Még a jamaicai bobosokénál is valószerűtlenebb a dél-szudáni kosarasok sztorija

A 2024-es párizsi olimpia egyik, ha nem legnagyobb sztorija a dél-szudáni férfi-kosárválogatotté. A világ jelenlegi legfiatalabb, egyben egyik legszegényebb országának tulajdonképpen ott sem lenne a helye az olimpiai mezőnyben, már a kijutásukkal történelmet írtak – a 2011-ben létrejött Dél-Szudán (érthető okokból) még sosem küldött sportolót olimpiára. Bombameglepetésnek is mondhatjuk, hogy ezek után Puerto Rico 90–79-es legyőzésével kezdték a kosártornát, de azok után, hogy az olimpia előtti napokban pár másodpercen múlt, hogy megverjék az olimpiai aranyra legesélyesebb, világsztárokkal felálló amerikai csapatot, ez valamennyire benne is volt a levegőben.

Dél-Szudán szerda este kilenckor már élesben játszhat a legutóbbi egymás elleni meccsükön utolsó pillanatos kosárral nyerő LeBron Jamesékkel. Az, hogy ezúttal mi lesz a végeredmény, tulajdonképpen mindegy is, Puerto Rico legyőzésével már most mennybe mentek a dél-szudáni kosarasok, akiknek a története még a legendás, filmet is ihlető jamaicai bobcsapatén is túltesz. Azt, hogy mennyire valószínűtlen az olimpiai szereplésük, az is jelzi, hogy óriási bakiból Dél-Szudán helyett Szudán himnuszát játszották le nekik a meccsük előtt.

Dél-Szudán 2011-ben vált ki az évtizedek óta polgárháborúk által sújtott Szudánból, de a helyzet azóta sem sokat változott. Dél-Szudán a mai napig a világ egyik legszegényebb országa, az ENSZ becslése szerint a 12,5 milliós lakosság 90 százaléka napi 1 dollár alatti összegből él. Az ennyire szegény országokban általában nem az olimpiai szereplésről, hanem a jobb megélhetésről szoktak álmodni az emberek, a dél-szudáni kosárcsapat azonban rácáfol erre.

A történetük tulajdonképpen két fő alakra és egy genetikai különlegességre vezethető vissza. Az egyikük a valaha volt egyik legmagasabb NBA-játékos, a szudáni Manute Bol, aki a 231 centiméteres magasságával az nyolcvanas–kilencvenes években tartotta félelemben az NBA-kosarasokat, leginkább a blokkjaival – két szezonban, 1986-ban és 1989-ben is övé volt a legtöbb blokk. (Bol fia, a 221 centis Bol Bol szintén NBA-játékos lett, jelenleg a Phoenix Sunst erősíti, a válogatott hívásának viszont egyelőre még nem engedett.)

Bol az NBA-ben keresett pénze túlnyomó részét az akkori Szudán déli részének fejlesztésére fordította, a teljes régióért dolgozott, nem csak azért a dinka törzsért, amelyből ő is származik. A főként pásztorkodással foglalkozó dinkákat a világ egyik legnagyobb átlagmagasságú nemzetiségeként tartják számon – ez ugye kifejezetten jól jön, ha az ember kapcsolatban áll az NBA-vel.

A 2010-ben meghalt Bolnak óriási szerepe volt abban, hogy történetünk másik főszereplője, Luol Deng eljusson Amerikába és az NBA-be. Bol eredetileg Deng bátyját, Ajout szemelte ki, amikor Egyiptomban találkozott a polgárháború elől odamenekülő családdal, de végül Loul lett a sikeresebb. Már az egyetemi karrierjét is az egyik legjobb csapatnál, a Duke Blue Devilsnél tölthette, ahol a kosárlabda élő legendájától, az öt egyetemi bajnoki címet nyerő, számtalan rekordot tartó, az amerikai kosárválogatottal négy olimpiai és két vb-címet szerző edzőtől, Mike Krzyzewskitől tanulhatott. Deng 2004-ben került az NBA-be, a Chicago Bulls hetedikként választotta ki a drafton. Tíz évig maradt náluk, majd végül 2019-ben vonult vissza az NBA-ből úgy, hogy 2012-ben és 2013-ban is bekerült az All-Star-csapatba.

Deng hamar átvette a stafétabotot Boltól, egy évvel az NBA-be kerülése után, 2005-ben már létrehozta a nevét viselő alapítványt, amivel főként a szudáni fiatalok megsegítését célozta meg. Az alapítvány kosártáborában fogott először a kezébe kosárlabdát 2019-ben a válogatott mostani talán legnagyobb sztárja, Khaman Maluach, aki az egész dél-szudáni kosárálom talán legjobb példája – és egyben legnagyobb reklámarca. A 17 éves szupertehetség ősztől a Duke egyetemi csapatát erősíti majd.

Fiatal kora ellenére Maluach a dél-szudáni csapat egyik kirakatfigurája. A világranglistán 33. csapat erőn felül teljesítve jutott ki az olimpiára, ahol csak 12 válogatott szerepelhet. Már ez is csodaszámba ment, arra pedig, hogy 11 pontos sikerrel kezdtek Puerto Rico ellen, nem sokan számítottak. Figyelmeztető jel volt persze, amikor július 20-án, Londonban LeBron James heroikus hajrája és utolsó pillanatos kosara kellett ahhoz, hogy az új Dream Teamnek kikiáltott amerikai válogatott ne maradjon szégyenben ellenük.

Az olimpiáig vezető út meglehetősen rövid, nem csak amiatt, mert az ország maga 2011-ben nyerte el függetlenségét. Bol kezdeti erőfeszítései után az NBA-ből visszavonult, majd egyből a dél-szudáni kosárszövetség élére megválasztott Deng indította be a villámtempóban, öt év alatt beért csodaprogramot. Ez persze nem volt könnyű. A dinkaörökség révén nagyon sok az átlagnál jóval magasabb ember Dél-Szudánban, ám az országnak egyetlen fedett kosárpályája sincs a mai napig.

De nem ez az egyetlen nehézség, az ország fiatal kora is probléma. A 2011-ben a Los Angeles Lakers által draftolt, de az NBA-ben egy percet sem játszó Ater Majok például már azelőtt igent mondott a libanoni válogatott hívására, mielőtt hazája kosárcsapata létrejött volna. A 2016-ban az NBA-be került Thon Maker hiába fellebbezett a Nemzetközi Kosárlabda Szövetséghez, nem engedték az olimpiára dél-szudáni színekben, mert korábban már játszott az ausztrál válogatottban.

Deng az NBA-ben megkeresett nagyjából 100 millió dollárját nemcsak kosártáborokra, hanem oktatási programokra és élelmiszersegélyekre is költötte, a fő cél viszont az volt, hogy összeszedje a világ különböző pontjaira menekült dél-szudáni tehetségeket. Deng családja előbb Egyiptomba, majd onnan az Egyesült Királyságba ment (Deng maga is brit válogatott volt), és mindenki, aki csak tehette, elmenekült a polgárháborús időszak alatt. Így a kontinensen belül és kívül kellett vadásznia a tehetségeket, volt, akit Kanadából, volt, akit Ausztráliából szereztek meg.

A legnagyobb tehetségük, Maluach például a szomszédos Ugandában nőtt fel, amikor a csapattal együtt Dél-Szudánba mentek, hogy megünnepeljék az olimpiai kvalifikációt, csak másodszor járt ott azóta, hogy páréves korában elmenekültek Szudánból. Az olimpián alighanem elég sokan megismerik majd a nevét, hogy aztán az őszi szezonban Amerika egyik legjobb egyetemi kosárcsapatában tovább fejlődjön. A 2025-ös NBA-drafton a legjobb három között kelhet el, az ország első szupersztárja lehet, ami még vonzóbbá teheti majd Deng projektjét.

„Egy egy olyan utazás mindannyiunknak, ami nagyobb, mint a kosárlabda. Fiatal gyerekként, az NBA-ben magam is tudtam, hogy sok dél-szudáni fiatal és menekült gyerek követi a történetemet szerte a világon. Most még hihetetlenebb, amikor ezt egy csapatként csináljuk. Amit az afrikai kontinensért véghez viszünk, az óriási dolog; a sport képes felemelni és motiválni egy egész nemzetet” – mondta Deng az olimpia előtt.

Szerdán várhatóan már nem lesz olyan szoros a LeBron Jamesék elleni meccs, mint a londoni 101–100 volt, legalábbis a szerbek ellen nagyon jól ment az új Dream Teamnek. De Dél-Szudán sikere nem is ezen múlik, ők már így is csodát tettek.

(Források: The Guardian | ESPN)