Mindig úgy kezdődik, hogy hú, de aztán több ezer ember mondja, hogy óóó

A téli olimpia egy kicsit hamarabb ébredt, mint a nyári, és rájött, hogy a tradicionális sportágak egyre kevesebb fiatal nézőt és résztvevőt vonzanak be, és ha nem változtatnak, akkor múzeumszerűvé válik az olimpia, arra pedig a szponzorok sem fizetnek be. Újnak nevezhető sportágak már 1998 óta szerepelnek az olimpián, és azóta is egyre több számmal bővül a program, 2026-ban síakrobatikában és snowboardban már összesen 26 aranyérmet osztanak ki. Már rég nem lehet arról beszélni, hogy beengedtek pár fura srácot a komoly sportolók közé.

Ezek a sportágak egy sor olyan országnak is hozzáférést adtak a téli olimpiához, amelyeket nem lehet klasszikusan téli specialistáknak nevezni. A snowboard big air mostani döntőjében új-zélandiak, ausztrálok, japánok, olaszok is indultak a címvédő kínai versenyző mellett. Ázsiában különösen népszerűek ezek a számok, sok érmest is adott már a kontinens, de kisebb, az alpesi sí törzsterületén kívül eső európai országok, bolgárok, csehek, szlovének is labdába rúghatnak, a kvalifikációt szerző nemzetekkel pedig még színesebb a kép. Még ha a (hazai) fősodratú médiába a snowboard vagy síakrobatika inkább csak az olimpiák idején képes betörni, már jól bejáratott piaca és követőtábora van.

Míg négy évvel ezelőtt Pekingben több helyszínen zajlottak az extrémként is felcímkézhető sportágak, addig most egy helyen csoportosulnak, Olaszország egyik eldugott szegletében, a svájci határhoz közeli völgyben, Livignóban. Ez elég jó húzásnak bizonyult, sokkal élettel telibb, vibrálóbb hangulatot teremtettek a szervezők, mint amilyen például a bormiói lesikláson volt szombaton.

Bormióban is összegyűlt vagy ötezer néző, akik lelkesen végigszurkolták a versenyt, aztán a nagy részük pillanatok alatt felszívódott. Nem véletlenül, a város nem sokat erőlködött azon, hogy itt is tartsa az embereket, egy vendéglátóhely teraszán ugyan volt egy kisebb parti, de hiába kerestem, semmi igazán olimpiához köthető aktivitás, program, kiállítás vagy egyéb nem volt, egy pár kihelyezett ötkarikával és egy olimpiai shoppal letudták a kötelezőt. Vasárnap még ijesztőbb volt a helyzet, ilyenkor eleve nyugisabbak az olaszok is, ráadásul ezen a napon verseny sincs Bormióban, így szinte szellemvárossá vált. Csak néhányan lézengtek az utcákon, ha nincsenek az olimpiai faluként működő hotelekre kirakott nemzeti zászlók és az eseményt hirdető reklámok, nehéz arra következtetni, hogy itt egy globális sportesemény zajlik.

Livigno ennél jóval többet ad, már aki a nyüzsgésre is vágyik. A körülbelül 1900 méteren fekvő település fő- és talán egyetlen igazi utcája üzletek és vendéglátóhelyek sorozata, ami bazári hangulatot ad. A hely másik nagy előnye, hogy egy köpésre az olimpiai hóparktól számtalan olyan sípálya van, amelyet napközben bárki használhat. Így a síturisták spontán nézőivé válhatnak az olimpiának. Van, aki eleve vett jegyet közülük, de a szombat esti snowboard big air döntőjét például több százan próbáltak a kerítéseken kívüli hókupacokra felkapaszkodva is megnézni.

A Snow Park kialakítása is kompaktra sikerült, egy nézőtérről végigkövethetőek a big air, a félcső, a slopestyle, a krossz és a parallel óriás-műlesiklás versenyei is. Csak a mogul és aerial számait nem sikerült ide beszuszakolni, de negyedóra sétával azok is elérhetők. A ledeszkázott nézőtér időnként táncparketté is alakul, a dübörgő zenére a mínusz tíz fokban van, aki végig is mozogja a big air döntőt, mert nem akar megfagyni.

Ezeknél a sportágaknál végig szól a zene, mintha az ugrások és trükközések csak egy-egy fűszerét jelentenék egy nagy partinak. Azért a figyelem a sportolókra hárul főleg. A big airben a rámpa teteje olyan magasságba került, mint egy 14 emeletes házé, egy tériszonyosnak már az felfoghatatlan, hogy egyáltalán, hogy mernek oda kiállni. A snowboardosok itt gyorsulnak be, hogy legyen elég sebességük a minél több forgáshoz. Nehéz felmérni, hogy a levegőben mennyit pördülnek a versenyzők, így az ugrások laikus fokmérője az, hogy az elismerő húúú-kat végig kitartják az emberek, vagy több ezer torok átcsap egy együttérző óóóó-ba, ami a rossz vagy veszélyes leérkezést jelenti. Másnap a parallel óriás-műlesiklásban is szerepet játszanak a hangeffektek, feszültségkeltésként a rajtok előtt egy egyre gyorsabban kalapáló szív hangját játsszák be, majd ahogy elindulnak a futamok, gyors technóütemekkel követik le. Sok nézőnek ez be is jön, folyamatosan pörögnek, de a szervezők még animátorokat is bevetettek, akik a döntő előtt mexikói hullámokat és ovációkat vezényelnek. Olcsó és hatásvadász eszközök, de működnek és láthatólag mindenki jól érzi magát.

Livignóban a sípark mellett egy külön színpadot is építettek, amelyen élő koncertek mennek vagy dj-k játszanak, – amikor ott jártam, egy mindenre ráhegedülő fickó vadította be a népet –, látszik, hogy itt nemcsak az a program, hogy az emberek megnézzenek egy másfél órás versenyt. A tömörített hómezőn néhány, holdbázisra és iglura egyaránt hasonlító, áttetsző sátrat is emeltek. Az egyikben Livigno turisztikai értékeit reklámozzák, a másikban cérnakesztyűt húzva olimpiai fáklyavivőként lehet fotózkodni, egy harmadikban pedig VR-szemüveget felvéve és egy görgős szerkezetre ráállva síelőnek érezhetjük magunkat. Ezekért is sorba álltak az emberek, ahogy a rém egyszerű ötletet megvalósító, a Livigno feliratot és az ötkarikát összeházasító hószobor előtt is mindenki akart magáról egy képet. Lengyelország jó érzékkel ide állította fel a lengyel házat, amelyben egy mini olimpiai kiállítást rendeztek be korábbi érmeket és sporteszközöket felvonultatva, és egy álló bobba is be lehet ülni. A népszerűségüknek azzal is megágyaztak, hogy ingyen kínálnak népi étkeket, káposztás pogácsát, pierogit, pohárba pedig borscsot és húslevest is mérnek, de még forralt bort is.

Livigno síparadicsomként valószínűleg nagy versenyek nélkül is elég mozgalmas, de hogy rátettek még egy lapáttal, hogy fesztiválszerűvé tegyék az olimpiát, az előnyére vált. Ha naponta tízezrek nem is mozognak a Snow Parkban és környékén, de itt legalább megvalósulni látszik az olimpia jelmondata: It's your vibe!