A spanyolok egyik legjobbjának szülei annak idején terhesen és mezítláb szelték át a Szaharát egy jobb élet reményében

Az idei futball-Európa-bajnokság egyik legjobb spanyol játékosa egyértelműen Nico Williams. A támadó remekül játszott a grúzok ellen is, konkrétan ő az első játékos a torna történetében, aki kezdőjátékosként gólt szerzett, gólpasszt adott és egyetlen rontott passza sem volt. Az Athletic Bilbao 21 éves játékosának ráadásul elképesztő története van, hiszen bátyja is ismert labdarúgó, és úgy lettek mindketten a kizárólag baszk játékosokat foglalkoztató Bilbao játékosai, hogy a szüleik Ghánából menekültek Spanyolországba.

A BBC még áprilisban írt egy terjedelmesebb cikket a Williams testvérekről, akik szép lassan megkerülhetetlenné váltak nemcsak Bilbaóban, hanem az egész spanyol futballban. Nem ismeretlen, ha egy csapatban egy vagy több testvér is megfordul, sőt, egyszerre lépnek pályára, de az már kevésbé szokványos, hogy mindketten a csapatuk legjobbjai legyenek úgy, hogy közben két különböző válogatottban játszanak. Pedig ez a helyzet Iñaki és Nico Williams esetében, akikért szabályosan rajonganak Baszkföldön.

A Williams testvérek története azért is különösen izgalmas Bilbaóban, mert a helyi csapat közismerten kizárólag baszk származású játékosokat alkalmaz csak. Ugyan lépett már pályára korábban színes bőrű játékos a San Mamés stadionban, de az angolai származású Jonas Ramalho azért nem hagyott maga után akkora nyomot. Vele szemben Iñaki és Nico is válogatott szintig jutott, előbbi pedig jó úton jár a klublegenda státusz felé, hiszen már több mint 300-szor lépett pályára az Athleticben, abból 251-et kihagyás nélkül, ami minden bizonnyal kisebb rekord a modern futballban.

Nico és Iñaki között nyolc év különbség van, így miközben Nico éppen most válik világszerte ismert és keresett játékossá lassan 22 évesen, Iñaki már a pályája utolsó éveire készülhet 30 évesen. Mindketten megjárták a korosztályos spanyol válogatottakat, majd be is mutatkoztak a felnőttek között. Viszont amíg Nico jelenleg a spanyolok egyik kulcsembere, Iñaki mindössze egyszer játszott a felnőttek között 2016-ban, hat évvel később pedig már a ghánai válogatottat erősítette. Nem teljesen szokatlan, hogy egy testvérpár két különböző országot képvisel a válogatottban, az már sokkal inkább, hogy mindketten a támadósor meghatározó játékosai ugyanabban a klubban. Valószínűleg mindketten egészen máshol lennének a karrierjükben, ha annak idején a szüleik nem kockáztatják az életüket egy jobb sors reményében.

A BBC cikkéből ugyanis kiderül, hogy a két focista szülei, Maria és Felix Ghánából indultak el Európa felé, hogy jobb életük lehessen. A pár gyalog szelte át a Szaharát a Földközi-tenger irányába úgy, hogy Maria már terhes volt a nagyobbik fiával, aki mindössze 20 évesen tudta meg, hogy mi a baj az apja lábával: Felix mezítláb volt kénytelen átsétálni a Szaharán, a forró homok pedig maradandó sérüléseket okozott a talpán. Végül eljutott az észak-afrikai, de Spanyolországhoz tartozó Melillába, ahol átmásztak a határkerítésen, majd elkapták őket a határőrök. Végül egy ügyvéd tanácsára azt hazudták, hogy a háború sújtotta Libériából menekültek el, így kaphattak politikai menekültjogot. Az ügyvéd egy bilbaói katolikus paphoz, Iñaki Mardoneshez irányította őket, aki a helyi vasútállomáson találkozott velük. Ekkor Maria már hét hónapos terhes volt.

A szülők a pap segítségét annyira sokra tartották, hogy első szülött fiukat is róla nevezték el, és ő is lett a keresztapja. A pap ezen kívül segített nekik lakást találni, és a kis Iñaki tőle kapta az első Bilbao-mezét is. A család végül Pamplonában kapott szociális lakást az államtól, a családfő Felix pedig Angliába ment, ahol jobb fizetés reményében a Chelsea stadionjában dolgozott beengedőemberként a kapuknál. Addig Maria egyedül nevelte Iñakit, aki később szinte a második apja lett a nála nyolc évvel fiatalabb Nicónak. Nem volt könnyű életük, Iñaki sokáig játékvezetésből segítette a családi kasszát, de amikor ifijátékos lett Bilbaóban, már keresett annyit, hogy az apját hazahozzák Angliából.

A Williams testvérek ma már Baszkföld büszkeségei. Olyannyira, hogy Iñaki két alkalommal a FIFA által hivatalosan el nem ismert baszk válogatottban is pályára lépett többször. Az idei szezonban Iñaki 39 meccsen 14 gólt szerzett, Nico pedig 37 meccsen 8-at, illetve adott 19 (!) gólpasszt, abból többet a saját bátyjának. Nem véletlen, hogy a közel 58 millió eurós kivásárlási ára mellett több top klub, köztük a Chelsea és az Arsenal is érdeklődik iránta, sőt, a Barcelona elnöke állítólag ragaszkodik ahhoz, hogy már idén nyáron elhozzák. Azonban a hírek szerint Williams annyira élvezi a bilbaói életét és azt, hogy a testvérével játszhat együtt, hogy egyelőre hallani sem akar arról, hogy elhagyja Baszkföldet.