latolgatások az ugandai Jacob Kiplimót tartották Sawe legnagyobb riválisának, ő nem bírta végig tartani a szédületes iramot, de harmadikként beérkezve még így is a korábbi világcsúcsnál jobb időt futott (2:00:28). Az élete első maratonját teljesítő Kejelcha viszont az utolsó kilométerekig árnyékként követte Sawét, aki utólag hálás volt az etiópnak, amiért ilyen teljesítményre sarkallta.

„Megvolt a bátorságom, hogy még többet beleadjak, még akkor is, amikor nagy volt a tempó. Nem törődtem vele, készen álltam rá” – nyilatkozta a rekorder. Arról az edzője beszélt, hogy a sikerhez hozzájárultak a frissítésként bevitt magas szénhidráttartalmú zselék, míg Sawét arról kérdezték, hogy mit evett reggelire a futása előtt: két szelet kenyér, méz és tea volt a válasza.

Yomif Kejelcha klasszisa is megkérdőjelezhetetlen, de ha visszatekintünk az eddigi karrierjére, akkor nem törte meg a sormintát: az etióp már több nagy versenyen volt második. 10 ezer méteren elveszített két vb-döntőt, utcán 5 kilométeren lett világbajnoki második, és a valenciai félmaratonon is úgy lett második, hogy etióp rekordot futott. Az ő pályája sokkal jobban szem előtt volt, mint Sawéé, legalább tíz éve tartozik a világ élmezőnyéhez, és szépen lassan lépdelt a hosszabb távok felé az egykor 3000 méteren fedett pályán világbajnoki címet szerzett futó.

A hosszútávfutás rekordjai nemcsak az atlétákról, hanem a cipőikről is szólnak. Az úgynevezett szupercipőkkel a Nike robbant be 2016-ban, de egyre több vetélytársa van, és a fejlesztésekben most az Adidas látszik lépéselőnybe kerülni. Sawe és Kejelcha is a legújabb modellt, a valaha volt legkönnyebb versenycipőt, a 97 grammos Adizero Adios Pro Evo 3 viselte, ahogy a nőknél is világrekordot elérő Tigst Assefa is. Nem kizárt, hogy a két órán belüli időben ez az 500 dolláros áron forgalmazott cipő is vastagon benne van.

Sawe és Kejelcha áttörése után már csak az a kérdés, hogy Bannisterhez hasonlóan ők is kaput nyitottak-e másoknak, és sztenderddé válhatnak-e a két órán belüli eredmények. Erre valószínűleg választ kapunk majd az őszi maratonszezon gyors pályáin (Berlin, Chicago), vagy decemberben, Valenciában.

Hogy hol a határ, azt egyelőre nem tudni, de Berardelli szerint Sawe sincs még a csúcson, 1:59 alá is kerülhet. „Sabastian még nem érte el a maximum potenciálját. Ez volt a negyedik maratonja, és ha a hosszútávú alkalmazkodást nézzük, ami egy időigényes folyamat, úgy vélem, Sabastian még nem érte el ezt a szintet”, mondta.

Ha nem is jönnek tőle az újabb és újabb rekordok, Kipchoge örökségét is továbbviheti: eddig mind a négy maratonját győzelemmel zárta, ami kivételes fizikai és szellemi felkészültségről is árulkodik.