A magyar női kézilabda-válogatott a végső győzelemre is esélyesnek tartott Dániával játssza utolsó középdöntős mérkőzését Rotterdamban a világbajnokságon. Már mindkét csapat továbbjutott, csak az a kérdés, ki lesz az első és a második. A tavalyi Eb második és harmadik helyezettjének összecsapása előtt beszélgettünk a kapitánnyal és a játékosokkal.
„Olyan elbizonytalanodásra, amit a japánok ellen tapasztaltam pénteken, az elmúlt két évben nem volt példa”
– mondta a kapitány, Golovin Vlagyimir, aki utánpótlásszinten mindent megnyert a csapat gerincével. Hangsúlyozta, nem becsülték le az ellenfelet, mert ebben a szakaszban ez nem fordulhat elő, egyébként is a japánok legyőzték a horvátokat és a svájciakat is a vb-n. Az ellenük elért 26-26-os magyar döntetlen azért volt fontos, mert ha a japánok győztek volna, akkor jó eséllyel ők mehettek volna a negyeddöntőbe helyettünk.
A magyar csapatnak épp a horvát ellen volt két éve egy hasonló jellegű meccse, amikor szintén hatgólos hátrányba került, aztán átkattant valami, helyre rázódott a védekezés és a támadás is, nemcsak a fordítás sikerült, hanem egyúttal bebiztosították a helyüket az olimpiai selejtezőben, majd az olimpián.
A szakembernek emiatt volt deja vu-érzése, bár ezúttal nem nyert a csapata. A japánokkal az olimpiai selejtezőn is találkoztak, fölényesen győztek, de az a magyar csapat több helyen kicserélődött azóta.
„Remélem, soha többé nem lesz ilyen bizonytalanság, igyekszem rájönni, mit kell tenni, hogy ne kerüljünk máskor ilyen helyzetbe. Ami történt, már történelem, változtatni nem tudunk rajta. Az nem igaz, hogy nem akartuk, de valami nem működött, a többség nem értette, mi zajlik körülötte. Helyenként láttam a szégyenérzést is a tekintetekben, ahogy nőtt a különbség. Amikor már hattal elmentek a japánok, utána sem volt szép a játékunk, de legalább hatékony volt. Akkor már nem nagyon kellett gondolkodni semmin, csak csinálni, amit tudunk 7 a 6 ellen, használni a szélsőket, beállókat.”
Golovin nem tartott labdás edzést szombaton, inkább a feltöltődést tartotta szem előtt, hogy Dánia, de még inkább szerdán a franciák vagy a hollandok ellen egy mentálisan erős társulat menjen a pályára. Ebben a lebonyolításban a negyeddöntő a kulcsmeccs, de odáig el kell jutni.
A japánok elleni felzárkózáskor (14-20 után) ritka fontos gólokat szerzett Kovács Anett, aki a vb-t megelőző norvégiai felkészülési tornáról hazaindult kisebb sérülése miatt, majd már Esztergomban edzett, amikor értesítették, hogy induljon Hollandiába, mert Grosch Vivien húzódása miatt mindenképp szükség van rá.
„Annyit láttam a padon ülve, hogy a felső sarkokat kell célba venni, mert a japánok kapusa felkínálta a rövid oldalt, ahová aztán visszavédett. Nem szabad túlagyalni ezeket a helyzeteket. Vegyes érzések voltak bennem, mert egy győzelemmel felérő döntetlen volt, akkor sem biztos, hogy boldogabbak vagyunk, ha nyerünk egy góllal. Másnapra, szombaton már tudtunk örülni annak, hogy ott vagyunk a nyolc között. De még előtte a dánokkal szemben kell megmutatni, hogy több van bennünk” – mondta Kovács.
A kapus Szemerey Zsófi arra vezette vissza a csapat kétarcúságát, hullámzását, hogy ez már a kilencedik meccsük rövid idő alatt, és van bennük némi fásultság. Ezt azonban félre kell tenni a folytatásra. Szerinte nagyon fontos, hogy akit elkísértek a családtagjai Hollandiába, most együtt tölthettek pár órát.
A beállóban eredményes játékot mutató, a védelemben pedig a legfontosabb szerepet betöltő Tóvízi Petra onnan közelített, hogy testileg és lelkileg sokat kivett belőlük a japánok elleni meccs, maradt is hiányérzet bennük, neki is bevillant a horvátok elleni két évvel ezelőtti találkozó.
„Ami az alapvető cél volt, a negyeddöntő, elértük. Nem nyolc, hanem hét ponttal várjuk az utolsó találkozót, de én például nem is tudtam, hogy tizenkét éve nem jutott a válogatott a legjobb nyolc közé. Nincs más hátra, mint hogy rátaláljunk az útra, hogyan tudunk flow-ba kerülni. A dánok ellen tehetünk erre egy kísérletet.”
Simon Petra a pontmentés szót használta a Japán elleni történtekre. Benne végig megvolt a tűz, buzdította a társait, hogy ha már ott állnak az ajtóban, sőt, fél lábbal már bent is, nehogy már kitessékeljék őket onnan.
Ettől még nem aludt jól, hosszan forgolódott, előjöttek a góljai, de az utolsó japán támadás képei is, amikor Bordás Rékának meg kellett állítania Aizava Nacukit, és ezt meg is tette, ahányszor csak kellett. Simon Petra kommenteket a mentális egészsége érdekében nem olvas, csak sejtése van, mit váltott ki ez a meccs otthon.
„Mi rontottuk el, mi is mentettük meg. Akkor lehettünk volna dühösek, ha magunkat verjük meg.
A majdnem nem sikerült érzése miatt volt bennünk keserűség, csend volt az öltözőben, leengedtünk. Vova bejött és mondta, hogy miért lógatjuk az orrunkat, miért búslakodunk, amikor tizenkét éve nem jutott a válogatott a nyolc közé. És akkor ledobtuk ezt magunkról. Eleve éjfél után már nem szabad azzal a meccsel törődni, amit lejátszottunk, mert változtatni úgysem tudunk rajta – összegzett Simon, aki a vb idején polgári jogból sikeresen vizsgázott az ELTE-n. – Nyilvánvalóan a jó dolgokat kell továbbvinnünk, és a dánok ellen itt a lehetőség, hogy egy kis önbizalmat szerezzünk, mert a megingást éreztem én is. Aztán szerdán jöhet egy élet-halál meccs, az elődöntőt nem adják ingyen, el kell venni valakitől a lehetőséget. Képesek vagyunk bejutni a négy közé.”
