Gulyás Michelle: Az embernek szüksége van pofonokra, hogy később össze tudja szedni magát

A Párizsban vasárnap délután olimpiai aranyérmet szerző öttusázó, Gulyás Michelle volt a Most jövök című sorozatunk vendége. Gulyás a magyar sport 190. aranyérmét nyerte meg, és az egyik legkülönlegesebbet, mert az az öttusa, amit az elmúlt száz évben megismertünk és megszerettünk, ezzel a versennyel megszűnt. Szimbolikus, hogy ezzel a tizedik sikerrel Magyarország lett a sportág történetének legsikeresebb nemzete.

Gulyás versenye még csütörtökön kezdődött, akkor rendezik az úgynevezett körvívást, amiben mind a 36 versenyző pástra lép egymással szemben, és pontokat tudnak elvenni egymástól. Ebben a tusában a magyar sportoló a második helyen végzett, ami azért is fontos, mert ezt a pontszámot továbbviszik magukkal a versenyzők. A 24 győzelemmel és az érte járó 245 ponttal megalapozta jó teljesítményét. Amikor azelőtt számolgattunk, kevesebbet vártunk.

Pénteken jött a selejtező, ekkor lovagolnak, úsznak, és a futással kombinált lövészettel (laser run) fejezik be. Vasárnap ismét lovagolnak és úsznak, van még a bónuszvívás, majd ezek után 13 másodperc hátrányban várta az utolsó, kombinált tusát. Mivel a francia Elodie Clouvel volt előtte, a hazai közönség őt biztatta. Az első lövészet után Gulyás már átvette a vezetést, a negyediknél már kicsit ünnepelni is tudott.

„Nem tudatosult bennem, hogy felrakom a kezem az utolsó lövészet után, de azt már éreztem, nem fognak utolérni az utolsó 600 méteren. Mindig hátranézek az utolsó kanyarban, most is megnéztem, közelít-e valaki” – elevenítette fel az utolsó métereket, amikor könnyek közt ért célba, és ugyanezeket az örömkönnyeket látta az őt felkészítő stáb szemében is.

A selejtezőről úgy érezte, szinte fesztiválhangulatban telt, akkor szembesültek először a lelkes francia közönséggel a versailles-i kastély parkjában. A selejtezőben érzett terhet, volt benne stressz, hogy döntőbe jut-e, különösen a vb-n elért nullapontos lovaglása után érezte a feszültséget. Nagy kő esett le a szívéről a lovaglás után, és akkor el is határozta magában, élvezni fogja a versenyt, mert az összes száma rendben van.

„Annyira sok érzelem szakadt ki belőlem, az egész évem, a nehézségek leperegtek előttem, nagyon emocionális verseny volt” – tette hozzá a Telex stúdiójában.

A felkészülés alatt leginkább az sokkolta, hogy azt írták róla, nagyon bizonytalan, holott éveken át a legkiegyensúlyozottabb versenyzők egyike volt. Nagyon rosszul esett neki, hogy három rossz verseny után ennyire leírták. Az első rossz verseny a budapesti világkupa volt áprilisban, amikor a második helyről visszaesett a futásban. Az ankarai világkupadöntőn sem ment jól neki, de a lejtő aljára a kínai világbajnokságon ért, amikor a lovaglásban rontott, kizárták, és ezzel a tizennyolcadik lett. Ekkor úgy látszott, nem mehet az olimpiára, ezt azonban nem mondták ki, hanem a döntést tolták, halogatták, majdnem két héten át tartott ez az állapot. Neki pedig egyáltalán nem volt mindegy, hogy a júliusi, budapesti Európa-bajnokságra vagy az augusztusi párizsi olimpiára készül, ami minden sportolónak a gyerekkori álma. Ő már három évvel korábban is járt olimpián, de Tokióba az utolsó pillanatban jutott ki, az neki egy ajándék volt, míg most azért más célokkal érkezett.

„Az embernek szüksége van pofonokra, hogy utána később össze tudja szedni magát, de ez negatívabb volt egy kicsi kis kizökkentésnél. Mentálisan tropán van az ember, fizikálisan viszont jól tud teljesíteni, ebben a helyzetben voltam. A környezetemnek sem volt könnyű, de el tudták azt viselni, hogy csak úgy önmagamtól elkezdtem sírni, és meg sem tudtam magyarázni, miért, csak olyan sok feszültség gyülemlett fel bennem, hogy jöttek a könnyeim. A dobogón azért zokogtam, mert lepörgött előttem az a sok minden, amin keresztül mentem” – mondta.

A klubváltásáról is beszélt a műsorban. Tibolya Péter szakosztályvezető és edző hatására váltott pár éve. „Nagyon jó alapokat kaptam a KSI-ben, de kellett a szintlépéshez valami más, hogy egyénre szabott programot kapok. Újpesten vívókkal tudtam készülni. Andrásfi Tibor edző elemezte, hogy milyen mozdulatból tudok tust adni és eredményesen vívni, folyamatosan javították a hibáimat, sok energiát fektettünk bele.”

Andrásfi Tibor készítette fel az olimpiára az egyéniben negyedik fiát, Tibort is, aki a párbajtőrcsapattal olimpiai bajnok lett. Gulyás vele eljutott arra a szintre, hogy a vívására mindig, bármelyik versenyen tudott támaszkodni.

A lovaglás kulisszatitkairól így vallott. „A lóval húsz percünk van bemelegíteni, öt ugrást tudunk végrehajtani, egy kicsit tudunk vágtázni, ekkor észlelhetjük, hogyan reagál. Ettől még teljesen máshogy viselkedik, amikor az arénában van, sok ezer ember előtt, és egyedül. Mert a lovak azért szeretnek egymás környezetében lenni, nem egy idegennel a hátukon a lovaspályán. A megfelelő iramválasztás, ugrástávolság, nem könnyű, mert nincs sok idő rá, és mégis egy másik élőlénnyel kell együttműködni. Ahogy vége, a ló is örül, engem pedig feltölt, és képes elfeledteti a korábbi esetleges rossz élményeket.”

Beszámolt arról is, ma már az élsport része, hogy pszichológus és dietetikus segít a felkészülés alatt, és az a legfontosabb, hogy egy adott napon kijöjjön a maximális teljesítmény. Neki belefér egy fagyi, grammra pontosan nem szokta betartani az étrendjét, de nagy vonalakban elengedhetetlen.

Így visszanézve nem is érti, hogy maradt ideje az élsport mellett a nappali egyetem elvégzésére, amikor akár harminc órát is edzett egy héten, és napi három-négy edzése volt a sportág jellegéből adódóan. Elismerte, hogy mindez sok alkalmazkodást igényel, a családjában minden pletykát ismernek, mindent rájuk zúdít, szokott rá főzni az édesanyja, ha neki nincsen ideje, de azt is érzékelik, hogy olykor csendet szeretne maga körül, mert pihenni akar.

„Most még úgy érzem, hogy tönkretették az öttusát, de lezártam egy nagyon jó korszakot, jó szájízzel tudom otthagyni ezt a változatot. Az akadályversenyt még nem is próbáltam.”

Megerősítette, nem tudta a célba éréskor, hogy 1461 ponttal világcsúcsot ért el, egyrészt csak később írták ki, másrészt inkább azokkal foglalkozott a győzelem utáni pillanatokban, akik mindvégig bíztak benne, és ott voltak a lelátón. A rekord azért jöhetett össze, mert mindegyik tusában az egyéni maximumához közeli teljesítményt nyújtott.

A 23 éves Gulyás rendőr hadnagy. Akikkel együtt járt a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre, már egytől egyig nyomozók, vizsgálók, felderítők, az ő élete részét még nem a hivatás tölti ki. Ha összefut az egykori csoporttársaival, és elmondják, mi történik velük a munkájukban, érdeklődéssel hallgatja, mert szakmai gyakorlatot ő maga is szerzett.

„Volt egy mentorom a XIV. kerületi kapitányságon, mentem utána, és néztem, mit csinál, voltam kihallgatáson, szembesítésen, tényleg mindenhová is elkísértem. Szeretnék a rendőrségnél elhelyezkedni, de az olimpiai arany most felborította az életemet. A kiberbiztonság érdekel, a határokon átnyúló bűncselekmények felderítése. Nekem azért is volt jó, hogy az élsport mellett volt más is a mindennapjaimban, mert az egyik életből a másikba könnyebben át tudtam lépni, és nem tudtam rágörcsölni a sportra” – összegzett.

A teljes beszélgetést itt tudja megnézni: